Part
1 KIKI | hegyesen állt a szájában. És én nem is tudtam, hogy kőműves.
2 KIKI | kellett volna meglátnod.~- Hát én nem is akartam. Bementem
3 KIKI | mentél volna ki többet.~- Hát én nem is. De hát mindig csak
4 KIKI | Nézett. Hát nézzen. Bánom is én. Nem következik belőle,
5 KIKI | elsőbb kicsoda, micsoda? Ha én vagyok a szüleid helyén,
6 KIKI | nem is akarták, Olga. És én mondtam is apádnak, hogy
7 KIKI | engedik azt az egek,~hogy én téged szeresselek.~Ez bizony
8 KIKI | hogy biz ő csak kőműves. És én le is hűltem akkor.~- Isten
9 KIKI | Isten önnel - mondtam -, én tanárnak a leánya vagyok:
10 KIKI | önnel.~Ő igen elszomorodott. Én persze vigasztaltam, hogy
11 KIKI | beszédű volt ő akkor. És én persze sírtam, hogy nekem
12 KIKI | legyen állhatatos, és majd az én pénzemmel megsegít bennünket
13 KIKI | aztán magunknak is építsen. Én magam rajzoltam meg, hogy
14 KIKI | senki se bízza rá a házát.~Én hát csak sírtam, szomorkodtam.
15 KIKI | Eszterházynak. Ismertem én Oroszlánhegyi nevűt is;
16 KIKI | Löwinger is különb név...~- És én nem tűrök ilyen megjegyzéseket,
17 KIKI | megnémultatok? Vagy már én szót se érdemlek? Hat nap
18 KIKI | többé nem látsz engem. Bár én se láttalak volna soha.~
19 KIKI | józan vagyok, mindig van. És én a mai naptól kezdve mindig
20 KIKI | vizeskupád. Soha többé az én nyelvem bort nem ízlel.
21 KIKI | engem úgy segéljen, és az én Olgámat is, hogy soha többé
22 KIKI | hogy soha többé bor az én torkomon le nem megy. Soha,
23 KIKI | szóba se állnék velük.~- Én se - mondta szorult mellel
24 KIKI | mondta szorult mellel Olga -, én se.~- Legalábbis kadét legyen,
25 KIKI | Annak már van jövője.~- Én kadétét se - mondta határozottan
26 KIKI | épp akkor szólalt meg:~- Én is éppígy sétáltam apáddal,
27 KIKI | nem apád olvasott, hanem én. Igen kedvelte akkor még
28 KIKI | udvarosné -, mindig gondoltam én, mikor együtt láttam őket...~-
29 KIKI | sövény - mosolygott Olga -, én arra elég okos leszek.~-
30 KIKI | vőlegényemet illetőleg. De hát én azt tartom: ki-ki a párjával.~
31 KIKI | fejét ingatja:~- Ejnye, és én éppen ma kések. Mért nem
32 KIKI | Kvabkáné csodálkozik:~- Én?~- Hát nem te hoztad a szegfűt?~
33 KIKI | látom, minden nő bolond. Én, ha egymagam is, okos akarok
34 KIKI | egy. Nem bizonyos, hogy én a másik ezerből vagyok az
35 KIKI | mindennap találkozunk... És én most se mertem volna...
36 KIKI | Hát maga küldte?~- Igen: én voltam olyan vakmerő, Olgácska...
37 KIKI | Nem tudtuk elvélni...~- Én voltam - lehelte a fiú megkönnyebbülten -,
38 KIKI | Igen el voltam maszkírozva. Én voltam a gorilla.~Olga megrettent,
39 KIKI | Apám kalapokat alakít, én karaktereket. A majomalakítás
40 KIKI | tisztességes leány vagy. Én pedig... halott vagyok.
41 KIKI | öregúr.~- Kvabkáné...~- Én vagyok.~- Ha nem mondtad
42 KIKI | gondoltalak.~- Ó, most már én is megismerem. A szeméről,
43 KIKI | meg. Csak a szakálla... És én kövérnek gondoltam...~Az
44 KIKI | aggodalmaskodott Kvabkáné -, hátha én se tudok?~- Ha valamit nem
45 KIKI | Ez az. Így csinálta az én anyám is. A húgom is. Te
46 KIKI | erősen-barnán szeretem.~- Én úgy szoktam.~- Híg rántással,
47 KIKI | megzúzzák kissé előbb.~- Én úgy csinálom.~- No látod,
48 KIKI | hát még ezt se tudták.~- Én kis rántással csinálom a
49 KIKI | Az ajka kissé duzzadt.~- Én bizony nem néztem annyira
50 KIKI | ámbátor... nem hallom én, mikor alszom.~Olga öltözött.~-
51 KIKI | fogadta el.~- No, majd hozok én énekes madarat - mondta
52 KIKI | azt ajánlta.~- Egy.~- Az én Olgámon mindig forróság
53 KIKI | neki.~- Agaricint szed.~- Én is néha.~- Hát köhögésre,
54 KIKI | érdeklődésben Síposra.~- Én mindig elirtózok - szólalt
55 KIKI | Olgára:~- Sose ijedjen meg. Én minden vérzés után megkönnyebbülök.~-
56 KIKI | megkönnyebbülök.~- Hiszen én is, de...~- Ne féljen, ahol
57 KIKI | olvassa el. Magának is jó. Én bizony felbontottam, akár
58 KIKI | ülnék. De körorvos vagyok én: kocsin a székem. Nyolc
59 KIKI | Különben is hát megszoktam én, hogy ha paraszt jön értem,
60 KIKI | egyet a mi levélhordónk.~- Én húsz fillért adtam neki.
61 KIKI | orvosomtól. Más levelet várok én.~- Telegrafírozzunk talán -
62 KIKI | az erdő éltető illata. Ha én adhatnék rá nevet: Paradicsom
63 KIKI | szemöldökén Kvabkáné. - Én ha erdőben járok, mindig
64 KIKI | maga bort inni, Sípos?~- Én? Bort? Soha. Hogy jut eszébe
65 KIKI | hogy kortesúton járt itt.~- Én soha. Szagát is utálom a
66 KIKI | Nem.~- Ugyan, ne mondja.~- Én nem.~- Már kislányok is
67 KIKI | kislányok is az iskolában...~- Én nem.~- Elhiszem.~- Nem,
68 KIKI | Nem, maga nem hiszi. Én nem voltam, és nem is leszek.~-
69 KIKI | leszek.~- Nono.~- Nem leszek. Én már gyermekkoromban tudtam,
70 KIKI | Senki el nem kerülheti.~- Én el.~- Maga se. Ha vér helyett
71 KIKI | Olga megvetőn mosolygott.~- Én már gyermekkoromban tudtam...~
72 KIKI | Hiába tudjuk azt... Látja, én teljes életemben... Már
73 KIKI | leány, annyi idős, mint én. Egyszer bújósdit játszottunk.
74 KIKI | kisebb helyen elférjünk. És én nem tudom, hogyan, de megcsókoltam
75 KIKI | elgondolkodva rázta a fejét:~- Én nem játszottam a fiúkkal
76 KIKI | ő magázott engem. És hát én is: magáztam aztán. Előbb
77 KIKI | És kicsinylőn mosolyog.~- Én? Eszem ágában sincs. Csak
78 KIKI | látok a milói Vénusz orrán, én bizony megmondom, hogy az
79 KIKI | kelljen beszélnie:~- Az én atyám is Gyulai tanítványa
80 KIKI | volt, Jókai nem.~- Látja, én asszony vagyok, és tudom,
81 KIKI | a nők költője. De azért én minden sorát ismerem és
82 KIKI | bosszankodott:~- No, majd meglúgozom én! Kíméltem tegnap, hogy köhögött.
83 KIKI | Hát te nem jössz ki?~- Én? Azzal az istentelennel?...
84 KIKI | Sípos elmosolyodott:~- Én is szeretem mind a kettőt.~-
85 KIKI | hümmentett a tanító. - Mikor én gyermek voltam, egyéb örömem
86 KIKI | pillogott, két ágba nézett:~- Én hát nem. Rossz pedagógus
87 KIKI | örömet hadd szerezzek nekik én is. Itt van három korona.
88 KIKI | kezét tördelve Olga -, nem én vagyok a hibás, higgye el,
89 KIKI | a hibás, higgye el, nem én vagyok...~Sípos csak lógatta
90 KIKI | Az csak udvariasság. Én is viszonzom. A Hólyag gyerek
91 KIKI | mondta Olga -, nézze meg az én nénikém sírját.~Beléptek
92 KIKI | Olga is elmosolyodott.~- Én bizony nem gondoltam eddig.~
93 KIKI | Olyankor anyám is sír. Én is könnyezek bosszúságomban.
94 KIKI | Kinek a sírja ez itt?~- Az én jó gazdámé, tekintetes uram,
95 KIKI | meg a fiam. Elbeszélgetek én velük csakúgy, mint mikor
96 KIKI | furulyált itt.~- Nem tudom én, instállom, micsoda nóta.
97 KIKI | A szép szemű?~- Az. Az én életem.~- Élete?~- Életem,
98 KIKI | Hiszen nem ismeri...~- Én még nem láttam boldog házasokat...
99 KIKI | után... Bocsásson meg, de én így gondolkodom.~Sípos megállt.
100 KIKI | macskák hogy kerülnek ide?~- Én hozattam be őket. Hagyja.~-
101 KIKI | ha valami teát kívánna... Én gyakran iszom bodzateát.~-
102 KIKI | töltött ottan a bátyjánál. Én voltam a legegészségesebb
103 KIKI | megérezte bennem a párját. És én is megéreztem, hogy ő lesz
104 KIKI | a történetét:~- Viszont én is elmondtam: ki vagyok,
105 KIKI | van, hanem a fejemben. És én abból egy-két év múlván
106 KIKI | is negyven millió korona. Én ezt a világ legnagyobb kérdéseire
107 KIKI | gondolatot, amely új volt. Az én gondolatom azonban nem árnyékmarkolás.
108 KIKI | ápolóintézetet. Erre már én is gondoltam. Erzsébet leányasszony
109 KIKI | tudja a nő a gondolatát. De én azonnal megértettem, hogy
110 KIKI | gondolata? Az eredeti.~- Az én gondolatom csak az emberek
111 KIKI | bólogatott:~- A kémia útján. Az én gondolatom egy nagy kémiai
112 KIKI | rebegi -, nem veszek mán én szűrt. Sem inget.~- Hát
113 KIKI | nem lehet. Hogy hagyjam én itt a halottjaimat?~Alig
114 KIKI | be: megszomjaztam.~- De én magam is - mondta Sípos -,
115 KIKI | Velem. Megegyeztünk, hogy én fizetem a lakását. Szép
116 KIKI | Kaplony utcán. A bútorokat is én vettem bele. De amíg ott
117 KIKI | orvosunk - mondta Olga -, én már jártam egyszer nála.~
118 KIKI | törzséhez vonta.~- Bánom is én - morgott Sípos.~Álltak,
119 KIKI | csúnya! Maga rossz lélek!~- Én - csodálkozott nyugodt szemmel
120 KIKI | Mi közünk vele?~- Akkor én megyek át.~S kapkodta magára
121 KIKI | kisasszonyom. Visszaraktam én mindent azonképpen. Csak
122 KIKI | nem iszom semmi olyat.~- Én bizony iszom. Ezentúl iszom.
123 KIKI | Az gyógyít meg engem.~- Én is hozatok - susogta Olga
124 KIKI | országból.~- Csak nem...~- Ki én. Amerikában bocsátom világgá
125 KIKI | de magának írok. Maga az én legjobb és legkedvesebb
126 KIKI | vagyonmegosztás gondolatát. Amerikáról én soha nem hallottam jót.
127 KIKI | való cigánykölykek... Húzok én nektek mindjárt olyan nótát!...~
128 KIKI | Kitiltalak!~- De bácsi...~- Az én házamba többé be nem lépsz!
129 KIKI | házamba többé be nem lépsz! Az én asztalomhoz többé le nem
130 KIKI | velem.~- A hibás elvégre én vagyok. Majd lecsillapodik,
131 KIKI | helyzete, foglalják el az én szobámat, míg a vihar el
132 KIKI | nem süt bele a nap. Inkább én költözök oda estére: szálljon
133 KIKI | Olga -, már te is...~- Már én is! Nem tűrhetem, hogy a
134 KIKI | Csak mondd meg. Tudod, hogy én nem bántalak soha.~- Hát
135 KIKI | mondtad? Milyen szóval?~- Hát én bizony... megmondtam, hogy
136 KIKI | is lett volna Etelkája, én akkor se. Nem, én akkor
137 KIKI | Etelkája, én akkor se. Nem, én akkor se...~S fogta ismét
138 KIKI | Mit kutyául?~- Hát hogy én kérdeztem, hogy hogy van
139 KIKI | beteg, csak gyöngélkedik. Én is hányszor vagyok beteg,
140 KIKI | úr.~- Vagy igen. Mondtam én erősen.~- Hát nincs emberség
141 KIKI | ebben a faluban? Keresek én kocsit magam! Jöjjön, kísérjen
142 KIKI | fordult:~- Nyugodjon meg: én magam keresek fuvarost.
143 KIKI | utána.~- No tessék. Hogy még én hazudok! Vén fejemre ilyet...~
144 KIKI | az orvos.~- Megyek érte én.~És leugrott a jászolból.
145 KIKI | jobban van-e?~- Bánom is én Sípost! Mit bánom én! Csak
146 KIKI | is én Sípost! Mit bánom én! Csak te maradj meg, egyetlenem!
147 KIKI | zene - susogta Olga -, az én menyegzőm...~S az anyjára
148 AzOreg| Nini, maga az, néni!~- Én vagyok, Józsi. Hát te...
149 AzOreg| is. Különben, ha akarja, én is meggyógyítom. Igyék tejet -
150 AzOreg| hogy tejet mond. Amikor én beteg voltam, nekem is tejet
151 AzOreg| Orvos úr - mondta -, én egyáltalán nem tudok enni.
152 AzOreg| testalkata különb, mint másoké? Én legalább még ahány királynét
153 AzOreg| Mayernek a fülébe kiáltott:~- Én még csak két hetes vagyok.~-
154 AzOreg| felelte az öreg Mayer.~- Akkor én urambátyámnak fogom szólítani.~-
155 AzOreg| urambátyámnak fogom szólítani.~- Én meg öcsémnek, pah, pah.~
156 AzOreg| megtörülte a szemét.~- Már én csak olyan vagyok - mondotta -,
157 AzOreg| váróterem a fő, nem a szalon. Az én szalonom a betegeké.~- Tegnap
158 AzOreg| Mondja el, Mayer bácsi, még én se hallottam.~A doktor magyarázta
159 AzOreg| fölemelte a poharát:~- Éljen! Én is harcoltam, de csak hadnagyságig
160 AzOreg| agg Mayer.~- Bem alatt.~- Én a Nagy Sándor ezredében
161 AzOreg| ez akkor volt, amikor én az izét vittem a másik táborba.~-
162 AzOreg| pah, mifene embert vettem én, fel? Eközben egy izéhez
163 AzOreg| aztán elváltunk, aszongya: én itt maradok. Csak menjen
164 AzOreg| pah, pah. Azt is tudom én, hogy mi van az izébe, azért
165 AzOreg| izébe, azért is kéredzkedtem én föl az izére, de a magyar
166 AzOreg| őszintén megmondtam biz én neki, hogy halál az orvossága.
167 AzOreg| beszélt:~- Maga az, lelkem?~- Én vagyok - felelt egy szomorú
168 AzOreg| hang.~- Az a gyomorrákos?~- Én vagyok. A doktor urat várom.~-
169 AzOreg| mondjon engem nagyságosnak. Én csak tekintetes vagyok.~-
170 AzOreg| csókoljon kezet, nem vagyok én kanonok. Hát csak sült tököt
171 AzOreg| leányához fordulva -, az én apám ott jött-ment azon
172 AzOreg| De mindjárt gondoltam én, hogy nem jó lesz.~A doktor
173 AzOreg| Parancsol, nagyságos úr?~- Én nem vagyok nagyságos - felelt
174 AzOreg| szobaleánynak -, nem lopják el az én ládámat?~A szobaleány nagy
175 AzOreg| kedves öcsém, merre lakik az én vőm, a doktor?~A köpönyeges
176 AzOreg| kijöttetek ma az iskolából?~- Én nem járok már iskolába -
177 AzOreg| Pesten könnyű az iskolázás.~- Én nem vagyok pesti.~- Hát
178 AzOreg| vagy?~- Nem.~- Hát?~- Az én apám vasúti őr Nógrádban.~-
179 AzOreg| fejét rázta:~- Az sok. És én nem vagyok nagyságos, csak
180 AzOreg| Hát - mondotta a kocsis -, én nem tudom, melyik az, de
181 AzOreg| nem tudja a szokást. Majd én megmondom neki. Eriggy,
182 AzOreg| nyilamlást érzett a szívében.~- Én már reggeliztem - mondotta
183 AzOreg| szinte megrendült tőle.~- Az én állásomra való tekintetből -
184 AzOreg| kinek a szolgája vagy te?~- Én nem vagyok szolga - felelte
185 AzOreg| a söprést abbahagyva -, én házmester vagyok, vagyis
186 AzOreg| megtanítom őket! Nemhiába voltam én katona! Tudom én, mi a rend!~
187 AzOreg| voltam én katona! Tudom én, mi a rend!~S újra söprésbe
188 AzOreg| pah, örültem, hogy láttam. Én az enyimet régen elizéltem,
189 AzOreg| Pah, pah, az hiba volt. Én a vőmnek nem adtam még egy
190 AzOreg| Vállat vont:~- Tudom is én!~Az öregúr megbotránkozott
191 AzOreg| kerülj a küszöbön.~- De nem én küldtem el, tekintetes uram! -
192 AzOreg| inas. - Bizony Isten nem én küldtem el. És nem is láttam.
193 AzOreg| nem is ő volt itt, csak én gondoltam.~- Hát persze
194 AzOreg| rá az öreg. - Lássátok, én is azért jöttem hozzátok,
195 AzOreg| Hát ezen bosszankodtam én meg - fejezte be az öregúr. -
196 AzOreg| volt, mint te vagy. De az én leányom... elment...~A zsebébe
197 AzOreg| sokszor csalódnak. Lám, az én leánykámról is azt mondták,
198 AzOreg| mentegetődzött élénken az asszony -, én odaadtam a suszternak a
199 AzOreg| hallatlan! Majd beszélek én vele mindjárt!~Sebesen megmosdott
200 AzOreg| baj. Aztán visszatér az én egészségem. Ilyen csendes
201 AzOreg| verkliseket innen kiküldik, és az én két kis leányom mintha nem
202 AzOreg| Bocsánatot kérek, de hazudik. Én kibéreltem magától egy ágyat,
203 AzOreg| maga pedig benne hál az én ágyamban. Bocsánat, nem
204 AzOreg| hogy más. De nekem mindegy. Én kibéreltem az ágyat, s ha
205 AzOreg| bagatellbíró ön? Vagy ön hál az én ágyamban éjjelenkint?~-
206 AzOreg| mit akar? Mit avatkozik az én ügyembe?~- Én nem avatkozok
207 AzOreg| avatkozik az én ügyembe?~- Én nem avatkozok semmibe -
208 AzOreg| hátrafelé beszélt:~- Ha én kibérlem az ágyat, az ágy
209 AzOreg| hál benne, bitorolja az én jogomat. Felmondok, ezennel
210 AzOreg| hogy maga nem varrja meg az én cipőmet?!~- Igaz - felelte
211 AzOreg| népfajhoz tartozik, amelyik az én uramat megkínozta, megölte.~-
212 AzOreg| nézett a hírlapírónak:~- Az én uram ama názáreti Jézus,
213 AzOreg| estéken ne pipázzon.~- Majd én megkérem - mondotta a doktorné.~-
214 AzOreg| magad süllyeszted a sárba!~- Én! - képedezett az asszony.~-
215 AzOreg| képedezett az asszony.~- Te. Ha én a te helyedben volnék, egy
216 AzOreg| füstölhet.~Rágyújtott.~- De hát én nem értem, mi itt a baj? -
217 AzOreg| hírlapíró nagyot nyelve. - Én sok emberrel érintkezem.~-
218 AzOreg| egy magyar névért, akkor én még öt fillért se adok a
219 AzOreg| aranyoklevelet érdemel.~- Nem az én ötletem - mentegetődzött
220 AzOreg| öreg jólelkűen. - Tudom én, hogy a városi orrocskák
221 AzOreg| Itt van az ágy bérlete. Én bérlem ki, csak maradjon
222 AzOreg| Nappal kenyeret esznek. Én is csak azt eszek. A miatyánkban
223 AzOreg| hát bízzátok reám: majd én a napjainkon felküldöm az
224 AzOreg| megölelte:~- Ne haragudjék: én törtem el... véletlenül!~
225 AzOreg| Az irgalmasság? Nem bánom én, ha szokatlan is! Ha a fővárosnak
226 AzOreg| a fővárosnak szokatlan, én nem vagyok főváros! Én csak
227 AzOreg| én nem vagyok főváros! Én csak Csurgó Károly vagyok.
228 AzOreg| Károly vagyok. Az asszony az én betegem volt, hát én temetem
229 AzOreg| az én betegem volt, hát én temetem el!~Kiszorították
230 AzOreg| zsugori vagyok, Mayer vagyok én is. Az ötforintos az igazi.~
231 AzOreg| leányával pöröl.~Figyelt:~- Az én nevem ugyan nem kerül a
232 AzOreg| szanatóriumot elkártyáztad! Az én apai örökségemet elkártyáztad!
233 AzOreg| asztalnál, s azt mondja:~- Az én életem munkáját te semmizted
234 AzOreg| közepén határozatlanul.~- Nem, én nem viszem fel.~Megrémült
235 AzOreg| szelvényeket. Hát öcsémuram?~- Én csak sétálok.~- Ma szép
|