Part
1 KIKI | állomásukon egy fehér szakállú öregúr lépett eléjük, nagy fejű
2 KIKI | tekintetes képű, magyarruhás öregúr.~- Kvabkáné...~- Én vagyok.~-
3 KIKI | kövérnek gondoltam...~Az öregúr soványas volt. Az atilla
4 KIKI | világospiros és ropogós.~Az öregúr örömszemmel pislogta őket,
5 KIKI | füst. A hivatalban meg az öregúr pipázott. Mégis hát tűrte,
6 KIKI | mindenkinek ingyen írja. Az öregúr azonban külön húsz fillért
7 KIKI | kilesik: mikor ballag az öregúr a temetőbe, vagy mikor kertészkedik
8 KIKI | szakítva iszkol a rettenetes öregúr elől - leghátul a kisbőgős
9 KIKI | a fiókból, amilyenre az öregúr szokott írni.~Arra aztán
10 KIKI | a paulovniát - mondta az öregúr -, az éjjel fagy.~S valóban
11 AzOreg| kimozdították, hogy a vidéki öregúr készen találjon egy jó barátot.~
12 AzOreg| masztott múmia.~A vidéki öregúr, akit a ház ünnepelt, boldog
13 AzOreg| még inkább furcsította az öregúr atilláját és egyéb ódonságait.
14 AzOreg| egyéb ódonságait. De maga az öregúr nem érezte ezt. Neki inkább
15 AzOreg| ismételte a kérdést a vidéki öregúr.~- Nyolcvannégy - felelt
16 AzOreg| tudom - felelte vígan az öregúr -, de nem is aggódom. Mi
17 AzOreg| eddig nem ártott - felelt az öregúr a lámpásra hunyorgatva.~
18 AzOreg| öregúrnak a csavarót.~De az öregúr így sem értette.~- Azt mondod,
19 AzOreg| ceccegett a gyereknek, és az öregúr felé fordította:~- Ki az?
20 AzOreg| vége!~- No - azt mondja az öregúr fölkelve -, hát most már
21 AzOreg| felelt, elaludt a székén.~Az öregúr visszatért.~- Adjatok egy
22 AzOreg| holdnyi, jó termékeny föld. Az öregúr már évek óta magányosan
23 AzOreg| klastromból ment férjhez.~Az öregúr az elhagyatottság érzetével
24 AzOreg| erősítették az asszonyok is.~Az öregúr hümmögött.~- Hát - mondotta
25 AzOreg| akkor jó - mondotta az öregúr.~Felöltötte a bundáját,
26 AzOreg| házmester nagyot köszönt. Az öregúr kilépett, s végignézett
27 AzOreg| fedte. Megállt, hogy az öregúr fölfelé forgatta a fejét.~-
28 AzOreg| időnk lesz - mondotta az öregúr elégedetten.~A rendőr hidegen
29 AzOreg| A világosság odavonta az öregúr figyelmét. Megállt az ajtóban,
30 AzOreg| megtudja, miért áll ott?~Az öregúr megszólította:~- Mi van
31 AzOreg| csomó lúdtoll szopóka is. Az öregúr nagy boldogan rágyújtott.
32 AzOreg| kezdték meg a járásukat. Az öregúr a villamosokat bámulva ballagott
33 AzOreg| előtűntek a homályból, s az öregúr minden harmadik háznál megállt,
34 AzOreg| nyiladoztak a boltok is. Az öregúr minden kirakatnál megállt,
35 AzOreg| kirakatok csak nem fogytak. Az öregúr már feljutott a Váci körúton
36 AzOreg| elefánt!~S tovább sietett.~Az öregúr megrökönyödve bámult utána.
37 AzOreg| sült sóskifliket rakott.~Az öregúr megkívánta a képről a sört.
38 AzOreg| németül beszélgettek. Az öregúr nézte őket. Aztán két kisleány
39 AzOreg| barna a dohányfüsttől. Az öregúr mindazonáltal megismerte.~-
40 AzOreg| kövér asszony vette át. Az öregúr azzal is beszélgetést kezdett
41 AzOreg| vissza a belső szobába. Az öregúr hát fölkelt, és kiballagott.
42 AzOreg| forintér, nagyságos uram.~Az öregúr a fejét rázta:~- Az sok.
43 AzOreg| haladtak a Király utcáig, az öregúr megdörgette a kocsi ablakát:~-
44 AzOreg| a sörházba - mondotta az öregúr -, ott felejtettem a pipámat!~-
45 AzOreg| 4~Az öregúr csak estefelé került haza.
46 AzOreg| Hol járt? Hol maradt?~Az öregúr csak legyintett:~- Ne is
47 AzOreg| kamatot kíván, édesapánk?~Az öregúr mosolyogva rántott vállat:~-
48 AzOreg| vacsora volt orvoséknál. Az öregúr névestéjét ünnepelték. Károly
49 AzOreg| Vacsora után elővette az öregúr a ládájából a pipáját. Régi
50 AzOreg| mosolyogták meg!~Mert az öregúr úgy jelent meg köztük, mint
51 AzOreg| téli kabátot, prémest.~Az öregúr azonban még mindig vonakodott:~-
52 AzOreg| toldotta a szót Bárányné.~Az öregúr kedvetlenül szipákolt.~-
53 AzOreg| elvesztettem - mondotta az öregúr.~És elbeszélte neki, hogyan
54 AzOreg| kapuban, s várták a kocsit, az öregúr is megállt előttük.~- Hát
55 AzOreg| apja annyira falusi.~Hát az öregúr megjelent. A doktorné figyelmét
56 AzOreg| reggeliztem - mondotta vígan az öregúr -, de azért leülök közétek.~
57 AzOreg| konfidenskedni! Szemtelen nép!~Az öregúr hüledezve nézett rájuk.
58 AzOreg| halotti csend egy percig.~Az öregúr nem is sejtette, hogy az
59 AzOreg| szó meg volt nyomva, s az öregúr szinte megrendült tőle.~-
60 AzOreg| gyermeknek szólott volna.~És az öregúr ment vele. Egy kicsit vakaródzott,
61 AzOreg| kert-e vagy biliárdasztal?~Az öregúr leballagott: megnézte.~-
62 AzOreg| megkívánta az öregúrtól.~Az öregúr odanyújtotta neki a dohányzacskóját.~-
63 AzOreg| pillantott az urára.~~Délután az öregúr meglátogatta Mayert. Tanárék
64 AzOreg| máskor jövünk - mondotta az öregúr.~De akkor már a tanárné
65 AzOreg| doktorék kíváncsian.~Az öregúr kedvetlenül legyintett:~-
66 AzOreg| 5~Másnap az öregúr köhögött és tüsszögött.
67 AzOreg| átköltöznek a szanatóriumba.~Az öregúr aztán minden este beszólította
68 AzOreg| hallatszott a dobogás, és az öregúr bosszankodott.~Azt kérdi
69 AzOreg| vont:~- Tudom is én!~Az öregúr megbotránkozott ezen a feleleten:~-
70 AzOreg| Nézzed már - bosszankodik az öregúr -, azt kérdeztem ettől a
71 AzOreg| vállvonogatással ne feleljen.~Az öregúr ráduplázott:~- Most azonnal
72 AzOreg| S kiment a szobából.~Az öregúr csak magában mormogott,
73 AzOreg| vállat vont:~- Elküldtük.~Az öregúr ezen megint megbotránkozott:~-
74 AzOreg| hogy hazudásra készül. Az öregúr megint felfortyant:~- Te
75 AzOreg| szólt lecsillapodva az öregúr. - Bizonyosan más volt az,
76 AzOreg| akkoriban a családon. Az öregúr a veje nagy elfoglaltságára
77 AzOreg| bosszankodtam én meg - fejezte be az öregúr. - Rögtön hívattam is a
78 AzOreg| volt az is, amely előtt az öregúr megállt. A kapu mellett
79 AzOreg| abbahagyta egy hídakkordban.~Az öregúr belépett. Fiatal verklist
80 AzOreg| Édes húgom - mondotta az öregúr -, melyik szoba itt a beteg
81 AzOreg| künn több a világosság.~Az öregúr azonban nem ügyelt a vargára:
82 AzOreg| anyád? - szólította meg az öregúr.~A gyermek csodálkozva nézett
83 AzOreg| És félrelépett, hogy az öregúr bemehessen.~A konyhában
84 AzOreg| skatulyával játszott. Az öregúr vigyázva lépett el mellette,
85 AzOreg| Aggyisten - mondotta az öregúr.~Az asszony letette az órát,
86 AzOreg| kérdezte vidáman s halkabban az öregúr. - Látom, hogy fenn van,
87 AzOreg| támolyogva nyúlt székért, és az öregúr elé tette.~- Köszönöm -
88 AzOreg| kisleányt. Odaállította őket az öregúr elé:~- Íme, ezek azok, akikre
89 AzOreg| hasonlítottak egymáshoz.~Az öregúr megsimogatta a kisebbiknek
90 AzOreg| felelte ellágyult hangon az öregúr.~És hosszan nézett a leányka
91 AzOreg| könnyebben lélegzett volna. Az öregúr meg álmélkodva nézett az
92 AzOreg| törülközve előbbre lépett, az öregúr látta, hogy Hunyadi úr domborodott
93 AzOreg| volt az készítve előre.~Az öregúr már megmozdult, hogy elmenjen,
94 AzOreg| hogy dívány is van?~Az öregúr csak ekkor pillantott körül
95 AzOreg| Nono - szólalt meg ekkor az öregúr.~Már készülődött hazafelé,
96 AzOreg| menkő! - truccant fel az öregúr.~- Hát akkor mit akar? Mit
97 AzOreg| öregúrra. Aztán, hogy az öregúr is vasvillásan nézett reá,
98 AzOreg| Felmondok, ezennel felmondok.~Az öregúr arra gondolt, hogy ez az
99 AzOreg| valamit akar mondani.~Az öregúr megállt, és megsimogatta
100 AzOreg| felelt elérzékenyülve az öregúr. - Angyal vitte oda.~- Milyen
101 AzOreg| nyugodtan, félvállról.~Az öregúr figyelme rájuk fordult.~-
102 AzOreg| visszatért a szobába.~Az öregúr még egy pillanatig ott állt,
103 AzOreg| lobbantott a gázlámpásokba.~Az öregúr tűnődve ballagott hazafelé:
104 AzOreg| baját! Mért hazudta el? Az öregúr nem szerette a hazugságot.~
105 AzOreg| Esti Újság! Ábendblatt!~Az öregúr megállott.~- Ábendblatt?
106 AzOreg| öreg volt és szomorú. Az öregúr rátekintett. Egy félkarú
107 AzOreg| fiókjában.~- Ejnye - mondotta az öregúr a fejét csóválva. - Hát
108 AzOreg| 7~Míg az öregúr odajárt, doktorék azon tanácskoztak,
109 AzOreg| volt.~A folyosón ekkor az öregúr csoszogó lépései hallatszottak.~
110 AzOreg| Egy nyaláb újság volt az öregúr hóna alatt:~- Nesztek -
111 AzOreg| bolondság! - dörmögött az öregúr.~- Mit ért a bácsi ehhez! -
112 AzOreg| szalonok - felelte nyugodtan az öregúr. - Nálunk van ebédlőszoba,
113 AzOreg| A sajtnál tartottak. Az öregúr odaszólt a Jenő gyereknek:~-
114 AzOreg| bácsi.~- Ejnye - mondotta az öregúr -, ugyan hol is tettem le?
115 AzOreg| közönséges regalitász volt. De az öregúr fantáziáját megragadta,
116 AzOreg| dohányából.~Másnap aztán az öregúr naphosszat a pipáját kereste.
117 AzOreg| Budapesten senki se.~Az öregúr ismét ráfanyalodott az angol
118 AzOreg| Sánta, Csepeli színész.~Az öregúr amúgy magyarosan megrázta
119 AzOreg| Hopp, megvan! - mondta az öregúr nagy örömmel. - Hiszen maga
120 AzOreg| urakat is? - mondotta az öregúr elbámulva. - Csak nem isznak
121 AzOreg| méltóságos asszony ott ült az öregúr könyöke mellett. A lornyetjét
122 AzOreg| Tetszeni tetszenék - felelte az öregúr a vállát vonogatva -, csak
123 AzOreg| engedelmet kérek - felelte az öregúr a fejét csóválva -, akinek
124 AzOreg| Megígértem, hogy elnézek.~Az öregúr ismét megfogta:~- Az asszonyt
125 AzOreg| beszélt, eltűnt előle. Az öregúr bámulva nézett körül, hogy
126 AzOreg| Doktorék megdermednek.~De az öregúr csak a maga örömével van
127 AzOreg| felelte diadalmasan az öregúr.~Látszott a társaságon,
128 AzOreg| esti egy pipa dohányát.~Az öregúr ránéz a vejére, s látja
129 AzOreg| Darabig röstelkedett az öregúr:~- Ökör vagyok, no, vén
130 AzOreg| Látszott rajta, hogy örül az öregúr látogatásának.~- Nohát,
131 AzOreg| Mindörökké - felelte az öregúr.~- Íme, ahogy mondám: az
132 AzOreg| hozott, ugye? - mondotta az öregúr. - Nohát, csak egyenek.~
133 AzOreg| megpróbáljuk! - mondotta az öregúr. - Jól beszél, Fábián öcsém,
134 AzOreg| Úgy van - bólintott reá az öregúr.~Ugyanekkor csiklandást
135 AzOreg| árnyékával mulatott. Az öregúr melléje ült:~- Hoztam neked
136 AzOreg| pillanatban lépett be az öregúr. Hallhatta a koppanást is.~-
137 AzOreg| 9~Az öregúr egy délben, a feketekávénál
138 AzOreg| hálószobában játszódtak le. Az öregúr még csak nem is sejtette,
139 AzOreg| aztán két forintot. Az öregúr mindig azt mondogatta: elég -
140 AzOreg| Elcsalják, ellopják.~Az öregúr azon a napon szokatlanul
141 AzOreg| állja megjegyzés nélkül.~Az öregúr zavarodottan vakarta a haját
142 AzOreg| órásnét. Arról, hogy az öregúr odajár, nem tudtak semmit.
143 AzOreg| vállalat-e a mi házunk?~Az öregúr felfortyant:~- Magamra vállaltam,
144 AzOreg| havas zivatar dühöngött.~Az öregúr soká elmaradt, és a doktorné
145 AzOreg| ebédlő ajtaja megnyílik, s az öregúr belép. Egy kis hatéves forma
146 AzOreg| mondja rezgő hangon az öregúr -, nézzétek, milyen kedves.
147 AzOreg| betette egy árvaházba.~Az öregúr morgott, bosszankodott.
148 AzOreg| tudja, hány lehet is még.~Az öregúr belékábult a sok magyarázatba,
149 AzOreg| kis külön álló szobát.~Az öregúr már akkor érezte, hogy ötödik
150 AzOreg| csakúgy, mint eddig.~Az öregúr mindjárt ebéd után megnézte
151 AzOreg| ott le a házat.~Amint az öregúr az ablakon át megpillantotta
152 AzOreg| egy hasonló üvegből. Az öregúr megízlelte.~- No, pakolja
153 AzOreg| 11~Egy reggel az öregúr korábban ment le, mint szokott.
154 AzOreg| pattog, a doktor nénje.~Az öregúr megdöbbent. Azt gondolta,
155 AzOreg| elavult bankó! Rongy!~Az öregúr állott megdermedten.~A doktor
156 AzOreg| hátra? Semmirekellő!~Az öregúr szívére ólomzuhatagként
157 AzOreg| fakóbb volt, mint máskor.~Az öregúr a szoba közepén állt. Szeme,
158 AzOreg| döbbenéssel megértette, hogy az öregúr mindent tud már.~Máskor
159 AzOreg| kínos csend következett.~Az öregúr még egyszer végignézte egy
160 AzOreg| szögletére hajolt, és sírt.~Az öregúr megállt a szoba közepén,
161 AzOreg| egyszer megöregszenek. Az öregúr magába süllyedve hallgatott.~
162 AzOreg| ember akar lenni.~De az öregúr nem nézte, nem látta. Semmit
163 AzOreg| Hallgatva sétáltak tovább. Az öregúr azon gondolkodott, hogy
164 AzOreg| dugta a húszkoronást.~Az öregúr nem felelt. A húszkoronást
165 AzOreg| reggel igen poros volt az öregúr kabátja. A doktorné lekefélte.
166 AzOreg| hamar lőn korai vége”.~Az öregúr, ha csak telt a pénzéből,
167 AzOreg| sokat evett és gyorsan. Az öregúr lassan, falusi szokás szerint.~
168 AzOreg| családunkkal.~- Nono - felelte az öregúr -, hiszen nem azért mondom.~
169 AzOreg| elsietett.~Mikor aztán az öregúr fizetett, a pincér bediktálta
170 AzOreg| beszél itt? - dördült rá az öregúr. - Mi közöm nekem a más
171 AzOreg| Szétosztotta az ismerőseinek.~Az öregúr fölszedte a szemeket, és
172 AzOreg| A nap melegen sütött. Az öregúr nyitva tartotta az ablakát.~
173 AzOreg| megtelepedés énekét.~Az öregúr fölriadt a zúgásra, és örvendező
174 AzOreg| felső részén a munkát.~Az öregúr örömtől repeső szívvel nézte
175 AzOreg| behallatszott.~Mikorra az öregúr másodszor szólt volna, az
176 AzOreg| a cselédlépcső felé.~Az öregúr lement hozzá, és elfogta
177 AzOreg| örvendezéssel mondotta az öregúr, az ügyelő megindult vele,
178 AzOreg| boldogan beszélte el az öregúr, s odavezette az embert
179 AzOreg| mindenféle kő hever.~Az öregúr mindjárt kapja a kalapját,
180 AzOreg| emelkedett az izgalom. Az öregúr ajtaját kinyitották, és
181 AzOreg| zűrzavarban jelent meg az öregúr. Kő helyett egy ökölnyi
182 AzOreg| zsebkendőt borítva robogott az öregúr szobájába:~- Ide azt a csövet,
183 AzOreg| meg lihegve az ajtóban az öregúr.~Hogy a doktort is ott látta,
184 AzOreg| fővárosban, aki tekintetes.~Az öregúr azonban nem ügyelt sem a
185 AzOreg| Halat itt nem adunk el.~Az öregúr a bárka szélére lépett.
|