Part
1 1 | az útjában légy.~Soha nem láttam többé az én jó édesapámat.~
2 1 | rabszolga az emberségébõl, ott láttam. Egyik se merte õket megszólni,
3 1 | mondotta - veri az úrfiakat!~Láttam, mint sárgul el a gõgös
4 1 | sárgul el a gõgös nagyúr. Láttam, hogy a vendég iránt való
5 1 | Valami szépet akart mondani, láttam a szemérõl meg az ajka mozgásáról,
6 1 | Az uram mögött álltam, és láttam az udvart sápadt képûnek,
7 1 | hajában, az is megõszült belé. Láttam, hogy miket ír, mert hiszen
8 2 | apró fekete két szemét. Láttam, hogy nem érti. Egy szelet
9 2 | nem veszteném.~Nem felelt. Láttam, hogy fájdalmas már neki
10 2 | az út: lépten-nyomon újat láttam, s a hunokkal való beszélgetés
11 2 | hun gyerekek, mint késõbb láttam, napestig verebekre és fecskékre
12 2 | aranyozott képe. Késõbb láttam, hogy minden sátornak van
13 2 | készülnek a nõk. Sohase láttam olyan cifrára pingált faládákat.
14 2 | ami melegítené a rá nézõt. Láttam én Konstantinápolyban olyan
15 3 | ilyen harapósnak még nem láttam.~- De az irgalmát - hörögte
16 3 | az idegenkedést csak én láttam meg rajta.~Egy óra múltával,
17 4 | öregeket késõbb gyakorta láttam.~Hát ül az agg úr a bõrön,
18 4 | Mert hogy úr, a hajáról láttam. A rabok haja borzas, mint
19 5 | õz, s fölemeli a fejét.~Láttam, miért állott meg: a cselédet
20 6 | azóta, hogy azt a leányt láttam. Nincs se éjjelem, se nappalom.
21 6 | téged, Zéta fiam. Hiszen úgy láttam a növekedésedet, mint azét
22 8 | mentünk a vezetõ után.~Akkor láttam csak, miért olyan irdatlanul
23 8 | széles fõútra érkeztünk, láttam, hogy a sátorok ormát és
24 8 | azért egy nép ez.~Akkor láttam csak közelebbrõl a két fapalotát
25 8 | akkora nagy követ még nem láttam. Késõbb tudtam meg, hogy
26 8 | egyik széles faház elõtt ott láttam Csáthékat, amint lerakodnak
27 8 | Csobajcsi! Gyere már!~Emõkét is láttam. Akkor szállt le a paripájáról.
28 9 | sohase hallottam. Ha nem láttam volna õket, azt hittem volna,
29 9 | falat ételt. Én bizony nem láttam jól, hogy kenyér volt-e
30 11| vadászni mennek; késõbb láttam, hogy a városon kívül csepûemberek
31 11| megmeredt az ijedelemtõl.~Láttam már ilyen ágaskodó lovat,
32 11| már ilyen ágaskodó lovat, láttam, hogyan fordul le a lovasa,
33 11| megvadult állat tovább. Láttam olyat is, aki megmaradt
34 11| holtként hanyatt a földön. Láttam olyan ágaskodást is egy
35 11| por csapott fel mellettük: láttam, hogy valamit leejtett a
36 12| eresztve angyalosan. S én ismét láttam azt a bûbájos vonalú szemet
37 12| szinte szédülve az örömtõl.~Láttam, hogy Emõke csodálkozva
38 12| Csodálkoztam a kívánságán. Késõbb láttam, hogy a hunok a díszítményeken
39 12| istenasszonyoké. És csak akkor láttam, hogy egy pirinkó kis lencse
40 12| habozva felelt:~- Látást láttam, uram, de a halált, azt
41 12| uram, de a halált, azt nem láttam benne.~- Hát ki látta azt?
42 13| aztán egy nagy nevetésben láttam, hogy elöl egy foga hiányzik.~
43 13| elbámult.~- Láttál tündért?~- Láttam.~- Hát vasorrú bábát?~-
44 13| beszélgetõnek a különbségét láttam meg aznapon elõször.~ ~
45 14| látni Csáthéknak a házára. Láttam, mikor Emõke bõ hattyútoll
46 14| rábámultam.~- A mi ötvöseinknél láttam efféléket - feleltem -,
47 14| oldalt ült felém, s akkor láttam, hogy az orra kissé hosszú.
48 14| Magam is mosolyogtam, mert láttam, hogy nem értenek.~- Felséges
49 14| egyszer nyíló virág. De sohase láttam én olyan mosolygó halottat.~
50 14| senki, hanem csak éppen hogy láttam, próbálgattam, egyszer csak
51 14| szemöldöke között ráncot láttam.~- És apád mégis eladott?~-
52 14| volt fordítva. Sisakban is láttam egynéhány embert és fekete
53 14| facsarta a vizet.~A lovakról láttam, hogy a római követek vannak
54 15| táncolt a sárban, s én nem láttam mást, csak egy pillanatra
55 15| Sugárkát kell elaltatnom.~Akkor láttam, hogy a kisfiú az ölében
56 15| faragott veranda. De nem láttam ott senkit. Lent a konyhán
57 17| tudnám, reggel-e vagy délben.~Láttam rajtuk, hogy örülnek a bajomnak.
58 22| megkönnyebbülésemre nem láttam senkit az ismerõs hölgyek
59 22| Ardarik király, akit akkor láttam elõször. Valami öt testõr
60 23| szép gyermekednek? Mert láttam, hogy két kedves fiacskád
61 24| a port. Elkedvetlenedve láttam, hogy oldalt kifeslett.
62 24| Mindezt egy pillantással láttam, mikor beléptem. Meghajoltam.
63 25| tanácsosnak az eszével. Már láttam, hogy társalkodóképpen
64 27| a figyelmemet, mert azt láttam, hogy minden tyúk vágja.
65 28| állapotomat.~Emõkét mindennap láttam. Rám se nézett. Csak néha,
66 28| szégyenkeztem Emõke elõtt. Ha jönni láttam, elbújtam elõle, vagy hátat
67 28| ruhát fölpróbáltam, akkor láttam, hogy Csáth sokkal szélesebb
68 28| egyszer, hogy jókedvében láttam -, annyi a szûcs a táborban,
69 28| tél megszigorodott, akkor láttam, hogy miért viselnek a hunok
70 28| leányát vette feleségül. Láttam a leányt. Nem volt olyan
71 31| csak a dézsába csurgó vízen láttam, hogy olyan, mint a vörös
72 31| teremtés mûhelyébõl. De hát láttam már én szép formákat sokszor;
73 31| mindenfélesége, akkor még szebbet is láttam.”~Sokszor eltûnõdtem, hogy
74 31| birkáira, kutyáira.~Akkor láttam, mennyire nem ismeri az
75 34| csak két esztendõ múlván láttam azt a képet, de bámultam
76 34| mint az ólom.~Emõkét nem láttam hetekig.~Végre visszatért
77 35| szintén mosolygott.~Elõször láttam mosolyogni, s különös volt
78 35| oszlopokon.~- Csak egyszer láttam õt - feleltem habozva -,
79 35| üvöltést életemben nem láttam, nem hallottam. Volt olyan
80 36| megváltozott.~Amerre jártam, amerre láttam, mindenütt fegyvert fényesítettek,
81 36| Egy ritka szép menyecskét láttam köztük. Tigriskölyök ült
82 36| legjobban elszaporodva. Akkor láttam csak, hogy a fehér hunok
83 37| Síró asszonyt bizony sokat láttam.~A mi sátorunk is ki volt
84 39| úton mindig magam elõtt láttam száz-kétszáz lépésnyire.~
85 39| kötözött agg férfi halottat láttam: ruha nem volt rajta, feje
86 39| vonszolja a porban.~Százával láttam már efféle jelenetet. Eleinte
87 39| azt a fejetlen püspököt láttam: szinte betegen állottam
88 39| szólalt meg Csáth -, én magam láttam.~- A gelonok - mondta Hargita.~-
89 39| õket.~Hargita meghajolt.~Láttam a képén, hogy nem takarékoskodik
90 41| vár olyan erõs, aminõt nem láttam soha. Ahányszor mozgás mutatkozik
91 42| városba.~Már Orleán alatt láttam, hogy a hadban sok a beteg.
92 44| hogy a tengernyi ellenséget láttam, valami hideg sugallat járt
93 46| dolgoztak.~Már vacsora közben is láttam, hogy valami különös jövés-menés,
94 49| vágtam! - kiáltom én is.~- Láttam - feleli Ladó -, hát te?~-
95 49| talán egy óráig. Csak azt láttam, hogy a burgundok fogyton-fogynak,
96 50| eszméletben, hogy mozgó tüzet láttam a harcmezõn. Fel-alá bolygó,
97 50| A sisakjuk csillogásáról láttam, hogy rómaiak és vízigótok.~
98 50| sánta kis fekete tyúkom. S láttam is, láttam, ahogy sietten
99 50| fekete tyúkom. S láttam is, láttam, ahogy sietten biceg felém,
100 50| az élettelen lóra.~Akkor láttam az éji sötétségben, hogy
101 51| hiszen olyan sebesülteket láttam, hogy behunytam a szememet.~
102 52| s elhordták a táborba.~Láttam, hogy engem elkerülnek.
103 52| Végtére estefelé embereket láttam a parton. Férfiak, asszonyok,
104 55| Én azonban mintha meg se láttam volna. Az asztalra csaptam:~-
105 56| azzal az egy pillantással is láttam, hogy semmit se változott.
106 56| elmúlt az elfogultságom. Láttam, hogy gyermekek között vagyok -
107 56| király is bús volt. Könnyet láttam az õ szemében is.~- Csalódtál -
108 56| hogy én könnyeztem, s azért láttam mindenkit könnyezõnek.~A
109 56| Láttál-e ennél szebb leányt?~- Láttam, kisasszonyom.~- Ugyan hol?~-
110 56| partján, kisasszonyom. Ott láttam egyszer egyet lóháton, vadgalambszínû
111 57| kezét az arcára tapasztotta. Láttam, hogy sír.~- Nem volt szándékom,
112 58| az uramat a harcban?~- De láttam ám, asszonyom. A vihar volt
113 60| tétlenkedtek. A sárban nem láttam Emõke lovának a nyomát.~
114 60| mondtam a végén:~- Mióta nem láttam Átillát, megvénült. A szakállában
115 61| király feleségeit is ott láttam elõször. Volt neki valami
116 61| amelyben Atilla nászakor láttam õket; fátyolos fehér selyemruha;
117 61| szemébe nézve ringatódznak.~Láttam Emõkén, hogy boldog. A szeme
118 61| király is. Soha életemben nem láttam embereket olyan komolyan
119 61| leánynak, akit Rika asszonynál láttam.~Egy szélsõ oszlophoz támaszkodva
120 61| föl-alá léptek andalgón, láttam, hogy Ildikó nagy, kék szeme
121 63| Mi volt õ, mikor elõször láttam: füstös, éretlen gyerkõc.
122 63| karja a karomban pihent, láttam, hogy a keze is formás.~
123 64| néptelen volt. Az udvaron láttam elõtte való nap a kazalnyi
124 64| Senki se ügyelt rám. A fáról láttam a szigetet s a Tisza egyik
125 65| is.~Egy helyen lantosokat láttam, amint lóháton állva dalolták
|