Part
1 Eloszo| megírtam ebben a könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet
2 1 | könnyem.~- Ó, uram - feleltem, mintha csak apámnak panaszkodnék -,
3 1 | szemmel -, szabad vagy.~Mintha mellbe vágtak volna - de
4 1 | Átillához? - ismételtem, mintha álmodnék.~Mert ez az újság
5 1 | hátukon. A képük is olyan, mintha valamikor tigrissel csókolództak
6 1 | házunk olyan volt néha, mintha csendes õrültek háza volna.
7 1 | S ahogy a hun szólott, mintha csak õ volna a császár,
8 2 | levelüket, s a rétek és legelők, mintha nagy zöld bársonyszőnyegekre
9 2 | én oly buzgón tanultam, mintha a másvilágon is csak a hun
10 2 | nagyot emelt a szemöldökén, mintha azt mondaná, hogy szóval
11 2 | kell hálnom, úgy érzem, mintha sírboltban hálnék. A sátor
12 2 | horpasztva, s az arcuk, mintha kutya marta volna meg kisded
13 2 | meg a szája volt olyan. Mintha a leány egész valója csupán
14 3 | mindig olyan peckesen állt, mintha a gerince vasból volna...~-
15 3 | kapkodással ült a lóra, mintha arról volna szó, hogy negyedórára,
16 5 | Leemeltem a kosarat a fejemrõl, mintha csak azért állanék meg,
17 5 | tovább poroztassa maga elõtt.~Mintha meglöktek volna!...~Belemarkoltam
18 5 | a virágot. Rá se néztem, mintha nem is neki csinálnám, csak
19 5 | Megálltam. Az arcom úgy égett, mintha tüzes kemence szájánál állanék.
20 5 | mertem felnézni, csak álltam, mintha valami gonoszságot követtem
21 7 | De még az a paripa is, mintha tudta volna, kit visz, büszkébben
22 7 | gondolatlanul. Szív helyett mintha egy nehéz malomkerék forogna
23 8 | mégis úgy üdvözöltük õket, mintha egy anya gyermekei volnának.~-
24 9 | semmihez se hasonlítani. Mintha a földnek is szíve volna,
25 9 | elõ, büszke nyakát hányva, mintha tudná, kit visz. Mellette
26 9 | nyilvánosság elõtt.~Priszkosz, mintha megértette volna az aggodalmamat,
27 11 | vagyok, mi vagyok.~Aztán, mintha csak családtag volna, elbeszélgette,
28 11 | másfelé fordítom.~Aztán, mintha megunta volna a politikát,
29 11 | egyszerre fölemelkedett, mintha két lábon akarna járni,
30 11 | Emõke marad a nyeregben, mintha semmi se történt volna.~
31 12 | faházat! A barbár faragó mintha magamulattára faragcsált
32 12 | csupa levél és virág. Aztán mintha valakinek megtetszett volna
33 12 | volt, fehér, szép faragatú, mintha liliomok állanának kerítésül
34 12 | Emõke rám nézett. Egy percig mintha vizsgált volna. Azután megszólalt:~-
35 13 | találkoztam. Elém állt, és mintha régi ismerõsök volnánk,
36 14 | magukon is szõrrel kifelé. Mintha medvéknek a városában volnék.~
37 14 | mondta a királyné -, de mintha világosodna: próbáld meg
38 14 | volt s maga elé mélázó, mintha az elénekelt történet a
39 14 | Felséges asszonyom - feleltem, mintha álomból ocsúdnék -, az én
40 15 | kést, de akkor úgy éreztem, mintha kés állana a mellemben.~
41 15 | engem.~- A te bajod.~Tettem, mintha keresnék. Körüljártam a
42 15 | a gyepes földet néztem, mintha valamit keresnék.~A nap
43 18 | szüntelenül úgy éreztem, mintha fagylaló jeges víz folyna
44 22 | szemét kínlódva forgatta, mintha fojtogatnák. De hát vallott:~-
45 23 | Uram - fordultam Csáthhoz, mintha megütöttek volna -, vajon
46 24 | Meghajoltam, s úgy hátráltam ki, mintha a császár bocsátott volna
47 26 | csaknem érintette az orromat: mintha a szemembõl várná a feleletet.
48 28 | még. Az emberek olyanok, mintha valami rokonságban volnának
49 29 | Semmi leányi nem volt rajta: mintha szoknyában járó fiú volna,
50 29 | közelebb ült, és hozzám hajolt, mintha a vállamra akarná hajtani
51 30 | szemöldökét. A mellében mintha szélvész volna belezárva,
52 30 | Uram - szólaltam meg, mintha valami nagy kõ alá szorultan
53 31 | Csak szõr, szõr... S mégis mintha nem is földi teremtés volna,
54 31 | valamennyien érdeklõdtek irántam. Mintha testvérük volnék. Egy pillantásom
55 31 | mert fölemelni nem bírtam. Mintha mérhetetlen nagy hegy volna.
56 31 | mérhetetlen nagy hegy volna. S mintha akkora tüzes folyó hömpölyögne
57 31 | benne, mint a Duna! Vagy mintha én hányódnék forró nagy
58 31 | Örültem, mikor megláttam, s mintha testvérem volna, úgy szólítottam
59 31 | vagyok beteg. Úgy érzem, mintha május volna körülöttem,
60 31 | mikor a te szavadat hallom, mintha angyaléneket hallanék.~Gondolkozva
61 32 | verõfényben, úgy éreztem, mintha hó volnék én is, és a nap
62 35 | komoly ember mikor mosolyog, mintha nem egy és ugyanaz volna.
63 35 | a nevetésben. Röhögnek, mintha megvesztek volna.~Atilla
64 35 | Berki fuldokolva röhögött, mintha dugó akadt volna meg a torkán.
65 36 | vászonra varrják, s olyanok, mintha emberré vált halak volnának.
66 36 | muzsikaszóval, danolva, táncolva, mintha lakodalomba jönnének.~A
67 36 | de az mind hun és hun. Mintha a föld okádta volna folyton
68 37 | fújta az indulót. S arra mintha ezernyi kürt ébredt volna
69 38 | veregetve, oly unatkozón, mintha azt kérdeztem volna, hogy
70 42 | A mellére csap és felel, mintha kürt szólalna meg:~- Ego
71 43 | ruhájukban olyanok voltak, mintha a halál szolgái volnának.~-
72 43 | beszélt, olyan volt nekem, mintha a Szentháromságot gúnyolná.~
73 44 | rendelte.~Beesteledett. Mintha az eget korommal festették
74 46 | sápadtas arcával olyan volt, mintha az éj szelleme volna.~A
75 46 | szökdelve futja a kört, mintha a sátorból akarna menekülni.
76 47 | idegen fejedelmek elõtt, mintha a jelek kedvezõk volnának.~-
77 47 | lépett be a sátorba. Megállt, mintha tûnõdne valamin, azután
78 49 | hogy hideg vonul át rajtam. Mintha egy láthatatlan dögkutya
79 49 | öröm látni egy embert, aki mintha nem is ember volna, hanem
80 49 | fénylik az izzadságtól, mintha belakkozták volna.~Rajtam
81 49 | világzavarodás.~- Huj! Huj! Hujrá!~Mintha a szó láng volna a mellekbõl.~
82 49 | miért halad éppen északnak. Mintha apró fehér villámok cikáznának
83 49 | villogtatva rázza felénk, mintha mondaná: „Hunok, miért vesztegeltek?
84 49 | véres-ádáz viaskodásban. S mintha látnám köztük Atilla sárgás
85 49 | összetorlódott lovak hátán, mintha nemcsak a szája ordítana,
86 49 | verejtéke nem mosná az arcát. De mintha új lelket teremtett volna
87 49 | mint a sáskák. Nyomnak, mintha hegy dõlne reánk. Egyik
88 49 | nem voltam ember. A lélek mintha helyet cserélt volna bennem
89 50 | között szabadon volt, s így mintha csak angyal bújtatott volna
90 50 | Vaksötétség. A harcmezõt mintha gyászlepellel födte volna
91 51 | fejemen van még. De a kezem is mintha ólomból volna. Össze kell
92 51 | fáj. S a torkom, gyomrom, mintha zsarátnokot vacsoráztam
93 51 | valami díványon ül rajtuk, s mintha mellére hajló fejjel aludna.
94 51 | kagylót kettényitják. Ül, mintha kiesett agyvelejét bámulná
95 51 | még mindig olyan a fejem, mintha tüzes kemencében égne.~Végignézek
96 51 | Összevissza iramtatnak, mintha megvesztek volna!~S idõnként
97 52 | az esõ átveri a ruhámat. Mintha nem is esne, hanem öntenék
98 52 | bukdácsolnak, integetnek, mintha mondanák:~- Ó, beh jó vízben
99 52 | aztán az is továbblejt, mintha táncolna.~Már a mellemet
100 53 | amely a vidékünket járta.~Mintha farkaskongresszus volna,
101 53 | Csak ezt ne mondta volna! Mintha tigris szakította volna
102 53 | ölébe vette és simogatta, mintha anyám volna.~- Szegény fiú -
103 55 | reám, de olyan hidegen, mintha idegen volnék.~- Jó estét,
104 55 | Zéta jött meg!~S úgy repes, mintha fia volnék.~A cselédek,
105 55 | úgy ugrottál a nyakamba, mintha tudj’ az Isten... Az ilyesmit
106 55 | elszíntelenült.~Én azonban mintha meg se láttam volna. Az
107 56 | ruhában olyan feszes vagy, mintha újévi köszöntõt akarnál
108 56 | asszonyom, úgy érzem magamat, mintha a felhõk felett volnék.
109 56 | követ érkezett, a királytól.~Mintha villámütés érte volna õket,
110 57 | ujját az arcára téve - mintha attól tartana, hogy kikergetem.~
111 58 | elmondtam azt a jelenetet, mintha festõnek beszélném.~Emõke
112 59 | Rusztinál vagy Ména-Sághnál.~Mintha villám sújtott volna belém,
113 59 | kétségbeesésem, hogy csak álltam ott, mintha gyökeret vert volna a lábam.
114 60 | uraknak, a szabados ravók, mintha õk volnának a rabok, s én
115 63 | valami oly iszonyú hangon, mintha a szíve szakadt volna ki
116 63 | szakadt volna ki a száján.~Mintha villámütés ért volna mindenkit.
117 63 | fõvezér ajka mozdult meg, mintha lélekfojtó álomban rebegné:~-
118 63 | gépiesen, némán történt, mintha mindenki egy rettenetes
119 63 | sárgán. Félig nyílt szája mintha véres volna.~- Uram! - rebegi
120 63 | morajlás remegteti.~Úgy érzem, mintha összeszakadt volna föld
121 64 | kimennek. Én csak ámuldozok. Mintha egy gyászba öltözött márványszobor
122 64 | akkor... Hideg volt a szája, mintha halottat csókoltam volna
123 64 | volt csillag töméntelen. Mintha egy táborba szállott volna
124 65 | hebegett aztán nagy pislogva, mintha mentegetõzne, de más fõurak
125 65 | bennem a szívverés. Megáll, mintha kõvé vált volna. Irgalom
126 65 | bíborszín lángtengerben. Mintha nyugat felõl is hajnalodna.~~
|