bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

   1 Eloszo|             hozzáteszik:~- Könyvtárosa õ a császárnak, és barátja a
   2 Eloszo|                 a császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak. Bölcs
   3 Eloszo|               Bölcs és becsületes ember. A szíve arany.~Hát én volnék
   4 Eloszo|                  arany.~Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem
   5 Eloszo|                  hogy könyvtárosa vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz
   6 Eloszo|                  bölcs ember nem vagyok. A becsü­letem se folt nélkül
   7 Eloszo|                   Mindezt megírtam ebben a könyvemben, mintha gyónnék.
   8 Eloszo|              könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik
   9 Eloszo|               megítélhetik ebbõl, vagyis a bolondsá­gomat, amelynél
  10 Eloszo|                 még nem követett el ezen a világon.~Azután mondják
  11 1     |                 Rabszolgának. Mint ahogy a csirkét eladják vagy az
  12 1     |           eladják vagy az ebkölyket vagy a szamárcsikót. Nem panaszolom:
  13 1     |           cselekedte.~Trákiában laktunk, a keletrómai birodalomban,
  14 1     |                  Abban az idõben kezdték a hunok adóját kihasogatni
  15 1     |          kihasogatni az emberek bõrébõl. A világ a hunok nevével volt
  16 1     |                 emberek bõrébõl. A világ a hunok nevével volt tele.~-
  17 1     |              nevével volt tele.~- Jönnek a hunok. Hallgass! - ijesztette
  18 1     |                  aki kedvetlenül ébredt.~A szegény trák embernek elhajtották
  19 1     |                trák embernek elhajtották a marháját, hogy a hunok ne
  20 1     |             elhajtották a marháját, hogy a hunok ne õket egyék meg.~
  21 1     |                   Anyám akkoriban került a temetõbe. Hat gyermek maradt
  22 1     |             temetõbe. Hat gyermek maradt a házban meg egy tehén. Apámnak
  23 1     |                   hogy vagy engem vigyen a vásárra, vagy a tehenet.~
  24 1     |             engem vigyen a vásárra, vagy a tehenet.~Engem vitt el.~
  25 1     |       Konstantinápolyba. Apám bemeszelte a lábamat, és fölállított
  26 1     |                  lábamat, és fölállított a piacon a pallóra, ahol a
  27 1     |                  és fölállított a piacon a pallóra, ahol a többi rabszolga
  28 1     |                 a piacon a pallóra, ahol a többi rabszolga is állott.~
  29 1     |                 rabszolga vert neki utat a nép közt. Attól az apám
  30 1     |          Emlékezzél meg rólam, ha kedvez a szerencse. Mert azért adtalak
  31 1     |              olcsón ennek az úrnak, hogy a szerencsének mindig az útjában
  32 1     |         nagyméltóságú, barna ember volt. A fejét úgy forgatta, mint
  33 1     |                 fejét úgy forgatta, mint a sziklán ülõ sas. Lábát úgy
  34 1     |               sas. Lábát úgy rakta, mint a trák legény húsvétkor, mikor
  35 1     |         húsvétkor, mikor új saruban megy a templomba.~Maksziminosz
  36 1     |             templomba.~Maksziminosz volt a neve.~Ahogy hazaérkeztünk,
  37 1     |                 fehér ingbe öltöztettek. A derekamat fekete szíjjal
  38 1     |                magához intett, és bevitt a kertjébe.~Három gyermek
  39 1     |                platánfa alatt.~- No, itt a rabszolgátok - mondotta
  40 1     |                Maksziminosz úr -, Teofil a neve.~A gyermekek akkoraformák
  41 1     |        Maksziminosz úr -, Teofil a neve.~A gyermekek akkoraformák voltak,
  42 1     |       egybehasonlítani valami bivallyal.~A tücskök örömmel szemléltek
  43 1     |           pajtásnak, mint amilyen pajtás a bárány vagy a kutyakölyök
  44 1     |             amilyen pajtás a bárány vagy a kutyakölyök vagy a macskakölyök
  45 1     |                  vagy a kutyakölyök vagy a macskakölyök a vásott emberkölyöknek.~
  46 1     |          kutyakölyök vagy a macskakölyök a vásott emberkölyöknek.~Kiállítottak
  47 1     |                     Ugorj, no!~Ugrottam. A játék mulatságos volt, míg
  48 1     |                  bõdültem, és lefeküdtem a gyepre. Akkor aztán csalánnal
  49 1     |             Akkor aztán csalánnal verték a lábam meztelenjét. Megbõszültem:
  50 1     |                 Megbõszültem: rárohantam a legnagyobb fiúra, és úgy
  51 1     |               úgy löktem egy fának, hogy a feje koppant.~A fiúk elképedtek.
  52 1     |              fának, hogy a feje koppant.~A fiúk elképedtek. A legöregebb
  53 1     |              koppant.~A fiúk elképedtek. A legöregebb megfordult és
  54 1     |                  megfordult és befutott: a nevelõt hívta. Már akkor
  55 1     |                 hogy hogyan bántak velem a gonoszok!~A nevelõ csakhamar
  56 1     |                 bántak velem a gonoszok!~A nevelõ csakhamar ott termett.
  57 1     |               történt, elmeresztette rám a szemét.~- Uram - sírtam
  58 1     |               Uram - sírtam neki -, ezek a fiúk bántottak engem.~-
  59 1     |                   Irtózatosan összevert. A házból a többi rabszolga
  60 1     |          Irtózatosan összevert. A házból a többi rabszolga is odafutott.
  61 1     |                 Az egyiknek korbács volt a kezében. Az is megvert,
  62 1     |                 is megvert, de úgy, hogy a vér minden csapásán kiserkedt
  63 1     |                minden csapásán kiserkedt a bõrömbõl.~Aznaptól fogva
  64 1     |              fogva örökös nyaggatás volt a sorsom. Ha talán elfojtom
  65 1     |                sorsom. Ha talán elfojtom a szenvedéseim kitörését,
  66 1     |             tízesztendõs voltam, s abban a korban nem színlel még az
  67 1     |                bírtam mást mutatni, csak a fogam haragos fehérét. Az
  68 1     |            ellenkezésem mulattatta õket. A rabszolga haragszik - milyen
  69 1     |            haragszik - milyen kacagtató!~A láncra kötött kutyával ingerkedik
  70 1     |                  kutyával ingerkedik így a gyermek.~Azt nem mondhatom,
  71 1     |          magunkban voltunk, vagy ha csak a többi rabszolga látta. Mennyire
  72 1     |               látta. Mennyire kivetkõzik a rabszolga az emberségébõl,
  73 1     |           arcomat, vagy kötelet kötöttek a nyakamba, s hóhérosdit játszottak.~-
  74 1     |              játszottak.~- Akasszuk fel!~A nagyobbik fölhágott a fára,
  75 1     |               fel!~A nagyobbik fölhágott a fára, és engem fölfelé húzott.
  76 1     |                 és engem fölfelé húzott. A kisebbik fogta a kezemet
  77 1     |                 húzott. A kisebbik fogta a kezemet hátul. A kétségbeesésem
  78 1     |          kisebbik fogta a kezemet hátul. A kétségbeesésem és az ordításom
  79 1     |      kétségbeesésem és az ordításom volt a mulatságuk.~Vagy azt mondták:~-
  80 1     |                  vak koldust.~Bekötötték a szememet, és a szökõkúthoz
  81 1     |                Bekötötték a szememet, és a szökõkúthoz vittek. Háttal
  82 1     |                vittek. Háttal állítottak a medencének, s átlöktek a
  83 1     |                 a medencének, s átlöktek a vízbe.~Vagy kutyát kötöttek
  84 1     |              vízbe.~Vagy kutyát kötöttek a hátamra, s verték. Az eb
  85 1     |                 hátamra, s verték. Az eb a nyakamat és fülemet harapdálta.~
  86 1     |           harapdálta.~Vagy összekötötték a két lábamat, s kényszerítettek,
  87 1     |               hogy ugrálva járjak. Mikor a rózsa­bokrok­hoz érkeztünk,
  88 1     |                  hoz érkeztünk, belöktek a tövises bokrok közé.~Vagy
  89 1     |                  kísértem õket, bedobták a pálcájukat a tengerbe:~-
  90 1     |              õket, bedobták a pálcájukat a tengerbe:~- Hozd ki!~Nekem
  91 1     |                  nehéz: úgy úsztam, mint a vidra. Hanem mikor megfordultam,
  92 1     |                 sündisznóbõrt rejtettek, a lepedõm alá. A hajamat leöntötték
  93 1     |                rejtettek, a lepedõm alá. A hajamat leöntötték ragasztóval.~
  94 1     |               csak az én jajgatásom volt a legérdekesebb játékuk.~Tán
  95 1     |                 az ebédemet, s elbújtam. A kertben bújtam el. Gondoltam,
  96 1     |                  nem jövök elõ, míg csak a tanítójuk nem hívja õket.
  97 1     |             égett. Gyaluforgácsot tettek a lábam fejére, s meggyújtották.
  98 1     |                 fejére, s meggyújtották. A három fiú szinte sikítozott
  99 1     |              három fiú szinte sikítozott a nagy nevetésben.~Kiugrottam
 100 1     |              nagy nevetésben.~Kiugrottam a bokrok alól, s nekik rontottam.
 101 1     |            jobbra, másikat balra löktem. A harmadikat pofon csaptam,
 102 1     |              pofon csaptam, megtépáztam. A három kölyök háromfelé esett,
 103 1     |                háromfelé esett, magam is a fûre hemperedtem, és sírva
 104 1     |       hemperedtem, és sírva nyálazgattam a lábamat.~Az ordításra elõfutottak
 105 1     |                 Az ordításra elõfutottak a házbeliek. Az úr a ház erkélyén
 106 1     |           elõfutottak a házbeliek. Az úr a ház erkélyén ült egy vendégével.
 107 1     |              vendégével. Õ is lekiáltott a kertbe:~- Mi az?~Válaszul
 108 1     |          odavonszolt az erkély alá.~- Ez a kölyök - mondotta - veri
 109 1     |                   Láttam, mint sárgul el a gõgös nagyúr. Láttam, hogy
 110 1     |               gõgös nagyúr. Láttam, hogy a vendég iránt való tekintetbõl
 111 1     |                 mint nyeli vissza magába a mérget, s miként int a fejével,
 112 1     |            magába a mérget, s miként int a fejével, hogy vigyenek el.
 113 1     |       megkorbácsoljanak.~- Uram - sírtam a térdemre esve -, tûzzel
 114 1     |          térdemre esve -, tûzzel égették a lábamat!~De a rabszolga
 115 1     |             tûzzel égették a lábamat!~De a rabszolga elhurcolt.~Akkor
 116 1     |                 mozdulni se tudtam. Csak a könnyeim folytak szüntelenül.~
 117 1     |              tanulnak, és ilyenkor nincs a kertben senki. Hát lementem,
 118 1     |                  lementem, és lefeküdtem a gyepre, a napra. Mert a
 119 1     |                  és lefeküdtem a gyepre, a napra. Mert a beteg állat
 120 1     |                  a gyepre, a napra. Mert a beteg állat szereti a napfényt.~
 121 1     |               Mert a beteg állat szereti a napfényt.~Ahogy ott nyugszom,
 122 1     |                ott nyugszom, látom, hogy a kertben az az idegen, kövéres
 123 1     |                  fejfájós homlokú ember. A ruhája tejfelszínû ünnepi
 124 1     |               olyan széles szegésû, mint a szenátoroké, de azért olyanféle.~
 125 1     |              házbeli, ez nem bánt engem.~A kövéres úr megállt elõttem.~-
 126 1     |                 Beteg vagy, kisfiú?~Erre a jóságos hangra megeredt
 127 1     |                  jóságos hangra megeredt a könnyem.~- Ó, uram - feleltem,
 128 1     |                  megvertek. És különösen a kupám fáj, és a hátam is
 129 1     |                különösen a kupám fáj, és a hátam is nagyon fáj, és
 130 1     |                  hátam is nagyon fáj, és a lábam csupa fájdalom.~S
 131 1     |                fájdalom.~S leeresztettem a hátamról az ingemet. Csupa
 132 1     |                  ingemet. Csupa seb volt a testem, és kék-zöld az ütésektõl.~
 133 1     |               gyermeki bizalommal sírtam a panaszomat tovább:~- Úgy
 134 1     |                   Úgy bánnak velem, mint a kutyával, de még rosszabbul.
 135 1     |                 rosszabbul. Tüzet raktak a lábamra, aztán azon nevettek.
 136 1     |              uram, meghalok én itt ebben a házban, érzem, hogy meghalok!~
 137 1     |           meghalok!~Amint így sírdogálom a keserveimet, egyszer csak
 138 1     |              Maksziminosz úr, és üdvözli a vendégét.~Az is kezet nyújt
 139 1     |                   Nem adnád el nekem ezt a kis rabszolgát?~- Szíves
 140 1     |                 No, úgy nem - válaszolta a vendég -, hanem itt egy
 141 1     |                 arany, hogy színe legyen a vételnek.~- Ahogy akarod -
 142 1     |         Maksziminosz udvariasan.~Darabig a kertben járkáltak még, és
 143 1     |                  és beszélgettek. Azután a kövér úr kézen fogott, és
 144 1     |           harmada mégis kõbõl épült.~Azt a napot soha el nem felejtem.
 145 1     |               rétor volt.~Magányosan élt a ház alsó felében a könyvei
 146 1     |        Magányosan élt a ház alsó felében a könyvei és írásai között,
 147 1     |               egy õsz görög asszony volt a gondozója. Az az asszony
 148 1     |                 az asszony fölvitt engem a második emeletre. Ágyba
 149 1     |                  zöld selyemmel szegett. A másik köznapi ruha, közönséges
 150 1     |                 az asszonynak segítettem a bevásárlásban, azután iskolába
 151 1     |                 iskolába mentem. Délután a szebbik ruhát öltöttem magamra,
 152 1     |               ruhát öltöttem magamra, és a császári palotába kísértem
 153 1     |            császári palotába kísértem el a gazdámat. Többnyire papirostekercseket
 154 1     |          papirostekercseket vittem utána a hónom alatt. De milyen büszkén
 155 1     |                De milyen büszkén vittem!~A gazdám jó ember volt. Néha
 156 1     |                   Utoljára rajtam maradt a Zéta név.~Késõbb, hogy az
 157 1     |            megszaporodott. Nekem kellett a gazdám ruháit tisztogatnom,
 158 1     |              gazdám ruháit tisztogatnom, a saruit festenem. Én jártam
 159 1     |               saruit festenem. Én jártam a piacra, a boltba. Az én
 160 1     |            festenem. Én jártam a piacra, a boltba. Az én dolgom volt
 161 1     |                boltba. Az én dolgom volt a lámpás megtöltése, a söprés,
 162 1     |                volt a lámpás megtöltése, a söprés, porolás, mosogatás
 163 1     |                  szívesen teljesítettem.~A gazdám évrõl évre jobban
 164 1     |                  S különösen azért, hogy a könyveit, iratait érdeklõdéssel
 165 1     |              porolgattam, tisztítgattam. A tanítóm figyelmeztette egyszer,
 166 1     |                   hogy valami ritka erõs a memóriám. Az uram megpróbált:
 167 1     |               tudom, hogy hogyan van, de a szavak úgy beleragadnak
 168 1     |               többé el nem felejtem. Már a harmadik esztendõmben másolásokra
 169 1     |            fogott.~Nagy javamra vált az. A császári könyvtárban csupa
 170 1     |                 segítettek azok nekem, s a beszélgetéseikbõl is sokat
 171 1     |                  tudtam meg azt is, hogy a rabszolgának a nyolcadik
 172 1     |                  is, hogy a rabszolgának a nyolcadik évi rabsága után
 173 1     |               nem is kívántam elszakadni a gazdámtól. A lefolyt nyolc
 174 1     |                  elszakadni a gazdámtól. A lefolyt nyolc éven igen
 175 1     |                 éven igen összeszoktunk. A gazdám akkor már nemcsak
 176 1     |                 gazdám akkor már nemcsak a szolgálataimért szeretett,
 177 1     |              Plutarkhoszt, Szvetóniuszt, a filozófusokat, grammatikusokat,
 178 1     |               minden tudományt ismertem. A gazdám mindig tõlem kérdezte
 179 1     |               tõlem kérdezte írás közben a helyneveket, a dátumokat,
 180 1     |               írás közben a helyneveket, a dátumokat, az évszámokat.
 181 1     |                dátumokat, az évszámokat. A császári levéltárban is
 182 1     |        lassanként az eleven kalendárium, a földrajzi szótár és a névlajstrom.~
 183 1     |       kalendárium, a földrajzi szótár és a névlajstrom.~Egy reggel
 184 1     |               reggel különös nekem, hogy a gazdám nem szól. Én szoktam
 185 1     |           beretválni, s én szolgáltam be a reggelijét is. Aközben mindig
 186 1     |                 álmok jelentésében, mind a ketten találgattuk, hogy
 187 1     |                  szól hozzám semmit. Már a reggeli tejet is betettem
 188 1     |           pillantott, és gondolkodó volt a tekintete, szinte szomorú.~
 189 1     |                mulasztottam én el semmit a dolgaimban.~Végre megszólalt:~-
 190 1     |               Végre megszólalt:~- Mennyi a pénzünk, Zéta?~- Mint tegnap,
 191 1     |        háromszázhárom szesztercius.~- És a vörös bõrzacskóban?~- Kilencvenhat
 192 1     |              aranynál valamivel több.~Az a bõrzacskó külön fülkében
 193 1     |                  volt az elfödõje.~Arról a zacskóról azt mondta egyszer
 194 1     |             zacskóról azt mondta egyszer a gazdám, hogy tartozik egy
 195 1     |              tartozik egy embernek, azé. A nevét nem mondta, és én
 196 1     |                  és én nem is kérdeztem. A pénzt különben mindig én
 197 1     |              tartottam számon.~- Add ide a vörös bõrzacskót - intett
 198 1     |              legyen száz.~Odatettem neki a pénzt az asztalra.~Gondolkodva
 199 1     |            Gondolkodva sétált föl és alá a szobában. Én az ajtó mellett
 200 1     |                és nyugtalanul vártam: mi a hiba a pénzek körül. Akkor
 201 1     |            nyugtalanul vártam: mi a hiba a pénzek körül. Akkor már
 202 1     |                  április harmadika. Ezen a napon alapította Antiókia
 203 1     |                 Szeleukosz Nikátor. Ezen a napon kezdõdött Nagy Heródes
 204 1     |           fiainak az uralkodása. És ezen a napon halt meg némelyek
 205 1     |                halt meg némelyek szerint a mi urunk: Jézus.~- Igaz -
 206 1     |               magára. Tovább sétálgatott a szobában. Aztán megint megállt.~-
 207 1     |                megint megállt.~- Ott van a naplóim között a 440-ik
 208 1     |                 Ott van a naplóim között a 440-ik év. Törd fel a pecsétet,
 209 1     |             között a 440-ik év. Törd fel a pecsétet, és nyiss rá április
 210 1     |                  ra. Olvasd el.~Kivettem a kis iratcsomót. Levertem
 211 1     |                iratcsomót. Levertem róla a port. Fölbontottam, és olvastam
 212 1     |                olvastam hangosan:~Reggel a császár hívatott magához.
 213 1     |           magához. Hosszan tanácskoztunk a margusi békekötésen. A hunok
 214 1     |     tanácskoztunk a margusi békekötésen. A hunok királyára ugyan nem
 215 1     |                ennek az országnak, ha az a barbár felénk fordítja a
 216 1     |                 a barbár felénk fordítja a lova fejét! Délután Maksziminoszhoz
 217 1     |                vele. Magamhoz váltottam. A neve Teofil.~A hangom elhalkult
 218 1     |                váltottam. A neve Teofil.~A hangom elhalkult az utolsó
 219 1     |             sorokon. Zavarodottan néztem a gazdámra.~- Ma nyolc éve
 220 1     |                 Csak néztem, nyitogattam a szememet: ébren vagyok-e?~
 221 1     |             vagyok-e?~Priszkosz fölvette a bõrzacskót:~- Íme, ezt neked
 222 1     |                 köszönsz, akinek akarsz.~A szemem könnybe lábadt.~-
 223 1     |             szépet akart mondani, láttam a szemérõl meg az ajka mozgásáról,
 224 1     |              mosolygott és pislogott, és a fejét csóválgatta:~- Hát
 225 1     |                 arra, hogy az ember csak a szívével érdemelheti meg
 226 1     |     elmosolyodott. - Hát eljössz-e velem a barbárokhoz?~- A barbárokhoz?! -
 227 1     |         eljössz-e velem a barbárokhoz?~- A barbárokhoz?! - S a szívem
 228 1     |       barbárokhoz?~- A barbárokhoz?! - S a szívem eldöbbent: - Átillához?~-
 229 1     |                     Átillához?~- Oda ám, a lidérc egye meg! - felelte
 230 1     |               lidérc egye meg! - felelte a fejét csóválva Priszkosz. -
 231 1     |                uramat máskor is küldözte a császár, ahová okos ember
 232 1     |              kellett, de hogyan küldheti a vadak közé?~Azonban csakhamar
 233 1     |          csakhamar megvilágosodott nekem a gazdám szava. A minap hun
 234 1     |    megvilágosodott nekem a gazdám szava. A minap hun követek érkeztek
 235 1     |               minap hun követek érkeztek a császárunkhoz, Theodóziuszhoz.
 236 1     |                   Tigrisbõr és párducbõr a hátukon. A képük is olyan,
 237 1     |                  és párducbõr a hátukon. A képük is olyan, mintha valamikor
 238 1     |         tigrissel csókolództak volna. De a sok aranylánc úgy ragyogott,
 239 1     |         aranylánc úgy ragyogott, zörgött a mellükön, hogy ámulat volt
 240 1     |       szaladgáltak. Hol Krizafiosz jött, a kappan­ember, hol Maksziminosz,
 241 1     |                 ember, hol Maksziminosz, a császár tanácsosa, hol Vigilász,
 242 1     |                 tanácsosa, hol Vigilász, a császár tolmácsa. A házunk
 243 1     |            Vigilász, a császár tolmácsa. A házunk olyan volt néha,
 244 1     |           csendes õrültek háza volna. De a császári palota még inkább.
 245 1     |              császári palota még inkább. A nagyméltóságú urak mindenütt
 246 1     |         mindenütt suttogtak-buttogtak, s a szemükben hol aggodalom
 247 1     |              pedig ravaszság csillogott.~A hun urak levelet hoztak
 248 1     |                  hun urak levelet hoztak a császárnak. A levélben Atilla
 249 1     |             levelet hoztak a császárnak. A levélben Atilla azokat a
 250 1     |                 A levélben Atilla azokat a szökevényeket követelte,
 251 1     |            szökevényeket követelte, akik a római birodalomban lappanganak.
 252 1     |          mellékén ne szántsanak-vessenek a császár népei, mert az a
 253 1     |                 a császár népei, mert az a föld az övé, és ahogyan
 254 1     |                 is tartja. Végül az volt a kívánsága, hogy a vásár
 255 1     |                az volt a kívánsága, hogy a vásár ne az Iszter partján
 256 1     |           járással beljebb: Naiszoszban, a két birodalomnak a határán.~
 257 1     |          Naiszoszban, a két birodalomnak a határán.~Én is ott álltam
 258 1     |                határán.~Én is ott álltam a palotában, mikor a hun követek
 259 1     |                álltam a palotában, mikor a hun követek a levelet odanyújtották.
 260 1     |           palotában, mikor a hun követek a levelet odanyújtották. Az
 261 1     |            képûnek, míg Vigilász tolmács a levelet mondatról mondatra
 262 1     |           mondatról mondatra fordította.~A császár megkönnyebbülten
 263 1     |                lélegzett, mikor Vigilász a levél végére ért, ahol Atilla
 264 1     |              Atilla jó egészséget kívánt a császárnak.~Némi okoskodással
 265 1     |             gyanítani, de törõdtek is õk a szófejtéssel! A fõ az, hogy
 266 1     |           törõdtek is õk a szófejtéssel! A fõ az, hogy Atilla nem nyergel.~
 267 1     |                 hogy Atilla nem nyergel.~A császár fölemelte a fejét,
 268 1     |             nyergel.~A császár fölemelte a fejét, és szinte alázatosan
 269 1     |              valami izenete õfelségének?~A fõkövet, Edekon, egy nyalka
 270 1     |                  bajuszú ember, felvágta a fejét:~- Van. Azt izeni,
 271 1     |             legalábbis konzulok.~S ahogy a hun szólott, mintha csak
 272 1     |             szólott, mintha csak õ volna a császár, Theodóziusz meg
 273 1     |                Atilla kengyeltisztítója.~A császár mindenre nyájasan
 274 1     |                bólintott, azután rábízta a követeket Krizafioszra,
 275 1     |         követeket Krizafioszra, hogy míg a válasz készül, kenje õket
 276 1     |               készül, kenje õket vajjal.~A válasz napokig készült,
 277 1     |              uramnak ami fekete volt még a hajában, az is megõszült
 278 1     |            hiszen én tisztáztam neki. Ha a betûk mozogni tudnának,
 279 1     |                  betûk mozogni tudnának, a válaszunk betûi térden csúsznának
 280 1     |               Atilla szeme elé. Gyalázat a neved, alázat! A mûvelt
 281 1     |                Gyalázat a neved, alázat! A mûvelt Európa hajlong a
 282 1     |                  A mûvelt Európa hajlong a barbár Ázsia elõtt!~A császár
 283 1     |            hajlong a barbár Ázsia elõtt!~A császár alázatosan könyörgött
 284 1     |               Atillának, hogy ne engedje a népét becsapkodni a római
 285 1     |              engedje a népét becsapkodni a római birodalomba, meg hogy
 286 1     |               békekötés végett küldje el a fõvezérét.~Mindez villámként
 287 1     |                  szabad tudnom: kit küld a császár? Krizafioszt, ugye?~
 288 1     |             Krizafioszt, ugye?~Priszkosz a fejét rázta:~- Nem, egy
 289 1     |             talán nem is olyan fekete az a hun, mint amilyennek festik!~-
 290 1     |                  vért isznak, embervért! A csatában fölhasítják az
 291 1     |                 elesett ember mellét, és a fogukkal harapják ki belõle
 292 1     |              fogukkal harapják ki belõle a még dobogó szívet!~Éreztem,
 293 1     |                 Éreztem, hogy elsápadok. A vértõl mindig irtóztam,
 294 1     |                feleltem -, követlek akár a világ széléig.~- No, derék -
 295 1     |                gondolsz, hogy elvigyünk. A virágaimat add ki az asszonynak.
 296 1     |         virágaimat add ki az asszonynak. A szobát bezárjuk. Aztán nézd:
 297 1     |   mindent-mindent, amirõl gondolod, hogy a vadak közt hasznunkra válik.
 298 1     |                 uram - feleltem most már a szívemnek minden melegével -,
 299 1(*)  |                           Zéta (dzéta) - a görög ábécé egyik betűjének
 300 2     |             Iszter vizében megitathattuk a lovainkat. Fűzfák, nyírfák
 301 2     |                  már javában bontogatták a levelüket, s a rétek és
 302 2     |               bontogatták a levelüket, s a rétek és legelők, mintha
 303 2     |        Maksziminoszé, az első gazdámé. Ő a császárnak a valójában való
 304 2     |                  gazdámé. Ő a császárnak a valójában való követe. A
 305 2     |                 a valójában való követe. A másik sátor Priszkoszé meg
 306 2     |                 Priszkoszé meg az enyém. A harmadik Vigilász tolmácsé,
 307 2     |                máskor is járt Atillánál. A többi hitvány sátor a szolgáké,
 308 2     |         Atillánál. A többi hitvány sátor a szolgáké, s egy meg Rusztikiosz
 309 2     |               nyíllövésnyire előttünk az a katonaság haladozott, amelyik
 310 2     |            haladozott, amelyik Atillának a tizenkét szökevényét kísérte,
 311 2     |              verték az út porát előttünk a hun követek is.~Az úton
 312 2     |                 úton persze érdeklődtünk a hun nyelv iránt, hogy miféle
 313 2     |                  fülheggyel elkapogattam a tanításukból, az volt az
 314 2     |            különben: mindig hunul mondta a kérdést, s az uraknak a
 315 2     |                  a kérdést, s az uraknak a kérdés ismétlésével kellett
 316 2     |                felelniük.~- Mi legel ott a mezõn?~- Ott a mezõn birkanyáj
 317 2     |                 legel ott a mezõn?~- Ott a mezõn birkanyáj legel.~Eleinte
 318 2     |           szavakat kérdezett:~- Mi ez?~S a köpönyegére mutatott.~-
 319 2     |                  van kepenyökk - felelte a gazdám.~- Se nem keppenjekk,
 320 2     |                 nevettek is.~- Hordja el a manó ezt a barbár nyelvet,
 321 2     |                     Hordja el a manó ezt a barbár nyelvet, ki tanulhatja
 322 2     |           uramtól, hogy hadd járjak elöl a szökevények mellett: valamelyik
 323 2     |                 Priszkosz maga kísért el a századoshoz, és megkérte,
 324 2     |               megkérte, hogy hadd járjak a szökevényekkel: hadd beszélgessek
 325 2     |                 Quid nomen tibi est? (Mi a neved?)~A hun rám fordította
 326 2     |                  tibi est? (Mi a neved?)~A hun rám fordította apró
 327 2     |                Odaadtam neki. Gondoltam: a kutyát is kenyérrel édesgetjük
 328 2     |                tõle hun szóval:~- Mi ez?~A hun elmosolyodott.~- Nem
 329 2     |             Merre az út? - Nem harapós-e a kutya? - s más efféléket.~
 330 2     |                mondotta az uraknak -, ez a fiú reggel óta megtanulta
 331 2     |                fiú reggel óta megtanulta a hun nyelvet.~- Csak tanuld,
 332 2     |                 Zéta - biztatott örömmel a gazdám -, ki tudja, mire
 333 2     |                  buzgón tanultam, mintha a másvilágon is csak a hun
 334 2     |              mintha a másvilágon is csak a hun nyelvvel lehetne boldogulnom.
 335 2     |                 Micsoda hévvel dolgoztam a szerencsétlenségemen!~A
 336 2     |                  a szerencsétlenségemen!~A hunomtól néhány nap múlva
 337 2     |                 már megtudtam, hogy Deél a neve, s hogy egy Csáth nevû
 338 2     |                  Csáth nevû fõúrnak volt a szolgája. Az a Csáth pedig
 339 2     |              fõúrnak volt a szolgája. Az a Csáth pedig Atilla fõvezérének
 340 2     |                 pedig Atilla fõvezérének a testvéröccse.~- Hát aztán
 341 2     |                mellõl kellett elugornod?~A legény búsan hunyt a szemén.~-
 342 2     |          elugornod?~A legény búsan hunyt a szemén.~- Nem kõvettem el
 343 2     |                     Ki tehet arrul?~- És a leány is szeretett?~- Nem
 344 2     |                neki, s azzal megoldottam a szíve lakatját.~- Mondd
 345 2     |                 bolondság volt! De mi az a szerelmes vesszõ?~- Nálunk
 346 2     |          szerelmes vesszõ?~- Nálunk csak a fejedelemnél írnak papirosra.
 347 2     |            fejedelemnél írnak papirosra. A nép vesszõre ír. Arra se
 348 2     |              amit legény szokott mondani a lánynak. De mégis leginkább,
 349 2     |                   aki rá se nézhet.”~Hát a táltos fel is rótta szépen: „
 350 2     |           Szereti az fû az csillagot, de a csillag messze fenn ragyog.
 351 2     |                 messze fenn ragyog. Jaj, a csillagos ég de magos! Szegény
 352 2     |               harmatos.” Így összeszedte a szavakat takaro­san. Értik
 353 2     |               szavakat takaro­san. Értik a táltosok. A leánynak a nevét
 354 2     |            takaro­san. Értik a táltosok. A leánynak a nevét persze
 355 2     |             Értik a táltosok. A leánynak a nevét persze nem mondtam
 356 2     |                 az én nevemet ne rója rá a vesszõre. Ebbõl csapott
 357 2     |                   Ebbõl csapott ki aztán a veszedelem.~- Az anyja kezébe
 358 2     |            került.~- Az apjáéba. Az volt a szerencsém, hogy ott ólálkodtam
 359 2     |          szerencsém, hogy ott ólálkodtam a palota mellett, és meghallottam,
 360 2     |                meghallottam, mikor az úr a nevemet ordította. Az oroszlán
 361 2     |                 ha tüzes vasat szúrnának a vékonyába.~Megcsóválta a
 362 2     |                 a vékonyába.~Megcsóválta a fejét.~- Ha történetesen
 363 2     |              este nincsen, hát már azóta a varjak begyében volnék.~-
 364 2     |             varjak begyében volnék.~- És a leány szép?~Deél a levegõbe
 365 2     |                    És a leány szép?~Deél a levegõbe legyintett, és
 366 2     |              legyintett, és nagyot emelt a szemöldökén, mintha azt
 367 2     |                hogy szóval kifejezni azt a szépséget nem lehet.~Mosolyogtam
 368 2     |            Valami kövér libuska lehet az a szépség.~- De hát nézd,
 369 2     |                   pillogott. Fölhajtotta a kobakot.~Tovább vallattam:~-
 370 2     |             vallattam:~- Hogy hívják azt a leányt?~Csak azért kérdeztem,
 371 2     |               ügy, hát másra fordítottam a beszélgetést.~Hogy a határra
 372 2     |         fordítottam a beszélgetést.~Hogy a határra érkeztünk, lovas
 373 2     |                kalauzoltak át bennünket.~A harmadik héten sík földre
 374 2     |             lépten-nyomon újat láttam, s a hunokkal való beszélgetés
 375 2     |              béke idején szanaszéjjel él a nép, s Atilla körül csak
 376 2     |             körül csak az urak rajzanak.~A hun nép pedig nem házakban
 377 2     |                   s mindenütt ott láttuk a házak udvarán a sátort.
 378 2     |               ott láttuk a házak udvarán a sátort. A házakat persze
 379 2     |                  házak udvarán a sátort. A házakat persze nem õk építették.
 380 2     |     bevándoroltak. Deél magyarázta, hogy a házba csak csikorgó tél
 381 2     |                 is csak az asszonyok meg a betegek.~- Nem értem - mondottam
 382 2     |             értem - mondottam Deélnek. - A ház télen-nyáron jobb a
 383 2     |                  A ház télen-nyáron jobb a sátornál. Télen melegebb,
 384 2     |        elrejthetjük. Kincsünket is.~Deél a fejét rázta:~- A ház egy
 385 2     |                is.~Deél a fejét rázta:~- A ház egy helyhez foglalja
 386 2     |                mintha sírboltban hálnék. A sátor jobb. A sátor velem
 387 2     |         sírboltban hálnék. A sátor jobb. A sátor velem jár. A sátoros
 388 2     |                 jobb. A sátor velem jár. A sátoros ember ott él, ahol
 389 2     |                  ott él, ahol akar. Nagy a világ és szép. Mán énnekem
 390 2     |             lakott. Messzirõl láttuk már a pompás aranygombos sátort,
 391 2     |                aranygombos sátort, amint a többi barna és szürke sátor
 392 2     |           selyemzászló lengett az ormán.~A sátorok között kékes füstoszlopok
 393 2     |        füstoszlopok emelkedtek az égnek. A levegõben pecsenyeillat
 394 2     |                   Az idõ délfelé járt.~- A néped nem koplal, ahogy
 395 2     |            koplal, ahogy látom - mondtam a hunomnak. - Igaz, hogy lóhússal
 396 2     |               vállat vont.~- Mikor hogy. A lóhús jó étel, jobb a marhahúsnál.
 397 2     |              hogy. A lóhús jó étel, jobb a marhahúsnál. De én már aligha
 398 2     |           aggodalmas arccal szemlélõdött a sátorok felé.~- Hallod-e,
 399 2     |                és ha még élek, gyakintsd a tõröd a mellembe.~Nem beszélhettem
 400 2     |                  élek, gyakintsd a tõröd a mellembe.~Nem beszélhettem
 401 2     |       beszélhettem vele többet. Elvitték a többi rabbal együtt Atilla
 402 2     |               felé.~Füves dombot láttunk a telep mellett, azon állapodtunk
 403 2     |               kis ideig némán szemléltük a síkot, amelyen vagy tízezer
 404 2     |                tízezer sátor tarkállott.~A sátorok közül apró lovakon
 405 2     |           vászonruha volt rajtuk, és sem a lábukon nem volt saru, sem
 406 2     |               lábukon nem volt saru, sem a fejükön süveg. A hátukon
 407 2     |               saru, sem a fejükön süveg. A hátukon tegez volt, a vállukon
 408 2     |             süveg. A hátukon tegez volt, a vállukon vagy a kezükben
 409 2     |              tegez volt, a vállukon vagy a kezükben íj. A hun gyerekek,
 410 2     |             vállukon vagy a kezükben íj. A hun gyerekek, mint késõbb
 411 2     |                 kisded korukban, s annak a forradása látszanék.~Annál
 412 2     |                 látszanék.~Annál szebbek a leánygyermekek. Azoknak
 413 2     |             arcuk meg olyan tiszta, mint a rózsa. Mindenféle piros
 414 2     |                  bábuval játszanak, mint a mi lánykáink, de õk is mezítláb
 415 2     |                 is mezítláb járnak, mint a kácsák. Lovon csak a fiúkat
 416 2     |                mint a kácsák. Lovon csak a fiúkat látni.~Vigilász magyarázta,
 417 2     |                Vigilász magyarázta, hogy a hun fiúk szándékosan vannak
 418 2     |                  ilyen harcos nép büszke a sebeire. Minél ütöttebb-vertebb
 419 2     |                   Minél ütöttebb-vertebb a képe, annál szebb neki.
 420 2     |                  képe, annál szebb neki. A hibátlan arc férfiban szinte
 421 2     |            férfiban szinte csúfság. Csak a vezérek, fejedelmek arca
 422 2     |           fegyver. De nem is kapkodja ám a hun a csatában a fejét,
 423 2     |                 nem is kapkodja ám a hun a csatában a fejét, mint más
 424 2     |             kapkodja ám a hun a csatában a fejét, mint más nemzetbeli.~
 425 2     |              fejét, mint más nemzetbeli.~A dombon kiraktuk a sátorfákat
 426 2     |            nemzetbeli.~A dombon kiraktuk a sátorfákat és ponyvákat,
 427 2     |             magasabbra merjük-e állítani a sátrunkat, mint a királyé
 428 2     |               állítani a sátrunkat, mint a királyé áll. Akkor eszelkedtünk,
 429 2     |                 hogy hol állíthatjuk föl a sátrainkat.~Míg mi a sátorveréssel
 430 2     |                 föl a sátrainkat.~Míg mi a sátorveréssel foglalkoztunk,
 431 2     |            Kettõt közülök már ismertünk: a nyalka bajuszú Edekon volt
 432 2     |            bajuszú Edekon volt az egyik, a másik Oresztész, szintén
 433 2     |                 fõúr, szintén gõgös, bár a képérõl látszott, hogy nem
 434 2     |          látszott, hogy nem hun eredetû. A harmadiknak a nevét késõbb
 435 2     |               hun eredetû. A harmadiknak a nevét késõbb tudtuk meg,
 436 2     |              hogy Vigilász eltolmácsolta a kérdést. Hiszen tudhatja
 437 2     |                  uram mégis válaszolt:~- A császár - úgymond - a királyotokhoz
 438 2     |                    A császár - úgymond - a királyotokhoz küldött bennünket,
 439 2     |                 dörögte Csáth -, hogy mi a magunk fitogtatására jöttünk
 440 2     |                 jöttünk hozzátok? Minket a fejedelem küldött ezzel
 441 2     |                  fejedelem küldött ezzel a kérdéssel.~Csak fejedelemnek
 442 2     |             Négysoros aranylánc fénylett a nyakában. A láncon aranykarikák
 443 2     |           aranylánc fénylett a nyakában. A láncon aranykarikák és pénzek
 444 2     |                   szegény Deél, ha ennek a leányába szerettél bele,
 445 2     |         csakugyan nem válogathatsz többé a csikópecsenyében!~- Magatok
 446 2     |         udvariasan az én uram -, hogy mi a szokás. Avagy mikor a ti
 447 2     |                 mi a szokás. Avagy mikor a ti követeitek a mi császárunknál
 448 2     |              Avagy mikor a ti követeitek a mi császárunknál járnak,
 449 2     |            Átilla izenetét? Csak magának a császárnak felelnének õk
 450 2     |             császárnak felelnének õk is.~A hunok összefordultak, és
 451 2     |                 buta barbárfejjel küldte a kérdezõket, s hogy az uraink
 452 2     |              hogy az uraink válasza után a homlokára csap, és azt mondja:
 453 2     |                 Azonban nem így történt. A hun urak közül Csáth és
 454 2     |              amit mondottatok, azt izeni a fejedelem: fel is út, le
 455 2     |                uram is elképedten nézett a lovasok után. Vigilász szinte
 456 2     |                  haza? Így vigyük-e haza a semmit? Átilla ösmer engem.
 457 2     |                  békében az országunkat.~A sátorokat már fölraktuk
 458 2     |                  sátorokat már fölraktuk a szekerekre, és indultunk
 459 2     |                 kiáltja már messzirõl:~- A király nem engedi, hogy
 460 2     |                  csak hozzánk alkalmazta a szót.~Hát megint csak leraktuk
 461 2     |                 Hát megint csak leraktuk a sátorokat, Atilla egy ökröt
 462 2     |            szekér halat küldött. Az volt a vacsoránk.~Azután álomnak
 463 2     |                  Aludj - nyögte -, engem a szégyen gyötör, hogy egy
 464 2     |               Gondolj csak vissza, uram, a jövetelünkre. Emlékszel-e,
 465 2     |       Theodóziuszról meg Atilláról folyt a beszéd, Vigilásznak elcsúszott
 466 2     |                   Vigilásznak elcsúszott a nyelve.~- Részeg volt.~-
 467 2     |                 igaz, hogy tántorgott.~- A hun urak másnap megbocsátottak
 468 2     |       gondolkodnak felõle Theodóziusznak a követei.~Az én uram nem
 469 2     |              látom, hogy Maksziminosszal a sátor elõtt tanakodik. Azután
 470 2     |         említettem, velünk utazott, noha a követséghez nem tartozott.
 471 2     |           valamikor Aéciusz ajándékozott a hun királynak. Göndör görög
 472 2     |                   mindig sietõs mozgású.~A gazdám lóra ült. A lovat
 473 2     |              mozgású.~A gazdám lóra ült. A lovat én vezettem kantárszáron.
 474 2     |         gyalogosan szedegette mellettünk a lábát a tavaszi verõfényben.~
 475 2     |            szedegette mellettünk a lábát a tavaszi verõfényben.~Csáthnak
 476 2     |            tavaszi verõfényben.~Csáthnak a sátorához mentünk.~Én künn
 477 2     |                mentünk.~Én künn maradtam a lóval; õk ketten bejelentkeztek.~
 478 2     |                   ha Atilla elé juttatja a követeket.~Míg õk bent idõztek
 479 2     |          sátorában, én kívülrõl bámultam a terebélyes, szép két négyszög
 480 2     |               vörös sávos csergébõl mind a kettõ. A bejáratot fehér
 481 2     |                  csergébõl mind a kettõ. A bejáratot fehér lófarkak
 482 2     |           aranyozott gömbök díszítették. A bejárat fölött jelvény ötlött
 483 2     |            bejárat fölött jelvény ötlött a szemembe: piros posztóból
 484 2     |                 két valóságos kard, mind a két kard szurokkal volt
 485 2     |                 szurokkal volt festve, s a kardok fölött a nap aranyozott
 486 2     |                festve, s a kardok fölött a nap aranyozott képe. Késõbb
 487 2     |                van odatûzve. Zászló csak a király sátorán lengett.~
 488 2     |                  király sátorán lengett.~A hátulsó sátor nyilván a
 489 2     |                  A hátulsó sátor nyilván a nõké volt. Látszott az a
 490 2     |                 a nõké volt. Látszott az a bejáraton csüggõ fehér gyöngyfüzérekrõl
 491 2     |               fehérlõ fátyolkárpitokról.~A nõi sátor elõtt négylovas
 492 2     |               rája. Tehát útra készülnek a nõk. Sohase láttam olyan
 493 2     |                pingált faládákat. Nálunk a láda magaszínû, ahogy a
 494 2     |                  a láda magaszínû, ahogy a cédrusból kimunkálják. Szõnyeggel
 495 2     |                 semmi díszítmény. Bezzeg a barbárok telepingálják rózsával,
 496 2     |          pávaszemmel. No, furcsa! De még a ládáknál is jobban érdekelne,
 497 2     |              érdekelne, ha láthatnám azt a vadleányt, akinek a szépségét
 498 2     |                  azt a vadleányt, akinek a szépségét csak kézlegyintéssel
 499 2     |         kifejezni, s aki miatt meghal az a szegény hun legény. Valami
 500 2     |         tenyeres-talpas hun leány lehet.~A szekér mellett egy ráncosodó