Part
1 KIKI | meg csak a nő életét!~Olga már kislánykorában is hallotta
2 KIKI | fakadt ki Olga, mikor már tizenöt éves volt -, hiszen
3 KIKI | építőmester lenne. Mert akkor már megmondta, hogy ő csak kőműves,
4 KIKI | atyádat!”~Olga szokva volt már ehhez a nyakonöntéshez is.
5 KIKI | No, megnémultatok? Vagy már én szót se érdemlek? Hat
6 KIKI | innál...~Amire Kvabkának már karikát hány a szeme:~-
7 KIKI | őfelsége zengette a hegedűt.~- Már ilyen órában csak nem iszunk
8 KIKI | nem telt belé, Kvabkáné már látta, hogy a színes ablakok
9 KIKI | juttat csak az élet őneki.~De már akkor közéjük szállott a
10 KIKI | harmadik. Kvabka bizony már csak pallér marad, malter
11 KIKI | volt elégedve. De akkortájt már Kvabka igen belemerült a
12 KIKI | délelőtt érkezett haza -, már hát ha volt, aki kísérje.
13 KIKI | apja ellen:~- Ne bántsa már! Ne bántsa! - sírta, az
14 KIKI | postamester Erdélyben. Az apja már akkor elköhögte a végsőt.
15 KIKI | bácsihoz - sírta Olga.~Mikor már bizonyos volt, hogy Kvabka
16 KIKI | Papnak indult volna, de már a negyedik gimnáziumból
17 KIKI | bort - mondta Kvabka, mikor már felöltözködött -, nem, istenemre
18 KIKI | Olga a polgáriba járt, ott már az első osztályban gyakorta
19 KIKI | Tavasszal, mikor a napfény már melegítette a köveket, néhány
20 KIKI | hogy nehéz lesz.~De másnap már Olga, amint kilépett az
21 KIKI | iskolával szemben. Olga már tudta: mért ácsorognak ottan.
22 KIKI | torokbaj, nátha, köhögés, már jött a másik.~- Jaj, Olgám,
23 KIKI | szemébe nézett, s akkor már az arca nem volt félős,
24 KIKI | Mikorra a másik utcába értek, már maga is elfeledte.~Másnap
25 KIKI | többit?~A következő napokon már nem nézett a fiúra. De ahogy
26 KIKI | köszöntését.~- Kadét se.~- De azét már lehet. Az már úr. Annak
27 KIKI | De azét már lehet. Az már úr. Annak már van jövője.~-
28 KIKI | lehet. Az már úr. Annak már van jövője.~- Én kadétét
29 KIKI | köpönyege, s az is rövid. Mikor már fagyott és havazott, akkor
30 KIKI | jelent meg ismét, mikor már a kövek melegedtek a verőfényben.~
31 KIKI | apa, hogy bort nem ivott már, egyre tántorgóbban és lármásabban
32 KIKI | tért haza.~A sósborszesz már úgy állt mindig a kamrában,
33 KIKI | azonban nem nézett reá.~Már akkor nem Bertával járt,
34 KIKI | csak magában járogatott már haza az iskolából. És érezte,
35 KIKI | iskolából. És érezte, hogy a fiú már kíséri is. De soha nem tekintett
36 KIKI | mint a többi.~~Mikor Olga már tizenhét éves volt, a Nefelejcs
37 KIKI | Másik a földszinten. Az már szépen szólt. Szobában muzsikált
38 KIKI | és hát azon a hangszeren már igazán játszott a kezelője.
39 KIKI | gondolta Olga.~S a nyelve már mozdult, hogy mondja is
40 KIKI | köszöntést.~Olga abban az időben már teljesen felviruló leány
41 KIKI | szélesebbedett. Maga varrta. Már ötujjnyi szélesre varrta.
42 KIKI | fogadta -, hogy ezentúl már pálinkát se iszik.~- Soha
43 KIKI | szagát érzed te. De hát már teát se igyak? Szakadjon
44 KIKI | üldögéltek, keseregtek. Kvabkáné már nem is szavalgatott. Ha
45 KIKI | Csak két szoknyája volt már: egy pepita meg egy gerleszín.
46 KIKI | elgondolkodó. A haja fürtjét már nem fésülte a homlokára,
47 KIKI | s az öltözködése se volt már gondos. A hangja, ha hallatszott
48 KIKI | hangja, ha hallatszott is, már nem a vidám klarinéthang
49 KIKI | Mégis hát elmentek. Bizonyos már, hogy hiúságból küldte valamelyik
50 KIKI | hát attól bocoroghatott már a szobában.~Együtt vacsoráltak
51 KIKI | Minek az. Megmondtam már...~- Ah, azt minden leány
52 KIKI | anyja. Csak nem asszony tán már?~S bámult a szépségén is
53 KIKI | aludttejet ettek a tejcsarnokban. Már hát csak ők ketten. Berta
54 KIKI | vagy? Tanulsz még? Van-e már...~És a szívére koppantott.~-
55 KIKI | Olga mosolyogva -, de neked már...~- Vőlegényem. Be is mutatnám,
56 KIKI | szalutált Olgának. Közben már cigarettára gyújtott, és
57 KIKI | Oda. A szüleim ott laknak már. Egy kis véleménykülönbség
58 KIKI | végtelenül. Álomba is bágyadt már, de a színházi délután izgalmai
59 KIKI | ki a fiatalember, akkor már megbántás volna, ha lehajolna
60 KIKI | mosolygott Olga.~- Nono, most már mindig a sövénnyel szikrázol.
61 KIKI | templomba -, s az anyjának már otthon kellett volna lennie.
62 KIKI | Anyácskám - mondja -, hát te már virágokra is költesz?~Kvabkáné
63 KIKI | hogyan viselkedjék.~Egyszer már úgy neszelte, hogy lépked
64 KIKI | alázatos bocsánat... de már lehetetlen, hogy csak úgy
65 KIKI | Ó, a művészet... énnekem már kisgyerekkoromtól az volt
66 KIKI | Külön bőröm van hozzá. Már orfeumban is játszottam...~
67 KIKI | mit vihetne a zálogházba?~Már a nyári ruháikat is elzálogosították.
68 KIKI | elzálogosították. A zongora se volt már a szobában. Olga karperece
69 KIKI | szobában. Olga karperece is már inkább emlék volt, nem ékszer.~
70 KIKI | Erdélybe is hiába repültek már a telegramok és levelek:
71 KIKI | Hát Kvabkáné Erdély felől már nem várhatott Isten segítő
72 KIKI | De Kvabkánénak az arcát már akkor megviselte a sok szenvedés.
73 KIKI | tiszta volt.~- A hely be van már töltve - mondták elhárítón.~
74 KIKI | a hímzés, paprikaszínű. Már az előbbi évben is beszéltek
75 KIKI | ki selyemcérnával. Most már itt a tavasz: emlékszel,
76 KIKI | kell. Igaz, hogy a többi már nem is az ő ügye.~Bizony
77 KIKI | szakácskönyvet, kettőt is. Az úton már előre olvasgatták. No, nem
78 KIKI | azonban rászólt:~- Gyere már, Olga, lemaradsz!~Olga akkor
79 KIKI | gazember...~Az utóbbi szavakat már úgy lehelte, mintha fojtó
80 KIKI | fiatalabbnak gondoltalak.~- Ó, most már én is megismerem. A szeméről,
81 KIKI | vastag, brummogó.~- Hát nincs már, aki beretváljon - sóhajtotta -,
82 KIKI | csak akkor lélegzett, ha már a füst elröppent az orra
83 KIKI | elröppent az orra alatt.~~Olga már akkor vékonyabb arcú volt,
84 KIKI | hanem a hervadóé.~Az anyja már nem is engedte, hogy házimunkával
85 KIKI | oltárnál elvégződik: azontúl már bizonyára ott is csak komisz
86 KIKI | orvosságos üvegekkel.~Olga már feküdt. Az anyja akkor vetkőződött.~
87 KIKI | beszéltél vele?~- Nincs annak már szava, Olga. Hólyagné mondta
88 KIKI | vagy nem Ádám. Holnapra az már se nem Sípos, se nem Ádám.~-
89 KIKI | kreozotszag a szoba. Mire jó már neki?~Ásított.~- Megkérjük
90 KIKI | Ásított, elhallgatott. Talán már aludt is, mikor Olga megint
91 KIKI | éjjeli dértől. De a nap már ölnyire állt az égen, és
92 KIKI | őket. Az asszony megfordult már a postán. Két-két koronács
93 KIKI | munkáért. Az asszonyok most már kilesik: mikor ballag az
94 KIKI | Azért se kért díjat. Utóbb már aztán a bélyegből is próbáltak
95 KIKI | pitarban. Mikorra megfordult, már Hólyagné arcával találkozott
96 KIKI | avval takaródzik. Hozzam-e már a tejet, tekintetes úr?~
97 KIKI | székről, és az ágyhoz sietett. Már akkor a beteg oldalt fordult
98 KIKI | orvosságokra pillantott.~- Volt már itt az orvos?~A beteg rá
99 KIKI | mégis dunyhája? De Hólyagné már akkor künn járt: a tejért.~
100 KIKI | felelte Eszti -, arra a.~De már akkor Kvabkáné is kilépett
101 KIKI | nevezkedne? Hiszen ez az ember már halott. Csak épp hogy a
102 KIKI | ide erre a névre. Tudom már, hogy maga kezeli itt a
103 KIKI | országgyűlési képviselő.~- Már értem.~- Nem érti. Apám
104 KIKI | a baja: nem hal meg most már.~S befelé indult az orvossal
105 KIKI | orvos elmosolyodott.~- Most már nem.~Olgának különös volt,
106 KIKI | mintha mondta volna: annak már vége.~Olga szeme elnyílt.~-
107 KIKI | lehet, Olga: mi orvosok már úgy írjuk a levelet, hogy
108 KIKI | kérdéseire, és ő is kérdezte már:~- Hát maga?~És sajnálattal
109 KIKI | ahogy így nézte Sípost, már nem volt olyan rút látvány
110 KIKI | akkor fenn járt. Mikor a nap már felszívta a harmatot, megjelent
111 KIKI | hordja a leveleket.~- Holnap már jön nekem.~Levél azonban
112 KIKI | másnap. - Mert olvastam már falusi levélhordókról, hogy
113 KIKI | leveleket várok. Holnap már jön az első.~Bizony nem
114 KIKI | nyugtalankodott Sípos.~Egy hét múlván már olyan volt, mintha családtag
115 KIKI | félcipő -, később azonban már fogta a konyhabeli kisszéket,
116 KIKI | férfiak közé: a haldokló mécs már nem láng, csak füst és hamu.~
117 KIKI | gerincű fenyőfa, de az is már ötméteres, sűrű. A két barackfát
118 KIKI | tornácon, középen, de az már fehér ajtó. Az ebédlőbe
119 KIKI | kellene kiköhögnie. Bal kezét már előre a nadrágja zsebébe
120 KIKI | lenne a neve.~Délutánonkint már nem tért be Olgáékhoz, csak
121 KIKI | temető mellett a fenyvesbe. Ő már ismerte a tisztásokat is,
122 KIKI | melege jobban érezhető.~A fű már javában zöldült a fenyves
123 KIKI | szentgyörgyvirág is bimbódzott már. Egy citromszínű kis pillangó
124 KIKI | kijöttél volna tavaly is, már azóta egészséges volnál.
125 KIKI | Istókot szavalta el végig, már hát addig a végig, ahol
126 KIKI | beszélgessen. A végső két strófát már a kapu előtt mondta el.~-
127 KIKI | aztán megindult. Sípos már a tornácon várta:~- Anyám
128 KIKI | ez az ember búcsú napjára már a föld alatt lesz... (Kár
129 KIKI | bizalmas kérdést: volt-e már maga szerelmes?~De azt olyan
130 KIKI | beszélgetnének, hogy evett-e már Olga tormás csigát.~Olga
131 KIKI | ne mondja.~- Én nem.~- Már kislányok is az iskolában...~-
132 KIKI | Nono.~- Nem leszek. Én már gyermekkoromban tudtam,
133 KIKI | leándervirág az arcán. De már mikorra kimondta a szót,
134 KIKI | megvetőn mosolygott.~- Én már gyermekkoromban tudtam...~
135 KIKI | én teljes életemben... Már hétéves koromban... Volt
136 KIKI | Igaz, hogy akkor nekem már egy másik leányka volt az
137 KIKI | a leánya.~- Lám.~- Azzal már leveleztünk is. Idának hívták.
138 KIKI | Nem gondolnám. Addig már megismerhetik egymást. Az
139 KIKI | egymást. Az esküvő után már szépen haladhatnak az élet
140 KIKI | gyöngeségid dacára. Trotzdem.~Már akkor köhögött. Leült az
141 KIKI | éltetőnek érezte, fel is volt már öltözve, hát mégiscsak nekikényte
142 KIKI | oltógally a nemzet fáján. Már hát lelki oltógally. Az
143 KIKI | volna harmincéves korában már sok versét. Megyerit a tintásüvegével,
144 KIKI | Micsoda? Nem is tudom már, miről beszélgettünk.~-
145 KIKI | Hát azt mondja el.~- Az már nagy történet, Habocska.
146 KIKI | kerületű.~- Ne beszéljen már, Sípos.~- De némelyik távolít,
147 KIKI | lehet, hogy jön a tanfel - már mi csak így mondjuk az iskolaügyelőt -,
148 KIKI | sírt.~- Mit tegyünk most már?...~Sípos szinte kék volt
149 KIKI | színesedtek.~- A fikuszt most már megint kitehetjük a napra -
150 KIKI | itt mindenki jó. Mikor már meghalt, mindenki jó.~-
151 KIKI | tövében egy bokor írisznek már domborodtak a leveleiben
152 KIKI | egyikük se vélte, hogy mikor már a méhecskék elhallgatnak,
153 KIKI | lehullanak, ők se döngicsélnek már: ott fekszenek a tél első
154 KIKI | fiának is. Mikor bejárta már a falvait, ide tér vissza.
155 KIKI | is lőtték. De lehet, hogy már akkor is együtt volt Benkővel.
156 KIKI | Sakkozott vagy kártyázott - már nem emlékszem -, csak hogy
157 KIKI | Van-e valakim? Bizony már csak itten, már valamennyien
158 KIKI | Bizony már csak itten, már valamennyien itten. Ez itt
159 KIKI | lengedező árvalányhaj. A szeme már ráncok közé süllyedt két
160 KIKI | Inget is. Igen rongyos már az inge is kendnek. Aztán
161 KIKI | nénitől, hogy fenn van-e már az úr. Ha fenn van, kérdezd
162 KIKI | a levél. De nem olvasta már.~Olga megállt az ágy előtt:~-
163 KIKI | Fölösleges - susogta Sípos. - Már jobban vagyok. A kiáltás...
164 KIKI | izenjen. De remélem, délután már fölkel.~- Nem, ma nem, Habocska.~-
165 KIKI | pillanattól kezdve. Sokszor mondta már nekem, hogy mindjárt a bemutatás
166 KIKI | fővárosban...~- És délután már...~- Délután kisétáltunk
167 KIKI | hallgató, állattani tudós. Most már Lendl mellett van a pesti
168 KIKI | orvos is másképp nézett már: azt ajánlotta, hogy a díj
169 KIKI | hallgató azt javasolta, hogy ha már az emberek ínségének az
170 KIKI | állítsak ápolóintézetet. Erre már én is gondoltam. Erzsébet
171 KIKI | négyszáz család, tíz évben már négyezer család.~Olga mosolygott.~-
172 KIKI | itt a fő gondolatom: mikor már meglesz az az egynéhány
173 KIKI | orvosi találmány, mikor már magyarul beszél még álmában
174 KIKI | ragadozó állat? Vannak már erre ötletek és gondolatépítmények.
175 KIKI | földtekén. A többi aztán már a politikusok dolga.~Olga
176 KIKI | Elmondta:~A repülőgépek most már annyira tökéletesek, hogy
177 KIKI | nagy gondolat. Hanem most már beszéljen megint a... szép
178 KIKI | sem volt rosszabb, mint már sokszor azelőtt is, de a
179 KIKI | Sípos beszélt sokat. Hát már a hallgatás is árt? Bús
180 KIKI | fürödhetünk benne!~A zsendicét már gyakorta hallották ők. Falusi
181 KIKI | örvendezett Sípos.~- Most már hiszem, hogy az őszre egészségesen
182 KIKI | útközben Síposra:~- Magának már az arcán is látszik a javulás.~
183 KIKI | eljön, csodálkozik majd.~Már úgy beszélt ő is Etelről,
184 KIKI | annyira fáradt volt, hogy már előre is a padocskára nézett:~-
185 KIKI | írásmunkáról panaszkodott. Pedig már ki is nézett neki egy szép
186 KIKI | Sípos vállat vont.~- Mondtam már, hogy az életem. Kincsem,
187 KIKI | hogy Sípos ott köhécsel már a folyosón. Nem, ő nem megy
188 KIKI | akartuk ezt közölni velük, ha már egészséges leszel. Ijedten
189 KIKI | elvegye tőle - mert Sípos már hetek óta nem hordozta a
190 KIKI | orvosunk - mondta Olga -, én már jártam egyszer nála.~Várta,
191 KIKI | ügyelt rá, hogy a napfény már egy órája eltűnt, csak mikor
192 KIKI | áll, csakúgy átbocsátja már az esőt, s az, amelyik alatt
193 KIKI | a lombok zöldjén.~Akkor már Esztike is künn volt velük.
194 KIKI | és Síposnak a plédjét.~Már messziről lehetett hallani
195 KIKI | Azonnal vesd le. A forró víz már kész.~Olga azonban csak
196 KIKI | tanítóhoz:~- Megebédelt-e már?~- Meg, kisasszonykám.~-
197 KIKI | nem szúrhatja le. Magának már azelőtt is volt azzal a
198 KIKI | olykor, hogy Sípos előjön-e már. Orvosságnál is gyógyítóbb
199 KIKI | Aztán, hogy dél felé járt már az idő, a szomorúsága mindinkább
200 KIKI | mindinkább nehezült: hát már nem is kérdezősködik Sípos?
201 KIKI | kérdezősködik Sípos? Most már bizonyára meggyűlölt minden
202 KIKI | örömmel -, hozatok.~- Ma már ismét elővettem az angolt.
203 KIKI | lesz. A nemzet odamenetele már megkezdődött, csakhogy most
204 KIKI | Egynéhány ismerősöm van már odakünn - folytatta vidáman
205 KIKI | anyja kíséretében. Az anyja már nem szavalgatott. Nem érdemesítette
206 KIKI | turbóka illata terjengett már. Leheveredtek a sarjúra
207 KIKI | idő jól elhaladt, mikor már hazatérésre gondoltak. A
208 KIKI | hazatérésre gondoltak. A nap már korábban is hajlott lefelé,
209 KIKI | kijutottak az erdőből, a nap már az erdő fái között ragyogtatta
210 KIKI | lökte meg úgy. Csak mikor már kimondta, akkor eszmélkedett.~
211 KIKI | megjelent.~- Még mindig?~- Már fenn volt - felelte Kvabkáné -,
212 KIKI | terebélyes arca is ki van már gömbölyödve. A ruhák se
213 KIKI | gömbölyödve. A ruhák se lógnak már rajta, mintha termetesebb
214 KIKI | örvendezett Kvabkáné is.~Habocska már mozgolódott is, hogy megyen,
215 KIKI | délután...~Hát délután.~Már két órakor útnak eredtek.
216 KIKI | hegyoldalon sárgult és vörösödött már tél-túl a szőlő.~Sípos a
217 KIKI | halkabban nyikogott.~A tarhót már előtte való nap megrendelte
218 KIKI | és a második taktustól már művészien brummog a társai
219 KIKI | Jöjjön haza.~- Hol van már nekem a haza? - zokogta
220 KIKI | csillapította Olga -, már te is...~- Már én is! Nem
221 KIKI | csillapította Olga -, már te is...~- Már én is! Nem tűrhetem, hogy
222 KIKI | nélküle, de a harmadik nap már az ablakban leste, hogy
223 KIKI | vélte, hogy talán elhaladt már a ház előtt, elkerülte a
224 KIKI | elutazott?~A fák levele már sárgul. Őszi felhők ülnek
225 KIKI | komolyan. Miklós bácsi másnap már elfelejtette az ügyet: jöhet
226 KIKI | postamester, akár nem. De hát már nem haragszik.~Ilyenféleképpen
227 KIKI | az ablakon.~A falu utcáin már szűrök és satyakok jártak.
228 KIKI | hivatalszoba zöld cserépkályháját már reggel elfűtötték, de csak
229 KIKI | nyugovóra tért.~Aznap is már nyolc után elfújták a gyertyát.~
230 KIKI | hiszen nappal is hallotta már néha, mikor félrehúzták
231 KIKI | kellemetlen volt.~A szeme már aludt, de a füle nem.~És
232 KIKI | világosság? Kilenckor a faluban már minden ablak sötét: ha Síposé
233 KIKI | eltaszítani mindent, ami már mozog. A hold is fülig taka
234 KIKI | A falu ablakai sötétek már.~Sehol egy lélek. Kutyák
235 KIKI | Kutyák sem ugatnak. Olga már messziről emelgeti a fejét,
236 KIKI | kiszórta az orvosságait..~Már Elekéknél látta, hogy az
237 KIKI | reménytelenkedjen. Máskor is voltunk már így. Reggelre jobban vagyunk.
238 KIKI | Hólyag a fejét rázta:~- Vótam már: ilyen időben nem megy.
239 KIKI | világosabb színű volt. A szél már hószitát forgatott a falu
240 KIKI | fordult hátra.~De Hólyag már nem állt a háta mögött:
241 KIKI | nem látott, se nem érzett már. Sietett a hosszan utána
242 KIKI | öreg.~De a bakterházon túl már meg-megállt, és lihegett.~-
243 KIKI | nyögdécselt.~- Mikor érünk már oda! Jaj, hajtson, ahogy
244 KIKI | rázta:~- Mikorra odaértem, már hideg volt.~Olga mélyen
245 AzOreg| bútorokat toltak ide-oda. Az már az orvos lakása volt.~Az
246 AzOreg| bevánszorgott a váróterembe.~Már sokan voltak ott, tán húszan
247 AzOreg| azonban nem szabad! Később már mindent ehetnek, amit jóízűen
248 AzOreg| falatot se. Elmehetnek!~Már csak az asszony maradt ott:~-
249 AzOreg| cukrászinas hozott, ott virított már az asztal közepén. Mellette
250 AzOreg| szeretett enni, noha nem volt már foga, s egyáltalán olyan
251 AzOreg| olyan elaggott volt, hogy már a szempillái is kihullottak.
252 AzOreg| viasszal. Szakálla hófehér volt már. Hasonlított volna Kossuthhoz,
253 AzOreg| nem is aggódom. Mi kell már énnekem? Legföljebb egy-egy
254 AzOreg| Jenő - súgta neki.~De akkor már az orvos maga is nevetett.
255 AzOreg| a szeme nem. A házbeliek már megszokták. Ilyen volt ő,
256 AzOreg| és megtörülte a szemét.~- Már én csak olyan vagyok - mondotta -,
257 AzOreg| a bársonybútorok avultak már.~- Selyemplüsst veszünk -
258 AzOreg| mindnyájan nevettek. Most már az asszony is röstelkedett:~-
259 AzOreg| öregúr fölkelve -, hát most már enyém az a beteg. Te lemondtál
260 AzOreg| termékeny föld. Az öregúr már évek óta magányosan élt
261 AzOreg| De hát miért nem? Hiszen már nem tér vissza többé! Hát
262 AzOreg| föl valaki azt a ládát?~- Már hogy bontaná - felelte a
263 AzOreg| vagyunk a hibásak. De most már fektessétek le: bizonyosan
264 AzOreg| szobaleányra:~- Micsoda lustaság! Már öt óra elmúlt, és még hevertek?~
265 AzOreg| fejét rázta. Mosolygott.~Már akkor szürkült. A kaput
266 AzOreg| villamos, arra indult.~Akkor már a házakat is nézegette.
267 AzOreg| körülbámulta azt is.~A Körúton már ekkor mozgott a városi nép:
268 AzOreg| csak nem fogytak. Az öregúr már feljutott a Váci körúton
269 AzOreg| köttette, s lógázta a kezében.~Már akkor dél felé járt az idő.
270 AzOreg| iskolából?~- Én nem járok már iskolába - felelte elmosolyodva
271 AzOreg| hogy őt bizonyára várják már az ebéddel. De hogyan jut
272 AzOreg| eligazít a legény.~A pipája már kiégett. Letette az asztalra,
273 AzOreg| maga a vőmet, a doktort?~Már nem merte öcsémnek szólítani
274 AzOreg| lépkedett föl a lépcsőn.~Otthon már aggodalommal várták. A leves
275 AzOreg| ládát, amely vélhetőleg már a vasút föltalálása előtt
276 AzOreg| másik szobába.~Mert a cseléd már terített.~Talán a gyerekre
277 AzOreg| megcsókolták.~- De most már ebédeljen, atyuska!~Aznap
278 AzOreg| hagyott meg. Nemigen pipázott már, csak ebéd után, vacsora
279 AzOreg| a pipa ismeretlen valami már a fővárosban. A pipázásra
280 AzOreg| édesapám - fakadt ki most már a türelmetlenség hangján
281 AzOreg| fővárosi atilla rég bent van már a múzeumban - toldotta a
282 AzOreg| hogy húzzam az igát; abba már nem, hogy kissé szórakozzak
283 AzOreg| jólesett neki. A pincér már ismerősnek üdvözölte, s
284 AzOreg| és visszasétált a házhoz.~Már akkor kivilágosodott. A
285 AzOreg| érzett a szívében.~- Én már reggeliztem - mondotta vígan
286 AzOreg| bunda különben is kopott már. És éppen ilyet veszünk,
287 AzOreg| mondotta az öregúr.~De akkor már a tanárné is belebbent:~-
288 AzOreg| izé? Tessék, ez jobb. Ma már drágább a szivar is, és
289 AzOreg| veje udvariasan fölvette.~- Már nagyon remeg az öreg keze -
290 AzOreg| birtokomat eladtam, aztán most már nincs gondom. A pénzt nem
291 AzOreg| ágyát a várószobába. Az már utcai volt. De ott meg egész
292 AzOreg| emeletre. Öt perc múlva már megint hallatszott a dobogás,
293 AzOreg| toppan a szobába.~- Nézzed már - bosszankodik az öregúr -,
294 AzOreg| cseléd. - Ki hallotta, hogy már Szent Mihálykor fagyjon?~-
295 AzOreg| annyiszor megmosolyogták már az asszonyáért, hogy mégse
296 AzOreg| címer: egy nagy óralap. Az már bádogra volt festve, s név
297 AzOreg| órásmester. De avult volt már mind a két címer. Beleillettek
298 AzOreg| anyjuk, de bizonyára érezték már a sorsuknak előre lengő
299 AzOreg| másnap meghalt. Énrám meg már kétszer rám adták az utolsó
300 AzOreg| utolsó két hónapban feküdt már, és fogyott-fogyott.~- De
301 AzOreg| asszony a fejét rázta:~- Már késő. Korábban talán még
302 AzOreg| készítve előre.~Az öregúr már megmozdult, hogy elmenjen,
303 AzOreg| szólalt meg ekkor az öregúr.~Már készülődött hazafelé, s
304 AzOreg| kalapja a kezében is volt már, de ez a durva hang felindította.~-
305 AzOreg| Körútra. Ott a világosság már erősebb volt, s a forgalom
306 AzOreg| Hiszen elvégre tűrhetetlen is már ez a borzasztó pipafüst.
307 AzOreg| füstölővel.~Ez a beszélgetés már a rendelő óra után történt.
308 AzOreg| magunknál hagytunk, abból már nincs - mondotta aggodalmas
309 AzOreg| a takarékból hozni meg már késő.~- De, Imre - szólalt
310 AzOreg| Hát az ötezer forint már mind elutazott?~- Nem tűröm,
311 AzOreg| de a szíve hevesen vert már: a türelme elszakadóban
312 AzOreg| doktor szalonjába. A bútorok már ki voltak cserélve. A meggyszínek
313 AzOreg| igazi hivatásától. Hát ha már nem festhetett, legalább
314 AzOreg| keserűen a doktor -, most már csak egy tál spenót kell
315 AzOreg| vacsorázott. A bajon most már nem lehet segíteni. De mit
316 AzOreg| vendégek jönnek a házba. Már régen unatkozott. Sehogy
317 AzOreg| kezdtek a vendégek. Földiék már akkor ott voltak. A tanár
318 AzOreg| öregúrra.~Az öreg látta már, hogy nem kellemes húrokat
319 AzOreg| Csurgai úr, beleszokott-e már a fővárosi életbe? Most
320 AzOreg| elleplezte egy gondolatát. De már benne volt a kerékvágásban,
321 AzOreg| következik belőle, hogy német.~- Már engedelmet kérek - felelte
322 AzOreg| Van-e pénze? Meglehet, hogy már nem is bír fenn járni.~Azonban
323 AzOreg| szopogatta a magáét.~- Ehhez most már csak a pipám hiányzik -
324 AzOreg| Debrecenben se. De most már gyanakszom, hogy a díványos
325 AzOreg| szegény órásnéval? Talán már a karácsonyt ágyban töltötte!~
326 AzOreg| mosolygással az asszony. - Fekszem már naphosszat.~- És Hunyadi
327 AzOreg| Vagy igaz is, hiszen nincs már itten.~- Hunyadi úr csak
328 AzOreg| leányra nézett. A kisebbik már ott hagyta a kását, és visszatért
329 AzOreg| mondotta a doktor is -, ez már több a soknál!~Bárányné
330 AzOreg| pipára, mert hiszen az öreg már másnap panaszkodott, hogy
331 AzOreg| felelte az öreg jólelkűen.~Már mindennap kijárt délutánonkint
332 AzOreg| azontúl aztán: „Nincs!”~Már február vége felé járt az
333 AzOreg| elmaradt, és a doktorné már aggódott, hogy baja esik.~-
334 AzOreg| inas elkísérhette volna.~Már a vacsoránál ültek, amikor
335 AzOreg| külön álló szobát.~Az öregúr már akkor érezte, hogy ötödik
336 AzOreg| is lássa olykor.~A szoba már be volt bútorozva a doktornak
337 AzOreg| fölmelegítette az öreget, és most már kívánta, megszokta, mindennap
338 AzOreg| No - mondotta -, most már látom, hogy a konyak rossz,
339 AzOreg| magányában megint megízlelte, de már akkor nem ízlett annyira.~-
340 AzOreg| állott, és nézegette az eget.~Már a márciusi felhők szállongtak
341 AzOreg| bizonyosan felszántották már.~A két fiatal tulokra gondolt,
342 AzOreg| álom részleteit.~Az asztal már meg volt terítve, de az
343 AzOreg| hogy az öregúr mindent tud már.~Máskor jó reggelt szokott
344 AzOreg| Aztán hát miből él? A birtok már Rosenbergé, a falu kocsmárosáé,
345 AzOreg| kiskertet. A gyümölcsöskert már nem neki terem, az istállókban
346 AzOreg| neki terem, az istállókban már nem az ő marhái állanak,
347 AzOreg| látta. Semmit nem látott már benne, csak a kabátos vadállatot,
348 AzOreg| Mikor adtál neki pénzt?~- Már régen nem kért.~A doktorné
349 AzOreg| ült. Hírlapot sem olvasott már. Olykor fel-alá járt a szobában.
350 AzOreg| pilingeléssé gyengült. Mikor aztán már kavicszörgésforma éktelenségig
351 AzOreg| átrezgették az ablakot, s most már olyan volt neki, mintha
352 AzOreg| pislogott.~- Pah, pah, az baj.~- Már restellek érte visszamenni.~
353 AzOreg| menését.~Az öreg Csurgó már sápadt volt. Ha ez nem ad
354 AzOreg| ennyire jutott. Koldul már. Orcáját a szégyen pörköli
355 AzOreg| ivott, nagyokat ivott.~Most már éjszakánként arra gondolt,
356 AzOreg| atyuskám? Talán pénze sincs már? Hát mért nem szól? No,
357 AzOreg| mért nem szól? No, ezentúl már magam fogom a zsebébe tenni,
358 AzOreg| tetszett járni. El is temették már.~Az öreg kezéből lehullott
359 AzOreg| 12~A házban már nem beszélgetett senkivel.
360 AzOreg| Nem. Csak, tudja, most már kitavaszodott: ilyenkor
361 AzOreg| kitavaszodott: ilyenkor nálunk már rügyeznek a fák. A barackfa
362 AzOreg| rügyeznek a fák. A barackfa már virágzik is. A mezőn szól
363 AzOreg| keféljem? - felelte a cseléd. - Már hetek óta zárja a sifonérját:
364 AzOreg| nevetéssel tért vissza:~- Tudom már, mér tartja az öreg tekintetes
365 AzOreg| bácsinál. Az egyik üveg már csaknem fenékig üres.~A
366 AzOreg| koronára. Május elsején már csak annyit dugott a doktorné
367 AzOreg| hogy a leányánál lakik.~Már nem a vejénél lakott, hanem
368 AzOreg| csak krajcárba.~Tavasszal már nem tetszett neki a város.~-
369 AzOreg| kukorica mekkorát nőtt.~Már akkor május vége felé járt
370 AzOreg| ablaktáblát bevonja, ez már megvolt az első gondolatában.
371 AzOreg| ablak előtt.~Egy óra múlva már megjelentek az első hordók;
372 AzOreg| lépcső fokán:~- Győjjön már! Nézze, micsoda vendégeim
|