Part
1 Eloszo| Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve arany.~Hát én volnék
2 Eloszo| Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem vagyok. A becsületem
3 Eloszo| gomat, amelynél nagyobbat ember még nem követett el ezen
4 Eloszo| állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer
5 1 | jött, büszke, nagy szál ember. Két rabszolga vert neki
6 1 | megvett, nagyméltóságú, barna ember volt. A fejét úgy forgatta,
7 1 | korban nem színlel még az ember. Nem bírtam mást mutatni,
8 1 | is olyan fejfájós homlokú ember. A ruhája tejfelszínû ünnepi
9 1 | büszkén vittem!~A gazdám jó ember volt. Néha meg is simogatott,
10 1 | könyvtárban csupa tanult ember másolt. Sok jó tanáccsal
11 1 | csóválgatta:~- Hát ilyen bolond ember vagy te?~Könnyezve feleltem:~-
12 1 | tanítottál-e arra, hogy az ember csak a szívével érdemelheti
13 1 | szívével érdemelheti meg az ember nevet?~Bólogatott:~- Jó,
14 1 | küldözte a császár, ahová okos ember kellett, de hogyan küldheti
15 1 | Krizafiosz jött, a kappanember, hol Maksziminosz, a császár
16 1 | Edekon, egy nyalka bajuszú ember, felvágta a fejét:~- Van.
17 1 | csatában fölhasítják az elesett ember mellét, és a fogukkal harapják
18 2 | sátor velem jár. A sátoros ember ott él, ahol akar. Nagy
19 2 | felkönyökölve -, te okos ember vagy: nem gondolod-e, hogy
20 2 | sátorépületet. Belefért volna ötven ember is. Látszott, hogy úré.
21 3 | bejáratnál néhány koronás ember is. Egyik gyomorbajosforma,
22 3 | fekete szakállú, középtermetû ember. Barna posztódolmány volt
23 4 | olyan rettentõ mérges pofájú ember volt, hogy az uram még véres
24 7 | fellegen. Éreztem, hogy ember vagyok. Ha õ Jupiter leánya
25 8 | afféle nádtetõs sárházak, és ember nem lakik bennük. Nyáron
26 8 | rómaiakra indul, legyen ember kellõ.~Erre majdnem kilelt
27 8 | fõpapunk. Az ám a szent ember! Szentebb a ti pápátoknál.~
28 8 | fõvezér köpcös, piros képû ember. Szürke mása Csáthnak. Hiszen
29 9 | csak a szárnyukat rezgetik. Ember és állat oly egy az érzésben!~
30 11 | fegyverzetû javakorabeli ember. Lépked felénk. A nyakában
31 11 | köszöntesz engem. Holott ha hun ember volnál, hun nyelven köszöntenél.
32 11 | én hun vagyok - feleli az ember, a bajusza két ágát megtapintva. -
33 11 | Ha már egyszer szabad ember lettél, szabad lett volna
34 11 | is, nálunk nem rongy az ember élete, mint a rómaiaknál.
35 11 | beszédû és nyájas tekintetû ember volt. Mikor elvált tõlünk,
36 11 | alacsony termetû és lõcslábú ember. A hunok többnyire kis emberek
37 11 | lesõkutya-szemû, mosolygó arcú ember, de igen értelmes arc.~-
38 11 | Sose fáraszd magadat, jó ember: úgyis tudom én, ki vagyok,
39 12 | ezüsttõl ragyogó fegyveres ember. De egy csoportba sok kedvetlen
40 12 | A kaput négy tigrisbõrös ember õrizte. Beljebb a lépcsõn
41 12 | rabszolga, asszonyom: szabad ember.” Az uram azonban mást mondott:~-
42 12 | énrám azt mondják: okos ember.~Emõke rám nézett. Egy percig
43 12 | gyereknek.~De annyi volt ott az ember az udvaron, s olyan nagy
44 12 | földön valami ötven vén ember ül vagy guggol, hátrább
45 12 | az öregapám is, és ez az ember tigrisbõrt vett tõlem. Úgy
46 13 | Maksziminosz.~- Nem kevély ember az olyan, aki a népe közé
47 14 | bajuszú és nagy szemû barna ember. Anyám egy vézna kis jó
48 14 | palotája elõtt nagy sereg ember ázott. A süvegük karimája
49 15 | mászó, nyomorult féreg az ember!~A nap felhõtlen égen bocsátkozott
50 15 | körül is mozgott néhány ember. Az ajtónálló rabszolga,
51 17 | Hiszen tudja, hogy szabad ember vagyok.~De hátha már elfelejtette
52 17 | gondolkodok, milyen derék, szíves ember vagy te, és hogy viszonoznom
53 18 | volt az a bokros bajuszú ember.~A szolgák egy kerek, kopár
54 18 | rajta fehérlik két meztelen ember.~Figyelmeztetem Vigilászt.
55 18 | nekik, hogyan hal meg az ember. Egyebet nem éreznek.~-
56 18 | bámészkodtak már a tûz körül.~- Ember - mondottam halkan egy hegyes
57 21 | hogy ez a jó, barátságos ember egyszerre így megváltozott!
58 21 | néztünk reá. Részeg ez az ember, vagy megveszett?~Egy óra
59 21 | Tiszt vagyok és becsületes ember. A kardodat nem veszem el.
60 22 | az akasztófa alatt álló ember arca lehet.~- Az elején
61 22 | csak eszköz vagyok, nem is ember. Én nem cselekedtem ellened
62 22 | Hiszen ez a rettenetes ember minden rómait keresztre
63 22 | küldi majd veled. Az elõkelõ ember: tekintetes képû. Hát õ
64 22 | lehessen.~És ez az ostoba ember maga mellé vette a fiát
65 22 | is elõfog ez a rettenetes ember! Ennek a tekintetében oroszlánkörmök
66 22 | egy csontos, szeplõs képû ember. A hunok közt csak Ruszti
67 24 | rabnak az erszénykéjét?~- Az ember csak neveléssel válik emberré -
68 24 | gazdagsága, uram. Sok ezer ember gondolata, tudása, okossága
69 24 | nem látod, hogy én gazdag ember vagyok? Annyi íródeákot
70 24 | bölcsességet, mégis okos ember vagyok. A fiaim se lesznek
71 25 | Theodóziusz gyönge, gyámoltalan ember. A nénje kormányoz voltaképpen,
72 27 | Csak akkor rebben meg, ha ember közelít feléje. Olyankor
73 28 | Elképzelhetetlenül tudatlan ember volt. Néha, mikor azt gondoltam,
74 30 | Konstantinosz római eredetû ember volt. Ösztövér kis barna
75 31 | táltos, sárga szemöldökû jó ember. Fakérget, földet és háncsot
76 31 | összeszoktak velem. Nekem az ember a betûismeretnél kezdõdött.
77 31 | mennyire nem ismeri az ember az embert!~A nõk valamennyien
78 31 | sajnált, Tudod, hogy hirtelen ember. Mért mondtad meg, hogy
79 32 | kivizsgáltam az arcodból, hogy jó ember vagy, uram. Gondoltam: beállok
80 33 | kezdte a papkodást, s bölcs ember volt. Fontos ügyekben ott
81 33 | Vidám lármájukat a vak ember napestig hallgatta, mosolyogta.~
82 33 | fejû, vállas, hetvenéves ember. A hangja dörgõ, a tekintete
83 33 | táltos (kövér, víg, szõke ember) volt a tûz papja és a népnek
84 33 | küldött téged ide, és tudós ember vagy. Persze körösztény
85 33 | szeretetünkbe.~- Nagy és szent ember volt - bólogatott Zobogány. -
86 33 | Sovány és lógó bajuszú ember volt az a Zobogány. Úgy
87 33 | bocsáss meg.~- Mielõtt ember voltál volna, voltál fû,
88 33 | sem érted, pedig te tanult ember vagy. Majd ezeréveknek elmúltával.
89 34 | Atilla körül tíz elõkelõ ember is forgott olyan, aki idegenbõl
90 35 | sarkában dolgozott az az ember. Többnyire lovat patkolt,
91 35 | látom, hogy valami ötven ember ül a borszagú terem felsõ
92 35 | pirosra változik, a komoly ember mikor mosolyog, mintha nem
93 35 | okát, de hasztalan: ötven ember beszél és nevet egyszerre.
94 36 | másik küldöttség tíz szõke ember. Kék szemûek. A ruhájuk
95 36 | egy zömök, villogó szemû ember. Öregecske, de tûzrõlpattant.
96 36 | nyakú, ívelt szemöldökû ember. Jöttek nagy zengéssel-bongással.~
97 36 | Csupa farkasbõrbe öltözött ember. Még a zenéjük is vonító
98 36 | rugok, köztük sok veres hajú ember. A subáikat is vérszín vörösre
99 37 | Hát nem láthatatlan az ember?~Mikor lementünk, a pirosra
100 38 | negyvenöt éves, szakállas ember, gyulladásos szemû és kopasz,
101 38 | közül való. Csege olyan korú ember, mint én, szintén fehér
102 38 | pislogott Ména-Ságh -, mert okos ember.~És elmosolyodott, hogy
103 38 | nyugotnak, mert Átilla okos ember?~Pislogott. A szemöldökét
104 38 | egyben tartja.~- Nem is ember ez - lelkesedett Csege -,
105 38 | ha olyan veszedelmes ember az az Aéciusz, nem lehetett
106 38 | tüzet köp rájuk. A félénk ember, édes barátom, kígyónak
107 38 | apróságokat hozott az az ember. A királyné mind megvette.
108 39 | asztalánál negyven-ötven ember ült mindennap. Az úr mögött
109 40 | borított, meztelen karú szürke ember fekszik. Se kard, se sisak
110 41 | munkálkodást. Száz-kétszáz ember vonja visszafelé köteleken
111 41 | kegyetlenkedjék többé a földbõl való ember!~Az ostrom hajnalban ismét
112 42 | felel. (Mi a földi élet az ember életében? Azt gondoljuk:
113 42 | öreg püspöknek.~- Te szent ember vagy - mondta neki -, szerencse
114 42 | halott balra; hullt az ember, mint a legyek õsszel. A
115 42 | bõrdolmányos turciling.~Az ember tarajos rézsisakot visel.
116 42 | már elõbb is.~Hogy az az ember eldõlt, a sisak legurult
117 44 | Zéta, itt maradsz! Sok ezer ember marad itten, hol a bizonyosságod,
118 45 | akarata ellen. De mert jó ember vagy, tisztellek téged,
119 46 | meghajlik elõtte, mint valami ember elõtt, s egyszer csak tõre
120 46 | körültérdelik. A zene elhallgat. Az ember görcsökben rángatózva rebeg
121 49 | embert, aki mintha nem is ember volna, hanem valami oroszlán-isten
122 49 | Egy-egy ló lerogyik, az ember is vele, fölöttük más lovasok
123 49 | recsegve szakad be, s az ember leomlik.~- Ki látta?~A magam
124 49 | hevertek mindenfelé, ló és ember egymáson, összevissza. De
125 49 | akkor, mondom: nem voltam ember. A lélek mintha helyet cserélt
126 50 | aranytól csillogó öltözetû, õsz ember fekszik. A szakálla nagy
127 50 | és fehér. A sisakját egy ember lógatja mellette. A sisak
128 50 | beszéltem vele többet. Ez az ember már halott. Csak a szája
129 50 | fájdalmamat.~- No - unszolt az ember. - Mozogsz-e már? Megtettem,
130 51 | döglött ló, s a lovak közt ember emberen összevissza. Egy
131 53 | vallottam magamat. De szent ember volt: nem dobatott ki a
132 53 | meglássátok, ebbõl szent ember lesz.~Hát a szentemberségbõl
133 53 | szeretettel.~Az igazán szent ember volt.~Némelyik ember öltözik
134 53 | szent ember volt.~Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe,
135 53 | emberi testben élõ állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába,
136 53 | testben élõ angyal.~Némelyik ember akárhány iskolát jár is,
137 53 | elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos
138 53 | hogy ilyen tanult, okos ember, mint te vagy, ennyire rabja
139 53 | éretlenséged! Lásd, én feleséges ember voltam, és hat évig boldog
140 54 | megkérhetném. Ott hányt-vetett ember lennék, itt a kezemet csókolják,
141 55 | Persze hogy én vagyok.~Az ember beüvölt a házba:~- Zéta
142 56 | szoktam elfogódni. Ritka ember az, akinek a tekintete megzavar.
143 56 | Egy helyen meg remete ember áll a sziklák között. S
144 56 | Écska királyné -, milyen ember az a pápa?~- Vén, sovány
145 56 | az a pápa?~- Vén, sovány ember - mosolyodott el a követ -,
146 57 | megszégyenítettél-e tegnap húsz ember elõtt? Ó, azt hittem: kisül
147 58 | beh szép lehetett az az ember! Szép, mint valami földön
148 60 | mondottam -, nincs olyan ember a világon, aki mindent érthetne.
149 60 | láttál, hát akármilyen okos ember vagy is, nem értékelheted.~-
150 60 | kisasszonyom: három év múlván vén ember lesz.~- Soha! - mosolyodott
151 60 | erõt, amelyhez hasonló más ember szemében nincsen?! Ha haragszik,
152 63 | kezdte a fáklyatáncot. Fiatal ember volt, könnyen forgó, könnyen
153 63 | Rázom..., nem felel...~S az ember a falnak dõlve zokog.~Megindultunk,
154 64 | olyan mélyen, hogy azt ember ott többé meg nem találhatja.~
155 64 | ismételte az ezernyi ezer ember zokogása.~- És lesznek királyok,
156 64 | várakoznom, mert a sok ló és sok ember minduntalan belém ütközött.~
|