Part

  1 2 |         nem ülök estig...~- Ugyan, Emõke!~Hm, hát ez az.~- Veszek
  2 4 |            fölmosolyog az ablakra.~Emõke áll ott.~S egy perc múlván
  3 4 |     megjegyzése. Nem tudom, miért.~Emõke letelepedett a bölénybõrre,
  4 5 |            ekkor lép ki a sátorból Emõke.~Csak az a ruha volt rajta,
  5 5 |           kis rableányt látom, aki Emõke elõtt az utat hintette.
  6 7 |         gyermek. Mellettük lovagol Emõke.~A szekér után valami húsz
  7 8 |          Az üdvözlést viszonozták, Emõke is fölvetette a fátyolát,
  8 9 |          királynék csoportja köré. Emõke is mosolygott. Nem nézett
  9 9 |              mondotta Csáth.~Vajon Emõke is ott lesz-e?~A szívem
 10 9 |           nõk és férfiak vegyesen. Emõke is!~Egy minutumig csak álltam
 11 9 |            fecsegett neki valamit. Emõke gyöngyházas késsel munkált
 12 10|            lábadra!” Igaz a szava. Emõke lelkét én nem ismerem, csak
 13 11|          éjfél után hallgatott el. Emõke bizonyosan táncolt. Vajon
 14 11|          maga alá zúzva a lovasát.~Emõke lova ágaskodott, de a leány
 15 11|       ugrándozik, rendbe igazodik. Emõke marad a nyeregben, mintha
 16 12|           hatan hímeztek. Közöttük Emõke is.~Hogy az én gazdám miket
 17 12|        krétával rajzolni próbálta.~Emõke odahajolt. Én is kíváncsian
 18 12|          rajz érdekelt, hanem hogy Emõke mit néz rajta.~Hát a közepét
 19 12|        elmúlt. Az a gondolat, hogy Emõke néz, és hogy én neki a tudomásomból
 20 12|           az örömtõl.~Láttam, hogy Emõke csodálkozva néz rám, s életemben
 21 12|       dicséretek között én csak az Emõke egy halk szavát hallottam:~-
 22 12|         csodálták mindnyájan.~Csak Emõke állott. Egy leánynak a vállára
 23 12|           azt mondják: okos ember.~Emõke rám nézett. Egy percig mintha
 24 12|      cseresznyével boldogít! S épp Emõke elõtt!...~Odaadtam kint
 25 13|      többen is vagy hárommal.~Csak Emõke hiányzott.~Kedvetlenül rajzoltam.
 26 13|   Kedvetlenül rajzoltam. Hol lehet Emõke? Megint vadászik? Kivel
 27 13|            De nem volt szebb, csak Emõke az egyetlen. Mint csillagok
 28 14|            a házára. Láttam, mikor Emõke bõ hattyútoll köpenyegben
 29 14|           rejtegették a kincseket.~Emõke az ablaknál ült, amelynek
 30 14|     rajzomról. Emõkét néztem, s ha Emõke mögöttem járt, akkor a királynét.~
 31 14|           a lélekkel?~És csakugyan Emõke is inkább komoly természetû
 32 14|           görög leányok - kérdezte Emõke -, szépek-e a görög leányok?
 33 14|            az nemigen sikerült, az Emõke haján kellett megmutatnom,
 34 14|            A kezem remegett, mikor Emõke selymes haját megfogtam.
 35 14|        bírtam összerendezni.~Akkor Emõke bement a másik szobába,
 36 14|       királyné be is szólt neki:~- Emõke, rozsdát fog a tükör!~Akkor
 37 14|           a kezedbe, zöld legyezõ.~Emõke a királynéhoz fordult:~-
 38 14|        életed is, mint magad vagy.~Emõke kezet csókolt a nagyasszonynak,
 39 14|      kivarrásába fogott.~- Dalolj, Emõke - mondotta a királyné -,
 40 14|           van, hadd legyen teljes.~Emõke az ölébe eresztette a varrást,
 41 14|            hiányosan fûznek össze.~Emõke folytatta:~Elhervadt a mezõ.
 42 14|            nagyasszonyom - felelte Emõke -, akik olyanok, mint az
 43 14|            szánalommal néztek rám. Emõke is. A királyné szemöldöke
 44 14|      asszonyom? - aggodalmaskodott Emõke.~Aztán a szoba kárpitja
 45 14|     látogatóban.~Az ajtó megnyílt. Emõke jelent meg. Hozzám jött.~-
 46 19|           A te lelked ez az illat, Emõke. Te adtad nekem ebben a
 47 24|       vajon mezítláb kell-e járnom Emõke elõtt?~Megmosdottam. A hajamat
 48 24|            bor állott az asztalon. Emõke a két gyermek mellett. Ott
 49 24|           a szokás.~- Apám - szólt Emõke hevesen -, ezt a pénzt Rika
 50 24|            tej illata töltötte be.~Emõke rám se nézett. Szomorú voltam.~
 51 26|            az emeletre.~A folyosón Emõke jött velem szembe. Látogatóra
 52 28|       hidegtõl féltem, mint inkább Emõke látásától.~Az udvari rabszolgák -
 53 28|         lábamra.~Már szégyenkeztem Emõke elõtt. Ha jönni láttam,
 54 28|    szavával hálálkodtam. Ha meglát Emõke! - ez volt a legnagyobb
 55 28|       asszony is nevetett. De csak Emõke ne nevetett volna!~Erõlködtem,
 56 28|          beszélték a szolgák, hogy Emõke férjhez megyen, s hogy Aladár
 57 28|          Nem volt olyan szép, mint Emõke.~Azokat a napokat sem kívánom
 58 30|        vázát forgatta az ablaknál. Emõke végighallgatta a levelet,
 59 31|           gazdámat is.~Csak az egy Emõke volt, akivel nem bírtam
 60 31|            a szememet, látom, hogy Emõke ül mellettem, s az õ keze
 61 31|       Mikorra a kendõt elhelyezte, Emõke már nem volt a szobában.~ ~
 62 32|           apja ott ült a szobában. Emõke is átlebbent a másik szobából,
 63 32|          ez járt a fejedben?~- Ez.~Emõke arca megvidámult. Tekintete
 64 34|            késõn este tértem haza. Emõke már akkor a hálóházban volt,
 65 35|       Csáth dicsért, éreztem, hogy Emõke szeme az arcomon pihen.~ ~
 66 37|         ott álltam a szoba közepén Emõke elõtt. Magunkra maradtunk.~-
 67 37|        izmos lépései. Szétváltunk. Emõke a haján igazított. A szeme
 68 38|          hogy hazudik, mert hiszen Emõke sohasem járt egyedül, s
 69 38|           csak annyi is igaz, hogy Emõke egyszer melegen pillantott
 70 42|          abban a gyászos órában is Emõke volt az eszemben. A másvilágra
 71 53|   sóhajtottam -, de az a leány nem Emõke volt, Emõke csak egy van.~-
 72 53|            a leány nem Emõke volt, Emõke csak egy van.~- Át kell
 73 55|            teher leesett rólam. Ha Emõke asszony volna már, Csáthné
 74 56|          után ismét megjelenhettem Emõke elõtt.~Valamicskét mégis
 75 56|      formásabb vagyok, de mit mond Emõke? A bajuszomat hegyesre pödörtem.
 76 56|       nõkön. Voltak valami húszan. Emõke is köztük piros virágú fehér
 77 56|            hidegen vizsgált végig. Emõke hímzett párnát tett maga
 78 56|            tízéves gyermekek. Csak Emõke tekintete nyomott meg édesen.~-
 79 56| könnyezõnek.~A tekintetem átfutott Emõke arcán. Nézett reám pillantás
 80 56| hallgatóságom elsápad. Látom, hogy Emõke is.~- Azután más ilyen baljóslatú
 81 56|       valaki, Igaron szemlélõdtem. Emõke szólott Igarnak:~- Apám
 82 56|     éretlen gyümölcsöt ne adjanak.~Emõke a kerevetre ült, és Ildikó
 83 58|                        58~Estefelé Emõke hazatért. Egy hervadtlevél-színû
 84 58|         betelni a beszédemmel, meg Emõke.~- Várj kissé a szóval -
 85 58|         mintha festõnek beszélném.~Emõke felkönyökölt az asztaira,
 86 60|  tétlenkedtek. A sárban nem láttam Emõke lovának a nyomát.~Otthon
 87 60|           szép betûket írtam, mert Emõke is ott ült, és nézte az
 88 60|             S a csendben megszólal Emõke halkan, álmatagon:~- Hogy
 89 60|   tetszetõset beszéltem Atilláról, Emõke szeme csupa öröm volt. Búcsúzáskor
 90 60|           olyankor magammal vittem Emõke finom kis kezének a melegét.~
 91 61|           komolyan táncolni. És ha Emõke soha el nem szédítette volna
 92 61|           a hozzá legközelebbivel. Emõke Todomér gót vezérnek jutott,
 93 62|         Csáth csakugyan elutazott. Emõke bágyadt volt. Csáthné sem
 94 62|    mulatság után - korán lefeküdt.~Emõke azonban velünk maradt.~A
 95 62|            elõre, hogyan ejtem ki. Emõke tudja, mit hordoz ez a mondás.
 96 62|         percre magunkra maradtunk.~Emõke szeme akkor rám nyílott.
 97 62|      Azonban Dzsidzsia visszatért. Emõke fölkelt, s bement a másik
 98 62|    ballagtam haza, s mind éjten át Emõke szava búgott a fejemben:~„
 99 63|            formás.~Hallgattunk.~Ha Emõke nem volna a világon - gondoltam -,
100 64|        akarsz?~- Jer.~Véltem, hogy Emõke izent valamit. Mentem bágyadtan,
101 64|            ne menj el a temetésre.~Emõke szokott illatvize szaglott
102 64|          Fölveti a fekete fátyolt: Emõke.~Ránéz a szolgatársaimra,
103 64|       átfutó gondolatom volt. Amit Emõke kíván, az nekem parancs.~
104 64|        mindenki ismeretlenné vált: Emõke elveszett közöttük.~Ha közéjük
105 64|        koszorúk és fáklyák közé, s Emõke a királynékhoz csatlakozott.~ ~