Part
1 KIKI | férjhez! Férfi ronthatja meg csak a nő életét!~Olga már
2 KIKI | volt azzal a virzsíniával. Meg ahogy fel volt tolva a kalapja,
3 KIKI | De minek vigasztaltad! Meg kellett volna fordulnod,
4 KIKI | építsen. Én magam rajzoltam meg, hogy milyen házat építsen:
5 KIKI | voltál, nem is okosodol meg soha!~Irtóztató: mennyire
6 KIKI | látom, és akkor nem jelenik meg nekem a szeme.~- Ha atyám -
7 KIKI | szeme.~- Ha atyám - szólalt meg aztán -, hát akkor mért
8 KIKI | igyak!~De az ember bizonyára meg is érzi, amit az asszony
9 KIKI | gyertyájának.~Olga sose tudta meg, hogy az anyjának telegramon
10 KIKI | kőművesmester pályázhatik. Meg is bízták vele, mert olcsóbb
11 KIKI | más vállalkozó. Téglagyár meg csak kettő volt azon a vidéken,
12 KIKI | pénze se, a kicsinyekre meg nem is igen hirdetnek pályázatot.
13 KIKI | jól számított. A másikat meg oly lassan építette, hogy
14 KIKI | mint a professzornék.~Hát meg is éltek volna. Az asszonyféle
15 KIKI | elméjű: az ilyeneknek új meg új magyarázatok, okosítások,
16 KIKI | S közben-közben persze meg is szárad a garat: meg kell
17 KIKI | persze meg is szárad a garat: meg kell locsolgatni.~Míg Olga
18 KIKI | vitt haza Olgának.~Hát Olga meg is volt elégedve az apjával.
19 KIKI | Úgy tizenkét éves koráig meg volt elégedve. De akkortájt
20 KIKI | varrott mellénnyel ajándékozta meg Kvabkát, azt vitte haza.~-
21 KIKI | a ház gondozójánál várta meg a leányával a vihar végét.
22 KIKI | Miklós bácsinál húzódott meg... Kétezer és egynéhány
23 KIKI | Egy rossz vászonkoffer meg egy ruhásskatulya volt a
24 KIKI | hogy a homloka hogy sérült meg, nem tudta.~- Ó, pogány!
25 KIKI | Olga, az állomásra; nézzük meg: mennyi az utazás díja?
26 KIKI | hogy készítse a pénzt.~S ő meg a maguk lakásába lépett -
27 KIKI | elbujdosott. Évek múltán tudták meg, hogy egy erdélyi grófnál
28 KIKI | jön akkor ki Kvabka? Ha meg nyitva hagyja az ajtót,
29 KIKI | Elviszi az ura ruháját is. Ha meg rázárják az ajtót, Kvabka
30 KIKI | Nem iszom többet.~- Esküdj meg a leányod életére.~Kvabka
31 KIKI | könnyes szemmel esküdött meg. Olga fejére tette a bal
32 KIKI | az előtte való padban, s megtörtént, hogy visszafordult,
33 KIKI | teremtményeket nem látja meg.~Csak egyszer történt, hogy
34 KIKI | bársonygalléros fiú is jelent meg aznap a többi között, s
35 KIKI | nagy újfundlandi eb vakkant meg, és akkor a monokli leesett,
36 KIKI | jött a másik.~- Jaj, Olgám, meg ne fázz.~Még májusban is
37 KIKI | fehér selyemkendőt.~- Jaj, meg ne fázz.~S benyomta a szélét
38 KIKI | is viselt még akkor is.~- Meg ne fázz, édes.~Ezért volt
39 KIKI | A férfiak nem fordultak meg, mikor mellettük elhaladt,
40 KIKI | utcánál.~- Te, Olga - szólalt meg az egyik napon Berta -,
41 KIKI | maradt. Csak tavasszal jelent meg ismét, mikor már a kövek
42 KIKI | lángon perzselődött volna meg. Szinte áhítattal köszönt.~
43 KIKI | házban, csak a gondozót meg az udvarost, s az egyetlen
44 KIKI | hazatért az apa is, két órakor meg egy húszéves forma, eleven
45 KIKI | délután az ő nótája szólalt meg a hegedűn.~Olga fülelt.
46 KIKI | bizonyára pomádéval kente meg elöl, hogy a fél homlokára
47 KIKI | anyja épp akkor szólalt meg:~- Én is éppígy sétáltam
48 KIKI | haza. A későbbi napokban meg valami hibát követett el
49 KIKI | Egyre gyérebben. A két nő meg egyre gyakrabban járt a
50 KIKI | olvasgassanak is délutánonkint meg esténkint. Kvabkáné az iparoskör
51 KIKI | két könyvet: egy regényt meg egy verseskönyvet. A regényt
52 KIKI | ó mondd meg nekem!~Szólt a holló: Sohasem.~
53 KIKI | nyája volt már: egy pepita meg egy gerleszín. Blúza is
54 KIKI | beszélnek:~- Egy kisasszony halt meg.~- Nem halt meg, csak valami
55 KIKI | kisasszony halt meg.~- Nem halt meg, csak valami hirtelen baj...~-
56 KIKI | vasárnaponként csak délután fordult meg otthon.)~Ki hozta a két
57 KIKI | vélekedett Kvabkáné -, aki meg is akart bennünket látogatni.~-
58 KIKI | színlapon.~- Ne, ne nézzük meg: kellemesebb lesz a meglepődés,
59 KIKI | meglepődés, ha ott ismerem meg. A színlapra nem az igazi
60 KIKI | nők között Olga nem ismert meg senkit, hogy leánypajtása
61 KIKI | csinált - az ura tanította meg reá. Aztán éjfél felé feküdni
62 KIKI | s azért nem formálódott meg jól az a tárgy a figura
63 KIKI | Ha nincs más - szólalt meg Kvabka az ágyban -, levehetitek
64 KIKI | Olgának, s azzal ünnepelték meg, hogy aludttejet ettek a
65 KIKI | Tegnapelőtt nem állíthattam meg a kocsit. Édesmamád talán?
66 KIKI | annyit tud, hogy janapot meg keszenem. Cseh az istenadta.~
67 KIKI | és nekem kijött. Rögtön meg lehetett ismerni, hogy katonatiszt.
68 KIKI | sietünk, egy nyaralót nézünk meg itt a város szélén. Majd
69 KIKI | S nevetett.~- Csak nézd meg jól.~Odavitték Kvabkának
70 KIKI | egy-két fényes pont jelenik meg az éghatáron a mezőn heverő
71 KIKI | heverő előtt, úgy jelent meg őelőtte egy emberi szempár.~
72 KIKI | Hát ne is. Férfi ronthatja meg csak a nő életét. De ez
73 KIKI | kilincsre. De hogyan tudhatta meg a lakásunkat?~- A címkönyvből.~-
74 KIKI | férfi virágon által közelíti meg az áldozatát. S úgy látom,
75 KIKI | bizonyára nem látszott volna meg, hogy várta.~A kalaposfiú
76 KIKI | érezte, hogy előbb-utóbb meg is szólítja majd a kalaposfiú.
77 KIKI | igyekszik, a kalaposfiút látja meg az utca távolában. Jön:
78 KIKI | arcán piros folt jelenik meg. Ha más utcában találkoztak
79 KIKI | hogy ő most hazatér. A fiú meg most jött el hazulról.~A
80 KIKI | volna... de nem állhatom meg, hogy meg ne mondjam: mennyire
81 KIKI | de nem állhatom meg, hogy meg ne mondjam: mennyire örültem...
82 KIKI | említette, meglepődve szólalt meg:~- Hát maga küldte?~- Igen:
83 KIKI | megkönnyebbülten -, bocsássanak meg... Boldog voltam, hogy néztek
84 KIKI | Nem tudták? Hát nem ismert meg? Persze, ha először látott
85 KIKI | kék-zöld karikák jelentek meg. Az ólomöntés!...~Érezte,
86 KIKI | égő kék szem nem jelent meg többé az álmaiban.~~Kvabkáné
87 KIKI | Olgát ajánlhatta volna - azt meg átallották, hogy csak úgy
88 KIKI | olykor, hogy Olga köhögött. Meg se hűlt, mégis köhögött.
89 KIKI | pirosság csak akkor jelent meg rajta, ha meglepődött valamin,
90 KIKI | az a két virág a hó alól, meg elmúlt.~Olga nem is tudott
91 KIKI | piros foltok is jelentek meg, de hát vélték, hogy csak
92 KIKI | ami fő: óvakodjék, hogy meg ne hűljön.~Fölemelte az
93 KIKI | nyomatékosan ismételte:~- Meg ne hűljön.~Persze az orvos
94 KIKI | feleségétől és leányától. Még meg is siratták.~A harmadik
95 KIKI | szívességből halt volna meg, hogy őnekik helyet ürítsen.~
96 KIKI | napra, persze, náluk szállt meg. Beszélte, hogy a szerencsétlen
97 KIKI | ennyi:~- Borcsám: vakard meg a hátamat.~Télen, ha csak
98 KIKI | Borcsám: bodzateát...~Nyáron meg kétszer-háromszor is felkölti
99 KIKI | ablakában Bertát pillantja meg.~Berta azonban oly gyorsan
100 KIKI | még az öreganyjáé volt, ő meg az anyjától kapta bérmáláskor.~
101 KIKI | anyjától kapta bérmáláskor.~Meg se várta a vonat elindulását,
102 KIKI | bátyám, a szeméről ismerem meg. Csak a szakálla... És én
103 KIKI | beretváljon - sóhajtotta -, magam meg nem vesződöm vele. Isten
104 KIKI | Olgát is örömmel csókolta meg, és az úton szinte hazáig
105 KIKI | tajtékpipa és dohányzacskó. Meg egy füles kosárka, fedeles
106 KIKI | neve. Halász István. Állj meg csak, Jancsi.~A kocsi megállt.
107 KIKI | epednek és sírnak száz meg száz lapon által. Közben-közben
108 KIKI | ott a füst. A hivatalban meg az öregúr pipázott. Mégis
109 KIKI | javasasszonya -, esténként meg hét miatyánk, hét üdvözlet,
110 KIKI | cédrus vagy, Olga. Nem éri meg a reggelt.~- Miféle?~- Nem
111 KIKI | hogy adnak neki szobát meg tejet, tojást, amennyit
112 KIKI | pénzt külön. De nem éri az meg a reggelt.~- Hát nem is
113 KIKI | bizony nem néztem annyira meg. Ismered?~Olga felvonta
114 KIKI | Bertának a bátyja? Ha nem halt meg, nem is halhat meg ilyen
115 KIKI | halt meg, nem is halhat meg ilyen napfényes reggelen.
116 KIKI | reggelen. De ha nem halt meg, micsoda állapotban fekhetik
117 KIKI | meghalt, de senki se nézte meg...~Felöltötte a bundácskáját,
118 KIKI | szokta megkérni, hogy írja meg az utalványt. Ő mindenkinek
119 KIKI | nehéz kreozotszag csapta meg, romlott meleg levegőnek
120 KIKI | parasztházakban szokott lenni. Meg egy fekete acél, zsebbe
121 KIKI | Hólyagnéhoz:~- Mért nem nyitják meg az ablakot? Ilyen levegő!...
122 KIKI | fűtsem el a búbost. Aztán meg azt mondta, hogy ne fűtsem
123 KIKI | plédem van, fölötte pokróc meg ez a bunda. Nehéz.~- Hát
124 KIKI | Habka, Habocska. Engedje meg, hogy ne Olgának szólít
125 KIKI | bocskor.~Egy asszony jelent meg a kiskapuban, és kenyeret
126 KIKI | rácsos postaház előtt állt meg ismét. Nézte - ahogy valaki
127 KIKI | valami jó kellene, amitől meggyógyulna szegény Olgám.
128 KIKI | hallgatott.~Végre is Olga szólalt meg:~- Óhajt valamit?~A fiatalember
129 KIKI | paplant. Maga úgy jelent meg, Habka, Habocska, mint valami
130 KIKI | virágillat vagy szénaillat lep meg. Mégis kissé bosszankodva
131 KIKI | beszél-beszél, de nem nevezi meg magát.~De mindjárt mentegette
132 KIKI | mindig elirtózok - szólalt meg szomorún.~- Oda se neki -
133 KIKI | Felnézett Olgára:~- Sose ijedjen meg. Én minden vérzés után megkönnyebbülök.~-
134 KIKI | madárnak. A levegő, a tej meg a jó kedv... ez is szentháromság.~
135 KIKI | aki hegyen hágtában áll meg, hogy pihenjen.~- Látja,
136 KIKI | csakugyan a fenyves levegőt meg tejet. A beteg állapota
137 KIKI | falubeliek -, vajon ki halt meg?~A bricska Hólyagék előtt
138 KIKI | bricska Hólyagék előtt állt meg. De csak kis ideig állt
139 KIKI | és a postaház előtt állt meg. Az orvos fekete kis bőrkoffert
140 KIKI | gyengíti.~- Gyengíti. A nyár meg majd megerősíti.~- Ebédre,
141 KIKI | megjavult a baja: nem hal meg most már.~S befelé indult
142 KIKI | De, azt hiszem, teljesen meg is javul itt az egészsége.~
143 KIKI | alján, amit a beteg nem lát meg. Ha meglátja is, véli, hogy
144 KIKI | orvos. Az a betű mondja meg az igazat.~- Kámpec - mondta
145 KIKI | fordult:~- Igen jegyezze meg, amit mondok: a kisasszony
146 KIKI | kisasszony csak egyszer hűl még meg... Csak egyszer. Jó táplálék,
147 KIKI | kell hordania. A leveleket meg még szívesebben megviszi,
148 KIKI | az. S a következő nap is meg a megint következő napokban
149 KIKI | előbbi tulajdonos. A fenyőfát meg azt a még leveletlen paulovniát
150 KIKI | hálószobája, balra Kvabkánéé meg Olgáé. A ház mögött egy
151 KIKI | elfogadja, amit a jó Isten adott meg a gazdasszony. Ki-kivezeti
152 KIKI | a rács alatt az utcára, meg beviszi, ha megéheznek.~
153 KIKI | is nagy pirosság jelent meg olyankor. De ő többnyire
154 KIKI | el Aranynak. Visszatéret meg a Bolond Istókot szavalta
155 KIKI | ültek ebéd után - a jegyző meg a szomszéd falubeli postamester:
156 KIKI | gondolsz olyat...~- Ki szólhat meg érte? Senki más úrilány
157 KIKI | szépek. De búcsúkor nézze meg majd őket: mindnek le van
158 KIKI | érkeztek:~- Habocska - szólalt meg Sípos féltekintettel -,
159 KIKI | szokott hideg-fehér színe volt meg az arcának.~- Hát persze,
160 KIKI | gyerekes pajkosságból. Ő meg visszacsókolt. Meleg szájjal,
161 KIKI | De. Egyikünk se találta meg a régi hangot.~- Különös.~-
162 KIKI | a színe. A próba vallja meg.~- Csakhogy későn - mosolyodott
163 KIKI | Kvabkánénak elnyílt a szeme. Meg pillogóra vált. A fejét
164 KIKI | fontja. Akinek Pálffy Albert meg Kemény Zsigmond a nemzet
165 KIKI | szép nyaramtól fosztott meg. A professzorom szintén
166 KIKI | Helyette Kvabkáné szólalt meg, hogy ne kelljen beszélnie:~-
167 KIKI | úton aztán Olga szólalt meg:~- Anyámat kissé elkedvetlenítette
168 KIKI | Megyerit a tintásüvegével, meg hogy az orrába ment a pipafüst,
169 KIKI | orrába ment a pipafüst, meg...~- Mért nem inkább a jó
170 KIKI | kabátról írt verse keserítette meg az életemet: megbuktatott
171 KIKI | Legyintett.~- Isten bocsásson meg neki és mindazoknak az apáknak,
172 KIKI | A bátyját látogatta ott meg, a szanatórium egyik orvosát...
173 KIKI | lovak, ebek úgy merednek meg, mint a momentképeken, hogy
174 KIKI | a leányfélében - szólalt meg a fejét rázva -, őbenne
175 KIKI | közeledett... soha még nő úgy meg nem érintett azzal a bűvös
176 KIKI | gyermeksereget látok. Övék az élet.~- Meg a pálca - hümmentett a tanító. -
177 KIKI | amelyet bizonyára úgy tanulnak meg, hogy egy deszkának a fölső
178 KIKI | deszkának a fölső szélébe meg az alsóba szeget vernek,
179 KIKI | között pamutszállal vonkodják meg a betűket.~Olga szimatolt,
180 KIKI | mikor sajtot talál. De meg is örült egyben: Sípos bizonyára
181 KIKI | kék volt a dühtől. Aztán meg egyszerre elsápadt. Vélni
182 KIKI | Vélni lehetett, hogy ott hal meg a padon.~- Hát - rezgette
183 KIKI | be - mondta Olga -, nézze meg az én nénikém sírját.~Beléptek
184 KIKI | hajszolt a gyepűn átugrálva meg vissza.~A temető túlsó sarkáról
185 KIKI | furulyázik ő, hanem a feleségének meg a fiának is. Mikor bejárta
186 KIKI | lakunk. Az öreg Benedek Áron meg inasa volt neki. Tán gyermekkorától
187 KIKI | csak hogy vagyont szerzett. Meg is házasodott, valahol Belgiumban.
188 KIKI | rázta. Fölkelt.~- Nézzük meg az öreget, Habocska.~A koldus
189 KIKI | tekintetes uram, áldja meg az Isten a porát is.~És
190 KIKI | a körösztnek a feleségem meg a fiam. Elbeszélgetek én
191 KIKI | uram nótája volt, áldja meg az Isten itt a poraiban
192 KIKI | Meleg szobája lesz a télre meg meleg étele, ágya rendes,
193 KIKI | sétáljanak tovább.~- Engedjen meg egy bizalmas kérdést - mondta
194 KIKI | nem hiszi. Ezt mosolyogta meg.~- Nem.~- Hát min mosolygott?~
195 KIKI | férfiak csak az esküvő előtt meg a temetés után... Bocsásson
196 KIKI | temetés után... Bocsásson meg, de én így gondolkodom.~
197 KIKI | Olgáék kapujában szólaltak meg:~- Isten vele, boldog vőlegény.~-
198 KIKI | elhozom a fényképét. Lássa meg, hogy a biztosító társaságok
199 KIKI | éppen most érkezett. Kérdezd meg először Hólyag nénitől,
200 KIKI | úr. Ha fenn van, kérdezd meg, hogy be szabad-e menned?
201 KIKI | tűzdelve fenyőlombbal. Az ágy meg éppenséggel olyan volt,
202 KIKI | Csak azt, hogy áldja meg magát a jó Isten.~S a kezét
203 KIKI | mosolygott:~- És hogy ismerkedtek meg? Milyen sövénynél?~- Sövénynél?~-
204 KIKI | hiszi, Habocska. Csak mondja meg nyíltan, hogy nem hiszi.~-
205 KIKI | tanyán tanítóskodó aggleány. Meg annak az öccse is velünk
206 KIKI | koronát. Mert ott aztán meg is állok. Etel azt kérdezte,
207 KIKI | ínségnek sírása.~Ez a gondolat meg neki tetszett.~- Az orvos
208 KIKI | lennie. Így mosolyogtak meg eddig minden gondolatot,
209 KIKI | emberek ínségének az ügye meg van oldva, gondoljak az
210 KIKI | gondoltam. Erzsébet leányasszony meg azt ajánlotta, hogy a díj
211 KIKI | népeinek: és magyarosítsam meg valamennyit. Ez a gondolat
212 KIKI | nincsen keze.~- De az mozdítja meg a kezeket.~- Mért nem mozdította
213 KIKI | gondolt inkább, hogy nem árt-e meg a beszéd Síposnak.~De hát
214 KIKI | És senkit nem szegényítek meg vele.~Elmondta:~A repülőgépek
215 KIKI | Másnap Olga betegedett meg.~Az állapota semmivel sem
216 KIKI | mi okozhatta a baját. Se meg nem hűlt, se hideg vizet
217 KIKI | port nem nyelt. Beszélni meg hiszen Sípos beszélt sokat.
218 KIKI | ki ad énnékem alamizsnát?~Meg aztán hát, hogy meggondolta
219 KIKI | zsendice szó aznap úgy jelent meg a képzeletükben, mint ahogy
220 KIKI | zsendicét.~- Úgyis a kutya issza meg, instállom - mondták -,
221 KIKI | egyszer, hogyan ismerkedtek meg. Igen érdekes. Mondja el
222 KIKI | sietett a kerekes kútra. Jól meg kellett azt forgatni, míg
223 KIKI | Vigyázzon, Habocska.~Olga meg is lassúdott az ivással:
224 KIKI | arccal, mintha ott halna meg ültében, azon a helyen.
225 KIKI | húzom-halogatom, de végre is meg kell írnom. Húsvét napján
226 KIKI | elképedt. Azt kérdezte, hogy meg szoktalak-e csókolni. Mondtam,
227 KIKI | egy fényképedet.~Ismerd meg, hogy a sors keze választ
228 KIKI | hogy a lehetetlenséget meg lehet talán fordítani: a
229 KIKI | szemmel kérlek: bocsáss meg!~Etel~Olga visszanyújtotta
230 KIKI | Nem díszvirág - szólalt meg akkor Sípos.~S érzett a
231 KIKI | rézsút, hogy a mellüket meg ne erőltessék.~Végre feljutottak.~
232 KIKI | erdőre, akkor rezzentek meg s álltak meg, és szemlélődtek
233 KIKI | akkor rezzentek meg s álltak meg, és szemlélődtek az égre.
234 KIKI | Siessünk kissé - szólalt meg Olga -, talán eljutunk még
235 KIKI | zöldnek.~Olgának azon áll meg a szeme.~- Üljünk le. Jaj,
236 KIKI | kabátján a gallért. Aztán meg hogy Sípos is leült, ráigazította
237 KIKI | apja vagy anyja halt talán meg.~- Minden csak jelenés,
238 KIKI | tanítóhoz:~- Megebédelt-e már?~- Meg, kisasszonykám.~- Ha emberséget
239 KIKI | át Eszti, azonnal! Nézze meg: él-e? Csak nem vetted tán
240 KIKI | él-e? Csak nem vetted tán meg?~- Dehogy vettem.~- Futtasd
241 KIKI | Futtasd Esztit! Nézze meg: él-e?~Kvabkáné vonakodott:~-
242 KIKI | kisleányt, hogy kérdezze meg: nem hűlt-e meg tegnap?~
243 KIKI | kérdezze meg: nem hűlt-e meg tegnap?~Esztike egy névjeggyel
244 KIKI | orvosságokat el akarta adni.~- Meg ne halljam, hogy csak egyet
245 KIKI | nevét se tudná tán néha. Meg hát arról sem értesülhetett,
246 KIKI | Isten ments! - riadt meg Olga -, köszönöm: nem, soha
247 KIKI | a fenyőillat. Az gyógyít meg engem.~- Én is hozatok -
248 KIKI | Klivlendben telepedtek meg. Ott annyi a magyar, hogy
249 KIKI | Amerikában aligha értik meg a vagyonmegosztás gondolatát.
250 KIKI | volna.~A sövény szó lökte meg úgy. Csak mikor már kimondta,
251 KIKI | szemét.~Fölkelt. Állva itta meg a vizet.~Köszönte, mintha
252 KIKI | esperessel. Beszélgetve álltak meg az utca közepén, a kapu
253 KIKI | úriemberek nem vadulnak meg úgy? És nem is szokásból
254 KIKI | Egészség! Üdvösség! A savó meg a tarhó között olyan a különbség,
255 KIKI | különbség, mint a káposztalé meg a fagylalt között. Beszélgetés
256 KIKI | förgeteges arca jelenik meg a lombok között.~- Szentségtelen
257 KIKI | Csak dél felé langyosodik meg a levegő.~Este átküldte
258 KIKI | kisasszonynak nincs-e baja. Meg hogy a tekintetes úr megenyhült-e
259 KIKI | Mit, no? Csak mondd meg. Tudod, hogy én nem bántalak
260 KIKI | nagykendőben sietkedtek a boltba meg vissza. Egy bundás kutya
261 KIKI | átküldte Esztit:~- Kérdezd meg Hólyagéktól, hogy hogy van
262 KIKI | Fölvette a nagykendőjét meg letette. A cipőjére nézett.~-
263 KIKI | semmiben hiba: tavaszig még meg is gömbölyödne Sípos. Miklós
264 KIKI | talán az állomáson firkantja meg a búcsúszót egy képes levélkártyán?~
265 KIKI | be, kútgémeket lódított meg, szalmahulladékot kifújt
266 KIKI | udvarokból, diófák lombjait meg befújta helyette. No, úgy
267 KIKI | Hólyagékhoz is: kérdezd meg, hogy Sípos úr elutazott-e.
268 KIKI | sötétségében az óra szólalt meg: élénk zengéssel kezdte
269 KIKI | átfuthatna. Csak annyit nézne meg: van-e Síposnál világosság?
270 KIKI | Óvatos kézzel nyitotta meg a zárakat, és kiosont.~Hideg,
271 KIKI | kezét a kezére:~- Nem hal meg, ne aggódjon.~De a hangja
272 KIKI | susogta Sípos.~- Nem hal meg. Mit adjak? Morfint? Hoztam.
273 KIKI | orvost azonnal. Mondják meg, hogy ergotin kell.~Hólyag
274 KIKI | Síposhoz fordult:~- Nyugodjon meg: én magam keresek fuvarost.
275 KIKI | keresek fuvarost. Félóra... meg egy óra... két óra múlva
276 KIKI | könnyeit az arcáról:~- Nem hal meg! Nekem is vérzett így egyszer.~
277 KIKI | Egy ember haldoklik, értse meg!~- Nem lehet, kisasszonyom.
278 KIKI | kisasszonyom - szólalt meg a gazda mögött az asszony
279 KIKI | az ablakot:~- Dehogy hal meg! - szólt még belülről. -
280 KIKI | zörgetek itt, míg a kaput meg nem nyitja.~A kapuhoz áll.
281 KIKI | szemmel -, hát jöjjön: nézze meg.~Olga belépett.~- Megnézem -
282 KIKI | ilyen időben, a bundáját meg itthon hagyja.~- Itthon
283 KIKI | nem hozom-e el?~- Áldja meg az Isten! - örvendezett
284 KIKI | azonban egyre gyakrabban állt meg.~- Hajjaj...~- Nem bírja
285 KIKI | oda Olga? Olga bolondult meg?~Bizony nem várta ő a szél
286 KIKI | bánom én! Csak te maradj meg, egyetlenem! virágom! leányom!
287 KIKI | mellé - susogta - ásasd meg az enyémet is.~~S Habocska
288 AzOreg| urambátyámnak fogom szólítani.~- Én meg öcsémnek, pah, pah.~És a
289 AzOreg| a szivarozás - jegyezte meg az orvos.~- Hát eddig nem
290 AzOreg| mintha az ujjával gyújtaná meg.~Mindezt komolyan csinálta.
291 AzOreg| Merev faarcán nem jelentek meg soha a belső érzések hullámai.
292 AzOreg| komaasszonynak. - A kertésszel meg szerződést kötünk, hogy
293 AzOreg| orvos bosszúsan rándult meg:~- Hát mit akar?~- Itt áll
294 AzOreg| De hát mit tegyek vele? Meg fog halni, hát meg fog halni.
295 AzOreg| vele? Meg fog halni, hát meg fog halni. Hiszen elvégre
296 AzOreg| tököt egyék. Isten áldja meg.~- Jólelkű, kedves ember -
297 AzOreg| becsületes arcú - jegyezte meg a professzor. - A fővárosban
298 AzOreg| hogy milyen nehezen vált meg a birtokától.~A Duna mentén
299 AzOreg| ezelőtt húsz évvel halt meg, azután meghalt a jogász
300 AzOreg| kezet csókolt az anyjának, meg egy titkos lökés után az
301 AzOreg| Az öreg a vejével maradt meg a két asszonnyal.~Akkor
302 AzOreg| hajnalban.~- Kati! - szólalt meg a szoba sarka felé fordulva.~
303 AzOreg| volt, de az utcai lámpások megvilágították. Tetszett az
304 AzOreg| villamos kocsik akkor kezdték meg a járásukat. Az öregúr a
305 AzOreg| Azt körül kellett járnia; meg kellett kérdeznie, hogy
306 AzOreg| jutott, s elbűvölten állott meg az új Országház temérdek
307 AzOreg| szemű szőlőt pillantott meg.~- No - mondotta -, ezt
308 AzOreg| festett söröskancsón ragadt meg a tekintete. A sör magasra
309 AzOreg| Gambrinus apródját szólította meg:~- Hát, fiacskám, ilyen
310 AzOreg| tudja, hova nem kódorog, ha meg nem pillant egy helyen három
311 AzOreg| Nem ösmerem kérem, de ha meg tetszik mondani, hol lakik,
312 AzOreg| asszony a gazda, egy kisfiú meg a kellner.~- Hát - mondotta
313 AzOreg| megzörgetni az ablakot, ahol meg kell állnom.~- Jó - mondotta
314 AzOreg| pipát, persze, nem találta meg. A kocsissal is patvarkodott,
315 AzOreg| vejének. - Nesztek, olvassátok meg, nincs-e híja?~A vő kezet
316 AzOreg| A pap kapta a legszebbet meg a komája, egy vén siket
317 AzOreg| Magának csak egyet hagyott meg. Nemigen pipázott már, csak
318 AzOreg| De hát miért mosolyogták meg!~Mert az öregúr úgy jelent
319 AzOreg| Mert az öregúr úgy jelent meg köztük, mint egy ismeretlen
320 AzOreg| teszik be a múzeumba, holnap meg az utolsó magyart. No, szerbusztok,
321 AzOreg| az, hogy ha pénzem van, meg tudom várni a játék fordulatát.~
322 AzOreg| gyerek a kezébe vette a pipát meg a dohányzacskót, s tűnődve
323 AzOreg| nekik.~A nevetséges szó meg volt nyomva, s az öregúr
324 AzOreg| való tekintetből - szólalt meg komolyan az orvos is. -
325 AzOreg| nyíratlan fehér szakálla maradt meg falusiasnak.~Az orvos aztán
326 AzOreg| munkájához látott, az öreg meg behúzódott a szobájába.
327 AzOreg| fölbámészkodott a magasba, aztán meg le a keskeny kis udvarra.
328 AzOreg| egy pohár borral se kínált meg az a lakáj.~
329 AzOreg| Az már utcai volt. De ott meg egész éjjel nem aludt az
330 AzOreg| öreg a kocsik robogásától meg a villamoskocsik csengetésétől.~-
331 AzOreg| Ejnye, hogy az ördög rázza meg a füledet, hát így felelsz
332 AzOreg| a beteg, úgyis eljön, ha meg jobban van, eszébe se jut
333 AzOreg| tilalmat emlegetett a veje meg holmi jótékony intézeteket.~
334 AzOreg| nyugtalanította. Délben az asztalnál meg is említette, hogy jó lenne
335 AzOreg| Hát ezen bosszankodtam én meg - fejezte be az öregúr. -
336 AzOreg| Rögtön hívattam is a zsidót: megkötöttem vele az eladási
337 AzOreg| asszonyáért, hogy mégse mondta meg.~- Csak kimegyek - ismételte
338 AzOreg| kivágott cipő. Mellette meg egy másik címer: egy nagy
339 AzOreg| tuszkolta. Ezért szakadt meg a nóta a befejezés előtt.~-
340 AzOreg| van anyád? - szólította meg az öregúr.~A gyermek csodálkozva
341 AzOreg| Látszott rajta, hogy nem ismeri meg az öregurat.~- Hát hogy
342 AzOreg| hogy az ura a tavaszon halt meg, hirtelen, váratlan, és
343 AzOreg| betegség ne lepte volna meg. Úgy érzi, mintha a halál
344 AzOreg| s másnap meghalt. Énrám meg már kétszer rám adták az
345 AzOreg| Anyám is ebben a bajban halt meg. Fél esztendeig húzta. Az
346 AzOreg| lélegzett volna. Az öregúr meg álmélkodva nézett az ágy
347 AzOreg| magát, hogy igazíttassa meg!~Ez szemrehányó hangon volt
348 AzOreg| gallért, de egyszerre mintha megelevenedett volna:~- Hallja,
349 AzOreg| látni több ágyat, csak egyet meg egy vörös szövetű, ócska
350 AzOreg| ablaknál álló asztalka vallott, meg két régifajta falióra.~Eközben
351 AzOreg| belőle.~- Nono - szólalt meg ekkor az öregúr.~Már készülődött
352 AzOreg| legyetek!~- Bácsi - szólalt meg a gyermek -, hogyan ment
353 AzOreg| Igaz, hogy maga nem varrja meg az én cipőmet?!~- Igaz -
354 AzOreg| azért tetszett neki.~Aztán meg az asszonyra gondolt: hogy
355 AzOreg| közé.~Végre is úgy oldották meg a nehéz kérdést, hogy az
356 AzOreg| szalonban aznap ne forduljon meg. Hiszen mind kipergeti a
357 AzOreg| pillogással -, a takarékból hozni meg már késő.~- De, Imre - szólalt
358 AzOreg| késő.~- De, Imre - szólalt meg hevesen Bárányné. - Hát
359 AzOreg| ismeretség a fő. Pénzen is meg kell vennie.~Nyájasra változó
360 AzOreg| mondotta -, Esti Újság meg Ábendblatt!~
361 AzOreg| fal is. A nyári szalonban meg minden fehér lesz, kékbe
362 AzOreg| csináltatott magának. Bárányné meg fenyőszín-zöldet. (Özvegynek
363 AzOreg| másvilági léleknek. Bárányné meg olyan volt, mint lédi Mekbet
364 AzOreg| angol konzultól kaptam, az meg a királyától. Egy skatulyával
365 AzOreg| derengte be. A szalon becsülete meg volt mentve.~- Zseniális
366 AzOreg| hát egész délután aludt, meg a hírlapokat olvasta. Mégis
367 AzOreg| unatkozott. Sehogy se értette meg, hogy hogyan múlhatnak el
368 AzOreg| asszonyok? Ruháról, színházról meg egymás hibáiról.~- Te, Gizám -
369 AzOreg| add elő az atillámat meg a csizmámat. Mégis, ha vendégek
370 AzOreg| kellemes húrokat pendített meg. Gondolta, szivarral kedveskedik
371 AzOreg| hogy milyen nehezen vált meg a gazdaságától. Szép, igen
372 AzOreg| képviselő csatlakozott hozzájuk meg egy prémes bundájú, fiatal
373 AzOreg| hölgyeim, csak tréfa - szólalt meg az orvos vívóterembe illő
374 AzOreg| kell küldeni azt az urat. Meg kell neki mondani, hogy...~-
375 AzOreg| Mindegy!~- Abból élünk, meg hogy az órákat rakom zálogba.
376 AzOreg| asszonyhoz vitte:~- Magának meg itt az aludttej.~Az asszony
377 AzOreg| veszedelem, ott jelenik meg mindig a Láthatatlan Kéz.
378 AzOreg| valami sugárral gyógyították meg a gyomrát, valami mindent
379 AzOreg| falusi ember. Ki ütköznék meg a beszédén? De hát bízzátok
380 AzOreg| agyon, mert ő nem érdemli meg, hogy éljen!~Az asszonyok
381 AzOreg| De hát, bácsi - szólalt meg végre Bárányné -, temetkezési
382 AzOreg| gyermekkorát éli - jegyezte meg ridegen az orvos. - Kötelességünk
383 AzOreg| ne haragítsátok. Elvégre meg kell gondolnunk, hogy ha
384 AzOreg| magának is van gyermeke, meg ki tudja, hány lehet is
385 AzOreg| szívogatta a pipáját.~Azt meg a leánya nem nézhette.~-
386 AzOreg| kiszolgált katonát fogadta meg, a vice fölöslegessé vált.~-
387 AzOreg| felhőket vizsgálja, este meg a holdkeltét is lássa olykor.~
388 AzOreg| Hozzátok fel a dohányomat meg a pipámat - mondta elégedetten.~
389 AzOreg| vett egy nagy üveg konyakot meg egy pohárkát meg dugóhúzót.
390 AzOreg| konyakot meg egy pohárkát meg dugóhúzót. Fölvitte este
391 AzOreg| részleteit.~Az asztal már meg volt terítve, de az edények
392 AzOreg| elsötétült a világ! Most értette meg, hogy a veje miért olyan
393 AzOreg| az ajtó. A doktor jelent meg a küszöbön. Nyugodt volt,
394 AzOreg| csak épp a házat tartotta meg, meg a kiskertet. A gyümölcsöskert
395 AzOreg| épp a házat tartotta meg, meg a kiskertet. A gyümölcsöskert
396 AzOreg| az emeletre, hogy mondják meg, mi a baja Polgár Zsuzsinak.
397 AzOreg| éktelenségig jutott, megint megindult a magasból lefelé,
398 AzOreg| érdeklődéssel. Aztán megunta, aztán meg bosszankodott, s bezárta
399 AzOreg| emelkedne a hangokkal, aztán meg lefelé süllyedne.~Ha az
400 AzOreg| Urambátyám - szólalt meg végre olyan lelki elhatározással,
401 AzOreg| kérni. Azt nem tagadhatja meg.~- Urambátyám - szólott
402 AzOreg| harminc koronát állapítottak meg, aztán leszállították húszra.
403 AzOreg| két nagy könnycsepp jelent meg. Szótlanul megfordult, s
404 AzOreg| cselédet:~- Mért nem keféled te meg az apám ruháit?~- Hogy keféljem? -
405 AzOreg| Nesze, nyisd föl, és kefélj meg mindent.~A cseléd néhány
406 AzOreg| Pedig a történelemben is meg van örökítve - mondotta
407 AzOreg| halványsárgás tűhegyek jelentek meg, aztán hamarosan megzöldültek,
408 AzOreg| kissé kifaragni a rámát. Meg is csinálta a penicilusával
409 AzOreg| sietős szorgalommal kezdték meg az ablak felső részén a
410 AzOreg| Seres Istvánt pillantotta meg, az ügyelőt, aki a vasrácsról
411 AzOreg| odafenn apánk? Mért nem mondod meg az ilyesmit? Ezt nem tűrik
412 AzOreg| égető szúrással bosszulták meg a sérelmüket.~Mindenki menekült.
413 AzOreg| hang.~Az ügyelő lerohant meg vissza az öntöző gumicsővel.
414 AzOreg| Ebben a zűrzavarban jelent meg az öregúr. Kő helyett egy
415 AzOreg| ismét sikított.~Ekkor jelent meg lihegve az ajtóban az öregúr.~
416 AzOreg| Vén marha!~Újra méh csípte meg. A fejéhez kapott, s elrohant.~
417 AzOreg| rövid rendőri hír jelent meg:~Életunt öreg. Ma délután
|