Part
1 1 | hitt az álmok jelentésében, mind a ketten találgattuk, hogy
2 2 | legényt. Mert valamennyi hun, mind forradásos arcú az. Mégis
3 2 | szólott egy perc múltán -, te mind az úton jó szívvel néztél
4 2 | ereszkedtünk.~Az én uram mind éjten át hánykolódott. Sóhajtott,
5 2 | vastag, vörös sávos csergébõl mind a kettõ. A bejáratot fehér
6 2 | kézben két valóságos kard, mind a két kard szurokkal volt
7 3 | és Rusztikiosz is utána. Mind a kettõnek ragyogott az
8 3 | Csáth és még valami hárman.~Mind piros-egészséges állat,
9 3 | ameddig a szökevényeket mind ki nem adjátok?~S a hangja
10 8 | épületcsoport sárgállik elõ. Mind a kettõ dombon áll, és fából
11 8 | Nincs-e a sarkunk alatt már mind a világ? Még csak a római
12 8 | közelebbrõl a két fapalotát is. Mind a kettõ remeke az ácsmûvészetnek
13 8 | apró, kerek ablak, az is mind magasan, és persze csak
14 9 | gyöngyvirág vagy tulipán.~A nép mind a fõútra tolong. Az elsõ
15 12| darabig tanakodott, hogy mind a ketten fölmenjenek-e a
16 12| Egy nagyállú is köztük. Mind a hatan hímeztek. Közöttük
17 12| a kíváncsiak állanak. De mind hajadonfõvel, csupán a király
18 13| Vérszínpiros selyemben mind a kettõ, s õszek is már
19 13| a kettõ, s õszek is már mind a ketten. Pengették, hangolgatták
20 13| Cerkón se nevetett?~S erre mind a hárman kacagtak.~A százados
21 14| kefélgették, fényesítették mind a hárman.~A királyné is.
22 14| miénk?~- A görög leányok mind feketék, fekete szemûek,
23 14| Hogyan? - kérdezte egyszerre mind a három nõ.~- Alól selyeming
24 14| kezét nyújtotta.~Megfogtam mind a két kezemmel, mint ahogy
25 15| folyhatott köztük, mert mind a hárman nevettek.~Egy percre
26 19| eleven láncként állják körül mind a birodalmat, és talán másutt
27 21| mutatott:~- Kötözzétek meg mind a hármat!~Bennem megfagyott
28 22| költséged élelemre. Barmaid ha mind elhullottak volna is, ennek
29 22| Edekon úr kezet nyújtott, s mind a hárman megesküdtünk, hogy
30 24| okossága vagy emléke, ami mind meg van gyûjtve a könyvekben,
31 28| szarvasbõr, borjúbõr, de mind szõrösen. A könnyû posztósüveg
32 28| országok és népek leírását.~Õ mind elhitte. A kutyafejû emberek,
33 28| emberek, az egylábúak neki mind hihetõk voltak.~De ez tartotta
34 28| õk mondják: külsõ rabok - mind hajadonfõtt és rongyos,
35 30| engem, és hozzátok utazott. Mind e napig vissza nem tért.~
36 31| állanom. Azok a cselédek mind rabok voltak, csak a csikós,
37 33| és eltiporta.~A többi is mind tudott valamit, amibõl megélt.
38 36| azontúl mindig együtt jártak.~Mind a két küldöttség azért jött,
39 36| De csak a fiatalja. Az is mind fegyveres. Tornyos rézsisak
40 36| szemöldökû, hosszú nyakú. Mind szálas. Nyilazásban elsõ
41 36| között.~Végül beözönlött mind a hun nép, a fekete hunok
42 36| szõke. A fekete hunok haja mind koromszín fekete. Csáthnak
43 36| hajad!...~Azok a hunugorok mind két karddal fegyverzetten
44 36| fehér gubás csapat, de az mind hun és hun. Mintha a föld
45 37| a riogásától zajongott. Mind az indulót fújta. Sípos
46 38| hogy ha azok az emberek mind szembejönnének, akik csak
47 38| csillogó szemmel. - „Ha azok mind...” Hogy mondtad?~És elnyargalt.~
48 38| Konstantinápoly.~- Aztán mind a világ!~- Nem. Országot
49 38| az az ember. A királyné mind megvette. Van ott pénz,
50 40| balta, fejsze volt a hadban, mind csak hidat és dereglyét
51 40| nyolcvanezer embere van. Mind hõs, és mind bolond.~Egy
52 40| embere van. Mind hõs, és mind bolond.~Egy óra múlván vér-sártól
53 41| üres, mint az apró városok mind, amerre vonulunk. Csak egy-egy
54 42| omló könnyeivel könyörög.~- Mind a te gyermeked ez? - kérdezi
55 42| ez? - kérdezi Atilla.~- Mind, uram! - sírja az asszony. -
56 43| imádkoztak, nem tudom, de mind elkomorodott. Fekete ruhájukban
57 44| Az õrtüzek kigyulladtak mind a két sereg elõtt. Az õrségek
58 46| raknak a jámborok. A táltosok mind ott tesznek-vesznek a máglya
59 48| tábor közt lovak milliói. Mind a patakon. Vajon jut-e víz
60 48| Siet Atillához.~A hunok már mind lovon ülnek. A fiatalja
61 49| most már, hogy a római had mind a balszárnyon áll, szemben
62 50| ért, hogy elájult belé - mind azt mondta: nem fájt.~Mikor
63 50| formájáról éreztem, hogy frank ló mind a kettõ.~A fáklyások eközben
64 50| tudod?~- Csöndes a tábor, mind a kettõ.~- Tehát alszanak.~-
65 50| látni nem látok. Vak vagyok mind a két szememre.~- A látó
66 50| szememet kilõtték nyíllal. Mind a kettõt egyszerre. Adj
67 50| sebesült vagy, én is. És mind a ketten szomjazunk.~- Nem
68 51| velem.~- Mért nem jön ki mind a tábor - szólok panaszosam -,
69 52| mint spongyában a víz. Mind megittam az utolsó cseppig.~
70 54| gyõztük. A paptársaink csaknem mind meghaltak. Aki meg nem halt
71 55| volt. A rabok és a cselédek mind egybegyûltek, hogy a szavamat
72 56| letörtük, az egész Itália mind a lábunkhoz esett. Ezernyi
73 58| Katalaun síkját.~S azon este mind csak Csáthról beszéltem.
74 59| asszony és leány vegyesen. Mind barna, alacsony, s mind
75 59| Mind barna, alacsony, s mind rongyos, mind szomorú. Kísérték
76 59| alacsony, s mind rongyos, mind szomorú. Kísérték õket hunok
77 59| lehetett hallani. A város népe mind künn. A férfiak a süvegüket
78 62| fejjel ballagtam haza, s mind éjten át Emõke szava búgott
79 63| istenszobrok fehérlettek. Azokat mind a római városokból hozták.
80 63| köntöse piroslott. Bizonyára mind éjten át ott õrködött, s
81 63| ég minden csillagát, az mind semmi ahhoz a kincshez képest,
82 63| ki az ágyra borult, de mind jajgatott, mind sírt csukladozó
83 63| borult, de mind jajgatott, mind sírt csukladozó zokogással.~-
84 64| Már akkor a paloták népe mind feketébe öltözötten járt-kelt.
85 64| fõtisztek, a hun mágnások mind hajadonfõtt, megtépett ruhában.~
86 64| tengernyi népet. A férfiak mind véres arccal, véres köntösben.
87 64| a koporsót. A zászlókat mind elhozták, mint mikor háborúba
88 64| nap, s a fáklyák világa mind jobban csillogott az esti
89 64| szóltak. Valamennyi kürt mind azt a jelet búgta, amivel
90 64| lónak is van lelke. Éjfélkor mind a két lélek megmozdul, fölkel.
|