Part

 1 KIKI  |         megeredtek a zsilipjei. Fölkelt, és a lányára ölelkezett:~-
 2 KIKI  |      sajogó csontjait. Végre is fölkelt: lerázta a könnyeit, és
 3 KIKI  |     körülete mint a betegágyból fölkelt gyermeké. De nem is volt
 4 KIKI  |     Vétettem neked?~Berta akkor fölkelt. Az arca sápadt volt, a
 5 KIKI  |     térek innen haza az ősszel.~Fölkelt. Köszönt:~- Megyek az erdőbe.
 6 KIKI  |        olyankor. De ő többnyire fölkelt, odabent köhögött tovább,
 7 KIKI  |        Annál büszkébb vagyok.~S fölkelt. Köszönt.~Ment a temetőnek,
 8 KIKI  |       amely szegfűvel van tele.~Fölkelt.~Olga intett a leánykának,
 9 KIKI  |     magát.~Sípos a fejét rázta. Fölkelt.~- Nézzük meg az öreget,
10 KIKI  |      mindent.~Harmadnapra aztán fölkelt Sípos. Igen fakó volt: alig
11 KIKI  |       Mélyen behunyta a szemét.~Fölkelt. Állva itta meg a vizet.~
12 AzOreg|    belső szobába. Az öregúr hát fölkelt, és kiballagott. Csak úgy
13 AzOreg|        bagót.~Bárányné hirtelen fölkelt, és átment a másik szobába.
14 AzOreg|          pipát tömött.~Bárányné fölkelt, és hozzá ment:~- Remélem,
15 AzOreg|     orvos asztalára. Az asszony fölkelt, s kinyitotta a Wertheim-szekrényt:
16 AzOreg| kötelezi rá a törvény.~A doktor fölkelt, és föl-alá járt a szobában:~-