Part

  1 1 |               ha kedvez a szerencse. Mert azért adtalak olcsón ennek
  2 1 |              mindezt tûrnöm kellett, mert rabszolga voltam.~Sokszor
  3 1 |        lefeküdtem a gyepre, a napra. Mert a beteg állat szereti a
  4 1 |           szeretett, hanem azért is, mert filozófiai és történelmi
  5 1 |         ismételtem, mintha álmodnék.~Mert ez az újság hihetetlen volt
  6 1 | szántsanak-vessenek a császár népei, mert az a föld az övé, és ahogyan
  7 1 |               Láttam, hogy miket ír, mert hiszen én tisztáztam neki.
  8 2 |     forradásos arcú kis hun legényt. Mert valamennyi hun, mind forradásos
  9 2 |         fejedelmek arca lehet olyan, mert azokat nem foghatta fegyver.
 10 2 |        bizonyosan az õ holmija volt, mert gonddal takargatta gyékénybe.~
 11 3 |             fejedelem” - mondotta. - Mert Atilla nincs megkoronázva,
 12 3 |       kazároktól vissza nem érkezik. Mert ami ajándékot a fõvezérnek
 13 3 |           nem láthattuk a menyegzõt, mert Atilla azt parancsolta,
 14 4 |     nádcsóvával. Bámultak bennünket.~Mert az a faluféle hun telepecske
 15 4 |         hempereg az öreg úr mellett. Mert hogy úr, a hajáról láttam.
 16 6 |  sátornyíláson át. És néztem Emõkét. Mert ha behunyom a szememet,
 17 7 |            tán elvesztettél valamit?~Mert hogy a római követségbõl
 18 7 |          csak szeretetbõl szolgálom, mert õ apám helyett apám volt...~
 19 7 |   Visszajöttem - mondotta melegen -, mert haragszol rám. Nem bírom
 20 8 |       Atillának a városa. Hát azért, mert a sátorok nem szorosan állnak
 21 8 |            ugyancsak elbámult rajta, mert hetekig járó földön nem
 22 8 |        Intett, hogy ne szálljunk le. Mert tiszteletünk jeléül le akartunk
 23 9 |            egy királyfit. Hát azért, mert annak a születésekor a papok
 24 9 |              lehet velünk az ebéden, mert jelentést kell mondania
 25 9 |           ments fel!” Nem mondhatom, mert hiszen minden úrnak a szolgája
 26 11|           ide? S miért váltál hunná?~Mert sokféle nép élt abban a
 27 11|           Azért - feleli a gazdám -, mert te görögül köszöntesz engem.
 28 11|             fõvezérnek lett a rabja, mert a gazdag embereket a fõurak
 29 11|         Különb nép ez valamennyinél. Mert amikor háború nincsen, itt
 30 11|        ingatta a fejét.~- Nem lehet. Mert lásd, ha én odamennék is,
 31 12|             sastollas posztósüveg.~- Mert az itt a szokás - magyarázza
 32 13|                 Azért - sóhajtott -, mert én avzon vagyok. Édesanyám
 33 13|          néztem. Arra is csak azért, mert minden szón jóízûen nevetett.
 34 13|            Bizonyosan fürdõbõl jött, mert a haja vizes volt. Taplószín
 35 14|          óvatosan -, már akinek van. Mert az ország már nem gazdag,
 36 14|      nevettek.~Magam is mosolyogtam, mert láttam, hogy nem értenek.~-
 37 14|          volt ám az igazi szép ruha. Mert azt százféleképpen lehetett
 38 14|          bánom, hogy megbántottalak. Mert te jó fiú vagy, és a lelked
 39 15|       beszélgetés folyhatott köztük, mert mind a hárman nevettek.~
 40 15|         fogadj meg engem szolgádnak, mert te vagy a gazdagabb.~A nyolc
 41 15|          Valamennyien arra bámultak. Mert a város belsejében nem kér
 42 15|             kisasszony is?~- Õ is.~- Mert elvesztettem egy ezüstgombot.
 43 17|         vádolj engem hálátlansággal. Mert könnyes szemmel gondolok
 44 18|       innensõ parton vonnánk sátort.~Mert a túlsó parton határsértõket
 45 18|            arcát nem lehetett látni, mert lefelé hajlott, s elõrehullt
 46 18|              órája szegezhették föl, mert a kezébõl még csepegett
 47 18|              Dunára, hogy fürödjünk, mert a nap forró volt, és az
 48 21|             tartozom Vigilász úrhoz?~Mert akkor már sejtettem, hogy
 49 22|         életben senkivel nem közlöd. Mert nagy baj kelhetne belõle.”~
 50 22|         siessünk ezzel - mondotta -, mert a követtársaim megszagolhatnák,
 51 22|             Nem mondhatom, hogy nem, mert parancsolnak velem, és csak
 52 22|       akikbõl most harmincat hoztam, mert ezt te parancsoltad, uram
 53 22|              kellett hoznom a pénzt, mert ezt meg õk parancsolták.
 54 22|          helyett száz fontot hoztam, mert azt mondták, hogy jobb,
 55 23|         kérem - feleltem keményen -, mert rabja vagyok Csáth úrnak:
 56 23|    kiérkezett Csáth is. Lóháton ült, mert a hunok még tán a padlásra
 57 23|            te két szép gyermekednek? Mert láttam, hogy két kedves
 58 23|          ennie. Aztán hadd pihenjen, mert messze útról jön.~Valóban
 59 23|      hálhatnék-e én itt az éjjel is? Mert sohase bántam én lóval.
 60 25|           Füst. Azon kellett járnom. Mert Csáth nem engedhette, hogy
 61 27|           néni - kiáltotta Zuzura -, mert igen szépen köszön! Holnap
 62 27|       mulatsága.~Eb nem volt õnáluk, mert az egyik gyermeket megharapta
 63 27|          vonta magára a figyelmemet, mert azt láttam, hogy minden
 64 28|         nekem tovább kellett mennem, mert a szolgák megláthatták volna,
 65 29|            szeretnék veled beszélni. Mert az én anyám is római alattvaló
 66 29|              bíznák a gyermekeket!~- Mert onnan számítjuk - folytatta -,
 67 30|             ezen alázatos írásommal, mert az én kedves szolgám, Zéta,
 68 30|       hivatalt, amit meg is érdemel, mert az elméje kitûnõ, s becsületessége
 69 31|           fejemen, de nagy lehetett, mert fölemelni nem bírtam. Mintha
 70 32|                 Hát jó. Rab maradsz, mert magad szegõdtél rabnak.
 71 33|              meg többnyire lelógott. Mert bal könyökén szokott gondolkodni.
 72 33|          szabad mindent megmondania, mert ahány igét elárul a jövõbõl,
 73 33|             hagynunk a beszélgetést, mert Bial táltos föltette a bûvös
 74 35|              tartják fogva?~- Azért, mert neked, király uram, ezelõtt
 75 35|             nem az én véleményem, de mert parancsolod, hogy igazat
 76 35|              Aladár mögött, hogy nem mert hangosan nevetni. De a többi,
 77 36|           neki jó volt mindenképpen, mert írni-olvasni nem tudott.~
 78 36|           Elhozták a családjukat is, mert ott a hazájuk, ahol a sátorfát
 79 36|          raja. Már nem is külön nép, mert rég beolvadt a hunokba,
 80 36|        magukat magyariaknak mondják, mert a Magyar nevû család van
 81 36|         fehér nevet, hanem azért is, mert az arcuk fehérebb a fekete
 82 36|       hunugor volt az elsõ felesége, mert Emõkének is a haja gesztenyeszínû.
 83 36|       tetszett olyan véghetetlennek, mert minden hun hozott vezeték
 84 37|          szót:~- Nárcisz... nárcisz!~Mert olyan is volt õ, mint a
 85 38|               pislogott Ména-Ságh -, mert okos ember.~És elmosolyodott,
 86 38|             azért megyünk nyugotnak, mert Átilla okos ember?~Pislogott.
 87 38|              Õ most nyugotnak indul, mert a római birodalomnak ott
 88 38|          mosolygott:~- Miért? Azért, mert azoknak is van eszük. Ha
 89 38|           fejükre rántják a pajzsot, mert azt hiszik, hogy tüzet köp
 90 38|          Megmondom. Neked megmondom, mert ösmered. Egy szép fehér
 91 38|          beszéltünk volna egymással. Mert a leánynép, hej, okos az
 92 38|       keserûn.~Tudtam, hogy hazudik, mert hiszen Emõke sohasem járt
 93 39|        szokatlan csöndben kezdõdött, mert Atilla kedvetlen volt.~Vaddisznót
 94 41|              várba, hogy hódoljanak, mert ha nem, erdõt vitet a falak
 95 43|              nem disputálok veled.~- Mert tartasz tõlem.~- Tõled?~-
 96 44|         macskát akar a római balról?~Mert a csillogó római sisakok
 97 45|              amiket a püspök beszél. Mert csak a szeme árult el olykor
 98 45|             akarja, hogy így legyen. Mert semmi sem történhetik az
 99 45|   történhetik az õ akarata ellen. De mert jó ember vagy, tisztellek
100 46|             itta a szertartás elõtt, mert olyan volt, mint az õrült.~
101 49|            vagyok sápadt, hallgatag.~Mert érzem, hogy hideg vonul
102 49|               Miért? - kapok a szón.~Mert mindent falt a fülem, amit
103 49|              Azért - feleli a hun -, mert ha most kezdjük, éjjel folytatjuk.
104 49|       Vágtatunk. Azazhogy visz a ló. Mert bizony az elsõ percekben
105 51|             vétkeznék a panaszommal, mert hiszen olyan sebesülteket
106 52|              vizet, csak víz legyen, mert a belsõmben a pokol parazsa
107 52|            hátra az övembe kötöztem. Mert arra gondoltam, hogy a ló
108 52|             a vízbõl. Sokat ehetett, mert mohón ivott.~Vitt a víz
109 53|             tudományom csodálatával. Mert õ bizony a papjaival együtt
110 53|             jómódban szomorú voltam.~Mert tél volt, mikorra fölkelhettem
111 54|         illesztik a püspöki süveget, mert hiszen ezen a vidéken nálamnál
112 54|             odavonult lakosság közé. Mert valami ezren ott maradtak
113 55|        nyilamat?~- Mér eresztenéd?~- Mert hitvány szökevény vagy!~-
114 55|              lásd a végét.~- Mért?~- Mert be csak bejöhetsz, de ha
115 55|        vacsoránál összebarátkoztunk, mert sok mindent beszéltem nekik
116 55|    bizonyosan elhívat a nagyasszony, mert megsiratott téged. Az uram
117 55|           ilyesmit kerüld a jövõben, mert félreértéseknek lehetne
118 56|    mosolygott. Nem tudom bizonyosan, mert nem mertem ránézni. De éreztem,
119 56|            gyermekek között vagyok - mert a nõk, mikor vidámak, mindig
120 56|      hosszadalmas leszek és unalmas. Mert a te körödben, felséges
121 60|       szintén megértik, mit nevetek, mert hiszen felében római és
122 60|           Nem volt neki rossz sorsa, mert csak ruhát varrattak vele,
123 60|      kisgyermeket kellene dajkálnod. Mert tudd meg, hogy minél több
124 60|    csillapítottam -, igaztalan vagy. Mert a te kincseid épp olyan
125 60|               és szép betûket írtam, mert Emõke is ott ült, és nézte
126 60|         szívvel váltam meg Emõkétõl. Mert mikor jó éjszakát mondtam,
127 61|             van fatányér és fapohár.~Mert õ megvet minden pompát.
128 61|            minduntalan félbeszakadt, mert hol az egyik hun állott
129 63|         talán? - kérdem gyöngédeden.~Mert tavasz elején voltunk még
130 63|       valakit azért sajnáltak volna, mert szép. Te már hallottál effélét?
131 64|        legyen arany, mint a napfény, mert õ a hunok napja volt. A
132 64|             üstökös csillag szárnya, mert õ a világnak üstökös csillaga
133 64|        koporsó legyen acélozott vas, mert õ erõs volt, mint az acélozott
134 64|            hova temessék el Atillát? Mert vándornemzet a hun, s lehet,
135 64|             kútba, beugrottam volna, mert õ kívánta. Mégis furcsálltam,
136 64|        kellett fordulnom: fáklyáért, mert az est egy óra múlva leszáll,
137 64|             fához, s ott várakoznom, mert a sok ló és sok ember minduntalan
138 64|             hátramaradtak, leghátra, mert õk rakták a falombot, virágot,