Part
1 KIKI | legkeservesebben vasárnaponkint. Az ő kalendáriumukban az év minden
2 KIKI | ha virágzott is...~- De ő vasárnaponként ott állt.
3 KIKI | akkor már megmondta, hogy ő csak kőműves, és hétköznaponkint
4 KIKI | kőműves, megvallotta, hogy biz ő csak kőműves. És én le is
5 KIKI | beszélhetek többet önnel.~Ő igen elszomorodott. Én persze
6 KIKI | mégis tetszett, hogy az ő keze templomot épít. Aztán
7 KIKI | Igen kedves beszédű volt ő akkor. És én persze sírtam,
8 KIKI | Isten nyugosztalja -, de ő csak bosszankodott, hogy
9 KIKI | pallérlegény az - mondta ő is -, senki se bízza rá
10 KIKI | micsoda sorsot választott ő bolond fejjel.~- Egy ilyen
11 KIKI | Kvabka aztán megmutatta, hogy ő nem olyan részeg, mint amilyennek
12 KIKI | hogy készítse a pénzt.~S ő meg a maguk lakásába lépett -
13 KIKI | aztán arra is gondolt, hogy ő azt a Miklós bácsit soha
14 KIKI | az ásót, kapát, oltókést: ő lett a postamester. De a
15 KIKI | mond az a Miklós bácsi, ha ő csak úgy bepottyan hozzá
16 KIKI | is lehet vele. De hátha ő is épp a rosszat választja?
17 KIKI | iskola kapujával szemben. Ő addig nem ügyelt rájuk,
18 KIKI | ilyen sárga szájú...~S ő is biggyesztett. Mindjárt
19 KIKI | el mellettük, mintha az ő szeme úgy volna alkotva,
20 KIKI | gyermeké. De nem is volt ő teljesen egészséges soha:
21 KIKI | hogyan járhatna-kelhetne ő is a városban.~Hát Olga
22 KIKI | és megrázta a fejét:~- Ő is csak férfi lesz, ha megemberedik.~
23 KIKI | Egy vasárnap délután az ő nótája szólalt meg a hegedűn.~
24 KIKI | galambszárnyat viselt. De az ő fehérségei hidegek voltak.
25 KIKI | kissé kipirosodott, hogy ő csak olyan szimplán van
26 KIKI | grófkisasszonynak köszönne. S ő könnyű és hűvös bólintással
27 KIKI | ez ér a legtöbbet. Ugyan ő is kalapos-e?~Olga vállat
28 KIKI | piacra - az anyja a piacra, ő a templomba -, s az anyjának
29 KIKI | utcába, de látnivaló, hogy ő most hazatér. A fiú meg
30 KIKI | arca elhomályosult előtte. Ő maga elhalványult.~- Igen? -
31 KIKI | is gondolhatott.~Próbált ő, szegény, mindenfélét. Azt
32 KIKI | poetikáról. Mindent tudok, amit ő tudott. Könyv nélkül elmondom
33 KIKI | öt bés keringőt, mollban. Ő bizony dúrban se játszott
34 KIKI | hogy a többi már nem is az ő ügye.~Bizony csak ott maradtak
35 KIKI | konyhán, mint a hivatalán. Ha ő írta volna Hamlet monológját,
36 KIKI | az alvást, ahol elhagyta.~Ő aprítja neki a dohányát,
37 KIKI | szerint valóra, apróra. Ő fényesíti a tajtékpipáit,
38 KIKI | rajta. Még beretválni is ő szokta.~Ezekre az elbeszélésekre
39 KIKI | Miklós bácsi halála után ő lesz a postamester - gyönyörűen
40 KIKI | másikba át lehet járni. Az ő kocsijuk szomszédos. Ők
41 KIKI | még az öreganyjáé volt, ő meg az anyjától kapta bérmáláskor.~
42 KIKI | egy-egy korty vörösbor is.~És ő is csak azt mondta, hogy
43 KIKI | hogy írja meg az utalványt. Ő mindenkinek ingyen írja.
44 KIKI | macskabagoly. Hát hiszen ő kívánja magának a madarat.~
45 KIKI | oda a három párnát, ahogy ő is szerette, s közben a
46 KIKI | küldjük postán, hanem adjuk az ő kezébe. Tudjuk, hogy felbontja.~-
47 KIKI | felelt a kérdéseire, és ő is kérdezte már:~- Hát maga?~
48 KIKI | hatása volt a szernek? S ő is elmondta az éjszakáját.
49 KIKI | kitette a tornácra. Leült ő is.~Beszélgetni nemigen
50 KIKI | jelent meg olyankor. De ő többnyire fölkelt, odabent
51 KIKI | temető mellett a fenyvesbe. Ő már ismerte a tisztásokat
52 KIKI | gyerekes pajkosságból. Ő meg visszacsókolt. Meleg
53 KIKI | mint valami idegenre.~- És ő is?~- Ő is. Csak épp hogy
54 KIKI | valami idegenre.~- És ő is?~- Ő is. Csak épp hogy mind a
55 KIKI | Gondolom, az volt az oka, hogy ő magázott engem. És hát én
56 KIKI | elkedvetlenítette tegnap. Ő igen szereti a poézist.
57 KIKI | hát lelki oltógally. Az ő gondolataikkal gondolkodunk,
58 KIKI | gondolataikkal gondolkodunk, az ő szavaikkal beszélünk. De
59 KIKI | igazi nem múlik el soha. Ő a szívünk utolsó melege.
60 KIKI | a szívünk utolsó melege. Ő. A halálos ágyon...~Olga
61 KIKI | Fekete két szem. Ahova ő lép, Habocska, ott egyszerre
62 KIKI | sugárzó köre a szívének... Ő ahogy közeledett... soha
63 KIKI | mindennap megjelenik, ha ő maga el is marad. Hacsak
64 KIKI | nemcsak annak furulyázik ő, hanem a feleségének meg
65 KIKI | ide tér vissza. Itt pihen ő is a sírok között. Leginkább
66 KIKI | vált-e hűtlenné, vagy hogy ő? Mindenki másképp tudja.
67 KIKI | leány. Tizennyolc éves. Ha ő ide nézne erre a köves útra,
68 KIKI | kisétáltak, Sípos mindig csak az ő Etelkájáról beszélt. Hogy
69 KIKI | És én is megéreztem, hogy ő lesz a feleségem.~Olga a
70 KIKI | volt talán melegebb, és az ő szeme sugárzó, mint az afrikai
71 KIKI | hová való. És hát, hogy ő is szeretne Pesten lakni.
72 KIKI | lakni. Ezt beszélgettük. Ő akkor végezte a tanítóképzőt. „
73 KIKI | Etelék házába. Etelt is ő nevelte hatéves korától
74 KIKI | megszüntetéséről beszélünk, akkor ő a lelki ínségek megszüntetésére
75 KIKI | Elleste a titkukat. Mármost ő szabadalmat vált arra Európában
76 KIKI | Európában és Amerikában, hogy az ő pékműhelyei járhassanak
77 KIKI | hogy meggondolta az ügyet: ő bizony nem jön Pestre mégse.~-
78 KIKI | csodálkozik majd.~Már úgy beszélt ő is Etelről, mintha az is
79 KIKI | manó tudja, mért rendelt ő is éppen olyat -, és Olga
80 KIKI | nyúlt: elvette Olgától. Ő is ivott egynehány kortyot.~
81 KIKI | értem.~Sípos mosolygott:~- Ő sem értette első hallásra.
82 KIKI | levélhordónak, hogy vigye ki ő.~Pedig hallotta, hogy Sípos
83 KIKI | köhécsel már a folyosón. Nem, ő nem megy ki többé. Sétál
84 KIKI | valamivel távolabbra is. Nem, ő semmiféle kedves fiatalembert
85 KIKI | meggyűlölt minden nőt. De hiszen ő nem nő. Ha nő is - ő nem
86 KIKI | hiszen ő nem nő. Ha nő is - ő nem akar nő lenni semmiféle
87 KIKI | sem értesülhetett, hogy ő is fekszik.~Mégis átküldte
88 KIKI | Kérdezteti a kisasszony, hogy ő is fekszik...~Vagy tízszer
89 KIKI | Hát elkedvetlenedtem. De ő annak nem oka. Vagy hát
90 KIKI | mondja az egyik juhász, hogy ő egyszer lement a Maroson
91 KIKI | nehogy azt vélje Sípos, hogy ő is neheztel rá. És azt is
92 KIKI | szólítsa, ahogy szokta: ő úgysem szereti az Olga nevet.
93 KIKI | csak gyertya ég bent.~- Ő nem kérdezősködött?~- De:
94 KIKI | nem kérdezősködött?~- De: ő is kérdezte, hogy a kisasszonynak
95 KIKI | végén arra gondolt, hogy ő mégsem írhat Síposnak: akárhogyan
96 KIKI | mondta, hogy tél szakán ő mindig meghízik.~De hát
97 KIKI | kérdezősködnie, nem. Többé ő nem kérdezősködhetik: a
98 KIKI | A két szem nézi őt.~És ő is csak bámul. A szívét
99 KIKI | szeme. Síposnak a szeme, az ő két fekete, szomorú szeme.~
100 KIKI | Kösse körül a szűrét.~S ő maga kötötte körül hamar-kézzel
101 KIKI | bolondult meg?~Bizony nem várta ő a szél gyöngülését: még
102 KIKI | szomorú két szemét:~- Az ő sírja mellé - susogta -
103 AzOreg| nekem is tejet mondott. Ő maga is tejet iszik, amikor
104 AzOreg| nyomott a fejébe, és elsietett ő is, le a lépcsőn.~Az asszony
105 AzOreg| már megszokták. Ilyen volt ő, ha bosszankodott is.~A
106 AzOreg| mondta aztán a nevét is, hogy ő izé, pah, pah, Rózsa Sándor.~-
107 AzOreg| ha pedig válaszolnak, ő nem ismeri a megnevezett
108 AzOreg| Megint eszébe fordult, hogy ő voltaképpen hazafelé megyen
109 AzOreg| megölelgették, elérzékenyítették. Ő aztán elmondta töviről hegyire,
110 AzOreg| mosolyogva feleltek a kérdéseire. Ő is elmondta aztán egy öreg
111 AzOreg| öreg szakácsnénak, hogy ő tegnapelőtt jött, és hogy
112 AzOreg| nem is sejtette, hogy az ő pipája ennek az oka.~A doktorné
113 AzOreg| drótszálak tüskésen állottak.~Ő is elővont egy kurta szárú
114 AzOreg| egy óra hosszáig, aztán ő is elbúcsúzott.~- Hát hogy
115 AzOreg| Lehet különben, hogy nem is ő volt itt, csak én gondoltam.~-
116 AzOreg| gondoltam.~- Hát persze hogy nem ő volt - szólt lecsillapodva
117 AzOreg| a kérdésén földerülnek. Ő ugyan nem tréfának mondta,
118 AzOreg| annak értik.~Hát nevetett ő is.~- A lidérc vigye el -
119 AzOreg| az ágyából? Mégiscsak az ő ágya, nem az úré.~Az asszony
120 AzOreg| vitézségi érdemjel, amilyent ő is takargatott a fiókjában.~-
121 AzOreg| megtagadni tőle. A pénzt ő keresi, ő rendelkezik vele.
122 AzOreg| tőle. A pénzt ő keresi, ő rendelkezik vele. Ha akarná,
123 AzOreg| amit most adtál, nem az ő keresete.~- Ami az enyém,
124 AzOreg| a Bárányné ötlete volt. Ő a férje életében mindig
125 AzOreg| Doktorék mindenben követték az ő ízlését. A doktorné sárgába
126 AzOreg| ugyan hozzájuk, de azokkal ő nem is állott szóba. Mit
127 AzOreg| demokrata klub tagja, tehát ő is le-leszáll a polgári
128 AzOreg| szomszéd szobában szokta ő elszíni az esti egy pipa
129 AzOreg| jószívű varga szomszéd. Ő hozat fát is, ő rak tüzet
130 AzOreg| szomszéd. Ő hozat fát is, ő rak tüzet a kályhánkba esténkint.
131 AzOreg| mondám: az Isten elküldi az ő angyalát a szükség órájában,
132 AzOreg| vagy lőjék agyon, mert ő nem érdemli meg, hogy éljen!~
133 AzOreg| hogy kifizeti előre az ő háztartási járulékát. Száz
134 AzOreg| nem is sejtette, hogy az ő szép birtoka, tehene, lova,
135 AzOreg| amikor végre hallatszott az ő rövid csengetése az előszobában.~
136 AzOreg| érezte, hogy ötödik kerék ő, gyanakvón nézett a vejére.~
137 AzOreg| tulokra gondolt, amelyet ő nevelt legutóbb: gyönyörű
138 AzOreg| oly rendelkező. És hogy az ő birtokát elkártyázta! A
139 AzOreg| szorgalma fenntartott, az ő szorgalma gyarapított!~Be
140 AzOreg| az istállókban már nem az ő marhái állanak, a baromfiudvaron
141 AzOreg| a baromfiudvaron nem az ő csirkéi szaladgálnak.~Ki
142 AzOreg| kasszában? Nem, onnan nem kér ő többet.~Otthon ült. Hírlapot
143 AzOreg| érthetetlen volt, de legalább ő is beszélhetett. A pipáját
144 AzOreg| majd csak ad a leánya, és ő megtéríti a kölcsönt.~Lesietett.
145 AzOreg| sajnálja a pénzét? De hát ő elvégre is megadja. S nem
146 AzOreg| fog ülni a karosszékbe az ő apja helyébe, hogy a lompos
147 AzOreg| járni a konyhán, ahol az ő anyja, hogy a Rosenberg
148 AzOreg| fiatalember bemutatta magát, hogy ő báró Szilvássy.~- Szilvássy?
149 AzOreg| hiszen nem azért mondom.~És ő is elbeszélte, hogy hogy
150 AzOreg| méhraj, és egyenesen az ő ablakára száll. Gyermeksapkányi
151 AzOreg| be a méhek. Talán épp az ő méhei! Eljöttek utána!~No,
152 AzOreg| Itt fognak lakni ővele, s ő napról napra nézi, mint
153 AzOreg| A varga köszönt neki, de ő nem viszonozta. Látszott
|