Part
1 KIKI | És danoltam, zongoráztam. Aztán kilestem az ablakon, hogy
2 KIKI | zongorához ültem, és danoltam. Aztán megint kilestem az ablakon,
3 KIKI | megfordultam, és bementem. De aztán láttam az ablakból, hogy
4 KIKI | az ő keze templomot épít. Aztán hát, hogy építőmester lenne,
5 KIKI | Isten. Két-három építkezés, aztán magunknak is építsen. Én
6 KIKI | Ha atyám - szólalt meg aztán -, hát akkor mért bánik
7 KIKI | karikát hány a szeme:~- Hát aztán? Ki parancsol nekem abban,
8 KIKI | neve. Az ilyen selyem leány aztán pillangó fejjel röppen neki
9 KIKI | pezsgősen és muzsikásan, de aztán, mikor az építkezés helyére
10 KIKI | toldalékokkal együtt.~Pályázgatott aztán más mindenféle építkezésre
11 KIKI | semmirekellő!...~Kvabka aztán megmutatta, hogy ő nem olyan
12 KIKI | látsz ez életben.~Mikor aztán indultak volna, akkor eszmélkedett
13 KIKI | maradjunk-e itt? - mondta aztán Kvabkáné -, gyerünk ki,
14 KIKI | siratta a két gyermekét. De aztán arra is gondolt, hogy ő
15 KIKI | szerencsétlenség esett volna a házába.~Aztán hát az anyja is mivel fogadja?~-
16 KIKI | soha.~Megint sírt egy sort. Aztán az ajtónak indult, s arra
17 KIKI | susogják -, megszökött.~Aztán hát ki főz holnap ennek
18 KIKI | sósborszeszt.~Kvabka másnap aztán, hogy megébredt, csak bámulgatott
19 KIKI | nem nézett reá.~Májusban aztán még több fiú ácsorgott az
20 KIKI | is csak abban állt ott. Aztán el is maradt. Csak tavasszal
21 KIKI | szokott.~A fiú nem állt ott.~Aztán még néhány napig odanézett
22 KIKI | elgondolkozva az ágyában.~De aztán ellegyintette:~- Olyan lett
23 KIKI | most az egyszer.~Az a tél aztán kedvetlen emlékezetű volt
24 KIKI | iszik.~- Soha többé!~Mikor aztán megint munkába lépett, olyan
25 KIKI | gyászruhában fordul ki az ajtón. Aztán a többi is.~- A férfiak
26 KIKI | elé játszódó képeivel.~De aztán a majomról eszébe jutott:
27 KIKI | az ura tanította meg reá. Aztán éjfél felé feküdni készültek.~
28 KIKI | Kvabkáné ránéz az órára, aztán Olgára:~- Mindjárt éjfél:
29 KIKI | minden leány megmondja, aztán egyszer csak előtte is ott
30 KIKI | szomorúfűzfa az, nem majom.~Aztán szendergésében ez is elmúlt
31 KIKI | tapadóbb nézéssel köszön.~Aztán egyszer az is megtörtént,
32 KIKI | levesszük.~Kvabkáné odabent aztán más véleményen próbálkozott:~-
33 KIKI | piros varratot a mellényről. Aztán cérnáért siet a boltba:
34 KIKI | orvos elbámult az idézeten. Aztán a fejét rázta:~- Emeletre
35 KIKI | igyon ezen a Földön, s ha aztán az utolsó nyelethez ért,
36 KIKI | ruhája maradt: újraalakítják. Aztán hát ők nem abban a szobában
37 KIKI | sát is Miklós bácsinak, aztán kedvére főznek. Az a tentás
38 KIKI | Olga elképedten bámulta. Aztán látta, hogy a vastag asszony
39 KIKI | fenyvesbe. Balról kezdődött, aztán csakhamar jobbról is, balról
40 KIKI | Petőfi-szakállú úriember. Aztán csak egy terebélyes szélű,
41 KIKI | egynéhány gyereket a faluba, aztán a fiatalember Hólyagékhoz
42 KIKI | értettük.~A tanító is odajött aztán. Kérdezte tőle, hogy elküldjön-e
43 KIKI | Bólintott, hogy el. Kérdezte aztán, hogy Halász-e az orvos
44 KIKI | orvos, mint Pesten.~A tanító aztán, hogy eljöttünk, igen megsürgette
45 KIKI | se kért díjat. Utóbb már aztán a bélyegből is próbáltak
46 KIKI | paraszti, zöld mosdótálra. Aztán egy másik székre az ablak
47 KIKI | fázik, fűtsem el a búbost. Aztán meg azt mondta, hogy ne
48 KIKI | koldus áldásokat sóhajtozott, aztán furulyázva baktatott tovább.~
49 KIKI | vett elő. Belecsúsztatta. Aztán benyitott az udvari ajtón.~
50 KIKI | Küldje ki - suttogta aztán.~Kvabkáné beszólt:~- Olga.~
51 KIKI | Átkozott bunda... De adtak aztán paplant. Maga úgy jelent
52 KIKI | jobban megnézte a névjegyet, aztán elnyílt szemmel nézett a
53 KIKI | idevalósinak - folytatta aztán. - Ez is azt mondja. Tessék,
54 KIKI | csak kis ideig állt ott. Aztán megint megindult, és a temetőnek
55 KIKI | visszaragasztja.~- De odaadja aztán az orvosnak, akinek címezve
56 KIKI | tavasszal hamis az időjárás.~Aztán kiküldte Olgát. S az anyjához
57 KIKI | el nem ég...~Olga azontúl aztán mindig kilépett, valahányszor
58 KIKI | másik barna ajtó a konyha. Aztán még csak egy ajtó van: a
59 KIKI | olyankor csikordul is, aztán megint fölemelkedik, s marad
60 KIKI | Ebéd után hevert egy órát. Aztán megint a temetőnek, a fenyvesbe.~-
61 KIKI | napokkal...~Elszavalta. Aztán egynehány balladáját szavalta
62 KIKI | kíséred.~Olga gondolkodott, aztán megindult. Sípos már a tornácon
63 KIKI | belőle. Fölmelegített. De aztán...~Megállt, és az arca köhögésre
64 KIKI | vállkendőjét.~Öt óra tájt aztán Sípos az égre pillantott,
65 KIKI | szemöldöke kérdésre vonult.~- És aztán? Mi lett?~Sípos mozdított
66 KIKI | ketten elpirultunk..~- És aztán?~- Nem történt semmi.~-
67 KIKI | És hát én is: magáztam aztán. Előbb tegeződtünk. Igaz,
68 KIKI | bakterházon túl is menedékes. De aztán vagy negyedkilométernyire
69 KIKI | poros, esőben se sáros. Ott aztán elkezdték. Kvabkánénak megint
70 KIKI | amelyre kapdosott.~A sík úton aztán Olga szólalt meg:~- Anyámat
71 KIKI | legelt azon a tisztáson.~Aztán megint megindultak.~- A
72 KIKI | versmíves. Fenséges versmíves.~Aztán Olgára tekintett:~- És egyszer -
73 KIKI | bólogatott:~- Igaz. Hát aztán... nem volt több. Csak egy.
74 KIKI | cigaretta egy nap... No, aztán az a szanatórium... Többet
75 KIKI | Sípos vidáman biccentett.~Aztán hazáig nem beszéltek többet.~
76 KIKI | De valamennyi kacagott.~Aztán a nyerteseknek félre kellett
77 KIKI | több az írás.~Benyelte.~Aztán a levegőbe bámult, mintha
78 KIKI | Nem értem! - fakadt ki aztán Olgára tekintve - azt írja,
79 KIKI | Jézus Mária! - rebegte aztán Olga, s az arcán megjelent
80 KIKI | szinte kék volt a dühtől. Aztán meg egyszerre elsápadt.
81 KIKI | Holnap nem írok. Holnapután aztán megmagyarázom.~Látszott
82 KIKI | könnyezek bosszúságomban. Aztán megint csak fogjuk a kanalat
83 KIKI | Tisztje volt talán Benkő. Aztán kivitte magával külföldre.
84 KIKI | valahol Belgiumban. De aztán valami baj történt: a felesége
85 KIKI | Mindenki másképp tudja. Akkor aztán megutálta a világot: hazatért.
86 KIKI | Szinte minden este. Egyszer aztán szíven lőtte magát.~Sípos
87 KIKI | elgondolkodva hallgatta az öreget. Aztán a sírra is nézett. Csak
88 KIKI | Sípos elgondolkodva nézte.~Aztán Olgához fordult:~- Mi lehet
89 KIKI | már az inge is kendnek. Aztán majd ősszel elviszem kendet
90 KIKI | után.~- Lássa! - mondta aztán vidáman -, nem köhögök.
91 KIKI | Nem, ma nem, Habocska.~- Aztán ezek a macskák hogy kerülnek
92 KIKI | engem ültetett melléje. Aztán sétálgattunk...~- És mindjárt
93 KIKI | hatéves korától kezdve. Aztán hogy iskola épült a tanyán,
94 KIKI | milliárd koronát. Mert ott aztán meg is állok. Etel azt kérdezte,
95 KIKI | pénz?~Olga csak nézett, aztán nevetésre fakadt, hogy még
96 KIKI | ezen a földtekén. A többi aztán már a politikusok dolga.~
97 KIKI | Nagy gondolat - mondta aztán a fejét rázva -, nem értem
98 KIKI | Megszoktam ezt a rongyosat. Aztán hát ha új inget, új szűrt
99 KIKI | énnékem alamizsnát?~Meg aztán hát, hogy meggondolta az
100 KIKI | Alig bírtam rábeszélni aztán, hogy fogadja el hát a pénzt
101 KIKI | értette első hallásra. De aztán megmagyaráztam neki, hogy
102 KIKI | tartotta a szárazat, de aztán bizony áthullt az eső a
103 KIKI | Sípos kabátján a gallért. Aztán meg hogy Sípos is leült,
104 KIKI | nefelejcs, enyész.~Mikor aztán megtértek, nagy volt az
105 KIKI | csak Sípos után nézett. Aztán megfordult, és átsietett
106 KIKI | két ágba nézett kissé, de aztán mégiscsak letette a pipáját,
107 KIKI | Visszaraktam mindent.~Harmadnapra aztán fölkelt Sípos. Igen fakó
108 KIKI | hogyan terül el a vánkoson.~Aztán eldobta a tükröt, és elzilálta
109 KIKI | azt vélné Sípos, hogy...~Aztán, hogy dél felé járt már
110 KIKI | a jövendőjére.~Kvabkáné aztán marasztalta Sípost ebédre
111 KIKI | és vége.~Kvabkáné bámult, aztán a fejét rázta:~- Nem szabad
112 KIKI | felelte Kvabkáné -, de aztán megint elaludt.~Sípos várt
113 KIKI | maga alatt a földet.~De hát aztán Miklós bácsi tűnt elő az
114 KIKI | A paulovnia alá vonult. Aztán hogy Miklós bácsi belépett,
115 KIKI | imádság végén szokott.~De aztán megint megszólalt:~- Te,
116 KIKI | hallod.~Sóhajtott.~- És aztán hátha beválik az a találmánya?
117 KIKI | gondolok vele - fakadt ki aztán türelmetlenül -, sétálni
118 KIKI | botja, balban a pipája.~Aztán Olgának fordult, és fenyegetően
119 KIKI | mint a vízbe esett bomba, aztán megfordult, és elvonult
120 KIKI | és ellépett.~~Az öreget aztán megbékítették valahogy,
121 KIKI | öregúr szokott írni.~Arra aztán gyors kézzel firkantotta
122 KIKI | lábát végigvonta az orrán. Aztán tovább futott.~- Olga, meleg
123 KIKI | is hányszor vagyok beteg, aztán másnap rendben az ügy.~Este,
124 KIKI | ám előbb szépen, és csak aztán lépj be, ha azt mondja,
125 KIKI | melegít kellően az a kemence? Aztán hát dupla-e az ablak azon
126 KIKI | küldöttjére is, a húgára is.~Aztán azon tűnődött, hogy Sípos
127 KIKI | gatott egy liter veres bort. Aztán ha vendége nem volt, nyugovóra
128 KIKI | ágyba, s alszik, mint a kő. Aztán hát: ha fel is költené,
129 KIKI | gyertya lángjába.~Egyszer aztán megint az anyja ágyára nézett.
130 KIKI | szobából, Hólyag gazda szavát.~Aztán az asszony szólt:~- Nincs
131 KIKI | zörgetett be a postaház ablakán, aztán a kapuján. Süveg volt a
132 KIKI | prémből. Zörgette az ablakot. Aztán a kisajtó kilincsét is verte
133 KIKI | nagy sírással rontott be aztán az ajtón.~- Ó, kedvesem!
134 AzOreg| elgondolkozva az asszony.~Aztán fölemelte a fejét:~- Mégis
135 AzOreg| amennyit kellett volna.~Aztán enyhébb hangon folytatta:~-
136 AzOreg| bólintott és koccintott, aztán tovább evett. Irtóztatóan
137 AzOreg| motyogta az öreg Csurgó.~Aztán előhúzott egy terebélyes
138 AzOreg| mint a lenyugvó nap.~Aztán hogy ez a gondolat még inkább
139 AzOreg| szabadságharcban százados volt. Aztán vaskereskedő lett. Különben
140 AzOreg| Sándor ezredében voltam.~Aztán összenyomogatta a szempilláit,
141 AzOreg| pah, pah, egyék velem. Aztán, hogy az izémről megpillantotta,
142 AzOreg| Beszélgettünk a harcokról. Mikor aztán elváltunk, aszongya: én
143 AzOreg| nem bántom. Akkor mondta aztán a nevét is, hogy ő izé,
144 AzOreg| idején az állomásra. Azért aztán csak hamarosan végeztem
145 AzOreg| ritkaság.~- Megkeresem.~- Aztán, persze, ha mást is tud
146 AzOreg| kérdezte az agg Mayer.~Aztán, hogy senki se felelt, elaludt
147 AzOreg| kelletlenül gyújtott szivarra. Aztán elbeszélte, hogy milyen
148 AzOreg| helyesen cselekedett - mondotta aztán nyugalmat erőltetve magára -,
149 AzOreg| kellett volna! - mormogta aztán. - Ideje, hogy visszatérjek.~
150 AzOreg| megnevezett háziurat. Hát aztán csak kérdezgetés nélkül
151 AzOreg| megveszem az unokámnak.~Odabent aztán eszébe jutott, hogy még
152 AzOreg| beszélgettek. Az öregúr nézte őket. Aztán két kisleány jött ki a belső
153 AzOreg| Lealkudott a díjból két hatost, aztán beült a kocsiba.~Azonban
154 AzOreg| zárnak, míg beletalált.~Akkor aztán egyenesen a láda fiókjába
155 AzOreg| se követte őket.~Az öreg aztán a másik szobában örömmel
156 AzOreg| megölelgették, elérzékenyítették. Ő aztán elmondta töviről hegyire,
157 AzOreg| kóborolta be tegnap várost.~Aztán nagy elégülten rágyújtott,
158 AzOreg| kérdéseire. Ő is elmondta aztán egy öreg szakácsnénak, hogy
159 AzOreg| és hogy tegnap eltévedt. Aztán arról beszélt, hogy milyen
160 AzOreg| meg falusiasnak.~Az orvos aztán a munkájához látott, az
161 AzOreg| zsinórfonatok.~Dél felé aztán mégis elunakodott: felöltötte
162 AzOreg| fölbámészkodott a magasba, aztán meg le a keskeny kis udvarra.
163 AzOreg| Csak erre az egyre.~- Hát aztán mér kell erre az egyre olyan
164 AzOreg| megismeri a városi szokást, aztán abbahagyja a falusit.~A
165 AzOreg| De hiszen fent van.~Erre aztán erősen kopogott, s hogy
166 AzOreg| karosszékét kínálta Csurgónak, aztán rengeteg sok apró kulcsot
167 AzOreg| kezét, hogy nem hideg-e? Aztán egy lapát szenet vetett
168 AzOreg| a birtokomat eladtam, aztán most már nincs gondom. A
169 AzOreg| ülő szemei megnedvesültek.~Aztán beszélgettek a szabadságharcról,
170 AzOreg| maradt még egy óra hosszáig, aztán ő is elbúcsúzott.~- Hát
171 AzOreg| szanatóriumba.~Az öregúr aztán minden este beszólította
172 AzOreg| csak magában mormogott, aztán újra becsöngette az inast.~-
173 AzOreg| kellene vele. Hátha fekszik, aztán nincsen senkije se?~- Mindenkinek
174 AzOreg| szemét a húgom szóra, de aztán mégis megmutatta a szobát.~-
175 AzOreg| hálistennek.~Az asszony arca aztán kiderült. Fölállott: kezet
176 AzOreg| Fölállott: kezet akart csókolni, aztán támolyogva nyúlt székért,
177 AzOreg| nem tudom megigazítani.~Aztán elmondta, hogy az ura a
178 AzOreg| orvosnál voltam - mondotta aztán azon a szenvedő hangon,
179 AzOreg| haszna: csak aludttejen élek, aztán majd egyszer azt se lehet...~-
180 AzOreg| úr, hogy csak múló baj. Aztán visszatér az én egészségem.
181 AzOreg| dühösen nézett az öregúrra. Aztán, hogy az öregúr is vasvillásan
182 AzOreg| kis lompos ember előtt, aztán a szeme közé nevetett:~-
183 AzOreg| nyugodtan dolgozott tovább. Aztán megsimította a kisleánynak
184 AzOreg| De azért tetszett neki.~Aztán meg az asszonyra gondolt:
185 AzOreg| eladják valami ócskásnak. Aztán a betegváró szalont is átalakítják
186 AzOreg| összebámultak. A doktor aztán vállat vont:~- Megmondjuk
187 AzOreg| erősködött az özvegy. - Aztán a bácsi folyton járkál a
188 AzOreg| hallgatta az eltávozó lépéseket. Aztán az özvegy kifakadt:~- Elsüllyeszted
189 AzOreg| anyja visszapillantott. Aztán a gyerek átment a másik
190 AzOreg| zöld. Eleinte furcsa, de aztán megszokjuk.~Eddig maga is
191 AzOreg| Nagyokat szítt a szivarból, aztán letette:~- No - mondotta
192 AzOreg| magam dohányából.~Másnap aztán az öregúr naphosszat a pipáját
193 AzOreg| apja arcát.~Öt óra tájban aztán szállingózni kezdtek a vendégek.
194 AzOreg| mondogatták őszinte elámulással.~Aztán két orvos érkezett, s nyomukban
195 AzOreg| öregurat, hogy nem pap.~Aztán egy hírlapíró jött, elegáns,
196 AzOreg| ezalatt bőven besonkázott, aztán szivarra gyújtott, és megnézte
197 AzOreg| nagy rendezkedés volt itt, aztán a pipám elveszett.~- Vegyen
198 AzOreg| Beeresztették az öregurat, aztán hogy az mindjárt az anyjukkal
199 AzOreg| ki, csak maradjon benne. Aztán gondoskodni kell valami
200 AzOreg| kérünk egyebet az Istentől.~Aztán egy félliteres üveget vont
201 AzOreg| ahogy a tyúk iszik.~A varga aztán belenyúlt a télikabátja
202 AzOreg| Hát volna még reménység?~Aztán elszomorodott:~- Az báróné
203 AzOreg| szemérmesen nézett reá, aztán elmosolyodott, és óvatosan
204 AzOreg| csendesség volt a felelet. Aztán a doktor egykedvűen intett
205 AzOreg| tíz forintot, öt forintot, aztán három forintot, aztán két
206 AzOreg| forintot, aztán három forintot, aztán két forintot. Az öregúr
207 AzOreg| tíz-húsz forintot, azontúl aztán: „Nincs!”~Már február vége
208 AzOreg| amíg a bundáját leveti. Aztán az ebédlő ajtaja megnyílik,
209 AzOreg| zugban töltötte. Másnap aztán a doktor a méltóságos Grószné
210 AzOreg| a vice lakott ottan, de aztán hogy a háziúr a kiszolgált
211 AzOreg| ablak elé. Nézte az eget.~Aztán, hogy a pipáját felvitték,
212 AzOreg| kulcsot.~A konyakból ivott aztán lefekvés előtt jó két pohárkával,
213 AzOreg| a szám ízét.~Megkóstolta aztán a konyakot reggel, éhgyomorra,
214 AzOreg| No, pakolja be.~Otthon aztán a kis külön magányában megint
215 AzOreg| ötforintos az igazi.~Megvette aztán az ötforintosat is. Bezárta
216 AzOreg| hosszú, megvető pillantással, aztán belépett a szomszéd szobába.~
217 AzOreg| hogy miért tért vissza?~Aztán hát miből él? A birtok már
218 AzOreg| szép kis bábut.~Harmadnap aztán, mikor a pénzét kereste,
219 AzOreg| A hang vastagon kezdte, aztán mintha egy végtelen grádicson
220 AzOreg| pilingeléssé gyengült. Mikor aztán már kavicszörgésforma éktelenségig
221 AzOreg| felhőkig, de még azon is felül, aztán megint visszaereszkedett
222 AzOreg| elhallgatta érdeklődéssel. Aztán megunta, aztán meg bosszankodott,
223 AzOreg| érdeklődéssel. Aztán megunta, aztán meg bosszankodott, s bezárta
224 AzOreg| is emelkedne a hangokkal, aztán meg lefelé süllyedne.~Ha
225 AzOreg| ajándékra is Zsuzsikának. Aztán majd csak ad a leánya, és
226 AzOreg| Hallgatva bandukolt mellette, aztán újból köhintett, és megszólalt.~-
227 AzOreg| kővé váltan bámult utána, aztán megfordult: roskadozva tért
228 AzOreg| koronát állapítottak meg, aztán leszállították húszra. Minek
229 AzOreg| Ki-kisétált a Duna-partra, aztán a parton fel az Akadémiáig.
230 AzOreg| kabátja. A doktorné lekefélte. Aztán, hogy az öreg elment, összeszidta
231 AzOreg| pálinkásüveggel!~Délben aztán Bárányné elújságolta a pálinkát
232 AzOreg| közben jól evett-ivott, aztán egyszer csak felpattant,
233 AzOreg| volna: elsietett.~Mikor aztán az öregúr fizetett, a pincér
234 AzOreg| halványsárgás tűhegyek jelentek meg, aztán hamarosan megzöldültek,
235 AzOreg| ide-oda keringtek előtte; aztán egyre nagyobb és nagyobb
236 AzOreg| mosolyogva mutatott az ablakra. Aztán elmondta a váratlan szerencsét,
237 AzOreg| szobába, és székre állott. Aztán durr! nagy csörrenéssel
238 AzOreg| állott. A szeme megnedvesült. Aztán csendesen megfordult, és
239 AzOreg| Megállt, utána nézett, aztán néhány lépést ment utána:~-
240 AzOreg| spongyát fölemelte, megbámulta.~Aztán bedobta a spongyát a vízbe,
241 AzOreg| vízbe, utána a botját is; aztán maga is beleborult.~Másnap
|