Part

  1 1 |           barna ember volt. A fejét úgy forgatta, mint a sziklán
  2 1 |            a sziklán ülõ sas. Lábát úgy rakta, mint a trák legény
  3 1 |   rárohantam a legnagyobb fiúra, és úgy löktem egy fának, hogy a
  4 1 |          kezében. Az is megvert, de úgy, hogy a vér minden csapásán
  5 1 |            Nekem az nem volt nehéz: úgy úsztam, mint a vidra. Hanem
  6 1 |       sírtam a panaszomat tovább:~- Úgy bánnak velem, mint a kutyával,
  7 1 |        ajándékomnak tekinted.~- No, úgy nem - válaszolta a vendég -,
  8 1 |             hogyan van, de a szavak úgy beleragadnak az elmémbe,
  9 1 |           volna. De a sok aranylánc úgy ragyogott, zörgött a mellükön,
 10 2 |     ordította. Az oroszlán ordítana úgy, ha tüzes vasat szúrnának
 11 2 |           Mikor házban kell hálnom, úgy érzem, mintha sírboltban
 12 2 |      kantárszáron. Rusztikiosz csak úgy gyalogosan szedegette mellettünk
 13 3 |             királyok voltak. Atilla úgy bánt velük máskor, mint
 14 3 |       mélyen meghajoltak elõtte, és úgy maradtak, tehát õ az.~Várták,
 15 4 |            egy mennykő. A tóba csak úgy sustorog.~Annyira megzavarodtunk,
 16 4 |             volnék, aznaptól kezdve úgy festeném, hogy az elkárhozottakat
 17 4 |              Nono! Csak ne szorítsd úgy a karomat. Mért haragszol?~
 18 5 |     lépcsõjéig. Megálltam. Az arcom úgy égett, mintha tüzes kemence
 19 5 |            parancsot teljesítettem.~Úgy indultam vissza, mint aki
 20 6 |            téged, Zéta fiam. Hiszen úgy láttam a növekedésedet,
 21 7 |       fegyveres hun elöl. A napfény úgy szikrázik a lovuk kantárkövein,
 22 7 |            mindig láthattam Emõkét. Úgy haladt közöttünk a fehér
 23 7 |        mellemben.~Fél óráig ültem-e úgy vagy egy óráig, nem tudom.
 24 8 |             a lova nem az!... Pedig úgy látom õt, olyan elevenen,
 25 8 |     végtelenül sík hun földön mégis úgy üdvözöltük õket, mintha
 26 8 |            más efféle. Néhol nem is úgy van ráhímezve a családi
 27 10|           Istennek! Ha azt a nõt én úgy szeretném belehelni, mint
 28 11|             asztalnál ülök. Azelõtt úgy szólítgatott, hogy: „Te
 29 11|            lovon fenségesek. Gyalog úgy járnak, mint a vízimadarak.~
 30 11|              ezek nem ceremóniáznak úgy, mint a mi elõkelõink. A
 31 12|    hallottam:~- Szép.~Ez az egy szó úgy muzsikált aznap még éjjel
 32 12|        ember tigrisbõrt vett tõlem. Úgy meg volt munkálva az a tigrisbõr...~
 33 13|       dicséretükre nem repesett már úgy a szívem, mint azelõtt.
 34 14|         hogy babonából. Lehet, hogy úgy szokták. A szokás talán
 35 14|          halt meg. De még holtan is úgy szorított, hogy alig tudtak
 36 14|        magától az ékszeres fazekat. Úgy elrúgta, hogy a falig hempergett.~-
 37 15|          szúrtak még kést, de akkor úgy éreztem, mintha kés állana
 38 15|          kellett. Atilla ebédjén is úgy volt. A két úrnak tetszett
 39 17|          kísérte.~Elõre kerültem, s úgy járt a fejem hátra, mint
 40 18|          sátorokhoz, de szüntelenül úgy éreztem, mintha fagylaló
 41 21|   sápadtságában és dühében. A melle úgy zihált, mint a kovácsfújtató.~-
 42 22|  lélegzetállító valami volt. A vér, úgy éreztem, megfagyott bennem,
 43 22|             szolgái különös lelkek. Úgy élnek vele-mellette, mint
 44 22|           te beszéded - mondotta. - Úgy lesz jó, ahogyan gondolod.
 45 22|             a nyakadba akasztod, és úgy állsz a császár elé. Így
 46 24|            többinél.~Meghajoltam, s úgy hátráltam ki, mintha a császár
 47 25|         hogy miféle emberek azok.~- Úgy tudom, uram: jártál ott
 48 25|        mozdulat. A becsületes színt úgy öltik magukra, mint az ünnepi
 49 27|        horpadt képû fekete kazár -, úgy hajlong az úr elõtt, mint
 50 27|         lehull elõttem. De a lelkem úgy meg volt akkor törve, hogy
 51 27|         rálépett valaki a lábára, s úgy maradt a nyomorult. Persze
 52 28|             lovat. Még a sátorok is úgy álltak, hogy védjék a lovakat
 53 28|            mint én. Bõ volt minden. Úgy álltam a köntösben, mint
 54 29| letelepedett, valamivel közelebb, s úgy ült, hogy szembefordult
 55 30|           szélvész volna belezárva, úgy fuvallt az orrán át.~- Avagy
 56 30|            székláb maradt.~Azzal is úgy sújtott fõbe, hogy világomat
 57 31|            körültapasztotta, azután úgy körülkötötte hánccsal, hogy
 58 31|       csókoljuk.~De azért a többire úgy néztem, ahogy juhász néz
 59 31|             mintha testvérem volna, úgy szólítottam meg:~- Ördög!
 60 31|           látlak, nem vagyok beteg. Úgy érzem, mintha május volna
 61 31|             szenvednem. Nem élhetek úgy, hogy téged ne lássalak.~
 62 32|     hevertem az áldott verõfényben, úgy éreztem, mintha hó volnék
 63 33|          szûnt persze - ha Isten is úgy akartra.~Az öreg Iddár volt
 64 33|    megállította az ellenség nyilait úgy, hogy a nyilak ártalom nélkül
 65 33|            le a földre. Ha Isten is úgy akarta.~A fiatal Zobogány
 66 33|            az acélt is. Ha Isten is úgy akarja.~Bogár táltos (kövér,
 67 33|              De lehetetlen embernek úgy élnie, ahogy õ óhajtotta.~
 68 33|           ember volt az a Zobogány. Úgy harmincöt éves, álmodozó,
 69 35|        szemmel.~Tovább kérdez:~- És úgy ábrázatra milyen az a hercegnõ?~
 70 35|           Hanem azt mondd meg, hogy úgy általában, abban a nagy
 71 36|        alánok. Hosszú lándzsájukkal úgy jöttek, mint valami nádrengeteg.
 72 36|            piros és sárga festékkel úgy be volt karikázva, hogy
 73 36|            pedig fából. A szarmaták úgy isszák a lóvért, mint mi
 74 39|          had, mint az özönlõ árvíz, úgy haladt nyugatnak. A városokat
 75 40|             nyúlad a hajtók serege, úgy terjeszkednek a népek is
 76 42|            szólt többé semmit, csak úgy maradt, reám fagyó halotti
 77 45|            hunos latin nyelven csak úgy ültében felelt:~- Hiszem,
 78 46|        urunk, engedd, hogy nyilaink úgy szálljanak, mint a fecskemadár,
 79 47|             szándékosan viselkedett úgy az idegen fejedelmek elõtt,
 80 49|          szeme máris véres. Az arca úgy fénylik az izzadságtól,
 81 49|          elpattanásig feszített íj, úgy álltunk eddig, várva a térszakadást.
 82 49|             A következõ pillanatban úgy roppantom vele fejbe a frankot,
 83 49|       sisakom rostélyát. A verejték úgy szakad rólam, hogy békeidõben
 84 49|        elõttem nekihuzakodó Badalót úgy vágja nyakba széles pallosával,
 85 49|         hogy megnézzem, miért ömlik úgy a vér az arcomról. De mögöttem
 86 49|        Minden ló csupa tajték, csak úgy röpköd róluk az arcunkba.~
 87 49|           ló azonban annyi itten, s úgy össze van szorulva, hogy
 88 49|        mígnem valami csép vagy bárd úgy fejen sújtott, hogy elsötétült
 89 51|     ötlépésnyire tõlem. A koponyája úgy el van nyílva, mint mikor
 90 53|           után elõször ennem adtak, úgy olvadt belém, mint a vaj.
 91 53|           Mikor az erõm visszatért, úgy ültem közöttük, mint Krisztus
 92 53|         Ágybeli fehérnemûje is csak úgy volt, hogy az asszonyok
 93 53|      sütöttünk-fõztünk erõsen. Volt úgy, hogy a novíciusok is el
 94 55|           házba:~- Zéta jött meg!~S úgy repes, mintha fia volnék.~
 95 55|     nyakamat öleli, és csókol, csak úgy cuppog:~- Zéta! Zéta!~Nézem,
 96 55|         Dzsidzsia. Alig ismerek rá, úgy megnõtt.~De a többi is szívesen
 97 55|        tõled, hogy mikor megjöttem, úgy ugrottál a nyakamba, mintha
 98 56|       elrántotta az ajtó kárpitját, úgy is léptem be, mint valami
 99 56|       körödben, felséges asszonyom, úgy érzem magamat, mintha a
100 59|         villám sújtott volna belém, úgy álltam ott. Mit ér nekem,
101 60|         értékelheted.~- Persze hogy úgy van - felelt az öreg -,
102 60|            is íratott egyszer. Volt úgy, hogy kifelejtett valamit
103 60|             a rabok, s én a szabad, úgy viselkedtek. Mindenki azt
104 61|        következtek a többiek. A nõk úgy voltak beosztva, hogy a
105 61|      általános keveredésben szintén úgy cselekedtek, hogy akik legközelebb
106 63|        zúgás és morajlás remegteti.~Úgy érzem, mintha összeszakadt
107 64|           ruhába vagytok öltözve. S úgy maradtok, míg csak a gyászének
108 64|          hasogatott. A többi pap is úgy volt öltözve. Az öreg vak
109 64|             még olyan királya, akit úgy szerettek volna, mint engemet,
110 64|       ismételte a nép.~- A te neved úgy ragyogott elõ, mint a fölkelõ
111 64|          testõrök közelében menjek, úgy se láthatom, hogyan helyezik
112 64|          mondja - nem kellett volna úgy hagyni.~- Nem is hagyták -
113 64|         felelt egy másik hang.~- De úgy hagyták.~Nem értettem, mi
114 64|              Nem értettem, mi az az úgy hagyták, csak annyit értettem,
115 65|             a lovamat. Ülök rá csak úgy szõrén, s kiléptetek a nép
116 65|            vagy ki lökött meg? Volt úgy, hogy leültem, és Emõkét