Part
1 1 | pálcájukat a tengerbe:~- Hozd ki!~Nekem az nem volt nehéz: úgy úsztam,
2 1 | leöntötték ragasztóval.~És nekem mindezt tûrnöm kellett,
3 1 | és szól:~- Nem adnád el nekem ezt a kis rabszolgát?~-
4 1 | öltözet ruhát csináltatott nekem. Az egyik ünnepi, gyapjúból
5 1 | dolgom is megszaporodott. Nekem kellett a gazdám ruháit
6 1 | tanáccsal segítettek azok nekem, s a beszélgetéseikbõl is
7 1 | névlajstrom.~Egy reggel különös nekem, hogy a gazdám nem szól.
8 1 | ne küldj el engem! Ne adj nekem pénzt! Hadd maradjak, ahogyan
9 1 | az újság hihetetlen volt nekem. Az uramat máskor is küldözte
10 1 | csakhamar megvilágosodott nekem a gazdám szava. A minap
11 2 | anyja emlõjébõl szopta?~De nekem volt rá kedvem.~Engedelmet
12 2 | görög szóval. - Mért szólsz nekem hun nyelven, holott nem
13 2 | való beszélgetés öröm volt nekem.~Végre eljutottunk Atilla
14 2 | az vajon?~No, ha ez az, nekem bizony nem tetszik. Rútnak
15 2 | Az a mozdulata tetszett nekem. S egyszerre csak mégis
16 2 | halál szellemét ábrázolta nekem. Mi emberi csontváz alakjában,
17 3 | büszke folytatás:~- Ezt nekem köszönhetitek, énnekem!~
18 3 | A szolgák közül csupán nekem szabad velük tartanom. Az
19 4 | megdobban a mellem? Mi közöm nekem avval a leánnyal? Ha annyira
20 5 | habaréksár borította.~Mi közöm nekem azzal a sátorral? - gondoltam. -
21 5 | elõtt az utat hintette. Nekem integet.~- Értesz-e hunul? -
22 6 | jóságod éltetõ napfényem nekem, és én meg sem érdemlem,
23 7 | Megéreztem, hogy a leány nekem játszik!~S megálltam a füzes
24 7 | Semmi közöm az õ rangjával. Nekem a hun király nem királyom,
25 7 | király nem királyom, és nekem a hun mágnások nem mágnásaim.
26 8 | legyetek ma ebédre vendégeim. Nekem most tenger a dolgom. A
27 8 | király délre itt lesz, és nekem kell fogadnom.~Õ már királynak
28 9 | hársfától, de hogy õ mosolygott, nekem is vidámság szállta meg
29 10| No lám!~Aztán látva, hogy nekem még a fülem is vörös, rám
30 11| elvihessük a császár ajándékát. Nekem kellett a vasas ládából
31 11| volt. Mikor elvált tõlünk, nekem is kezet nyújtott.~A kaput
32 11| végig rajtunk.~- Elhiggyétek nekem, hogy inkább vagyok szolga
33 11| és hogyan ment el tõlünk. Nekem napestig égett az arcom,
34 11| azért, hogy az arcát akarta nekem megmutatni? Vagy hogy a
35 12| volna:~- Csináld meg ezt nekem háznak. A kamomillák legyenek
36 13| ismerõsök volnánk, azt mondja nekem:~- Ugyan kérlek: nem vagy-e
37 13| állt a lábán. - De nem baj: nekem tetszik a katonában a ke-kevélység.~-
38 14| futott a királyné palotájáig.~Nekem is egyszerre sürgõssé vált,
39 14| Ennél szebbek is vannak nekem - mondta a királyné -, de
40 14| egy könnyû gyapjúlepedõt. Nekem azt magamra kellett vennem.
41 14| Még tapsoltak is. No, nem nekem: a képzeletükbeli görög
42 14| Nem, felséges asszonyom. Nekem tízéves koromban meg kellett
43 14| mámorosan -, megadja-e nekem valaha az Ég, hogy az a
44 15| kis selyemerszényt hozott nekem.~Azt a szolgát ismertem
45 15| és hogy semmi sem okozna nekem olyan örömet, mint az, ha
46 15| sajtból való vacsorájukat. Nekem akkor már nehézzé vált a
47 17| nyomorultabb rabszolga nálamnál. Nekem van nyolc aranyam, és még
48 17| õk itták az én véremet. Nekem egyáltalán borzasztó gondolat
49 17| illenék a jóságodat. Adtál nekem egy gyönyörû paripát, amelyért
50 17| szolidust voltál kegyes nekem ajándékozni. Én ezt egy
51 19| az illat, Emõke. Te adtad nekem ebben a rózsában a lelkedet.~ ~
52 22| mosolygott, aztán azt mondta nekem görögül, hogy maradjak hátra
53 22| esztendei fizetésem, és nekem tolmácsolni kell, amit mondanak.
54 22| bólintott Edekon úr -, de nekem már a gyilkosság elõtt is
55 22| megvesztegetésére való.”~Nekem kellett hát elmennem a szökevényekért,
56 22| hallgatták figyelmesen.~Nekem reszketett még a májam is.~-
57 23| Csáth -, ezt a rabot küldték nekem, ajándékba. Ki nem váltják,
58 26| hogy megtudjam: te adtad-e nekem ezt a rózsát.~Bámulva, a
59 28| semmiért?~- Neked semmi, nekem mindenem.~Haragos szemmel
60 28| de nem mondott semmit. S nekem tovább kellett mennem, mert
61 28| máskülönben is tetszett már nekem a hun viselet: a fehér ing,
62 28| azokat Csáth lemetélte, s nekem apró szíjakat adott. De
63 30| maga ajándékozott-e téged nekem? Hiszen levelet is írt!
64 31| már összeszoktak velem. Nekem az ember a betûismeretnél
65 31| be, kérlek.~Ma is különös nekem, hogy az a tyúk jutott elõször
66 31| Akkor aztán: ígérd meg nekem, hogy hazamégy. Apám elbocsát.
67 31| De azt meg nem tilthatja nekem semmi hatalom, hogy azt
68 31| én iszom meg. S az a víz nekem édes, mint a pogány istenek
69 32| semmi ártalom.~- Beszélj nekem, jó Bial, a hunok hitérõl:
70 32| valót. Az nagy öröm volt nekem. Hegyesre pödörtem immáron
71 32| csataviselt tanítók magyarázták nekem külön, hogy az igazi harcban
72 35| mosolyogni, s különös volt nekem. A zöld alma mikor pirosra
73 35| ismét komolyan -, mondd meg nekem, hogyan vélekednek rólam,
74 35| Egyszerre megvilágosodott nekem minden. Micsoda ravasz,
75 36| tizenöt évvel gyûrût küldött nekem?~Nem tûrhetem, hogy a jegyesemet
76 37| megérintsem az ajkammal. De nekem megmozdult a karom is: gyöngéden
77 37| csókolt az úrnak. Aztán nekem meg hirtelen a nyakamba
78 39| ki. Õ aztán hagyogatott nekem a maga ételébõl egy-egy
79 40| és a mellére csap:~- Mi nekem Átilla! Mik nekem a földi
80 40| Mi nekem Átilla! Mik nekem a földi istenek! Az én hátamat
81 42| a másvilágra: mondd meg nekem, hogy amit Emõkérõl fecsegtél,
82 42| nem beszéltél vele soha! Nekem az nem kerülte volna el
83 43| állottunk, eszembe ötlött nekem egy halom a mezõn jó távolocskán
84 43| gesztikulálva beszélt, olyan volt nekem, mintha a Szentháromságot
85 43| ajándékokat nem fogadok el.~- Nekem nem értéktelen.~- Biztosíts,
86 44| Ilyenben te se.~- Ha nekem adod azt a sisakot, megtanítalak
87 46| lapocka repedései, amint nekem késõbb Bial lerajzolta,
88 46| Hát te nem jósolsz-e nekem? Nincs-e hatalmad, hogy
89 49| nincs baj. A vérzés nem baj. Nekem is véres a combom, a mellem -
90 49| pokolforgatagban.~Az elsõ, aki nekem jut, egy széles szakállú,
91 49| fekete perce! Badaló gyilkosa nekem tartogatja a második sújtást.
92 49| közepén.~Arrafelé visznek.~De nekem már fogyton az erõm. Vérzek
93 50| szóltam:~- Ha megtalálod, hozz nekem is.~Hogy a fájdalom megszûnt,
94 50| rongyos ördög! Víz kell? Nekem sincs.~S föl akartam kelni,
95 51| atyafija volt a táborban.~Nekem csak a fejemen meg a lábamon
96 53| szeretnie. De ez csak játék volt nekem. Megvetettem azokat az embereket,
97 55| had talán?~- Ott.~Erre meg nekem esett le az állam.~A hun
98 56| ez a fiú! Zéta, beszélj nekem sokat! Mindent! Az a hír
99 56| voltunk addig. A nõk susogtak. Nekem nem volt kivel beszélgetnem.
100 56| Csak szóban.~- Elmondhatod nekem?~- Csak annyi, hogy egészséges,
101 57| ügyünket. Szép volt és jólesett nekem, hogy olyan szívesen fogadtál,
102 57| Ez se neked nem jó, se nekem.~A kezét az arcára tapasztotta.
103 59| úgy álltam ott. Mit ér nekem, hogy fölment a szolgaságtól,
104 60| pártolod õket! - lobban reám. - Nekem nincs olyan ebtermészetem,
105 60| akárkit is gazdámnak érezzek. Nekem csak egy uram van: a férjem,
106 60| életemben. A rabok már köszöntek nekem is, mint az uraknak, a szabados
107 60| látva, hogy milyen öröm nekem az a kéznyújtás, egyszer
108 60| szorítasz, mikor elmégy, csak nekem fordítasz hátat.~És ezt
109 62| igen szomorú.~- Az, ami nekem - felelte Dzsidzsia.~- Hát
110 63| is karon fogta Gyöngyit.~Nekem Dzsidzsia maradt. Beleöltekezett
111 63| szép - rebegte -, nem ér az nekem semmit.~- Nono, sose hallottam
112 63| már a lelkemben; holnap! Nekem is érkezik végre ünnepem!
113 63| Atilla mellett.~No, hát nekem is idenyújtja a kezét. Királyok
114 63| mégis mi a?~- Ha a király nekem adja minden aranyát, s ráadásul
115 64| volt. Amit Emõke kíván, az nekem parancs.~Összeszedtem a
116 65| hû, a miattam szenvedõ, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak.
|