Part

 1 1 |            Nem adnád el nekem ezt a kis rabszolgát?~- Szíves örömest! -
 2 1 |          lekötelezel, ha értéktelen kis ajándékomnak tekinted.~-
 3 1 |            utcán át egy kétemeletes kis házba. Csak faház, de szép,
 4 1 |           ra. Olvasd el.~Kivettem a kis iratcsomót. Levertem róla
 5 1 |     Maksziminoszhoz mentem. Ott egy kis rabszolgát találtam. Embertelenül
 6 2 |        magamnak egy forradásos arcú kis hun legényt. Mert valamennyi
 7 2 |             azon állapodtunk meg. S kis ideig némán szemléltük a
 8 2 |        görbe kardja maga megért egy kis országot. No, szegény Deél,
 9 2 |           verejtéküket törölgették.~Kis idõ múltán kilép egy finom
10 2 |          ilyen büszkék.~A leány egy kis rezes sarkú tulipános ládát
11 3 |          elképzeltük: egy dísztelen kis terembe léptünk, amelyet
12 4 |            három karmazsinbõrt, egy kis kosár indiai borsot, fahajat,
13 4 |        csúfítatlan.~Az idõsebbiknek kis teknõsbéka pajzsa van a
14 4 |       derekáig.~Tejet hozott ki egy kis ezüstszilkében. Utána egy
15 4 |    bölénybõrre, és az ölébe vonta a kis porontyot. Körültörülte
16 5 |       királyné házától, és keskeny, kis patkósan hajló gyalogút
17 5 |             a tizenhárom éves forma kis rableány, aki délelõtt a
18 5 |            ma is látom, amint a két kis piros csizma, tip-top, lépeget
19 5 |           Szolga!...~Megfordulok. A kis rableányt látom, aki Emõke
20 5 |             nevetett. Csúnya, vézna kis barna leány volt, és arca
21 5 |           volt, és arca piszkos is. Kis szemtelen!~- Mondd meg a
22 7 |           törõdök többé a leánnyal, kis idõ múlván láthatatlan kalapács
23 7 |          hun. Szemben velük a vézna kis rableány s a két gyermek.
24 8 |       csizmás lábacskája aranyozott kis kengyelben pihen.~Sokszor
25 8 |       vörösre festett íjat, a szûcs kis subát, a fegyverkovács kardot,
26 9 |        idegenek vivátoztak náluk.~A kis Csaba mosolyogva intett
27 9 |          nemigen hitték, de azért a kis királyfi kedves volt mindenki
28 9 |          Mellette lovagol jobbról a kis Csaba királyfi, balról a
29 9 |    babérlevelekre, s középre néhány kis virágot illesztettem. Azután
30 9 |           felé pergett, fölfogtam a kis tálat, és vittem az emeletre.~
31 11|            ember. A hunok többnyire kis emberek és lõcslábúak. Csak
32 11|       Keleten. S hogy az örömbe egy kis szomorúság is vegyült: Aladár
33 12|             faragcsált volna ki egy kis madárkalitkát csupa egymást
34 12|       bennünket egy szépen faragott kis egy emeletes palota felé,
35 12|              A nyakán nefelejcsszín kis selyemkendõ. Arcának õszibarackos
36 12|            láttam, hogy egy pirinkó kis lencse is van a bal arcán,
37 12|           mennyire illet neki!~Az a kis lencse!~Ézsau egy tál lencséért
38 13|              A kapuban Csáthéknak a kis dadájával találkoztam. Elém
39 13|      felesége.~Délfelé bevezették a kis Csabát. Csinos kis csillogó
40 13|     bevezették a kis Csabát. Csinos kis csillogó szemû kölyök. Bizonyosan
41 13|            fölhálózták a térdéig.~A kis királyfit minden nõ megcsókolta.
42 14|          ékességük. A lábakon finom kis szandálok. Ünnepeken a szandálokat
43 14|        barna ember. Anyám egy vézna kis jó asszony - Isten legyen
44 14|       beletömhet. Az én apámnak egy kis földje és egy tarka kis
45 14|             kis földje és egy tarka kis tehene volt. A házban már
46 14|            Beszélt, susogott a szép kis piros ajak, beszélt az egész
47 15|      bedugva.~Bement Csáthékhoz, és kis idõ múlván Emõkével és a
48 15|         fogadta-e a köszönésemet. A kis szürke ló csülökig táncolt
49 15|          lóval. Az egyik szolga egy kis selyemerszényt hozott nekem.~
50 15|         aranypénz volt benne és hat kis római: Julius Caesar idejébõl
51 15|           Egy földszinti ablakból a kis sovány rableány, Dzsidzsia
52 17|            uram pecsétje ott volt a kis tábori íróasztalban. Bepecsételtem
53 18|             víz folyna az ereimben. Kis idõ múltán Vigilász is visszatért.
54 18|         kövön az aranyat, s eltûnt.~Kis ideig még hallottuk az éji
55 19|    törvényei külön valamik.~A rózsa kis papirosban rejtõzött a mellemen.
56 20|         tenger partján az én boldog kis hajlékomat.~ ~
57 21|    közönséges fenyõfa ládában másik kis vaspántos ládikót találtak,
58 23|             háltam, a gazdám tiszta kis tornácán. Az ablakban virág.
59 23|        semmi dógunk. Gyermök ammég.~Kis ideig hallgattunk. Én a
60 27|             a szemem azon a szegény kis tollas állaton. Rút volt
61 27|       tyúkkal társalogtam.~- Gyere, kis tollas ördög, ne félj. Nesze!
62 28|          oldalt látszott valamelyes kis molyrágás. A nadrágnak se
63 28|           volt más hibája, csak egy kis kopás hátul, de azt a köntös
64 30|     Fölmentek. Ajándékot vittek egy kis ládában, s körülbelül negyedóráig
65 30|        eredetû ember volt. Ösztövér kis barna legény, de eszes,
66 31|                Kopi - rebegtem -, a kis Tollas Ördög... él-e?~-
67 33|          gödölye ugrál.~- Köszönöm, kis pajtás.~- Rabnak én nem
68 33|          hoztak ki, s ráfektették a kis szenvedõt. Nemigen jajgatott.
69 37|             ugrott, és megcsókolt a kis szemtelen, összevissza vizezte
70 38|          még. Meg aztán olyan rongy kis pesztráért nem gondolod
71 42|            Pedig bizonyára csak egy kis fogságbüntetés, egy kis
72 42|             kis fogságbüntetés, egy kis tanulmányút, rövid kiutazás
73 42|          pihegett -, otthon van egy kis értékem: néhány rend ruhám
74 46|             nyírfától tízlépésnyire kis máglyát raknak a jámborok.
75 46|         ismételte a nép is.~A tûzre kis ezüstvederbõl bort öntenek.
76 47|           Belenyúlt a ládába, s két kis bõrtömlõt vett ki onnan,
77 50|         nevét.~- Hát te? - kérdezte kis idõ múlván, oly szomorú
78 50|             Csak a szája mozog még.~Kis idõ múlván nyöszörögve szólott:~-
79 50|            Csak jer a hangom iránt.~Kis idõ múlva éreztem, hogy
80 50|          percre az eszembe, a sánta kis fekete tyúkom. S láttam
81 50|           pipikém? - rebegtem. - Te kis rongyos ördög! Víz kell?
82 50| olykor-olykor szakad egy-egy tiszta kis rés, amelyen át látni lehet
83 55|        partjára.~A kürtömbe fújtam.~Kis idõ múltával látom, hogy
84 55|     asztalra csaptam:~- A tyúkom, a kis fekete ördög, megvan-e még?~
85 58|         lovacskán járt akkor. Kezes kis kedves állat volt az. Ott
86 60|           itt, amelyek megérnek egy kis országot, és Turzó fõbecsüs
87 60|          Isten tudja, mire gondolt.~Kis idõ múlván megint kérdezett:~-
88 60|         magammal vittem Emõke finom kis kezének a melegét.~Hát annyira
89 63|            Ott állt a Szabad-Görög: kis csikóbõrös kulacsból kínálta
90 64|           gyûrût folyik a Tisza egy kis sziget körül. Estére már
91 64|           száll a felhõk között egy kis csapat emberrel: véres lovak
92 64|             sokszor fontoskodók, és kis füstbõl nagy felleget fújnak.
93 64|          folytatta:~Utoljára szólok kis Csaba virágom, ~te legkedvesebbem
94 64|             tompa dobpergést. Aztán kis idõre csend következett: