Part
1 KIKI| Ne menj férjhez soha! Olga, ne menj férjhez! Férfi
2 KIKI| ronthatja meg csak a nő életét!~Olga már kislánykorában is hallotta
3 KIKI| ilyen férjet? - fakadt ki Olga, mikor már tizenöt éves
4 KIKI| Kvabkához! Ilyen név! Kvabka Olga. Mintha béka volnék, mikor
5 KIKI| zsebkendőben.~- Mily ostoba vagy, Olga! Apád a szomszédunkban lakott.~-
6 KIKI| léckerítésnek...~- Te ezt nem érted, Olga. Orgonasövény virult a kerítés
7 KIKI| De akkor nem ivott, Olga, és nem káromkodott. És
8 KIKI| Szép fiatalember volt, Olga, nem is gondolnád, milyen
9 KIKI| néz.~- Nem érted te ezt, Olga. Igen bájos fiatalember
10 KIKI| soha olyan szép embert, Olga, mint amilyen a te apád
11 KIKI| Hát ők nem is akarták, Olga. És én mondtam is apádnak,
12 KIKI| Hát... te ezt nem érted, Olga. Te nem tudhatod még, hogy
13 KIKI| tűrök ilyen megjegyzéseket, Olga! „Tiszteljed atyádat!”~Olga
14 KIKI| Olga! „Tiszteljed atyádat!”~Olga szokva volt már ehhez a
15 KIKI| a lányára ölelkezett:~- Olga, neked van eszed: te nem
16 KIKI| te nem mégy férjhez soha!~Olga az anyja tanácsa nélkül
17 KIKI| szentség gyönyörű gyertyájának.~Olga sose tudta meg, hogy az
18 KIKI| meg kell locsolgatni.~Míg Olga kicsi volt, Kvabka az ünnepek
19 KIKI| mindig vitt haza Olgának.~Hát Olga meg is volt elégedve az
20 KIKI| földi göröncsér műve...~Olga érzése akkor fordult először
21 KIKI| vízvezetéknél. - Hova menjünk, Olga, hova? Akárhová, csak itt
22 KIKI| Miklós bácsihoz - sírta Olga.~Miklós bácsi az egyetlen
23 KIKI| Miklós bácsihoz - sírta Olga.~Mikor már bizonyos volt,
24 KIKI| télikabátot csak úgy a hónunk alá, Olga.~Nyár volt akkor, és az
25 KIKI| szappanokat igen kedvelte Olga. Parfümökre nem telt, hát
26 KIKI| nincsen.~- Előbb a zálogházba, Olga.~- Zálogházba? Hát te még
27 KIKI| Kvabkáné -, gyerünk ki, Olga, az állomásra; nézzük meg:
28 KIKI| azt a két kabátot.~Mentek.~Olga megnézte a díjtáblát, és
29 KIKI| vissza.~- Eredj be hozzá, Olga: mondd, hogy készítse a
30 KIKI| gondozóné ablakára nézett. Olga ott állt, várt az ajtóban.~
31 KIKI| mint a kárt tett macskáé.~Olga vörös szemmel, némán vitte
32 KIKI| az egyszer higgy nekem. Olga, a karperecedet kiváltjuk
33 KIKI| könnyes szemmel esküdött meg. Olga fejére tette a bal kezét,
34 KIKI| soha.~Csak pálinkát.~Mikor Olga a polgáriba járt, ott már
35 KIKI| kabátosat. Talján Bözsit várja.~Olga megállt, és visszatekintett.~
36 KIKI| nem kellene - biggyesztett Olga -, és semmiféle férfi.~-
37 KIKI| nehéz lesz.~De másnap már Olga, amint kilépett az iskola
38 KIKI| szinte könnyezett belé.~Olga visszatekintett, hogy Talján
39 KIKI| rápillantani.~Attól fogva Olga utálta azt a Bözsit. Őelőtte
40 KIKI| egyikkel-másikkal. Ha Olgához is szólt, Olga röviden felelt, és nem nézett
41 KIKI| ácsorgott az iskolával szemben. Olga már tudta: mért ácsorognak
42 KIKI| fiú nem mutatkozott többé.~Olga abban az időben kezdett
43 KIKI| azon év őszén történt, hogy Olga egyszer akaratlanul is rápillantott
44 KIKI| jóval lejjebb való. A szeme Olga szemébe nézett, s Olgának
45 KIKI| Csak egy perc hosszat. De Olga mellében megrezdült valami
46 KIKI| azonban megint ott állt a fiú.~Olga, mikor közelébe ért, csak
47 KIKI| A fiú szeme rajta volt. Olga megint érezte azt a különös
48 KIKI| tovább az utcánál.~- Te, Olga - szólalt meg az egyik napon
49 KIKI| Melyik? - csodálkozott halkan Olga.~- Az a piros nyakkendős.
50 KIKI| másik oldalra - susogta Olga.~Berta duhogott:~- Ilyen
51 KIKI| mondta szorult mellel Olga -, én se.~- Legalábbis kadét
52 KIKI| se - mondta határozottan Olga.~S attól fogva sose ment
53 KIKI| melegedtek a verőfényben.~Olga szíve ismét megrezdült akkor.
54 KIKI| kamrában, mint a petróleum.~- Olga, ne menj férjhez soha!~A
55 KIKI| a gazdag tornáca előtt.~Olga azonban nem nézett reá.~
56 KIKI| járhatna-kelhetne ő is a városban.~Hát Olga bizony csak magában járogatott
57 KIKI| Szinte áhítattal köszönt.~Olga nem fogadta.~A következő
58 KIKI| fogadta.~A következő napon Olga, mindjárt, ahogy kilépett
59 KIKI| még néhány napig odanézett Olga.~A fiú nem várta többé.~
60 KIKI| volna, mint a többi.~~Mikor Olga már tizenhét éves volt,
61 KIKI| valaki szót kezdjen velük.~Olga nem is igen ismert mást
62 KIKI| ahányszor találkoztak.~Olga a feje hideg bólintásával
63 KIKI| igazán játszott a kezelője. Olga érdeklődéssel fülelte.~-
64 KIKI| nótája szólalt meg a hegedűn.~Olga fülelt. Kinyitotta az ablakot.
65 KIKI| s darálták a mondatokat.~Olga megszólította az egyik nagyfogúcskát:~-
66 KIKI| elmosolyodott.~- Berci, a bátyám.~Olga becsukta az ablakot, és
67 KIKI| de szerelem mindenfelé. Olga mindennaposan láthatott
68 KIKI| Milyen boldogok - gondolta Olga.~S a nyelve már mozdult,
69 KIKI| széles fogai kifehérlettek.~Olga érdeklődéssel szemlélkedett
70 KIKI| kalapjához mozdult. Köszönt.~Olga szívére édes áramlat nehezült,
71 KIKI| belé: fogadta a köszöntést.~Olga abban az időben már teljesen
72 KIKI| varrt, másikuk olvasott. Ha Olga olvasott, a regényt olvasta.
73 KIKI| búsulgattak otthon, prózában.~Olga olykor az ablakban ült.
74 KIKI| odacsődültek az ajtó elé.~Olga is kinyitotta az ablakát:
75 KIKI| mind gonoszak - irtózkodott Olga.~S attól fogva valahányszor
76 KIKI| egy névtelen levél volt. Olga címére, s benne két színházi
77 KIKI| iskolába - lobogott örömében Olga. - De hát melyik? Melyik
78 KIKI| színészek.~S tovább tűnődtek: Olga nemigen pajtáskodott egy
79 KIKI| két jegyet, hogy lássa őt Olga a színpadon. A levelet is
80 KIKI| elégedetten tértek haza.~Olga még otthon is irtózkodott
81 KIKI| álmodok az éjjel - mondta Olga még este is.~S a háta viszolygott.~
82 KIKI| jegyet. A szereplő nők között Olga nem ismert meg senkit, hogy
83 KIKI| hogy vakolókanál volt az.~- Olga, önts ólmot.~Olga vonakodott:~-
84 KIKI| az.~- Olga, önts ólmot.~Olga vonakodott:~- Minek az.
85 KIKI| virágos sövény - mosolygott Olga -, én arra elég okos leszek.~-
86 KIKI| levehetitek a mérőónt.~Olga elgondolkodva ült a székén.~
87 KIKI| fitymáló lájdinántábrázat.~Olga elbámult: hogy kerül Berta
88 KIKI| koppantott.~- Nincs - felelte Olga mosolyogva -, de neked már...~-
89 KIKI| jobban előtűnjenek a gyűrűi.~Olga is mosolygott. Az arca kissé
90 KIKI| Sugárzott róla a boldogság.~Olga szeretett volna még egy
91 KIKI| de csak egy kötet. Te, Olga, szilveszterkor ólmot öntünk.~
92 KIKI| szilveszterkor ólmot öntünk.~Olga azonban csak a fejét rázta
93 KIKI| rántottasütőbe öntöttek vizet. Olga mosolyogva eresztette bele
94 KIKI| hajolt az ólomcsuradék fölé.~Olga is szemlélte.~Valami lapos
95 KIKI| Szomorúfűzfa - mondta Olga.~- Ez nem szomorúfűzfa -
96 KIKI| valami majom. Gratulálok.~Olga megint megszemlélte. Hát
97 KIKI| majomnak is lehetett vélni. De Olga csak azon maradt, hogy szomorúfűzfa
98 KIKI| fiatalember - gondolja mindig Olga. S olyankor mintha hegedű
99 KIKI| naposan látják egymást. Néha Olga az ablakban ül, de ha a
100 KIKI| legtöbbet. Ugyan ő is kalapos-e?~Olga vállat vont.~- Nem tudom.~-
101 KIKI| Sövény nélkül is - mosolygott Olga.~- Nono, most már mindig
102 KIKI| egyszer az is megtörtént, hogy Olga egy délelőtt templomból
103 KIKI| Berta járt itt - gondolta Olga édes megdöbbenéssel.~Akkor
104 KIKI| A kari kosara is terhes.~Olga eléje siet. Mutatja neki
105 KIKI| Rá-rágyönyörködött.~Néhány nap múlván Olga, ahogy az ablakhoz lép,
106 KIKI| hervadtak nincsenek ott.~Olga mosolyogva tér vissza a
107 KIKI| nem te hoztad a szegfűt?~Olga akkor eszmélkedik csak:
108 KIKI| virágdróttal, mint legelőször.~Olga akkor együtt tért haza az
109 KIKI| hát - mondta -, de hát...~Olga mosolygott:~- Elfeledted?
110 KIKI| elmaradt volna a köszöntés, Olga arcán bizonyára nem látszott
111 KIKI| hódolatosan, tapadó szemmel.~Olga érezte, hogy előbb-utóbb
112 KIKI| csupaélet nézésével...~Olga édes elolvadással omlik
113 KIKI| tengerébe.~~Másnap délután Olga levelet vitt a postára.
114 KIKI| sietőst.~Az utca néptelen. Olga a fiú nézéséről érzi, hogy
115 KIKI| földszinten... a zártszékben...~Olga az első percben szinte megbotránkozva
116 KIKI| maszkírozva. Én voltam a gorilla.~Olga megrettent, mintha mellbe
117 KIKI| orfeumban is játszottam...~Olga szeme előtt kék-zöld karikák
118 KIKI| se volt már a szobában. Olga karperece is már inkább
119 KIKI| is gondoltak, hogy talán Olga léphetne be valami női üzletbe,
120 KIKI| mellény. Nézegeti.~- Te, Olga, ezt a mellényt talán boltos
121 KIKI| talán boltos is megvenné.~Olga is nézegeti, forgatja, nézegeti.~-
122 KIKI| cicomázására megvarrják: Olga szimplán öltözködött, mint
123 KIKI| tízet is.~- Fejtsük fel. Olga, varrjuk ki selyemcérnával.
124 KIKI| Vagy a Váci utcán láttuk?~Olga legott papirosra rajzolta
125 KIKI| az zavarta olykor, hogy Olga köhögött. Meg se hűlt, mégis
126 KIKI| mindig színtelen vagy.~Olga arca valóban olyanféle fehér
127 KIKI| virág a hó alól, meg elmúlt.~Olga nem is tudott róla. Köhögött.
128 KIKI| esztendő is belémúlt, mikorra Olga kijuthatott Pestről a fenyőfák
129 KIKI| szívesen magához veszi őket, és Olga megtanulhatja nála a postakezelést.~
130 KIKI| fő örömük az volt, hogy Olga megtanulja a postakezelést,
131 KIKI| Férfi nélkül - mondta Olga.~A szolnoki állomáson ők
132 KIKI| hörpintsenek.~Visszatérve Olga megérzi, hogy valakinek
133 KIKI| mintha ott se lett volna.~Olga csak áll, és bámul.~Berta
134 KIKI| azonban rászólt:~- Gyere már, Olga, lemaradsz!~Olga akkor utazott
135 KIKI| Gyere már, Olga, lemaradsz!~Olga akkor utazott életében először
136 KIKI| rejtve könyököl a térdén.~Olga örömmel szól neki:~- Berta!~
137 KIKI| ijedten kapja föl a fejét. Olga a kezét nyújtja a vastag
138 KIKI| sápadtan.~S elfordul Olgától.~Olga hüledezve áll. A zsidóasszonyra
139 KIKI| violaparfümmel van szagosítva.~Olga csak áll. Tanácstalanul
140 KIKI| mintha hegyen járt volna.~Olga elképedten bámulta. Aztán
141 KIKI| Olgára.~- Anyám - mondta Olga beteg arccal -, cseréljünk
142 KIKI| szinte hazáig tartogatta Olga kezét a maga meleg, nagy
143 KIKI| mosolygott bús szemmel Olga -, messzinek gondoltam ezt
144 KIKI| be gyönyörű! - repesett Olga.~- Ó, be gyönyörű! - örvendezett
145 KIKI| tudtok-e főzni, édes angyalaim?~Olga abbahagyta az édes evést,
146 KIKI| elröppent az orra alatt.~~Olga már akkor vékonyabb arcú
147 KIKI| a levegőre, a napra!~És Olga kiült a napra, a tornácra
148 KIKI| fenyves, de hogyan sétáljon Olga egymagában?) Vélték, hogy
149 KIKI| danoljak, kisasszonyom?~Olga egyszer azt mondta neki:~-
150 KIKI| pirosat.~A következő tavaszon Olga mégiscsak meghűlt kissé.
151 KIKI| asztala orvosságos üvegekkel.~Olga már feküdt. Az anyja akkor
152 KIKI| valami jó orvossága van!~Olga fölemelte a fejét:~- Ne
153 KIKI| képest libánoni cédrus vagy, Olga. Nem éri meg a reggelt.~-
154 KIKI| fiatalember Hólyagékhoz szállt.~Olga a fejét rázta:~- Hólyagékhoz?~-
155 KIKI| Nincs annak már szava, Olga. Hólyagné mondta neki, hogy
156 KIKI| annak a szerencsétlennek.~Olga megmozdult:~- Ádám? Sípos
157 KIKI| néztem annyira meg. Ismered?~Olga felvonta a vállát.~- Talán.~
158 KIKI| Talán már aludt is, mikor Olga megint megszólalt:~- A papért
159 KIKI| Akkor bizonyosan elküldtek.~Olga fölült az ágyában, és keresztet
160 KIKI| hallom én, mikor alszom.~Olga öltözött.~- Ma segítek bácsinak -
161 KIKI| süt, de a levegő hideg.~Olga gondolkodva öltötte fel
162 KIKI| kertészkedik a fehér rács mögött. Olga igen kedveltté vált ez okon.
163 KIKI| efféle a kisasszonynak. De Olga nem fogadta el.~- No, majd
164 KIKI| ősszel. Nekem mindig van...~Olga a fejét rázta:~- Ne hozz.
165 KIKI| kívánja magának a madarat.~Olga óvatosan nyitott az udvarra -
166 KIKI| lépkedett egy nyájas mió-val Olga elé.~Más nem is fogadta.~
167 KIKI| halott keze, hogynem élőé.~Olga hátán borzongás hideglett
168 KIKI| kecegése is hallatszott.~Olga elirtózva állt a szoba közepén.~
169 KIKI| Jézust.~- Meghalt? - kérdezte Olga halkan.~- Meghalt? - ijedt
170 KIKI| álmosan, hideg-csodálkozón.~Olga szigorúan fordult Hólyagnéhoz:~-
171 KIKI| a tejet, tekintetes úr?~Olga fogott egy párnát a székről,
172 KIKI| Adjak még egyet? - kérdezte Olga.~A beteg bólintott:~- Még
173 KIKI| bólintott:~- Még egyet.~Olga értő kézzel igazította oda
174 KIKI| párnát teszünk - készkedett Olga. - Erdélyben nincsen dunyha.
175 KIKI| akkor künn járt: a tejért.~Olga levonta a bundát az ágyról,
176 KIKI| Mi a neve? - susogta.~- Olga. Jól fekszik így?~- Jól -
177 KIKI| neve?~- Kvabka - felelte Olga kedvetlen szemmel.~Furcsállta,
178 KIKI| Hólyagné belépett a tejjel.~Olga összevonta a nyakán a fehér
179 KIKI| félbehagyva a nótát.~- Olga kisasszony - susogta a fiatalember -,
180 KIKI| fiatalember -, itt lakik Olga kisasszony, az a beteg kisasszony?~
181 KIKI| aztán.~Kvabkáné beszólt:~- Olga.~S a padra intett a folyosón:~-
182 KIKI| könyökölve, s bámult maga elé.~Olga állt előtte, nyugodt-fekete
183 KIKI| csak hallgatott.~Végre is Olga szólalt meg:~- Óhajt valamit?~
184 KIKI| mintha megérezte volna Olga gondolatát -, a belső zsebébe
185 KIKI| visszaküldje. Igen lekötelez...~Olga rátekintett a névjegyre:~
186 KIKI| fiú vagyok... Érti, ugye?~Olga nem értette.~Sípos mosolygott.~-
187 KIKI| Sípos úr?~- Csak ha muszáj.~Olga szeme szinte ráfagyott az
188 KIKI| István doktor érte, akár nem.~Olga érdeklődéssel olvasta, hogy
189 KIKI| szekrénybe, s megint betért. Olga azonban nem lépett ki a
190 KIKI| úr hívat.~A beszélgetésre Olga is kilépett a hivatal ajtaján.
191 KIKI| fenyegetett az ujjával.~Olga bús arccal biccentett. És
192 KIKI| mondta volna: annak már vége.~Olga szeme elnyílt.~- De hiszen...
193 KIKI| elmosolyodott.~- Nyugodt lehet, Olga: mi orvosok már úgy írjuk
194 KIKI| igazat.~- Kámpec - mondta Olga szinte megdermedve.~- Olyasféle.~-
195 KIKI| neki nem szabad tudnia.~Olga nézett. Elhalványult.~-
196 KIKI| szál gyertya el nem ég...~Olga azontúl aztán mindig kilépett,
197 KIKI| Ezt mink is megpróbáljuk, Olga - mondta Kvabkáné -, de
198 KIKI| akinek a tüdeje rongyos.~Olga eleinte csak épp hogy előjött
199 KIKI| fekete kutya, fehér macska. Olga nem sorolta Sípost a férfiak
200 KIKI| az élet a konyha előtt. Olga szerető szemmel nézi a csirkés
201 KIKI| dugóból szeletelték volna. Olga arcán is nagy pirosság jelent
202 KIKI| érdeklődéssel fülelt, és mikor Olga visszatért, szinte örömmel
203 KIKI| Telegrafírozzunk talán - vélekedett Olga -, ha nyugtalanítja.~Sípos
204 KIKI| következő nap délutánján végre Olga is kiereszkedett. Az anyjával
205 KIKI| Balzsam - örvendezett Olga is.~- De hogyan nem gondoltunk
206 KIKI| Mindennap kijövök - susogta Olga.~- Hát mindennap bemegyek
207 KIKI| hogy a temetőbe kíséred.~Olga gondolkodott, aztán megindult.
208 KIKI| jöhet - mondta pillogva Olga -, mi addig elsétálhatunk
209 KIKI| ilyenek az erdélyi nők?~Olga elmosolyodott:~- Nem tudom.
210 KIKI| arca köhögésre készült.~Olga a zsebébe nyúlt: neki is
211 KIKI| viszketelődik köhögésre. Olga a szalmiákot kapta elő.
212 KIKI| árnyékon kellett átmenniük, Olga magára vette a vállkendőjét.~
213 KIKI| beszélgetnének, hogy evett-e már Olga tormás csigát.~Olga ugyanolyan
214 KIKI| már Olga tormás csigát.~Olga ugyanolyan egykedvűen felelt:~-
215 KIKI| víz folyna az ereiben...~Olga megvetőn mosolygott.~- Én
216 KIKI| szobában, mindig csókolództunk.~Olga elgondolkodva rázta a fejét:~-
217 KIKI| kilométerkő mellett haladtak el. Olga arra tekintett, mintha érdeklődne
218 KIKI| az igazi kapcsolat ritka.~Olga maga elé mélázott.~- Ritka.~-
219 KIKI| is igazi - vélte maga elé Olga -, csak regényekben.~- De
220 KIKI| mosolyodott el bús szemmel Olga -, későn: az esküvő után.~-
221 KIKI| két kerék egy tengelyen.~Olga a fejét rázta:~- Elgondolva
222 KIKI| szemüveg: vele született.~Olga búcsúzóra nyújtotta a kezét.~-
223 KIKI| örvendezett Miklós bácsi is.~És Olga kisétált a következő napon
224 KIKI| gomb volt-e vagy ebihal.~Olga is kedvetlenül állt mellettük.
225 KIKI| várta, hogy köhög talán.~Olga sietve nyújtotta neki a
226 KIKI| köhögött. Mérgesen köhögött.~Olga a pantopont nyújtotta neki,
227 KIKI| Sétálj vele magad.~Olga habozva állt. Átallta, hogy
228 KIKI| agavéval, múzával együtt. Olga csak gondolkodott. A fenyves
229 KIKI| kapdosott.~A sík úton aztán Olga szólalt meg:~- Anyámat kissé
230 KIKI| tartottam, hogy elszavalja...~Olga is elmosolyodott.~- Hiszen
231 KIKI| abba - mondta jó szívvel Olga.~Sípos megállt, és pihent.
232 KIKI| Haszontalan tudományokkal.~Olga elmosolyodott.~- Beszéljünk
233 KIKI| melege. Ő. A halálos ágyon...~Olga elgondolkozva nézett maga
234 KIKI| egyik lábuk a levegőben...~Olga elővette a szalmiákos dobozkáját,
235 KIKI| mosolyogva, kissé kókadtan.~Olga gondolkodva nézte. Szeretett
236 KIKI| szegfűvel van tele.~Fölkelt.~Olga intett a leánykának, hogy
237 KIKI| beszéljen többet - intett Olga a szalmiákot nyújtva.~Sípos
238 KIKI| milyen kedves arcúak - mondta Olga.~Furulyaszó hallatszott
239 KIKI| mosolyogta.~~Másnap reggel Olga megint a hivatalában ült.~
240 KIKI| vonkodják meg a betűket.~Olga szimatolt, mint az egér,
241 KIKI| és elővonta a levelet.~Olga hátravonult a konyhaajtóhoz,
242 KIKI| levelet se kapott tőlem.~Olga csak bámult rá.~- Hát írt
243 KIKI| csak azért keltem fel...~Olga az anyjára nézett.~Az anyja
244 KIKI| Jézus Mária! - rebegte aztán Olga, s az arcán megjelent a
245 KIKI| Mária! - lóbálta a fejét Olga ijedten.~És befutott a hivatalba.
246 KIKI| semmiféle más levél közötte.~Olga csaknem sírt.~- Mit tegyünk
247 KIKI| szenvedezett a kezét tördelve Olga -, nem én vagyok a hibás,
248 KIKI| mindig ajánlottan adta fel, Olga nem csekély röstelkedésére.~-
249 KIKI| mit évődöl rajta? Senkink.~Olga elgondolkozott. Hát persze
250 KIKI| napszámos a kertben ásott.~Olga a levelek elrendezése után
251 KIKI| hazugságok.~- Gyerünk be - mondta Olga -, nézze meg az én nénikém
252 KIKI| dőlve álltak a sírokon.~Olga is elmosolyodott.~- Én bizony
253 KIKI| Mind jó - mosolygott Olga elgondolkozva -, itt mindenki
254 KIKI| Nevettek, jókedvűek voltak.~Olga leült a padra. Sípos leült
255 KIKI| koldusunk?~- Az - biccentett Olga -, az. Az öreg Áron.~Sípos
256 KIKI| volt Benkőnek - felelte Olga -, ott van eltemetve a temető
257 KIKI| Érdekes. Ki volt az a Benkő?~Olga vállat vont:~- Csak annyit
258 KIKI| ára errefelé a szűrnek?~Olga felvonta a vállát:~- Húsz
259 KIKI| bizalmas kérdést - mondta Olga visszatéret -, ki az a kisasszony,
260 KIKI| és idenéz.~Tovább indult.~Olga elgondolkodva sétált mellette:~-
261 KIKI| visszanyerem az egészségemet?~Olga elképedt:~- Nem hiszem?
262 KIKI| Hát akkor mért mosolygott?~Olga nem felelt, csak maga elé
263 KIKI| Nem.~- Hát min mosolygott?~Olga vállat vont:~- A házasságán.
264 KIKI| esküvő előtt vagyunk jók?~Olga mosolyogva biccentett igent.~
265 KIKI| mentegetődzött mosolyogva Olga -, a biztosító társaságok
266 KIKI| terült a kőre, s az útra. Olga levette a válláról a kis
267 KIKI| hát hallgatott mindhazáig. Olga se szólt, nehogy Síposnak
268 KIKI| Sípos nem jelentkezett.~Olga ki-kitekintett a folyosóra
269 KIKI| a tekintetes úr. Beteg.~Olga megdöbbent:~- Beteg? Mit
270 KIKI| Van ott annyi orvosság...~Olga csak nézett a leánykára.
271 KIKI| levél. De nem olvasta már.~Olga megállt az ágy előtt:~-
272 KIKI| nyújtotta a levelet.~- Olvassa.~Olga érdeklődéssel olvasta:~Kedves
273 KIKI| nyújtotta Olgának.~A fénykép - Olga nem csekély meglepődésére -
274 KIKI| kövér?~A szemét nézte persze Olga legvizsgálatosabban. Közönséges
275 KIKI| valamit az arc hidegségén.~Olga csak bámult. Tündérnek mondani
276 KIKI| Sípos -, hát mit szól rá?~Olga elmosolyodott:~- Szép.~S
277 KIKI| Jónak látszik - hagyta rá Olga.~Sípos gyönyörködve nézett
278 KIKI| szín. És, persze, igen női.~Olga csak bámult. Hogy lehet,
279 KIKI| belenézek, s tudom, mit gondol.~Olga mosolygott:~- És hogy ismerkedtek
280 KIKI| hogy ő lesz a feleségem.~Olga a fejét rázta.~Sípos mosolygott:~-
281 KIKI| Mindennap lovagol otthon.~Olga a fejét rázta:~- A levelein
282 KIKI| évben már négyezer család.~Olga mosolygott.~- És a szép
283 KIKI| állatokként vonják az élet igáját.~Olga elkomolyodott.~- Nemes,
284 KIKI| fölöslegessé a világon a pénz?~Olga csak nézett, aztán nevetésre
285 KIKI| már a politikusok dolga.~Olga elhallgatott. Nem értette.
286 KIKI| beszélt, nem ártott neki.~Olga a virágokat rendezgette
287 KIKI| kis japáni ernyő lesz...~Olga nevetésre fakadt volna,
288 KIKI| szép szeműről...~~Másnap Olga betegedett meg.~Az állapota
289 KIKI| arra a fehér párnára omlik.~Olga mélyen behunyta a szemét.
290 KIKI| történt a koldusunkkal!~Olga csak a szemével kérdezte:~-
291 KIKI| Lavotta-nótát. Igen kedves az öreg.~Olga felvont szemöldökkel, szomorúan
292 KIKI| újság! Nagy felfedezés!~Olga szinte ijedten nézett: csak
293 KIKI| kevesebbet köhögök - mondta Olga a harmadik napon.~- Könnyebbek
294 KIKI| felfedezéséről és csodás hatásáról. Olga elment a boltba, és megmérette
295 KIKI| Bizony, csak ötvenkettő, Olga kisasszony.~- No, majd egy
296 KIKI| egy kilóval.~A tizedik nap Olga ránézett útközben Síposra:~-
297 KIKI| életűek a gömbölyűeknél.~Olga csak nézte. S a szívében
298 KIKI| rendelt ő is éppen olyat -, és Olga fáradtságot érzett.~- Lassabban -
299 KIKI| sokat beszéltem.~Betértek.~Olga mindjárt le is telepedett
300 KIKI| Majd Esztike - mondta neki Olga -, ne fáradjon, kedves.~
301 KIKI| Vigyázzon, Habocska.~Olga meg is lassúdott az ivással:
302 KIKI| ivott egynehány kortyot.~Olga csak nézte: hogy őutána
303 KIKI| pápaszemet? - kérdezte egyszer Olga -, gyenge a szeme talán?~
304 KIKI| valahányszor elhagyja a lakását.~Olga elámult:~- Nem értem.~Sípos
305 KIKI| hogy más is lássa a szemét.~Olga a fejét rázta:~- Hát akkor
306 KIKI| életem, mindenem.~Fölkeltek.~Olga gondolkodva lépkedett Sípos
307 KIKI| meg-megfordult a postákon. Olga csak futó gondolattal vélte,
308 KIKI| ember mindjárt meghal itten.~Olga ijedten szökkent fel a székről.~
309 KIKI| nyújtotta Olgának a levelet.~Olga olvasta:~Kedvesem!~Nehéz
310 KIKI| kérlek: bocsáss meg!~Etel~Olga visszanyújtotta a levelet,
311 KIKI| perceiben.~- Jöjjön - mondta Olga anyailag -, jöjjön sétára:
312 KIKI| réklijét és szoknyáját.~Olga azonban elintette:~- Csak
313 KIKI| meleg volt aznap délelőtt, Olga mégis a vállán vitte a burkolódzóját,
314 KIKI| bekötött szemű állat, amerre Olga vezette.~Mentek, amerre
315 KIKI| temető felé. Szótlanul. Olga még csak vigasztalni se
316 KIKI| nyúlt: megtörölte a szemét. Olga olyankor félrenézett: nehéz
317 KIKI| De virág - kapott a szón Olga -, nekem minden virág érdekes.
318 KIKI| feljebb: a tetőig - mondta Olga -, ha van kedve. Talán látunk
319 KIKI| sápadtan indult, amerre Olga javallta. Lassan haladtak
320 KIKI| lakik az orvosunk - mondta Olga -, én már jártam egyszer
321 KIKI| nem is hallotta, amiket Olga mondott.~Hát csak sétáltak
322 KIKI| Siessünk kissé - szólalt meg Olga -, talán eljutunk még a
323 KIKI| villám villámra lobbant. Olga kezén egy hideg esőcsepp.
324 KIKI| földet, és egyre sűrűbben.~Olga a karjánál vonszolta Sípost
325 KIKI| Jézus segíts! - susogja Olga minden villámláskor.~És
326 KIKI| áthullt az eső a lombjain.~Olga szétnéz: találna-e védettebb
327 KIKI| nagy volt az aggodalma:~- Olga, a cipőd... Gondoltam!~-
328 KIKI| le. A forró víz már kész.~Olga azonban csak Sípos után
329 KIKI| bizony sűrűbben köhécselt Olga. A forrósága is nagyobb
330 KIKI| izzóvas. Kést ragadott fel.~Olga azonban nem hátrált.~- Szúrhat.
331 KIKI| ablakon az orvosságait.~Olga úgy ugrott ki az ágyból,
332 KIKI| úgy horkol, mint a kútcső.~Olga visszafeküdt az ágyába:~-
333 KIKI| levél. Azt ki kell hevernem.~Olga nem mert többet kérdezősködni.
334 KIKI| megint lefeküdt.~Aznap Olga is feküdt: nagy köhögés
335 KIKI| Nem kelek fel - mondta Olga.~Bágyadtságában is kifigyelt
336 KIKI| sietőn lépked az ajtóhoz.~- Olga, ébren vagy? Sípos van itt.~
337 KIKI| Sípos van itt.~Látta, hogy Olga haja rendetlen. A fésűs
338 KIKI| Hagyd, anyám - legyintett Olga.~- De a hajad...~- Hagyjad.~
339 KIKI| Isten ments! - riadt meg Olga -, köszönöm: nem, soha nem
340 KIKI| Én is hozatok - susogta Olga örömmel -, hozatok.~- Ma
341 KIKI| viszi oda, hanem hét Kunárd.~Olga lehajtotta a fejét.~- Ír-e
342 KIKI| és legkedvesebb barátom.~Olga érezte, hogy erre kezet
343 KIKI| egészség útján van - gondolta Olga -, beteg ember nem fordítja
344 KIKI| csirkét rendeltem. Köszönöm.~~Olga azután nemigen járt ki sétálni.
345 KIKI| árnyékán, és elbeszélgettek.~Olga Síposnak a találmányára
346 KIKI| költőik. Longfellow, Poe...~Olga a szemével intett az anyjának,
347 KIKI| volna: egyenesre igazítom, Olga ijedten tiltakozott volna:~-
348 KIKI| betértek egy kis pihenésre: Olga mondta, hogy szomjas.~-
349 KIKI| fakadt szóra elgyönyörködve Olga -, ahogy a nap átsüt rajta,
350 KIKI| köhécselt másnap a folyosón.~- Olga még alszik - mondta neki
351 KIKI| bocsátotta be Sípost.~- Te, Olga - mondta neki lefekvéskor,
352 KIKI| megint megszólalt:~- Te, Olga, jó lenne neked.~- Ugyan,
353 KIKI| kell - mondta szomorúan Olga -, nem megyek férjhez soha.
354 KIKI| mint az angórai macska.~Olga hallgatott néhány percet:~-
355 KIKI| vőlegény. Azután: sündisznó.~- Olga, tiszteljed...~- Tisztelem
356 KIKI| régi vidámságával lépkedett Olga mellett, mintha sohase is
357 KIKI| keze fejét a füle mellett.~Olga soha életében nem táncolt
358 KIKI| fel Sípos.~S védőn állott Olga elé.~- Még csak az kellene!~-
359 KIKI| háborított főzőkanálnak.~Olga az arcát a két kezébe takarva
360 KIKI| és azzal itatta fel az Olga ujja alól lepergő könnyeket.~-
361 KIKI| nekem a haza? - zokogta Olga - nem szabad hozzá belépnem
362 KIKI| rikácsolt rá Kvabkáné -, Olga a neve, Olga!~- De anyám -
363 KIKI| Kvabkáné -, Olga a neve, Olga!~- De anyám - csillapította
364 KIKI| De anyám - csillapította Olga -, már te is...~- Már én
365 KIKI| többé a postaház ajtaját.~Olga két nap csak megvolt nélküle,
366 KIKI| szokta: ő úgysem szereti az Olga nevet. És hogy az anyja
367 KIKI| műveiben nem fordul elő az Olga név. Az apja kereszteltette
368 KIKI| apja családjában élt egy Olga, aki Amerikába költözött,
369 KIKI| azonban nem mutatkozott.~Olga vélte, hogy talán elhaladt
370 KIKI| No mit de - faggatta Olga -, mit nyeltél el?~- Csak
371 KIKI| hogy letöri a derekát.~Olga azonnal az íróasztalhoz
372 KIKI| könnyező szeme volna a háznak.~Olga a nagykendőjébe burkolódzva
373 KIKI| Aztán tovább futott.~- Olga, meleg harisnya van-e rajtad? -
374 KIKI| hozzon előbb ide a kályhába.~Olga csak könyökölt, s gondolkodva
375 KIKI| lassan terjengett a melege. Olga ott is hagyta a hivatali
376 KIKI| Mi közöm vele? - mondta Olga.~Este mégis átküldte Esztit:~-
377 KIKI| kutyául. Egyebet nem mondott.~Olga nyugtalanul járt föl és
378 KIKI| kellett rakni a fából.~- Olga, mától fogva a nagy dunyhával
379 KIKI| Mióta meghűvösült az idő, Olga ugyancsak fogyasztotta a
380 KIKI| Megint napok múltak, és Olga semmit se tudott Síposról.~...
381 KIKI| és zsírunk is van még. Olga, ki ne merd dugni az orrodat!
382 KIKI| Sípos tekintetes úrnak.~Olga aggodalmasan nézett:~- Miért?~-
383 KIKI| után elfújták a gyertyát.~Olga könnyen el szokott aludni,
384 KIKI| az a kútgém. Azt is tudta Olga, hogy az a nyikorgás a kútágas
385 KIKI| Az Istenért - rebegi Olga -, hogy kerül maga ide?~
386 KIKI| a sötétség, ahogy volt.~Olga csak bámult a vakfekete
387 KIKI| zengéssel kezdte a verést.~Olga olvasta:~- Egy, kettő, három...
388 KIKI| volt takarva a dunyhával.~Olga szíve érezhetően erősen
389 KIKI| nyugodt és mély lélegzéssel.~Olga ledobta a dunyhát a térdéről.
390 KIKI| ördögei a földi világban.~Olga még összébb markolja a kendőt.
391 KIKI| tükrök volnának elszórva. Olga lába alatt mintha üveg roppanna
392 KIKI| lélek. Kutyák sem ugatnak. Olga már messziről emelgeti a
393 KIKI| fenyőlombok mindenfelé.~Olga belépésére nem is ügyeltek.~-
394 KIKI| emelte föl a fejét, hogy Olga megszólalt:~- Mi baj?~-
395 KIKI| a fejét komolyan Hólyag.~Olga az ágyhoz lépett. Fogta
396 KIKI| fájdalmas-könyörgő volt, mint előbb, Olga ágya előtt:~- Egy telegramot -
397 KIKI| otthon... anyám... apám...~Olga letette a gyertyát, és Síposhoz
398 KIKI| gyöngéden megszorította Olga kezét, hálával nézett reá.~-
399 KIKI| legyen mellettem... Meghalok.~Olga lerázta a könnyeit az arcáról:~-
400 KIKI| vad, hideg utcája fölött.~Olga úgy összehúzta magán a kendőt,
401 KIKI| hogy a szél le ne szakítsa.~Olga haragosan rázta a fejét,
402 KIKI| nincs emberség - fakadt ki Olga -, gyerünk Jakabékhoz.~Mentek
403 KIKI| Az orvos úgyse jönne el.~Olga szinte fulladozott a haragtól.~-
404 KIKI| a kisasszony disputált.~Olga könnyekre fakadt:~- Hát
405 KIKI| ugrándozott volna reá. De Olga se nem látott, se nem érzett
406 KIKI| ujjnyira.~- Mi baj, Olgácska?~Olga elmondta.~Az asszony a fejét
407 KIKI| még belülről. - Jójcakát.~Olga csak állt, mintha fejbe
408 KIKI| megjelenik.~- Hazudik - kiáltotta Olga -, hazudik maga, istentelen!
409 KIKI| hát jöjjön: nézze meg.~Olga belépett.~- Megnézem - mondta -,
410 KIKI| asszony bement a lámpással. Olga utána.~- No tessék. Hogy
411 KIKI| hang.~- Áron! - kiáltott rá Olga -, Sípos úr meghal! Nem
412 KIKI| az Isten! - örvendezett Olga.~És lekapott egy kötőféket
413 KIKI| nem bír - aggodalmaskodott Olga.~De az öreg nem hallgatott
414 KIKI| szólt utána a gazdasszony.~Olga vele ment az öreggel. A
415 KIKI| lebegtette az öreg szűrét és Olga kendőjét.~- Hajjaj - sóhajtotta
416 KIKI| maga - aggodalmaskodott Olga - térjen vissza.~- Maga
417 KIKI| Csak akkor látta, hogy Olga ágya üres.~Majd lerogyott.~-
418 KIKI| lerogyott.~- Hát hogy került oda Olga? Olga bolondult meg?~Bizony
419 KIKI| Hát hogy került oda Olga? Olga bolondult meg?~Bizony nem
420 KIKI| Mindenem! Hogy jöttél ide?~Olga megnyitotta a szemét:~-
421 KIKI| te szerencsétlen bolond!~Olga szeme az orvosra fordult:~-
422 KIKI| odaértem, már hideg volt.~Olga mélyen behunyta a szemét.~
423 KIKI| Elaludt - susogta -, elaludt.~Olga keze azonban megmozdult.
424 KIKI| szél.~- Nászdal - susogta Olga.~Az anyja föléje hajolt,
425 KIKI| Lakodalmi zene - susogta Olga -, az én menyegzőm...~S
|