Part
1 KIKI | alacsony léckerítés választotta el.~- Léckerítés... Mi köze
2 KIKI | s Kvabka február végén el is indult, hogy a helyet
3 KIKI | hogy mindenféle kalitkában el tud helyezkedni. Csak hát
4 KIKI | karperecem is.~- Hát akkor adjuk el, amit nem vihetünk magunkkal.~-
5 KIKI | vihetünk magunkkal.~- Adjuk el a télikabátunkat, anyám.~
6 KIKI | postamesternek a leányát vette el. De a postamester csakhamar
7 KIKI | teneked istened.~- Van, hidd el, édes feleségem, hogy van.
8 KIKI | Adéllal. Szótlanul lépkedtek el a fiú előtt. De Bözsi felpillantott
9 KIKI | ottan. Olyan arccal haladt el mellettük, mintha az ő szeme
10 KIKI | bagyulálta is az anyja, alig múlt el róla az egyik torokbaj,
11 KIKI | S attól fogva sose ment el a fiú mellett.~De azért
12 KIKI | csak abban állt ott. Aztán el is maradt. Csak tavasszal
13 KIKI | tekintett vissza. Sem a könyvét el nem ejtette, hogy fölvetesse
14 KIKI | hogy kíséri. S nem marad el. Még akkor is mögötte van,
15 KIKI | meg valami hibát követett el az apja: elküldték. Hetekig
16 KIKI | hát azt csak ritkán mondta el, és csak sétálásuk közben,
17 KIKI | akkor is bérkocsin haladt el mellettük, de akkor csak
18 KIKI | zárva volt; együtt mentek el az anyjával a piacra - az
19 KIKI | hogy most aligha haladhat el mellette. A szíve forró
20 KIKI | hazatér. A fiú meg most jött el hazulról.~A szíve úgy hánykolódik
21 KIKI | csak úgy szótlanul járjunk el egymás mellett... holott
22 KIKI | hogy akkor nem fogadják el... Bocsánat...~S kémlelő
23 KIKI | és éppen tegnap... Igen el voltam maszkírozva. Én voltam
24 KIKI | boltba: még aznap belefog.~El tudták adni, ha nem is tíz
25 KIKI | varrjanak még - mennél többet ad el, annál jobban fizeti őket.~
26 KIKI | annyi az, mint az orrvérzés. El is múlt, ahogy jött. Csak
27 KIKI | úton, és robogott csakhamar el is mellettük, jó két kis
28 KIKI | orvosért. Bólintott, hogy el. Kérdezte aztán, hogy Halász-e
29 KIKI | kisasszonynak. De Olga nem fogadta el.~- No, majd hozok én énekes
30 KIKI | halkan.~- Meghalt? - ijedt el Hólyagné, s egyszerre elnyulladt
31 KIKI | Mondta, hogy fázik, fűtsem el a búbost. Aztán meg azt
32 KIKI | azt mondta, hogy ne fűtsem el, ha nem fűlt a télen, mert
33 KIKI | dalolva:~Addig innen, rózsám, el nem mégy,~míg három szál
34 KIKI | míg három szál gyeretya el nem ég...~- Itt elöl a posta -
35 KIKI | ügyvéd mindig kenyeret vesz el valakitől. A pék mindig
36 KIKI | mondja. Tessék, olvassa el. Magának is jó. Én bizony
37 KIKI | Míg három szál gyertya el nem ég...~Olga azontúl aztán
38 KIKI | Sípos örömmel vezette őket el a temető mellett a fenyvesbe.
39 KIKI | pillangó kerengélve lebegett el az út fölött.~- Micsoda
40 KIKI | egynehány balladáját szavalta el Aranynak. Visszatéret meg
41 KIKI | Bolond Istókot szavalta el végig, már hát addig a végig,
42 KIKI | már a kapu előtt mondta el.~- Viszontlátásra holnap.~
43 KIKI | Kvabkáné nem hagyhatta el a házat.~- Eredj - mondta
44 KIKI | míg három szál gyertya el nem ég.~A negyedik is mán
45 KIKI | kamaszkorral a hangváltozás. Senki el nem kerülheti.~- Én el.~-
46 KIKI | Senki el nem kerülheti.~- Én el.~- Maga se. Ha vér helyett
47 KIKI | kilométerkő mellett haladtak el. Olga arra tekintett, mintha
48 KIKI | Csakhogy későn - mosolyodott el bús szemmel Olga -, későn:
49 KIKI | elmúlt?~- Nem, az nem múlt el. Az igazi nem múlik el soha.
50 KIKI | múlt el. Az igazi nem múlik el soha. Ő a szívünk utolsó
51 KIKI | rázta.~- Hát azt mondja el.~- Az már nagy történet,
52 KIKI | köszönetbólintással hárította el.~- Maga jó lélek, Olgácska -
53 KIKI | iskola előtt haladtak volna el, vidám zajgást hallottak
54 KIKI | én vagyok a hibás, higgye el, nem én vagyok...~Sípos
55 KIKI | mindennap megjelenik, ha ő maga el is marad. Hacsak egy néma
56 KIKI | eleinte szótlanul sétáltak el. Az út ott a legpartosabb
57 KIKI | ez az igaz - mosolyodott el Sípos is -, a feledhetetlen
58 KIKI | Hallgatott, míg csak a furulya is el nem hallgatott, s az utolsó
59 KIKI | gazdám, édes gazdám, be el is múlt a régi gyöngy világ...~
60 KIKI | könny szivárgott elő. Úgy el volt fogódva, hogy azt se
61 KIKI | Sípos -, noha a szeme bűbája el van kontárolva. Nem, azt
62 KIKI | nyíltan, hogy nem hiszi.~- El nem képzelhetem... Mindjárt
63 KIKI | botjára támaszkodva mondogatta el az élete fő gondolatát.
64 KIKI | rábeszélni aztán, hogy fogadja el hát a pénzt alamizsnának.
65 KIKI | sok.~- Hát akkor fogadja el a Lavotta-nótáért.~Azóta
66 KIKI | És maga is, Habocska: el is felejti, hogy valaha
67 KIKI | is velük járna.~- Mondja el még egyszer, hogyan ismerkedtek
68 KIKI | meg. Igen érdekes. Mondja el apróra, ne olyan nagyjából,
69 KIKI | hogy az iskola foglalja el igen Etelt. Emlékezett rá,
70 KIKI | hogy a sors keze választ el bennünket, és sorsunk ellen
71 KIKI | Beszéljen neki akármit. És hívja el délutánra valahova. Nagy
72 KIKI | faiskola megtekintésére hívta el Sípost.~Éjjel azonban bizony
73 KIKI | megdorgálta, hogy az orvosságokat el akarta adni.~- Meg ne halljam,
74 KIKI | Csak egy üvegecske törött el, mikor kiszórta a tekintetes
75 KIKI | hogy a haja hogyan terül el a vánkoson.~Aztán eldobta
76 KIKI | is találta Síposnak: úgy el van az szegény nehezítve
77 KIKI | Hadd halljam: hogy mondod el?~- Hát izé... hogy izé...
78 KIKI | intett az anyjának, hogy el ne szavalja a Holló-t.~És
79 KIKI | hogy mi kedvetlenítette el Olgát, de neki elég volt,
80 KIKI | tűrhetetlen a helyzete, foglalják el az én szobámat, míg a vihar
81 KIKI | én szobámat, míg a vihar el nem csendesedik. Ott vannak
82 KIKI | faggatta Olga -, mit nyeltél el?~- Csak azt, hogy izé...~-
83 KIKI | jóézűven.~- Hogy mondtad el, amit üzentem?~- Hát hogy
84 KIKI | kisleány olyan ostobán vitte el azt a tyúklevet...~De hát
85 KIKI | tekintetes úr nem utazott el, mert fekszik.~- Beteg?~-
86 KIKI | a gyertyát.~Olga könnyen el szokott aludni, de akkor
87 KIKI | szívét vas satu szorítja el. Kiáltana, de a nyelve nem
88 KIKI | szemnek...~És egyszerre el is múlik előle a két szem
89 KIKI | festik.~Aggodalom fogta el, s egyre ónosabb aggodalom.
90 KIKI | Reggel óta... nem áll el... most szerettem volna...
91 KIKI | magam! Jöjjön, kísérjen el.~És Síposhoz fordult:~-
92 KIKI | dühös. Az orvos úgyse jönne el.~Olga szinte fulladozott
93 KIKI | És leugrott a jászolból. El is bukott az almon.~- Megyek!...
94 KIKI | köll elhoznom, nem hozom-e el?~- Áldja meg az Isten! -
95 KIKI | a szél gyengül, jöjjenek el érte. Szalmazsák és két
96 AzOreg| mégis ezt a sort olvassa el legfigyelmesebben.~- Hát
97 AzOreg| professzor) frakkban jött el, ez még inkább furcsította
98 AzOreg| fekete redengotban jött el. A redengot széle, persze,
99 AzOreg| pipámat ne hagytam volna el! - motyogta az öreg Csurgó.~
100 AzOreg| mindig friss pálmákkal lásson el bennünket.~- A szalonunkban
101 AzOreg| a koma -, de nem jöttem el, mert úgyis tudom, hogy
102 AzOreg| apósához fordult:~- Mondja el apám a bácsinak Rózsa Sándort,
103 AzOreg| is könyörgött:~- Mondja el, Mayer bácsi, még én se
104 AzOreg| emberre, és sírva fakadt. El kellett bújtatni az anyja
105 AzOreg| Szegényasszony.~- Miért nem küldted el?~- Nem megy.~Ez a halk beszélgetés,
106 AzOreg| rajta. Mondd, hogy menjen el. Jöjjön holnap.~S hogy az
107 AzOreg| hajolt:~- Az asszony nem megy el.~Az orvos bosszúsan rándult
108 AzOreg| Ha meggyógyult, jöjjön el, hogy lássam. Csak az öreg
109 AzOreg| szobaleánynak -, nem lopják el az én ládámat?~A szobaleány
110 AzOreg| hatvankettő. De mennyiért visz el?~- Egy forintér, nagyságos
111 AzOreg| szokta kimondani:~- Vidd el a bácsit holnap a szabóhoz -
112 AzOreg| urára.~- Kérlek, ne vidd el mind.~- Adj, amennyit akarsz.
113 AzOreg| A tudományod nem veszhet el.~De a keze remegett, hogy
114 AzOreg| feleségét.~- Nem viszem el mind - szólott nagylelkűen. -
115 AzOreg| doktorné figyelmét nem kerülte el, hogy Bárányné hideg pillantást
116 AzOreg| az asztal végén:~- Eriggy el apánkkal a szabóhoz. Vagy
117 AzOreg| azt maga az após foglalta el. A középső szobában a tanár
118 AzOreg| Elküldtétek? Hát mér küldtétek el?~Az inas a vállát vonogatta;
119 AzOreg| felfortyant:~- Te küldted el! Hogy mered te elküldeni,
120 AzOreg| küszöbön.~- De nem én küldtem el, tekintetes uram! - mentegetődzött
121 AzOreg| Bizony Isten nem én küldtem el. És nem is láttam. Lehet
122 AzOreg| kéregetőt a veje utasította el. Valami városi tilalmat
123 AzOreg| nevetett ő is.~- A lidérc vigye el - mondotta -, nem megy ki
124 AzOreg| mert nem volt senkim. Még el se mondtam nektek.~És elbeszélte,
125 AzOreg| Az öregúr vigyázva lépett el mellette, s bekopogott a
126 AzOreg| Polgárnénak -, készítse el a teámat.~És míg a szakállát
127 AzOreg| megijedéssel az asszony. - Higgye el, Hunyadi úr, hogy csak múló
128 AzOreg| politúros öreg kredenc foglalta el a szoba többi részét. A
129 AzOreg| elhazudta a baját! Mért hazudta el? Az öregúr nem szerette
130 AzOreg| megvételét Bárányné vállalta el. Nagyobb gond volt a meghívók
131 AzOreg| vágott vissza az özvegy. - El fogod kártyázni a szanatóriumot.~
132 AzOreg| Wertheim-szekrényt.~- Vidd el mind, ha akarod.~A doktor
133 AzOreg| különféle zöld színek foglalták el. A falat sötétzöld tapéta
134 AzOreg| pipámat.~- Ki lopta volna el - felelte álmosan a doktor -,
135 AzOreg| meg, hogy hogyan múlhatnak el hetek, hónapok vendég nélkül.~
136 AzOreg| hogy a díványos ember vitte el, aki a díványt hozta.~-
137 AzOreg| tette be a cseléd, hogy el ne lopják.~Az öreg ezzel
138 AzOreg| zöld ruhában jöttem volna el. A gondolatod, Giza, kiállítási
139 AzOreg| előkelőség parfümjével árasztotta el a szalont. A férfiak letették
140 AzOreg| persze hogy nem itt szívom el - mondotta az öreg jólelkűen. -
141 AzOreg| és vett két narancsot. El is mondta magyarázatul,
142 AzOreg| de ezt nem lehet engedni. El kell küldeni azt az urat.
143 AzOreg| zálogba. A varga hordja el, a jószívű varga szomszéd.
144 AzOreg| Nini - mondotta -, majd el is felejtem.~A két leányra
145 AzOreg| megígérték, hogy gyakran el fognak látogatni a kedves
146 AzOreg| Ne haragudjék: én törtem el... véletlenül!~
147 AzOreg| előtte való estén kártyázta el a szanatórium utolsó tégláit,
148 AzOreg| betegem volt, hát én temetem el!~Kiszorították az öregnek
149 AzOreg| Kiszorították az öregnek a pénzt. El is ment vele. De ahogy elment,
150 AzOreg| leánya nem nézhette.~- Apánk el fog kedvetlenedni - mondotta
151 AzOreg| gondolta. - Ördög vigye el azt a tengeri férget, elrontotta
152 AzOreg| uram?~- Bizony nem, vigye el a manó, pedig azt mondta
153 AzOreg| életem munkáját te semmizted el!~A házbeliek nem mertek
154 AzOreg| kúriájába. Hiszen azt nem adta el. Azonmód áll, amint otthagyta:
155 AzOreg| szaladgálnak.~Ki tartja el?~Ha csak háromezer forintot
156 AzOreg| tekintetes úr tegnap nem ment el hazulról. Úgy látszik, ma
157 AzOreg| csakugyan a pénze fogyott el, azért nem ment ki.~Amíg
158 AzOreg| csak az ajándékot vitte el másnap: egy szép kis bábut.~
159 AzOreg| egy nyomorult koronáért, s el kell szenvednie, hogy azt
160 AzOreg| A földet, az ősi földet el tudta adni nagy nehezen
161 AzOreg| húszkoronást sem utasította el. Amint a kanalat letette,
162 AzOreg| utoljára itt tetszett járni. El is temették már.~Az öreg
163 AzOreg| Az öreg sóhajtást fojtott el a mellében:~- Nem. Csak,
164 AzOreg| pocsékolják a magot, ne csigázzák el az igás jószágot. Néha künn
165 AzOreg| hosszabb. A méhek zengve lepik el az ablakot; s szárnyukat
166 AzOreg| szívvel nézte őket.~Node ezt el kell valakinek mondani!~
167 AzOreg| mosolyogva, boldogan beszélte el az öregúr, s odavezette
168 AzOreg| forgattak elő.~Hát oda ment el.~Ezalatt az ügyelő tovább
169 AzOreg| ilyesmit? Ezt nem tűrik el sehol se.~A házban általános
170 AzOreg| tudakozta, hogy mi történt.~- El kell hajtani a méheket -
171 AzOreg| elgázolta volna, ha a fékező el nem csavarintja a rúdját.
172 AzOreg| nyugodtan. - Halat itt nem adunk el.~Az öregúr a bárka szélére
|