Part
1 1 | Soha nem láttam többé az én jó édesapámat.~Az úr, aki megvett,
2 1 | el nem felejtem. S az én jó megmentõm Priszkosz rétor
3 1 | büszkén vittem!~A gazdám jó ember volt. Néha meg is
4 1 | tanult ember másolt. Sok jó tanáccsal segítettek azok
5 1 | szemem könnybe lábadt.~- Ó, jó uram - rebegtem térdre esve -,
6 1 | korbáccsal neveltél, hanem jó szívvel. Szép ruhában járattál,
7 1 | ember nevet?~Bólogatott:~- Jó, jó, kedves fiam. - Aztán
8 1 | nevet?~Bólogatott:~- Jó, jó, kedves fiam. - Aztán elmosolyodott. -
9 1 | végére ért, ahol Atilla jó egészséget kívánt a császárnak.~
10 1 | napokig készült, s az én jó uramnak ami fekete volt
11 2 | kérõn, barátságosan.~De jó volt, hogy görögül is értett:
12 2 | köszöntést, szólásformát: - Jó napot adjon Isten! - Erõt,
13 2 | köszöntem Rusztikiosznak:~- Jó estét kívánom. Nem elkéstem-e
14 2 | gazdám -, ki tudja, mire jó?~S én oly buzgón tanultam,
15 2 | vont.~- Mikor hogy. A lóhús jó étel, jobb a marhahúsnál.
16 2 | múltán -, te mind az úton jó szívvel néztél rám: ennem
17 3 | fésülködnek. Kenik magukat jó illatú kenõcsökkel. A százados
18 3 | tiszteletét küldi, és jó egészséget kíván.~Vigilász
19 3 | lehelettel tolmácsolja:~- ... és jó egészséget kíván.~Atilla
20 4 | vagytok? Mit kajabáltok?~- Jó emberek - lihegem -, menedéket
21 4 | már haza.~- Nézzük meg. Jó lenne hozzánk belsõ lánynak.~-
22 7 | szólott lágyan a leány -, te jó fiú vagy, s nem tehetsz
23 8 | próbáltam, papiroson is. Jó rajzos vagyok én. Csak mikor
24 8 | rajzolnám, akkor nem vagyok jó rajzos. Sem õ nem az, sem
25 11| rokonságom, kiváltott maga a jó Isten. A gazdám magával
26 11| meg azt mondja: „Pajtás!” Jó barátom. Bizony azt mondom:
27 11| fõvezér is, és barátságos jó reggelt kiáltott.~Maksziminosz
28 11| Sose fáraszd magadat, jó ember: úgyis tudom én, ki
29 11| lehetséges a megegyezés. Az lenne jó, ha fõvezér úr maga jönne
30 11| és ha esõ esik, az út se jó.~- Éppen kérni akartunk -
31 12| sok gazdag emberrel.~- Hát jó - mondta a királyné -, egy
32 14| meg ezt a láncot, hátha jó lesz a rajza hímzés alá.~
33 14| Hogyan szélben, esõben, jó idõben, színházban, asztalnál?
34 14| mondotta a királyné -, ma jó napom van, hadd legyen teljes.~
35 14| ember. Anyám egy vézna kis jó asszony - Isten legyen jutalmazója
36 14| megbántottalak. Mert te jó fiú vagy, és a lelked gyöngéd.
37 17| 17~Jó volna, ha a fejünkbe is
38 17| hun nõt!...~Itt lett volna jó leereszteni a zsilipet!~
39 17| én mindenkor a te jóságos jó szívedre, és áldom a nevedet.~
40 17| meglepte az odaérkezésem.~Jó darabig faggatott, hogy
41 18| rabot. Nem szúrnád-e szíven jó pénzért?~- Lehet - felelte
42 20| volt Emõkével. Nem lenne-e jó - gondoltam -, ha elásnám
43 20| fûzfához, és a tõrömmel jó kétarasznyi mély lyukat
44 21| haragtól.~Különös, hogy ez a jó, barátságos ember egyszerre
45 22| hogy úri helyük legyen és jó asztaluk. Krizafiosz a testõrök
46 22| beszéded - mondotta. - Úgy lesz jó, ahogyan gondolod. Én most
47 24| légyvadászatot.~A szénában alkalmas jó vackom volt. Más szolgák
48 24| Csáth vígan -, rabnak nem jó, ha pénze van.~- Ami a rabé,
49 24| ismerete, uram. Okos embernek jó ismernie az országokat,
50 24| dívik s más efféle.~- Ez már jó tudomány - bólintott elgondolkodva -,
51 25| felszerszámozva.~- Szerencsés jó reggelt adjon az Isten -
52 27| mindig szóltam neki egy-két jó szót. Amit adott, megköszöntem.~
53 28| mentem, és köszöntem neki:~- Jó estét kíván a te rabszolgád.~
54 28| Megbolondultál-e - mondotta -, hogy jó ruhát adsz ennek a rabnak?~-
55 29| ott télen, s délutánonként jó volt ott ülni a meleg kövön,
56 31| táltos, sárga szemöldökû jó ember. Fakérget, földet
57 32| ilyet a körösztény papok?~- Jó Bial - feleltem hálásan -,
58 32| kívánságom, de emberek vagyunk.~- Jó, jó - mosolygott, gyöngéden
59 32| de emberek vagyunk.~- Jó, jó - mosolygott, gyöngéden
60 32| ártalom.~- Beszélj nekem, jó Bial, a hunok hitérõl: milyen
61 32| kivizsgáltam az arcodból, hogy jó ember vagy, uram. Gondoltam:
62 32| hogy visszafordítasz.~- Hát jó. Rab maradsz, mert magad
63 33| jónak az anyja. Minden, ami jó a világon, valami rosszból
64 33| Akkor aztán igazán nincs se jó, se rossz a hun népre ezen
65 33| természetébõl?~- De mire volna ez jó, uram, a léleknek ez a minden
66 33| testen való átutazása?~- Mire jó? Tudja az, aki elindított.
67 33| gondolom, hogy erõérzésre jó. Az értelmünk erõsödik,
68 34| a kérges emberben mégis jó lélek lakott, s hízelgett
69 36| nevét, ki Aladárnak - neki jó volt mindenképpen, mert
70 37| deresek, de az ég tiszta.~- Jó jel - mondották -, igen
71 37| jel - mondották -, igen jó jel, ha napfényben indulunk.~
72 37| tiszta - mondta õ is -, jó jel. Én ugyan nem jót álmodtam,
73 37| ígérhetek semmit, Zéta. Jó fiú vagy, de ebben az órában
74 38| élhet. A világon nincs annyi jó legelõ egyvégtében, mint
75 39| szereztek annyi túzokot? A jó ég tudja!~Egy combot vittem
76 42| elveszik tõle. Bocskorát, ha jó, levonják. Köntöse, ha jó,
77 42| jó, levonják. Köntöse, ha jó, kifordítják belõle. Mindenét
78 43| nekem egy halom a mezõn jó távolocskán tõlünk. Az a
79 44| gépeket meg a kõvetõket. A jó szemûek látták.~- Be akarja
80 45| õ akarata ellen. De mert jó ember vagy, tisztellek téged,
81 46| Ahogyan Isten akarja.~- Akkor jó - csapott Atilla a kardjára -,
82 51| fölhuzakodni. A bal lábam jó, de a jobb láb... Erõs fájdalom
83 51| behunytam a szememet.~Azok a jó pogány papok! Áldja meg
84 52| mintha mondanák:~- Ó, beh jó vízben utazni a másvilágra.
85 53| analfabéta is, világos értelmû, jó érzésû. Áldás azoknak, akik
86 53| csámpás. De szent embernek jó az ilyen is: a szeretete
87 53| cserélte meg, és gondozta õket jó tanáccsal, vigasztalással
88 53| lóra rossz térddel? S ha jó volna is a térdem, hogyan
89 53| mondtam: „Tetszõbb lenne a jó Istennek, ha én pap lennék,
90 54| éltünk az öreg pappal, a jó zsoltárost is elvitte a
91 55| mintha idegen volnék.~- Jó estét, Uzura!~Uzura elejti
92 55| gondolod-e, asszonyom, hogy jó lenne, ha talán utána mennék?~-
93 55| értelek, Dzsidzsia. Hiszen jó, jó, hogy érdeklõdöl a sorsom
94 55| értelek, Dzsidzsia. Hiszen jó, jó, hogy érdeklõdöl a sorsom
95 55| nagyleány vagy, vigyázzál a jó híredre is.~Dzsidzsia hátradõlt
96 56| akkorra el is készültem. A jó rabtársak szinte versenyeztek,
97 56| aggodalommal.~- Nem, asszonyom, jó hírekkel jött.~- Ereszd
98 57| után befeküdtem a szobámba.~Jó hûvös szobácska volt az.
99 57| szégyenítetted meg magadat, jó leány. Furcsádon-furcsa,
100 57| magyarázhatnák. Ez se neked nem jó, se nekem.~A kezét az arcára
101 59| hiszen te halott vagy!~- Óh, jó uram - bókoltam udvariasan -,
102 60| fogták el. Várhattak érte jó váltságdíjat.~Azért szólítottak
103 60| meg Emõkétõl. Mert mikor jó éjszakát mondtam, sorra
104 60| Dzsidzsiának, csak amikor jó éjszakát mondott, akkor
105 63| gondoltam -, ez a leány éppen jó lenne énnekem.~De ez csak
106 63| akart lenni, aki szerencsés jó reggelt, erõt, egészséget
107 63| falhoz borulva zokog:~- Ó, jó uram! Én jó királyom!~-
108 63| zokog:~- Ó, jó uram! Én jó királyom!~- Végünk! - zokogja
109 64| szavát, és a táltos csak jó idõ múltával folytathatta:~-
110 64| kiáltás hangzott:~- Átilla! jó királyom!~Olyankor végigzúgott
111 64| sereget.~Aludj, Átilla! Jó éjszakát!~Aztán egyszerre
|