Part
1 2 | Deél a neve, s hogy egy Csáth nevû fõúrnak volt a szolgája.
2 2 | fõúrnak volt a szolgája. Az a Csáth pedig Atilla fõvezérének
3 2 | késõbb tudtuk meg, hogy Csáth.~- Micsoda ügy hozott benneteket? -
4 2 | hozott benneteket? - kérdezte Csáth szigorúan.~Az urak rábámultak,
5 2 | gondoljátok-e - dörögte Csáth -, hogy mi a magunk fitogtatására
6 2 | történt. A hun urak közül Csáth és Oresztész ismét visszatért,
7 2 | Oresztész ismét visszatért, és Csáth nagy fennen megint ránk
8 2 | követeket.~Míg õk bent idõztek Csáth sátorában, én kívülrõl bámultam
9 3 | A férfisátorból kilépett Csáth, s körülpillantott a sátor
10 3 | dobogó lábú lovon visszatért Csáth. Leugrott a lováról, s besietett
11 3 | nevelik!~A sátorok közül Csáth ügetett elõ.~- Jertek hát -
12 3 | vezérei: Edekon, Oresztész, Csáth és még valami hárman.~Mind
13 3 | görcs van a hasukban.~Végre Csáth szólalt meg:~- Beszéljetek.~
14 3 | tudja-e, mi történt Deéllel, a Csáth úr csatlósával.~- Tudom -
15 4 | Elnyílt a szemem: hiszen ez a Csáth család jelvénye!~De mi állt
16 9 | leszek én is - mondotta Csáth.~Vajon Emõke is ott lesz-e?~
17 15| Rám nézett.~- Itthon van-e Csáth úr? - kérdeztem tartózkodón.~-
18 17| írtam reá:~Tisztelettel Csáth úrnak.~Uram, az úton egyre
19 22| nyalka Edekon, a szuszogó Csáth, a másik Csáth, a lesi szemû
20 22| szuszogó Csáth, a másik Csáth, a lesi szemû fõvezér, Berki,
21 22| Priszkosztól való, és Csáth úrnak szól.~- Ez a szolga -
22 22| el tán itten - mondotta Csáth. - Nem tudom, mi leveleznivalója
23 22| is.~- Különös - nevetett Csáth, mikor Ruszti a levélnek
24 23| tudtam, merre mozduljak. Csáth utánament Atillának a palota
25 23| keményen -, mert rabja vagyok Csáth úrnak: kötelességem a tiltakozás,
26 23| kapuban, míg végre kiérkezett Csáth is. Lóháton ült, mert a
27 23| Csokona - szólt neki Csáth -, ezt a rabot küldték nekem,
28 23| mellettük nevelõ rab soha.~Csáth gondolkodva sandított reám.~-
29 23| ráheveredtem.~Mi lesz belõlem, ha Csáth nem fogad a gyermekei mellé,
30 24| kezedben? - szólított meg Csáth.~- A pénzem.~S elõreléptem:
31 24| neki.~- Aranyak - bámult el Csáth. - Hát ilyen, gazdag vagy
32 24| Bánom is én - felelte Csáth vígan -, rabnak nem jó,
33 24| maguk szerencsétlenségein?~Csáth a fejét rázta.~- Ez a regösök
34 24| Plató és Szokratész...~Csáth legyintett:~- Vigye el õket
35 24| nézett. Szomorú voltam.~Csáth felhajtott egy ezüstpoharat:
36 24| mégse löknek a lovak mellé! Csáth mégiscsak különbnek tart
37 25| Negyedóra múlván kilépett Csáth. Már akkor ott állt a lova
38 25| váljék az éccakai nyugodalom!~Csáth körültekintett:~- Még egy
39 25| pokróc rajta, se kengyel. Csáth intett, hogy üljek fel.
40 25| Azon kellett járnom. Mert Csáth nem engedhette, hogy a szolgája
41 26| 26~Visszatéret Csáth megállt a kapuban, és ideadta
42 27| mikor azt látták, hogy engem Csáth magával hordoz. Napokig
43 27| valamelyik kutya, s akkor Csáth minden kutyáját megölette.
44 28| megszólnak téged a ruhám miatt.~Csáth dühösen csapott a kardjára:~-
45 28| Mégis, mikor hazaérkeztünk, Csáth fölhítt, és maga szórta
46 28| állatokkal; lovon ülõ medvék.~Csáth sok fújás és káromkodás
47 28| rabnak?~- Csiba! - mordult rá Csáth olyan hangon, aminõt úri
48 28| fogták össze. Persze azokat Csáth lemetélte, s nekem apró
49 28| fölpróbáltam, akkor láttam, hogy Csáth sokkal szélesebb és magasabb
50 28| öltözõbõl kimásztam. Maga Csáth is röhögött. Elõkiáltotta
51 30| császárhoz szokott járni.~Csáth aludt még akkor. Én a kapu
52 30| szolgád: ~Priszkosz rhetor~Csáth elkerekült szemmel nézett
53 30| Nem értem - mordult meg Csáth -, nem értem. Olvasd még
54 30| Nem értem! - bosszankodott Csáth, s vonogatta bozontos szemöldökét.
55 30| Priszkosz írta, nem: én írtam.~Csáth rám meredt:~- Te írtad?~-
56 30| eltörött. A szék is eltörött. Csáth kezében csak a székláb maradt.~
57 32| egyszer Bial táltos!~Hát Csáth zordul is fogadott.~- Folytassuk -
58 32| szolgált.~- Ez igaz - felelte Csáth jóindulattal -, hát ez járt
59 32| sugárral állt az arcomon.~Csáth azonban megint gyanakvón
60 32| lesz, melletted harcolok.~Csáth nézett. Föl és alá járt
61 32| mostohaanyja volt Emõkének. Csáth jobban félt talán tõle,
62 34| arany koronakép.~Edekon, Csáth, Berki, Oresztész - ezek
63 34| futtatást, testi viadalmat.~Csáth fölmentett minden dologtól,
64 34| emelkedett föl. Lehet, hogy Csáth is le akart kötelezni magának
65 35| 35~Csáth mindennap Atillánál ebédelt.
66 35| Ott ül a lesikutyaszemû Csáth, a borzas, nyalka bajuszú
67 35| bajuszú Edekon a fõvezér Csáth mellett. Ott ül Dorog, Mácsa,
68 35| nézek, hogy miért nevetnek. Csáth a kezével int, hogy jól
69 35| örökké pirít a szégyenkezés.~Csáth ragyogó arccal ült a lován.
70 35| kegyesség volt, aminõben Csáth házánál rab még nem részesült.~
71 35| példátlan szélesen - folytatta Csáth -, az a róka Edekon nagy
72 35| rápillentettem: mosolygott.~Csáth aztán szórul szóra elmondta,
73 35| egynéhány falatot.~Mikor Csáth dicsért, éreztem, hogy Emõke
74 36| követek levelet vittek. Csáth elmondta egy kilovaglásunk
75 36| várjam a tavaszt? - felelte Csáth szerint Atilla, s vállat
76 37| hogy megszorítja a kezemet.~Csáth mégis nehezen búcsúzott.~-
77 37| szobában megint hallatszottak Csáth izmos lépései. Szétváltunk.
78 38| felét, az északi parton Csáth fõvezér.~Az én uram Atilla
79 38| egy hadjáratban. Gyõzött.~Csáth elõttünk lovagolt. Hátranézett.
80 38| Jól pedzed - felelte Csáth. - Átillának csakugyan az
81 38| se lehetne meggyõzniük.~Csáth tetszéssel nézett rám.~-
82 38| fõravó.~- Mit hallott itt Csáth? - kérdezte kíváncsian.~
83 39| a hun fõurakból: Edekon, Csáth, Oresztész, Berki, Upor,
84 39| álldogált a szolgája is. Én Csáth mögött álltam, és szolgáltam
85 39| rokszolánok - szólalt meg Csáth -, én magam láttam.~- A
86 43| azt látom, elõttünk van.~Csáth is morgadozik:~- Mi az Isten
87 47| a lovára, akkor kérdezte Csáth:~- Hát nem mi kezdjük?~-
88 47| ha õk kezdik? - kérdezte Csáth.~- Nem hiszem - rázott a
89 47| két testvér kezet fogott.~Csáth gondolkodva lépett be a
90 47| vetkezünk - hárított el Csáth. - Te is csak ruhástul heverj
91 48| Délután harcolunk - mondta Csáth, amikor a harci köntösét
92 49| egye meg - bosszankodik Csáth a lovára -, még el se kezdtük,
93 49| el kürtöket és sípokat.~Csáth hátratekint reám, hogy ott
94 49| elmentek, hogy megindulhattunk, Csáth is rikolt egyet, és megrázza
95 49| életben maradt! Nem: leütötte Csáth. Van helyette másik: egy
96 49| zuhan valami. Oda se neki! Csáth! Ahol rántja vissza a lovát,
97 49| istennek: élek.~A sereg véres, Csáth kürtje rendbeigazodást fúj.
98 49| késként áll a torkomban. Csáth egyre köpköd és káromkodik.
99 49| kengyelemet megigazíthatnám! Csáth káromkodik. Mindenki ágaskodik
100 49| hát te?~- Ezret - dühöng Csáth -, ezret ölök meg egymagam!~
101 49| elnyomja.~- Átilla - álmélkodik Csáth.~Valóban õ egy nagy fehér
102 49| buzogánya elzúzta a pajzsát, és Csáth elrobbant mellette a másik
103 54| hogy hogyan viselkedtem? Csáth legföljebb, ha fölszabadít -
104 57| voltál, hanem csomás.~- És Csáth halottnak vélt?~- Annak.~-
105 58| éppen az én hazámból hozta Csáth a feleségének. ) Az alatt
106 58| beszéltem. Gondoltam, Csáthéknál Csáth az érdekes. Az asszony valóban
107 59| Mi is kimentünk persze Csáth elé. A szolgák közül csak
108 59| hagynom.~Bezzeg elbámult Csáth, hogy engem meglátott. Alig
109 59| még másnapra is maradt.~Csáth este hívatott.~- Itt az
110 59| gondoltam dobogó szívvel -, Csáth fölment a rabság alól.~Hát
111 62| utaztak el a fõurakból, Csáth, Dorog és Orgovány is köztük.
112 62| szívesen siettem hozzájuk.~Csáth csakugyan elutazott. Emõke
113 63| tornácon a fõurak sírnak. Csáth elõrántja a tõrét, és a
|