Part

  1 1 |      odavonszolt az erkély alá.~- Ez a kölyök - mondotta - veri
  2 1 |           most már nem kelek föl. Ez nem házbeli, ez nem bánt
  3 1 |        kelek föl. Ez nem házbeli, ez nem bánt engem.~A kövéres
  4 1 | ismételtem, mintha álmodnék.~Mert ez az újság hihetetlen volt
  5 2 |          szavakat kérdezett:~- Mi ez?~S a köpönyegére mutatott.~-
  6 2 |   kérdeztem tõle hun szóval:~- Mi ez?~A hun elmosolyodott.~-
  7 2 |            mondotta az uraknak -, ez a fiú reggel óta megtanulta
  8 2 |           hogy fájdalmas már neki ez az ügy, hát másra fordítottam
  9 2 |      fehér.~Ez-e az vajon?~No, ha ez az, nekem bizony nem tetszik.
 10 2 |             Ugyan, Emõke!~Hm, hát ez az.~- Veszek rám másik szoknyát -
 11 3 |          már indulóban voltak, de ez a szó egyszerre mindent
 12 3 |         remeg.~No, sohase hittem! Ez a büszke, dülleszki Maksziminosz,
 13 3 |    hörögte sápadtan a százados -, ez mégsem járja! Én katonaember
 14 4 |          Elnyílt a szemem: hiszen ez a Csáth család jelvénye!~
 15 7 |           mások a szokások... Itt ez a fátyol, kösd be az arcodat.~
 16 8 |       vagyok.~Hanem azért egy nép ez.~Akkor láttam csak közelebbrõl
 17 9 |           réda. Csakhamar eltûnik ez az álomképcsoport.~De íme,
 18 9 |         nem nehéz lekótáznom. Hát ez az:~  ~A zenészek mellett
 19 10|        rajta.~- Micsoda szamárság ez?! - böffent rám Priszkosz.~
 20 11|   meglátszott, hogy rabszolga.~De ez hun úr volt; csörgött rajta
 21 11|           barbároknak. Különb nép ez valamennyinél. Mert amikor
 22 11|   pecsételnie a két birodalomnak. Ez aztán nemcsak a két nemzetnek
 23 12|         szavát hallottam:~- Szép.~Ez az egy szó úgy muzsikált
 24 12|           rajzot.~- Most már elég ez, fiam - szólt jóságosan
 25 12| jóságosnak nem éreztem: minek néz ez engem, hogy egy marok cseresznyével
 26 12|      aztán kimondja az igazságot. Ez is nagy pör itt. Az egyik
 27 12|           vót, az öregapám is, és ez az ember tigrisbõrt vett
 28 13|        kijöttek az ebédrõl.~- No, ez feledhetetlen! - lelkesedett
 29 13|       bennünket.~- Micsoda király ez! - lobogott benne a lelkesedés. -
 30 13|            és fapohárból iszik!~- Ez is csak ke-kevélység - rikácsolta
 31 14|         rám meredt a tekintete.~- Ez nálunk nem szokatlan, felséges
 32 17|       legyen az a fél éve a tiéd.~Ez a rabszolga kincset ér.
 33 19|         még érzett.~- A te lelked ez az illat, Emõke. Te adtad
 34 20|       szeme ne akadjon meg rajta.~Ez a gondolat volt életemnek
 35 21|           haragtól.~Különös, hogy ez a jó, barátságos ember egyszerre
 36 21|       elhûlve néztünk reá. Részeg ez az ember, vagy megveszett?~
 37 21|           a kezünkben bot legyen.~Ez hát sértõ szó volt. Vártam,
 38 22|     nyolcszáz szolidus. Nála volt ez az öv is. Szintén arany
 39 22|       Ennél is volt hat arany, de ez a lepecsételt levél is.
 40 22|        Vigilászra nézett.~- Minek ez a sok arany? Miért hoztad? -
 41 22|       kezdett Vigilász vacogva -, ez az arany bûndíj... A te
 42 22|           titokban maradnak. Soha ez életben senkivel nem közlöd.
 43 22| elgondolkodott, aztán így szólt: „Ez nem csekély ügy. Mennyi
 44 22|       arany, vagyis hatezer font. Ez csak elég kincs?”~„Elégnek
 45 22|    elvégzi az elbeszélést? Hiszen ez a rettenetes ember minden
 46 22|       üres kézzel, s jöjjön velem ez a tolmács. - Mármint én. -
 47 22|         elhazudni ne lehessen.~És ez az ostoba ember maga mellé
 48 22|       írás az.~Ha engem is elõfog ez a rettenetes ember! Ennek
 49 22|            és Csáth úrnak szól.~- Ez a szolga - mondta Eszlász
 50 22|   Atillához fordult:~- Kell neked ez a rabszolga, uram? Az van
 51 22|            Micsoda alávaló népfaj ez! - szólalt meg a fõvezér. -
 52 22|          környezetéhez fordult.~- Ez a pénz - mondotta nyugodtan -
 53 22|      Veled megyen Oresztész is és ez a fiú.~Vigilásznak a fiára
 54 22|    mozdultak, hogy kövessék.~- És ez a fiú? - kérdezte Eszlász,
 55 22|    Vigilásznak a fiára mutatva.~- Ez a fiú ötven font arany váltságdíjat
 56 23|        utálatos helyet megláttam. Ez lesz az én tanyám? Én otthon
 57 24|        ipar dívik s más efféle.~- Ez már jó tudomány - bólintott
 58 24|     bólintott elgondolkodva -, de ez se való gyereknek. Ez csak
 59 24|          de ez se való gyereknek. Ez csak királynak való. A király
 60 24|            Csáth a fejét rázta.~- Ez a regösök dolga - mondotta -
 61 27|       másik:~- A haját szagosítja ez. Kopi, gondoskodjál reggel
 62 27|          a rovást is érted?~- Tud ez mindent - szólt közbe a
 63 27|       Uzura, az ajtónálló.~- Érti ez a hízelgést - fûzte tovább
 64 28|           mind hihetõk voltak.~De ez tartotta bennem az életet,
 65 28|       életet, a lelki fensõségnek ez a folytonos érzése. Máskülönben
 66 28|   hálálkodtam. Ha meglát Emõke! - ez volt a legnagyobb örömem.~
 67 30|           Az én csekély ajándékom ez.~Fogadd szívesen.~Tisztelõ
 68 31|           rá a táltos -, nem hótt ez, hogy siratni kölljön.~Lenyírta
 69 31|      Sokszor mondottam magamban:~„Ez is csak olyan állat, mint
 70 31|           Hazudni nem tanultam.~- Ez a baj. A hazugság magunk
 71 32|          úr vagy, s hogy nem illõ ez a kívánságom, de emberek
 72 32|         azzal, akinek szolgált.~- Ez igaz - felelte Csáth jóindulattal -,
 73 32|         Csáth jóindulattal -, hát ez járt a fejedben?~- Ez.~Emõke
 74 32|         hát ez járt a fejedben?~- Ez.~Emõke arca megvidámult.
 75 32|       õket, lándzsát dobni rájuk, ez a harcosnak a fõ tudománya.
 76 33|        minden, minden.~- Bizonyos ez?~- Bizonyos-e, hogy mindennek
 77 33|            mint a kígyó? Mi egyéb ez, ha nem maradvány az elõbbi
 78 33|    természetébõl?~- De mire volna ez jó, uram, a léleknek ez
 79 33|           ez jó, uram, a léleknek ez a minden testen való átutazása?~-
 80 34|       izenete csak ennyi volt:~Ha ez a követség nem hozza el
 81 35|   Barakony az asztalra csapott:~- Ez az!~Atilla szintén mosolygott.~
 82 35|           Íme, uram - mondotta -, ez az a rabszolga, akit említettem.
 83 35|       rabszolga, akit említettem. Ez nem hazudik, ha fejbe vered
 84 35|         elállott. Micsoda ajánlás ez: ha fejbe vered is...~A
 85 35|  vidámsággal.~Teremtõ Istenem, mi ez? mit feleljek? De felelnem
 86 35|        vagy, de velem vacsorázol!~Ez olyan kegyesség volt, aminõben
 87 35|      Micsoda ravasz, félelmes nép ez! Szinte hideg fújt át a
 88 35|       elõtte.~- Valami úri fajzat ez a görög.~Én az asztal végén
 89 36|  birodalomnak is fele.~Atilla~Míg ez a levél Ravenna felé ügetett,
 90 36|          az ott a Tisza körül!~És ez a rengeteg népsokaság még
 91 38|     egyben tartja.~- Nem is ember ez - lelkesedett Csege -, halandó
 92 38|     nagyot sóhajt.~- Kihez szállt ez a sóhajtás? - kérdeztem
 93 39|           a halottak közé borult.~Ez volt az elsõ gyilkosságom.~
 94 40|     hasonló morgás keletkezett, s ez a mennydörgés tartott napestig,
 95 40|  népözönlést, olyan látvány volna ez, aminõ nem ismétlõdik többé
 96 41|        hanem õhozzá.~- Ötheti idõ ez - mondotta Atilla.~S fölállította
 97 42|          eleje megáll. Mi a csuda ez a vaspántos nagy fakapu?
 98 42|        népeket igázol? Honnan van ez a hatalmad? Ki bízta rád,
 99 42|   könyörög.~- Mind a te gyermeked ez? - kérdezi Atilla.~- Mind,
100 42|         az asszonynak -, és nesze ez a pénz, neveld föl rajta
101 43|           a miénk a domb!~- Éppen ez a rossz jel! - csapott el
102 44|        mint a disznó.~- Nagy róka ez a görög - mondotta az egyik -,
103 45|         öreg folytatta:~- A világ ez idõ szerint nyugtalan, mint
104 46|          hatalmas Öreg Atya! Mint ez a szív ég a tûzben, a mi
105 46|            ha Isten akarata, hogy ez a kard az oldalamra kerüljön,
106 48|        szekerét. Milyen más volna ez az éjszakám, ha Emõkével
107 49|         hallatszana, hogyan száll ez a három hang át a táboron
108 49|  villantja föl.~De elég szónoklat ez is: Nézzétek, itt az Isten
109 49|   borzongás mászkál rajtam.~- No, ez veszett harc lesz! - fakad
110 49|          elsõ percek nyomása volt ez. Aztán egyszer csak valami
111 49|         lovasok közé.~Érzem, hogy ez a végzetes perc! A halál
112 49|       Oldalról érkezett új csapat ez, amely még nem is ereszkedett
113 50|           vagy szomjan veszek el!~Ez a gondolat elbágyasztott.~
114 50|           gyõzött? Ki vesztett? - ez a kérdés hányódott bennem,
115 50|        Nem beszéltem vele többet. Ez az ember már halott. Csak
116 50|  Átvánszorgott a másik oldalra.~- Ez a te lábad?~- Nem.~- Ez?~-
117 50|           Ez a te lábad?~- Nem.~- Ez?~- Az sem.~- Akkor nem tudom,
118 53|         meg kellett szeretnie. De ez csak játék volt nekem. Megvetettem
119 53|       Isten az eget és a földet.) Ez volt az elsõ lecke. Ajánlom
120 55|         Micsoda csöndes, néptelen ez a város! Csak asszonyok
121 55|           elvesztél a szeme elõl.~Ez elszomorított. Tehát rab
122 56|           ruhát mindig szerettem. Ez az egy nõi vonás kiirthatatlan
123 56|           hunosan: rab vagyok. De ez nem aggasztott: szépen lesimítva
124 56|  asszonyom, nincs más ruhám, csak ez, amelyben jöttem. Alázatomat
125 56|        micsoda nyalka legény lett ez a fiú! Zéta, beszélj nekem
126 56|      ragadja a lelkét.~Gondoltam, ez a pillanat alkalmas arra,
127 56|        nála acélozza a lelkét.~De ez csak egy pillanat volt:
128 56|           szorította.~- Ugye szép ez a leány, Zéta? Láttál-e
129 57|       tanítója elõtt.~Milyen nagy ez a leány, hogy megnõtt! -
130 57|         bíró.~- Nem kérdõre vonás ez, Zéta, csak alázatos kérdés.
131 57|           ne kövessem.~A leánynak ez az okos beszéde meglepett.~-
132 57|           s balra magyarázhatnák. Ez se neked nem jó, se nekem.~
133 58|   beszéltem ennyit összesen, mint ez a kölyök itt errõl az egyrõl.
134 59|      bókoltam udvariasan -, éppen ez bizonyítja a hozzád való
135 60|  Vizsgálják a becsüsök.~- Mi fene ez?~Aztán Turzó fõbecsüs diktálja:~-
136 60|         remek finomságú faragvány ez! Még a hullámok habja is
137 60|        erek nem látszanak! Hiszen ez királyi koronába való ékesség!~
138 62|           Emõke tudja, mit hordoz ez a mondás. A jövõ gyönyörû
139 63|          a világon - gondoltam -, ez a leány éppen jó lenne énnekem.~
140 63|        éppen jó lenne énnekem.~De ez csak átszálló gondolat volt.
141 63|           kardot és süveget. Nem, ez semmiképpen nem történhetik.
142 63|         zsákmányt megosztják.~Hát ez forgatott az ágyban. Reggel,
143 63|        Atilla hálószobája van. De ez olyan gépiesen, némán történt,
144 64|    Tegyétek õt hármas koporsóba - ez volt a felelet. Az elsõ
145 64|       illatvize szaglott rajta, s ez szinte felbõszített.~- Miért?~-
146 64|           Ostoba leány! Mit tudja ez, hogy mit cselekedett?~-
147 64|     lelkem csillagok közt száguld ez éjjelen!~Aztán az öreg Iddár
148 65|          Atilla kardját fölvegye? Ez a kérdés foglalta el mindenki
149 65|       Karon ragadom.~- Mit beszél ez a szolgákról? - hörgöm szinte
150 65|         Parancsolatra. Mit beszél ez a lantos? Nem értem.~- A