Part
1 1 | ember. Két rabszolga vert neki utat a nép közt. Attól az
2 1 | szemét.~- Uram - sírtam neki -, ezek a fiúk bántottak
3 1 | aztán hat sort. Elmondtam neki hibátlanul. Magam se tudom,
4 1 | hogy legyen száz.~Odatettem neki a pénzt az asztalra.~Gondolkodva
5 1 | mert hiszen én tisztáztam neki. Ha a betûk mozogni tudnának,
6 2 | kenyér volt nálam. Odaadtam neki. Gondoltam: a kutyát is
7 2 | egy kobak bort juttattam neki, s azzal megoldottam a szíve
8 2 | Ródd rá szépen - mondtam neki -, amit legény szokott mondani
9 2 | de azt is elfelejtettem neki megmondani, az ebattát,
10 2 | Láttam, hogy fájdalmas már neki ez az ügy, hát másra fordítottam
11 2 | ütöttebb-vertebb a képe, annál szebb neki. A hibátlan arc férfiban
12 2 | urak másnap megbocsátottak neki.~- Megbocsátottak, igaz.
13 2 | tudtam meg. Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja
14 2 | megmarad az emlékezetünkben.~Neki a szeme meg a szája volt
15 3 | mély meghajlással köszöntem neki.~Rám se nézett. A lováért
16 3 | pillant.~- Ugyanazt kívánom neki - szólal meg -, amit õ kíván
17 3 | bizonyos, hogy besúgták neki a barbárok Vigilásznak a
18 5 | Ezt így, ezenképp vidd el neki. Csak még egynéhány marok
19 5 | se néztem, mintha nem is neki csinálnám, csak mentem elõtte,
20 7 | lovamról, hogy megint köszönjek neki.~S amint így állok égõ szemmel
21 7 | a lovaddal. Mondtam már neki, mit tettél: fogadd el,
22 8 | Megcsókoltam a kezedet - mondtam neki. - Éreztem benne a lelkedet:
23 8 | Valentiniánusz adott volna is neki, amennyit akar, de Atillának
24 9 | odarendel! Hogy mondhassam neki: „Uram, most az egyszer
25 9 | hunyorgó szemmel fecsegett neki valamit. Emõke gyöngyházas
26 11| voltam, hogy szolgálhatok neki: fölkaptam a korbácsot,
27 12| hogy Emõke néz, és hogy én neki a tudomásomból mutathatok
28 12| közel. De mennyire illet neki!~Az a kis lencse!~Ézsau
29 12| minden délelõtt itt ül. Neki nem kell tanácsos. Meghallgatja
30 12| uram, még azt is mondtam neki, hogy - követem alássan -: „
31 13| hogy nem volt-e nevetséges neki az a bolond, vagy nem akart
32 14| A királyné be is szólt neki:~- Emõke, rozsdát fog a
33 15| pénzen földet és házat veszek neki, s olyan ünnepet csapunk,
34 17| gazdámtól? Megmondhatom-e neki, hogy egy olyan leányhoz
35 18| Látványosság és mulatság neki. Ezek az emberek is itt
36 18| köcsög. Az imént hoztam neki.~- Hát hozz neki még egyszer.~
37 18| hoztam neki.~- Hát hozz neki még egyszer.~A kereszten
38 21| inkább barátságosan felelt neki.~- Én meg arra szólítlak -
39 21| hogy Eszlász lóra ült, s neki is intett, hogy hasonlóképpen
40 22| végre, Krizafiosz azt mondja neki:~„Miféle hivatalban vagy
41 22| és koronát kínáltak volna neki Atilla egy hajaszáláért,
42 23| felé.~- Uram - szólottam neki -, az én aranyaimat... Most
43 23| kulcsok.~- Csokona - szólt neki Csáth -, ezt a rabot küldték
44 23| öreghez fordult: - Adjatok neki ennie. Aztán hadd pihenjen,
45 23| mogorva asszony. Nem mertem neki szólni. A kenyérbõl ettem
46 23| vagy? - kérdezte.~Elmondtam neki, amit elmondhattam. Azután
47 24| elõreléptem: odanyújtottam neki.~- Aranyak - bámult el Csáth. -
48 25| utcán. Mindenfelõl köszöntek neki. Õ csak a kezét emelgette
49 25| valamit. Beszélj.~Elmondtam neki, hogy, Theodóziusz gyönge,
50 25| magam ügyérõl is szóltam neki:~- Engedd meg, uram, hogy
51 26| hogy Priszkosz ajándékozott neki. Mért vagy rab?~- Én magam
52 27| irántam, mindig szóltam neki egy-két jó szót. Amit adott,
53 27| a nyilak.~- Csak a javát neki, Rába néni - kiáltotta Zuzura -,
54 27| akaratlanul is. Én ezt megköszönöm neki, ha elfogadja, ha nem.~Lehet,
55 27| tréfálkozás nem gonoszsága neki, hanem csak mulatsága.~Eb
56 27| némán szenvedõ.~Dobtam neki a kenyerembõl.~Eleinte meg-megrebbent
57 28| Arra mentem, és köszöntem neki:~- Jó estét kíván a te rabszolgád.~
58 28| szerencsétlen. Hiába példálóztam neki, hogy az ebédlõjében nem
59 28| lovon, és beszélnem kellett neki akármirõl.~Elképzelhetetlenül
60 28| fejetlen emberek, az egylábúak neki mind hihetõk voltak.~De
61 30| ravóval.~- Uram - könyörögtem neki az úton -, ha rólam is van
62 30| császári palotában szerzek neki hivatalt, amit meg is érdemel,
63 31| hát, hogyne élne.~- Adtok neki ennie?~- Adunk hát, hogyne
64 32| vagyok.~Egy napon azt mondtam neki:~- Nem tudom, mi bajom,
65 32| Bial táltost...~- Retek neki, nem arany! - rikkantotta
66 32| amiért gyógyított. Elég az neki.~Az asszony mostohaanyja
67 33| abból a száz évbõl, amely neki ki van mérve ezen a világon.~
68 33| s adott orvosságot. Volt neki szere, amellyel ha bekenték
69 33| rossz szellem ne árthasson neki.~Én persze csak nevettem
70 34| lélek lakott, s hízelgett neki a bizalmam. Atilla körül
71 34| gondolt, hogy ha úrrá válok, neki vagy a gyermekeinek sok
72 35| hercegleány jegygyûrût küldött neki. Keresteti a gyûrût: megvan.
73 36| a nevét, ki Aladárnak - neki jó volt mindenképpen, mert
74 37| csókomat.~Én nem tudtam neki egyebet mondani, csak ezt
75 38| Duna körül.~Hargita intett neki, egy ötvenéves hun fõúr,
76 38| Talán már meg is ígérted neki?...~- No, nem egészen -
77 38| köhögve. - Hiszen az udvarolt neki.~Vállat vont.~- Nem tehetek
78 40| szárnyai alá bújt. Elhozták neki a koronát, s jelentették,
79 42| szent ember vagy - mondta neki -, szerencse van azokkal,
80 42| kincstartójának, Upornak. Mondott is neki valamit. Upor erszényt vont
81 45| Isten színe elé, elmondom neki, hogy városomon át vezetted
82 45| láthattam, hogy tetszik-e neki, amiket a püspök beszél.
83 45| Atilla a kezét nyújtotta neki. Az öreg meg akarta csókolni
84 46| leszáll. Zobogány kardot nyújt neki. Iddár a karddal elcsap
85 47| oszlopvasba, és segíteni akartam neki a vetkezésben.~- Ma nem
86 49| nagy, öblös bõrpajzzsal. Neki a harcban csak az urára
87 49| minden balsó dárdát és ütést neki kell fölfognia. A nyomában
88 49| is zuhan valami. Oda se neki! Csáth! Ahol rántja vissza
89 49| tanítja otthon az ifjakat. Neki is véres az arca s melle.
90 51| továbbhalad.~Egy másik lovas kiált neki:~- Ki volt az a király,
91 51| között. Latinul kiáltottam neki:~- Heus domine!~Hozzám jött.
92 53| sanctissime - hálálkodtam neki, mikor már megszólalhattam -,
93 53| bocsátkoztam teologizálásba. De neki nagy gyönyörûsége telt énbennem.~-
94 53| hogy az asszonyok hordtak neki, mikor hallották, hogy már
95 53| Egyszer aztán elmondtam neki az Emõkével való történetemet.~
96 53| tányérra, hogy odanyújtsam neki névnapi ajándékul.~- Elhiszem -
97 54| hogy legyen, aki segítsen neki a gyóntatás és a temetés
98 56| érdekel, minden. Hozzatok neki egy széket, vagy ülj le
99 56| nem ment be Rómába.~- De neki nincs baja?~- Nincs, hál’
100 57| hogy aszongya: „Talán jobb neki így.”~Percekig tartó csend
101 58| láttátok Zétát? Mondjátok neki, hogy jöjjön föl.~Az asztalnál
102 59| sokan vigadtak. Ivott a neki nyújtott kupából. Kezet
103 59| Atillának kellesz: sok a dolog. Neki ajándékoztalak. Hát csak
104 60| asszony szavát. Nem volt neki rossz sorsa, mert csak ruhát
105 60| csupa zene szeme.~Elmondtam neki a tornácon történteket.~
106 60| És akkor kezet nyújtottam neki.~ ~
107 61| el, aki több fiat szült neki.~Azon a télen engem is beszólítottak
108 61| ott láttam elõször. Volt neki valami tíz. A király jobb
109 63| fekszik... hanyatt... Kiáltok neki: Uram!... Rázom..., nem
110 64| Talán Dzsidzsia beszélt neki is? De milyen kísértetiesen
111 64| királyné? Talán nem jelöltek neki rangjához illõ helyet a
|