Part
1 KIKI | PÁRJÁVAL~Az asszony sírt. S a lánya is sírt vele.~Az
2 KIKI | valaki nem hozzám illő, s még rá ordináré ember, hallom,
3 KIKI | ember fekszik az ágyban, s a ház csupa aggodalom és
4 KIKI | viharfelhő sötétlik az égen, s nem tudható, hogy csak esőt
5 KIKI | vagy mindjárt villámlás. S ha semmit se szól az asszony,
6 KIKI | Többnyire így kezdődik. S Kvabkáné mindig azt gondolja
7 KIKI | rózsa a menyasszony kezében. S egy könnycsepp a nászkíséret -
8 KIKI | asszony, ma künn vacsorázunk.~S vacsoráztak a Tiroli nő-nél.
9 KIKI | itallal muzsikaszó is jár. S még rá, hogy véletlenül
10 KIKI | fekete ruhát csináltatott, s megrendelte a Vállalkozók
11 KIKI | ennek örömére, asszony...~S megint vacsoráztak a Tiroli
12 KIKI | megvetették a Duna-vizet, s muzsikáltattak László királlyal.~
13 KIKI | tavasszal kezdődött volna, s Kvabka február végén el
14 KIKI | Keserű-bosszúsan tért vissza, s a búját csakis egy tiroli
15 KIKI | gerenda szakadjon rájuk! S közben-közben persze meg
16 KIKI | különösen elkeserítette, s a bal szemöldökén is volt
17 KIKI | Akárhová, csak itt nem...~S könnytől vizes arcát tapogatta:~-
18 KIKI | közben a tükörbe is nézett, s könnyes szemmel látta, hogy
19 KIKI | a télikabátunkat, anyám.~S mindjárt oda is kínálták
20 KIKI | könnyet csordítva Kvabkáné.~S visszavitte a két kabátot
21 KIKI | hogy készítse a pénzt.~S ő meg a maguk lakásába lépett -
22 KIKI | vékonyan fizetett hivatal. S még rá Miklós bácsi három
23 KIKI | Aztán az ajtónak indult, s arra gondolt, hogy be kell
24 KIKI | Megint sírt keservesen, s megtapogatta közben a homlokát
25 KIKI | rebegte a sírástól náthásan -, s hozz egy palack sósborszeszt.~
26 KIKI | nem, istenemre mondom...~S engesztelőn nézett a feleségére.~-
27 KIKI | fejére tette a bal kezét, s úgy esküdött:~- Isten engem
28 KIKI | Berta - ilyen sárga szájú...~S ő is biggyesztett. Mindjárt
29 KIKI | a harmadik volt mögötte, s megint Miskolczi Adéllal.
30 KIKI | az előtte való padban, s megtörtént, hogy visszafordult,
31 KIKI | meg aznap a többi között, s mikor a leányok kijöttek,
32 KIKI | lányok a keblükbe nevettek, s a monoklis fiú nem mutatkozott
33 KIKI | selyemkendőt.~- Jaj, meg ne fázz.~S benyomta a szélét a kabát
34 KIKI | szeme olyan beteges-bús, s az arca is olyan színtelen.
35 KIKI | valakivel, a szemébe nézett, s akkor már az arca nem volt
36 KIKI | szemüket. Szép, apró foga volt, s az arca olyankor ártatlanul
37 KIKI | szeme Olga szemébe nézett, s Olgának valami szokatlan
38 KIKI | mondta határozottan Olga.~S attól fogva sose ment el
39 KIKI | nem volt, csak köpönyege, s az is rövid. Mikor már fagyott
40 KIKI | nyomába lép, hogy kíséri. S nem marad el. Még akkor
41 KIKI | gondozót meg az udvarost, s az egyetlen szomszédjukat,
42 KIKI | nyitva voltak az ablakok s a konyhaajtó - vidám klarinéthangja:~-
43 KIKI | Könyv volt az ölükben, s darálták a mondatokat.~Olga
44 KIKI | az élet öröme sugárzik. S a legény is, akár a vitézkedő
45 KIKI | hátát a fához támasztotta, s könyvet olvasott. Hangosan
46 KIKI | boldogok - gondolta Olga.~S a nyelve már mozdult, hogy
47 KIKI | volt, mint szokott lenni, s a homlokára hajló fürt még
48 KIKI | aggodalmasan nézett a világra, s különösen a férfiakra.~Mikor
49 KIKI | örömet ivott a kelleténél, s délután melléje lépett az
50 KIKI | hétig feküdt a kórházban, s azután még egy hónapot kellett
51 KIKI | bizony Kvabka be-beteázott, s egyre gyérebben akadt munkája.
52 KIKI | ki-kipillantott az udvarra is. S mindenkire búsan, hidegen.
53 KIKI | nem fésülte a homlokára, s az öltözködése se volt már
54 KIKI | vidám klarinéthang volt, s a mozgása sem volt olyan
55 KIKI | az ablakát: mi történt?~S hallgatta, miket beszélnek:~-
56 KIKI | gonoszak - irtózkodott Olga.~S attól fogva valahányszor
57 KIKI | levél volt. Olga címére, s benne két színházi jegy:
58 KIKI | Székesfehérvárott dolgozott, s vasárnaponként csak délután
59 KIKI | nevüket nyomatják a színészek.~S tovább tűnődtek: Olga nemigen
60 KIKI | tekintetű, nagy gorilla, s elrabolja a bölcsőben nyugvó
61 KIKI | vakarja felfelé az oldalát, s meredt szemmel les le a
62 KIKI | együtt ereszkedik le a fáról. S bizony, nem húzza fel az
63 KIKI | váltakoztak a játékban. S Olgáék elégedetten tértek
64 KIKI | rájuk forgatta a szemét, s nem is egyszer.~- Vele álmodok
65 KIKI | mondta Olga még este is.~S a háta viszolygott.~De hát
66 KIKI | ott az ólomnak az a része, s azért nem formálódott meg
67 KIKI | vesztettünk vele semmit.~S kiment a konyhába, hogy
68 KIKI | keresztbe rántva az orra alá, s a vonal vége lefelé végződik.
69 KIKI | Csak nem asszony tán már?~S bámult a szépségén is Bertának,
70 KIKI | neve napja volt Olgának, s azzal ünnepelték meg, hogy
71 KIKI | egy szót se tud magyarul.~S mosolyogva tekintett a hadnagyára,
72 KIKI | keszenem. Cseh az istenadta.~S nevetett. Az öt szál fehér
73 KIKI | blúz és pepita szoknya, s a fején olcsó szalmakalap,
74 KIKI | tartom: ki-ki a párjával.~S mosolyogva tekintett a kocsin
75 KIKI | neked egy flakonnal. Pá.~S arcon csókolta Olgát: visszaröppent
76 KIKI | esküvő, de elkésett vele. S nyomban rá helyeselte is,
77 KIKI | azt olyan egy kapásra...~S vizsgálódva hajolt az ólomcsuradék
78 KIKI | olyan, mint valami majom.~S nevetett.~- Csak nézd meg
79 KIKI | még az idegeiben rezegtek.~S mint ahogy az esti homályban
80 KIKI | grófkisasszonynak köszönne. S ő könnyű és hűvös bólintással
81 KIKI | gondolja mindig Olga. S olyankor mintha hegedű is
82 KIKI | játssza azt a darumadár nótát.~S elsiet mellette, s nem viszi
83 KIKI | nótát.~S elsiet mellette, s nem viszi tovább az érzését.~
84 KIKI | hát csak néz nyugodtan rá, s fogadja a köszöntését. De
85 KIKI | Egyszer Kvabkáné is ott ült, s látta, hogyan köszön a legény
86 KIKI | piacra, ő a templomba -, s az anyjának már otthon kellett
87 KIKI | az ajtó be van még zárva, s a három szál pompás, illatos
88 KIKI | persze. Eljön az még akkor.~S pohárba tette a három szegfűt.
89 KIKI | poharában a három helyett. S mind az öt szál friss. A
90 KIKI | akkor valaki belopta...~S mindjárt tudja is, hogy
91 KIKI | elgondolkodva vette be az ablakból, s tette félre.~Vagy egy hét
92 KIKI | közelíti meg az áldozatát. S úgy látom, minden nő bolond.
93 KIKI | arccal, ránézés nélkül. S ha elmaradt volna a köszöntés,
94 KIKI | áttérne a túlsó házsor útjára, s tán be is kanyarodna másik
95 KIKI | a cérnára kötött veréb.~S valóban, a fiú eléje söpör:
96 KIKI | álmai fölött ragyogott... S hogy a fiú a színházat említette,
97 KIKI | fogadják el... Bocsánat...~S kémlelő szemmel nézett Olgára:~-
98 KIKI | Anyám egyedül van, és vár...~S kezet nyújtott anélkül hogy
99 KIKI | hallgatta többé a hegedűszót. S rettegve kerülte, hogy ne
100 KIKI | emlék volt, nem ékszer.~S Erdélybe is hiába repültek
101 KIKI | rajzolta a díszítmények képét, s ollócskát fog, lenyiszálja
102 KIKI | első emelet vaskorlátját s kalaposék ajtaját és két
103 KIKI | és igyon ezen a Földön, s ha aztán az utolsó nyelethez
104 KIKI | megnézesse a szemét a klinikán, s arra az egy napra, persze,
105 KIKI | az csak egyszer főzött. S még éjjel se nyughatik tőle
106 KIKI | ha csak kissé is köhög, s azért nem alhatik, csak
107 KIKI | lelkem - mondja megnyugtatón.~S folytatja az alvást, ahol
108 KIKI | is tudhatott volna főzni?~S a fő örömük az volt, hogy
109 KIKI | kezet! - rebegi sápadtan.~S elfordul Olgától.~Olga hüledezve
110 KIKI | Menj tőlem! Nem ismerlek!~S megfordult, és visszatért
111 KIKI | lehetett. Körültekintett, s a szeme Olgán maradt. Pödört
112 KIKI | lábát rezgetve sodorta, s érdeklődéssel tűzött a szeme
113 KIKI | arccal -, cseréljünk helyet.~S átült a másik padra.~- A
114 KIKI | örömszemmel pislogta őket, s a pipáját tömte a hólyagzacskóból.~-
115 KIKI | akkor vékonyabb arcú volt, s az arca fehérsége nem a
116 KIKI | annak az árnyékába ült, s nézte a csirkéket, kacsákat,
117 KIKI | kajszibarackfa közé volt kötve. S olvasgatott, vagy nézte
118 KIKI | szomszéd ház magas kútágasát, s a kútágas fölött a messze
119 KIKI | Danold a darumadár nótát. S Esztike rákezdte:~Darumadár,
120 KIKI | italokat, fürdőket javasoltak, s persze imádságokat és babonás
121 KIKI | harangoztak - felelte az anyja.~S kiszólt a konyhába:~- Esztike,
122 KIKI | Felöltötte a bundácskáját, s még rá a fejére a fehér
123 KIKI | mondta a kis Eszti cselédnek.~S a kendőt a nyakán tenyérrel
124 KIKI | látott az első pillantásra, s egyben nehéz kreozotszag
125 KIKI | mellett álló székre látott, s a széken egy paraszti, zöld
126 KIKI | egy vizeskancsó fehérlett, s mellette vastag üvegpohár,
127 KIKI | át.~Meghalt - gondolta -, s a házbeliek be se néztek
128 KIKI | Meghalt? - ijedt el Hólyagné, s egyszerre elnyulladt a képe. -
129 KIKI | elnyulladt a képe. - Jézus Mária!~S belépett. A fekvőre bámult.
130 KIKI | Két fekete, bágyadt szem. S nézett álmosan, hideg-csodálkozón.~
131 KIKI | párnát, ahogy ő is szerette, s közben a széken sokadozó
132 KIKI | levonta a bundát az ágyról, s a negyedik párnát tette
133 KIKI | a hivatalban. Tessék...~S a folyosó első ajtajára
134 KIKI | bádogtáblán:~M. K. POSTAHIVATAL~S fölötte a koronás magyar
135 KIKI | Kvabkáné beszólt:~- Olga.~S a padra intett a folyosón:~-
136 KIKI | padon a botjára könyökölve, s bámult maga elé.~Olga állt
137 KIKI | kékesfekete kabátka rajta, s a kihajtott, széles, fehér
138 KIKI | nézett a fiatalemberre, s megint a névjegyre.~A fiatalember
139 KIKI | úrnak nevelt: ügyvéd legyek, s utána országgyűlési képviselő.~-
140 KIKI | addig haza nem megyek...~S elbandukolt a temető felé.~~
141 KIKI | egy levelet a szekrénybe, s megint betért. Olga azonban
142 KIKI | holnap vagy holnapután.~S köszönt, és elsétált az
143 KIKI | elő, két jó kis pej benne, s az ülésen egy terebélyes
144 KIKI | bizalmatlankodjunk az időjárásban, s különösen így tavaszon.~
145 KIKI | baja: nem hal meg most már.~S befelé indult az orvossal
146 KIKI | időjárás.~Aztán kiküldte Olgát. S az anyjához fordult:~- Igen
147 KIKI | Hogy aludt, Habocska?~S ahogy így nézte Sípost,
148 KIKI | első.~Bizony nem jött az. S a következő nap is meg a
149 KIKI | Mi hatása volt a szernek? S ő is elmondta az éjszakáját.
150 KIKI | hogy előjött a hivatalból, s állt, míg beszélgettek,
151 KIKI | ajtó fölött magyar címer, s alatta: Postahivatal. A
152 KIKI | ablakai oda is nyílnak, s a távolban kéklő hegyekre.
153 KIKI | parasztháznak a háta látható csupán, s egy gémeskútnak a felső
154 KIKI | aztán megint fölemelkedik, s marad fönn nyugton.~A baromfiudvar
155 KIKI | kék dobozkát vett elő, s a dobozkából kerek, kis
156 KIKI | Annál büszkébb vagyok.~S fölkelt. Köszönt.~Ment a
157 KIKI | megállt a levélszekrény előtt, s bedobott egy levelet.~A
158 KIKI | nekem is kellemesebb lesz.~S elmosolyodva tette hozzá:~-
159 KIKI | partoldalon az ibolyát. S olyankor dúdolgatott is:~...
160 KIKI | csomó virágot Olgának vitte, s akkor illedelmesen elhallgatott.~
161 KIKI | beszéd köhögésre ingerelje. S valahányszor árnyékon kellett
162 KIKI | Sípos az égre pillantott, s az óráját is elővonta.~-
163 KIKI | mondta helyette: ostobaság.~S elborult arccal rázta a
164 KIKI | visszacsókolt. Meleg szájjal, s nem gyerekes pajkosságból.
165 KIKI | színűekkel, akkor nem is bánom.~S a tekintete hideggé vált
166 KIKI | út kifelé emelkedő volt, s még a temetőn és bakterházon
167 KIKI | tavaszról zengve hirt ád,~S égbe fúrja énekét.~A Nap,
168 KIKI | Tisztelem. Önfeledten.~S nem nézett Kvabkánéra. Ferde
169 KIKI | legnagyobb regényírója, s csak azok a jó költök, akik
170 KIKI | Szemlé-be dorombolnak...~S legyintett.~Kvabkáné azonban
171 KIKI | nézett, mint aki vizet iszik, s valami lefutott a torkán,
172 KIKI | csak nem akarja tán...~S horpadt bal arca még horpadtabbá
173 KIKI | vagyis hát fehér napernyőt. S mellette egy szürke ruhás,
174 KIKI | kislány plédszíjon a hátán, s egy kéksávos fehér pillangócska
175 KIKI | leletkincsei.~Halkan beszélt, s maga elé, mintha magának
176 KIKI | leányismerőseiről. Üljünk le kissé.~S elvette a leánykától a plédeket.
177 KIKI | Köszönöm. Majd meglátja...~S ült mosolyogva, kissé kókadtan.~
178 KIKI | jó idő volna a világon.~S néhány lépésre megint megszólalt:~-
179 KIKI | anyám... rossz krinolin.~S nevetett.~Sípos vidáman
180 KIKI | nekik.~- Tessék beljebb is.~S kinyitotta az udvarajtót.~-
181 KIKI | postabélyegen a főváros bélyegzője.~S valami ismerős, finom parfüm
182 KIKI | honnan ismeri.~A fejét rázta. S befirkantotta Sípos nevét
183 KIKI | Mária! - rebegte aztán Olga, s az arcán megjelent a piros
184 KIKI | reggel ismét kéklett az ég, s meleg napsugarak ragyogtak
185 KIKI | be az anyjának örömmel.~S valóban, a zöld kalap és
186 KIKI | pléd sétálva közeledett.~S ki-kijártak délutánonként
187 KIKI | földből... Élet, csupa élet. S mintha csupán a fejfák volnának
188 KIKI | Minden délelőtt itt üldögél.~S a fekete obeliszkre mutatott.
189 KIKI | furulya is el nem hallgatott, s az utolsó hangját elvitte
190 KIKI | eltemetve a temető átkában.~S hogy Sípos csodálkozva nézett,
191 KIKI | Csak egy kis virágos halom s akácfából faragott fejfa
192 KIKI | faragást nem értő emberrel.~S valóban, az öreg, maga is
193 KIKI | mindjárt virág nyílana.~S a botjával odakopogtatott.
194 KIKI | Habocska, mikorra visszatérek.~S rátekintett Olgára. A leány
195 KIKI | az árnyéka terült a kőre, s az útra. Olga levette a
196 KIKI | Nem szabad kiáltanom még.~S Olgának nyújtotta a levelet.~-
197 KIKI | vissza az egészségedet. S éreztem, hogy meghallgat.~
198 KIKI | akasztottam, hogy mindig lássam.~S érte nyúlt: leakasztotta,
199 KIKI | Olga elmosolyodott:~- Szép.~S visszanyújtotta a képet.~-
200 KIKI | áldja meg magát a jó Isten.~S a kezét nyújtotta Olgának.~~
201 KIKI | kifejez. Csak belenézek, s tudom, mit gondol.~Olga
202 KIKI | nép, dologra is készebb, s ahol dolgoznak, ott nincsen
203 KIKI | az élete fő gondolatát. S ha így ültön beszélt, nem
204 KIKI | világrész minden országában, s elszállanak minden község
205 KIKI | vissza a délelőtti sétájából. S ahelyett hogy hazatért volna,
206 KIKI | festik: szent sugarakkal.~S aznaptól mind a ketten elsétáltak
207 KIKI | mesebeli élet vize volt nekik. S vidáman tértek mindig haza.~-
208 KIKI | gömbölyűeknél.~Olga csak nézte. S a szívében egy gondolat
209 KIKI | nyelt a friss, hideg vízből.~S lebocsátotta az ölébe.~-
210 KIKI | intette komolyan Sípos.~S a pohárért nyúlt: elvette
211 KIKI | nézte: hogy őutána iszik... S oly gondolat nélkül, mintha
212 KIKI | mintha testvérek volnának.~S hallgatva bámult a kertnek
213 KIKI | de a tükör nagy benne, s ez a fő.~- Mért visel fekete
214 KIKI | férfinak festik a festők.~S hogy elváltak a kapuban,
215 KIKI | sétálás fáraszt: nem jó nekem.~S gondolta:~- Nem sétálok
216 KIKI | levélhordónak a könyvébe, s odaadta a levélhordónak,
217 KIKI | fiatalembernek menyasszonya van.~S ez az eltökélése szinte
218 KIKI | ellen semmit se tehetünk. S nehogy azt véld, hogy a
219 KIKI | erővel eljegyzett Balázzsal, s mikorra ezt a levelemet
220 KIKI | Fakó volt, mint a holt, s az arca mint a mártíroké
221 KIKI | vállán vitte a burkolódzóját, s nem is a kiskendőt, hanem
222 KIKI | bizonyára szégyelli is.~S lehajolt egy kéklő szarkalábért.
223 KIKI | szólalt meg akkor Sípos.~S érzett a szaván, hogy csak
224 KIKI | erdőre, akkor rezzentek meg s álltak meg, és szemlélődtek
225 KIKI | eljutunk még a bakterházba.~S magára öltötte a nagykendőjét.~
226 KIKI | le a felhők sötétjéből, s villám villámra lobbant.
227 KIKI | Jöjjön! Jöjjön! Jaj, megázik!~S a fa törzséhez vonta.~-
228 KIKI | átbocsátja már az esőt, s az, amelyik alatt álltak,
229 KIKI | alatt álltak, leglombosabb, s még annyiból is legalkalma
230 KIKI | nagykendőjének a felét is.~S így ültek a gallyon, a rájuk
231 KIKI | mintha sírt volna az erdő, s az utolsó könnyek csillognának
232 KIKI | Berzsenyiből, a rántást kavarva -, s mint a kis nefelejcs, enyész.~
233 KIKI | nagyobb volt a szokottnál. S minduntalan azzal a nagy
234 KIKI | vele?~- Akkor én megyek át.~S kapkodta magára a ruháit.~-
235 KIKI | Csak Hólyagnét hívatta át, s megdorgálta, hogy az orvosságokat
236 KIKI | rázta a kapuban. Megfordult, s megint hazatért, megint
237 KIKI | fekszik, de mindjárt fölkel.~S egy óra nem telt belé, hallatszott,
238 KIKI | amint nyitja az udvarajtót, s beszól a konyhán:~- Mi baja
239 KIKI | Be lehet-e hozzá menni?~S hallatszott, ahogy Kvabkáné
240 KIKI | maga elé álmodozó szemmel.~S a kezét nem mozdította.~-
241 KIKI | korábban is hajlott lefelé, s mikorra kijutottak az erdőből,
242 KIKI | mintha idegennek köszönné.~S az anyjára tekintett:~-
243 KIKI | nyújtott kezet Síposnak. S nem mosolyogva, mint szokta.
244 KIKI | Elkérdezte: hogyan csinálódik?~S vidámak voltak visszatéret
245 KIKI | táncra karolja.~- Tyuhaj!~S rázza a keze fejét a füle
246 KIKI | mindjárt olyan nótát!...~S a botját emelve ront ki
247 KIKI | kellene! - hörkent fel Sípos.~S védőn állott Olga elé.~-
248 KIKI | ellihegje a guta veszedelmét. S tán hogy még egy pipa dohány
249 KIKI | csak billentett a kalapján, s megfordult.~A kapuból azonban
250 KIKI | volna fogadni a köszöntését, s hogy akkor ablakot nyit,
251 KIKI | volna. De csak könyökölt, s kedvetlen szemmel bámult
252 KIKI | kályhába.~Olga csak könyökölt, s gondolkodva vont a vállán.~-
253 KIKI | se. Nem, én akkor se...~S fogta ismét a tűt, és tovább
254 KIKI | ebben a sárban nem lehet.~S megnyugtatni iparkodott
255 KIKI | öregúr -, az éjjel fagy.~S valóban a kályhába nagyobb
256 KIKI | fagyott nézéssel: ki az?~S egyszer csak a szem megvilágosodik.~
257 KIKI | csak kilenc? Nem aludtam.~S az elméjének minden erejét
258 KIKI | festik.~Aggodalom fogta el, s egyre ónosabb aggodalom.
259 KIKI | Falnak fordultan aludt, s a füle is be volt takarva
260 KIKI | beroskad este az ágyba, s alszik, mint a kő. Aztán
261 KIKI | nem küldheti.~Csak ült, s bámult a gyertya lángjába.~
262 KIKI | ledobta a dunyhát a térdéről. S elfújta a gyertyát. Felöltözött
263 KIKI | lelkek söpörnék a világot, s kimozdítani akarnának mindent
264 KIKI | helyéből, ami csak áll, s eltaszítani mindent, ami
265 KIKI | egybekeveredett gőze benne. S a szögletekben és mestergerendán
266 KIKI | Hagyja... Nem segíthet...~S gyöngéden megszorította
267 KIKI | Kösse körül a szűrét.~S ő maga kötötte körül hamar-kézzel
268 KIKI | egyre bőszebben fuvallott, s hideg körmökkel marcangolta
269 KIKI | fenyőfák recsegtek, ropogtak. S mintha ezernyi ezer kar
270 KIKI | vissza, kisasszony. Hajjaj...~S megint nekilódult. Haladt
271 KIKI | Haladt vagy húsz lépést. S leült az útfélre. Lihegett.
272 KIKI | dunyha legyen a kocsin.~S megfordult. Nem is köszönt.
273 KIKI | több volt a fa a kertben. S időnként valami tompa búgás
274 KIKI | Olga -, az én menyegzőm...~S az anyjára fordította szomorú
275 KIKI | ásasd meg az enyémet is.~~S Habocska óhajtása még azon
276 AzOreg| Barna téli kendő rajta, s a kezében bot. Minden kapu
277 AzOreg| ajtó - felelte a leány.~S dúdolásba fogott.~A szobában
278 AzOreg| lerohanni látott, visszatért, s bekiáltott egy udvari ajtón:~-
279 AzOreg| Úrnak úr a szolgája is.~S vígan pödört egyet szőke
280 AzOreg| cigarettát vont elő a zsebéből, s amíg azt meggyújtotta, ridegen
281 AzOreg| noha nem volt már foga, s egyáltalán olyan elaggott
282 AzOreg| mutatóujját kell hozzátartania.~S amíg bal kézzel a csavart
283 AzOreg| majdnem teljesen hiányzott, s talán emiatt volt a szeme
284 AzOreg| persze az öreg Csurgó ült, s melléje jobbról az agg Mayer,
285 AzOreg| arccal nézett az agg úrra, s fölemelte a poharát:~- Éljen!
286 AzOreg| kezet nyújtott Mayernak, s koccintott vele.~A tanár
287 AzOreg| tortához adott tányérokat, s a doktornak szólott halkan:~-
288 AzOreg| Ez a halk beszélgetés, s főképpen az orvos feje rázása
289 AzOreg| menjen el. Jöjjön holnap.~S hogy az inas kiment, bosszúsan
290 AzOreg| piros képű vidéki arcra, s feléje kapdosott.~- Nézze,
291 AzOreg| megismerkedett az orvossal, s a klastromból ment férjhez.~
292 AzOreg| érzetével lézengett a birtokán, s amikor arról értesítették,
293 AzOreg| hidegvíz intézetet építtetne, s fizetne annyi kamatot, amennyit
294 AzOreg| fölfogását, de megdicsérték érte, s ez az öregnek jólesett.~
295 AzOreg| lökés után az öregúrnak, s aludni tért. Az öreg a vejével
296 AzOreg| az öreg. - A csizmámat!~S ahogy a csizma megérkezett,
297 AzOreg| Hiszen nem alhatott eleget!~S visszahúzódott.~Az öreg
298 AzOreg| köszönt. Az öregúr kilépett, s végignézett a József körúton.
299 AzOreg| hidegen pillantott reá, s tovább sétált.~Az utcára,
300 AzOreg| mindannyiszor megállt, s bámulta. Persze, azt hitte,
301 AzOreg| Ideje, hogy visszatérjek.~S hogy akkor épp a Baross
302 AzOreg| visszatért a szökőkúthoz, s tájékozódott. Megállapította,
303 AzOreg| hogy jobbra kell haladnia, s a Múzeum felé indult.~Hogy
304 AzOreg| házak előtűntek a homályból, s az öregúr minden harmadik
305 AzOreg| körúton át a Lipót körútra, s megpillantotta a Vígszínházat.
306 AzOreg| palotája? Majd a hídhoz jutott, s elbűvölten állott meg az
307 AzOreg| üléseztek.~Visszafordult hát, s azon gondolkodott, hogy
308 AzOreg| fürtöt.~Papirosba köttette, s lógázta a kezében.~Már akkor
309 AzOreg| magának a sziámi elefánt!~S tovább sietett.~Az öregúr
310 AzOreg| A sör magasra habzott, s alul átlátszó sárga volt.
311 AzOreg| szőlőt letette maga elé, s elévonta a pipáját: rágyújtott.
312 AzOreg| amely a babához tartozott.~S játszottak a szomszéd asztalnál.~
313 AzOreg| ebéddel. De hogyan jut haza?~S tűnődve nézett maga elé.~-
314 AzOreg| találomra Újpest felé indult, s ki tudja, hova nem kódorog,
315 AzOreg| kocsisok kalapot emeltek, s kézmozdulattal kínálták.~
316 AzOreg| fővárosban. A pipázásra idő kell, s a fővárosi embernek mindene
317 AzOreg| aki kilép a képrámából, s leül az élők közé pipázni.~
318 AzOreg| doktorné fölemelte a tetejét, s nézegette az apja ruháit.
319 AzOreg| kiterjesztett: körülnézte, s megmosolyogta.~- Édes apácskám,
320 AzOreg| Megcsókolta a lánya homlokát, s bement a szobájába.~A doktor
321 AzOreg| már ismerősnek üdvözölte, s hogy más pipát látott nála,
322 AzOreg| és dideregve a kapuban, s várták a kocsit, az öregúr
323 AzOreg| A cselédek körbevették, s mosolyogva feleltek a kérdéseire.
324 AzOreg| hívd a bácsit reggelizni.~S kedvetlenül ültek az asztalhoz.
325 AzOreg| de azért leülök közétek.~S leült a karosszékbe. Ott
326 AzOreg| pipát meg a dohányzacskót, s tűnődve nézett rá.~A doktorné
327 AzOreg| nevetséges szó meg volt nyomva, s az öregúr szinte megrendült
328 AzOreg| Pesten nem lehet ilyet kapni.~S fölkiáltott az emeletre:~-
329 AzOreg| katona! Tudom én, mi a rend!~S újra söprésbe fogott.~Ezt
330 AzOreg| doktor felkísérte az apósát, s becsöngetett.~Az ajtót maga
331 AzOreg| Dehogyis, azt nem engedjük.~S a belső ajtóhoz hajlott.~-
332 AzOreg| Erre aztán erősen kopogott, s hogy belülről hang hallatszott
333 AzOreg| csördített ki a zsebéből, s az egyikkel fölnyitotta
334 AzOreg| szivart tett az asztalra. S megint bezárta a szekrényt,
335 AzOreg| eszébe se jut az orvos többé.~S kiment a szobából.~Az öregúr
336 AzOreg| mondotta megenyhült hangon.~S egy koronát nyomott az inas
337 AzOreg| Megdöbbenve csönget a cselédjének, s kérdi tőle, hogy fagyott-e
338 AzOreg| mellett fűszeres boltocska, s a kapun varga címer: fekete
339 AzOreg| már bádogra volt festve, s név is állott alatta: POLGÁR
340 AzOreg| fújt egy Bellini-áriát, s hirtelen abbahagyta egy
341 AzOreg| a verklisnek adományt - s kifele tuszkolta. Ezért
342 AzOreg| vigyázva lépett el mellette, s bekopogott a jobbra nyíló
343 AzOreg| jobbra nyíló üvegajtón.~S be is lépett.~Az ajtó félig
344 AzOreg| ajtó félig nyitva volt, s ott látta az asszonyt az
345 AzOreg| Az asztalka mellett ült, s jókora faliórának a belsején
346 AzOreg| asszony letette az órát, s hátrapillantott a szoba
347 AzOreg| tök? - kérdezte vidáman s halkabban az öregúr. - Látom,
348 AzOreg| Kétszer-háromszor behunyta a szemét, s fonnyadt arcán két könnycsepp
349 AzOreg| két szegény kisleánnyal?~S behívta a két kisleányt.
350 AzOreg| egy fejjel kisebb volt, s valamivel teltebb arcú,
351 AzOreg| leányka ártatlan arcára, s megsimogatta a haját.~-
352 AzOreg| mondták, életben marad, s másnap meghalt. Énrám meg
353 AzOreg| adták az utolsó kenetet, s mégis itt vagyok.~Az asszony
354 AzOreg| máris halott arc volt: sárga s csontig lesorvadt. A szemét
355 AzOreg| Az asszony összerezzent, s tétován nézett az asztalon
356 AzOreg| szakállas ember emelkedett föl, s lomha mozdulatokkal öltözködött,
357 AzOreg| Én kibéreltem az ágyat, s ha valakit benne találok,
358 AzOreg| Már készülődött hazafelé, s a kalapja a kezében is volt
359 AzOreg| csattant vissza a varga.~S visszaült a székére. Varrta
360 AzOreg| egy pillanatig ott állt, s bámulta a vargát, aki nyugodtan
361 AzOreg| eljövök, hozok neked cukrot.~S kilépett a kapun.~Az utcát
362 AzOreg| világosság már erősebb volt, s a forgalom élénkebb. Esti
363 AzOreg| hogy a nevét emlegessék, s a tavasszal építendő szanatórium
364 AzOreg| névsornak a felét kitörölték, s néhány ismeretlen hírlapírót
365 AzOreg| papának eszébe jut rágyújtani s bejönni a szalonba?~Erre
366 AzOreg| doktor a szekrénybe nyúlt, s felöltött egy vadgalambszínű
367 AzOreg| A meggyszínek eltűntek, s a helyüket különféle zöld
368 AzOreg| festői pályához vonzódott, s mindhalálig azt gondolta,
369 AzOreg| Aztán két orvos érkezett, s nyomukban egy színész. Azok
370 AzOreg| lornyet lógott a nyakában, s akit méltóságos asszonynak
371 AzOreg| szintén megdicsérte a szalont, s mindjárt a sonkás asztalhoz
372 AzOreg| hatodik nagyhatalomnak, s körülnézett, hogy hol a
373 AzOreg| lornyetjét a szemére emelte, s felszólt hozzá:~- Csurgai
374 AzOreg| Eközben hozták a bort, s az öreg egyszerre elfelejtette
375 AzOreg| borból talált felhozni, s az kiválóképpen ízlett az
376 AzOreg| Az öregúr ránéz a vejére, s látja annak hidegen rámeredő
377 AzOreg| városi orrocskák finnyások.~S csakugyan bement a másik
378 AzOreg| ablaksarokba, ahogy otthon szokta, s kiment az előszobába, elkérte
379 AzOreg| Akkor megvetem az ágyát, s áttelepedek a díványra.~-
380 AzOreg| letette a lábost az asztalra, s lekapta a kalapját:~- Dicsértessék
381 AzOreg| alázatosan tartotta a kezében, s hogy a télikabátja nem volt
382 AzOreg| asztalt újságpapirossal, s letette a lábost a két gyerek
383 AzOreg| üveget vont elő a zsebéből, s összerázta, az asszonyhoz
384 AzOreg| gyermek megölelte az öreget, s arcát a szakállára hajtotta.~
385 AzOreg| távol levő ismerősök hibáit, s végül megígérték, hogy gyakran
386 AzOreg| hevesen járt föl és alá, s eközben megpillantotta az
387 AzOreg| Megpillantotta a pipáját a szőnyegen, s látszott rajta, hogy megdöbben.~
388 AzOreg| szanatórium utolsó tégláit, s reggel azzal tért haza,
389 AzOreg| háztartás költségeihez, s még azonkívül a házbér harmadát
390 AzOreg| asztalára. Az asszony fölkelt, s kinyitotta a Wertheim-szekrényt:
391 AzOreg| kellett pénz az öregúrnak, s megint egypár nap múlva.~
392 AzOreg| kedvetlen volt. A fejét rázta, s nem nyúlt a pénzért.~- Ez
393 AzOreg| ebédlő ajtaja megnyílik, s az öregúr belép. Egy kis
394 AzOreg| belékábult a sok magyarázatba, s végre is letette a fegyvert.
395 AzOreg| kőnyomatos Kossuth-kép. S a vaskályha ontotta a meleget.~-
396 AzOreg| pipámat - mondta elégedetten.~S odaült a karosszékbe az
397 AzOreg| beletette a ruhásszekrényébe, s a szekrényről levette a
398 AzOreg| vette a háromforintosat, s körülnézegette.~- Szeretném
399 AzOreg| mind a hármat a szekrénybe, s hol az egyikből ivogatott,
400 AzOreg| ekébe őket, talán épp ma.~S képzeletében látta a Pogány-dűlő
401 AzOreg| elmondani a leányának mielőbb.~S tartogatta össze a fejében
402 AzOreg| de későn kelnek fel máma!~S az ablakhoz lépett, hogy
403 AzOreg| terítettek, leült a többivel, s evett szótlanul; mikor elvégezte,
404 AzOreg| megrokkant, mint a régi ház, s attól fogva mindennap egy
405 AzOreg| megjelenik kétszer az asztalnál, s azt mondja:~- Az én életem
406 AzOreg| amelynek földje remeg, s csak idő kérdése, mikor
407 AzOreg| bánya mélységéből jönne, s fölmászna létrán a felhőkig,
408 AzOreg| aztán meg bosszankodott, s bezárta az ablakát. De még
409 AzOreg| átrezgették az ablakot, s most már olyan volt neki,
410 AzOreg| nyitva tarthatta az ablakát, s nézhette az eget, a háztetőket
411 AzOreg| ki? Nem szokott kijárni!~S az a gondolata támadt, hogy
412 AzOreg| pipáját is elvitte mindig, s beszélt igen sokat. Az agg
413 AzOreg| Mayer pislogva hallgatta, s megjegyzéseket vetett közbe,
414 AzOreg| amelyek tele voltak izé-vel s a láthatatlan csibuk szívásával,
415 AzOreg| érkeznek, a zsebére tapint, s azt fogja mondani, hogy
416 AzOreg| hát ő elvégre is megadja. S nem is fog többet kérni
417 AzOreg| egy nyomorult koronáért, s el kell szenvednie, hogy
418 AzOreg| gyümölcsöskert békés lombjait. S látta az anyját, egy kis
419 AzOreg| ahol az apja ülni szokott, s anyja kezének melege, mintha
420 AzOreg| pillantást vetett a leányára s Báránynéra. Fölcsoszogott
421 AzOreg| meg. Szótlanul megfordult, s elballagott.~
422 AzOreg| rövid köszöntést váltott, s ment tovább.~A tanár egyszer
423 AzOreg| fiákerdübörgés? zongoraskálázás?~S tovább ment.~Ki-kisétált
424 AzOreg| Lippert-féle vendéglőbe a Körúton, s vele egyszerre telepedett
425 AzOreg| kérdezte a fiatalember.~S hogy az öreg bólintott,
426 AzOreg| fiatalember mindent helyeselt, s közben jól evett-ivott,
427 AzOreg| a dohánya szokott állni, s megöntözte. Beledugdosta
428 AzOreg| az ablak keresztfáján, s a csomó egyre hosszabb és
429 AzOreg| zengve lepik el az ablakot; s szárnyukat boldogan rezgetve
430 AzOreg| Itt fognak lakni ővele, s ő napról napra nézi, mint
431 AzOreg| zümmögésükben alszik ebédutánonként, s azt álmodja, hogy otthon
432 AzOreg| alsó üvegtábla sarkáról, s ott kissé kifaragni a rámát.
433 AzOreg| folyosón gyermekek játszottak, s az utca zaja is behallatszott.~
434 AzOreg| az ügyelő megindult vele, s követte.~- Győjjön csak,
435 AzOreg| győjjön.~Kitárta az ajtaját, s mosolyogva mutatott az ablakra.
436 AzOreg| boldogan beszélte el az öregúr, s odavezette az embert közelebb
437 AzOreg| a méheknek víz is kell, s hogy otthon egy darázskő
438 AzOreg| alagcsövezést csináltak ott, s a földből olyanféle köveket
439 AzOreg| hümmögött.~És megint hümmögött, s mintha megütődnék valami
440 AzOreg| csak letette a rongyot, s határozott lépésekkel nekiindult
441 AzOreg| előtt a pipát zsebre tette, s megköszörülte a torkát.~-
442 AzOreg| vágódtak neki minden arcnak, s égető szúrással bosszulták
443 AzOreg| erősen kapdosott a füléhez. S a fejére zsebkendőt borítva
444 AzOreg| csípte meg. A fejéhez kapott, s elrohant.~Az öreg elsápadt...
|