Part
1 1 | nyaggatás volt a sorsom. Ha talán elfojtom a szenvedéseim
2 1 | könnyeim folytak szüntelenül.~Talán négy nap is beletellett,
3 1 | igaz érzésével -, aztán talán nem is olyan fekete az a
4 2 | rám tévedt a tekintete, s talán, hogy idegen voltam, megállott
5 4 | fából való, szétszedhetõ. Talán négy szoba ha van benne.~
6 4 | hogy szarvasbõrbõl készült, talán azért hagyta rajta a szõrt
7 5 | állott meg: a cselédet várta. Talán hogy megszidja: miért késett
8 5 | miért késett a munkájával? Talán hogy az utat tovább poroztassa
9 5 | az is egykedvûen. Vélte talán, hogy parancsot teljesítettem.~
10 7 | batyujukkal. Tehát ezek is jönnek! Talán ugyanazon az úton jönnek,
11 7 | így állok égõ szemmel s talán halvány orcával, hozzám
12 7 | volna jobbra, én balra. Talán nem is találkoztunk volna
13 7 | Föltekintettem. Õ tért vissza.~Talán bizony megint: hogy megüssön?
14 8 | akkora térség kereklik, hogy talán lóversenyeket is rendeznek
15 9 | a süvege kék, égszínkék, talán hogy a haja szõkesége jobban
16 9 | csakhogy a muzsikus hunokat talán gyermekkoruktól kezdve nevelik
17 9 | ételnek és egy korty italnak. Talán azt mondták vele, hogy a
18 11| felcsapódott. A korbács hevert ott, talán éppen az a korbács, amellyel
19 12| egy másik vastag pokróc, talán kókuszrostból való. A királyné
20 14| hogy úgy szokták. A szokás talán maradvány az õsidõkbõl,
21 14| parancsol többé semmit.~De talán valami bolondot is mondtam,
22 14| megszidnak majd érte? Vagy talán karóba is húznak, hogy a
23 15| végigmennék az udvarukon, talán meglátnám õt... Csak még
24 15| láthatom? Az est csöndes. Talán ott vacsoráznak késõbb,
25 18| vibrált a távolban. Az Iszter talán a legnagyobb folyama a világnak.
26 19| körül mind a birodalmat, és talán másutt is rómaiasan bánnak
27 23| Élnek a szülõid?~- Apám talán él még.~- Mi az apád?~-
28 27| beszélsz, mint valami gyiák. Te talán a rovást is érted?~- Tud
29 27| olvassák e bús soraimat, s talán csodálkoznak azon, hogy
30 28| Megálltam egy percre, hogy talán mond valamit, de nem mondott
31 28| nem érdemlem én ezt, talán hitványabb ruha is akad
32 29| Ha õ nem volna a világon, talán rám bíznák a gyermekeket!~-
33 30| Három láda arany van velünk. Talán csak fölér egy embernek
34 31| Azt is gondoltam, hogy talán mégis úrnak éreznek ezek
35 32| Emõkének. Csáth jobban félt talán tõle, mint Atillától.~Aznaptól
36 34| magának egy úri embert. Talán arra gondolt, hogy ha úrrá
37 35| Gondoltam: rabszolgának talán így illik.~- Kelj föl -
38 35| szemébõl.~Azon aggódtam, hogy talán a bolond Cerkó mesterségébe
39 35| Megvártam õt az ajtóban, hogy talán szól valamit. S magamban
40 35| magamban röstelkedtem, hogy talán a nyíltságom volt a barbároknak
41 36| volna folyton õket. A számuk talán azért is tetszett olyan
42 36| tudta, hogy hova megyen.~Talán február elsõ napja volt,
43 37| Megcsókolhatod az arcomat.~Talán nem lett volna szabad másképp
44 38| kisasszonyokra kancsalogsz te? Talán már meg is ígérted neki?...~-
45 39| széles lábnyomok piroslottak. Talán éppen annak a lába nyomai,
46 44| Szangibánnak a hada az. Talán gyanakszik arra az ingadozó
47 44| azért hagyja középen? Vagy talán a hosszú dárdának a derékhad
48 44| Vígan kiáltott rám:~- Nini? Talán te is harcolsz?~- Nem is
49 45| óvilág népe eljött ellened, s talán már holnap kihúzod a fegyveredet,
50 48| zabot az az állat, amely talán már reggel a Halál világába
51 48| bosszankodott egyik-másik.~- Talán délután.~- Délután? Öregapám
52 49| Mindenki kiabálva beszél.~Talán csak én egymagam vagyok
53 49| szünös-szüntelen a sokaság fölött. Talán a kezdetben való nyomás
54 49| az emberirtás, nem tudom: talán negyedóráig, talán egy óráig.
55 49| tudom: talán negyedóráig, talán egy óráig. Csak azt láttam,
56 49| zászlója lobog a távolban, talán az ellenséges tábor közepén.~
57 50| lehetnek? Sok ütést éreztem, de talán felfogta a disznóbõr köntös,
58 50| térdemben.~Odanyúlok, hogy talán nyíl áll benne. Érzem, hogy
59 50| majdnem még egyszer elájultam.~Talán az tartott mégis eszméletben,
60 50| megijedtem. Arra gondoltam, hogy talán nem hunok. Ha ellenséges
61 50| halottak között, magam is talán reggelre halott? Mi hozott
62 50| Nem: vigyáznak. Vagy talán kerítik egymást. Szomjazom.~-
63 50| minket nem visznek haza?~- Talán reggel.~- Hát nem bizonyos?~-
64 50| katona!~- Ha túlról mennél, talán ki tudnád szabadítani a
65 50| odaláttam.~Mennyi idõ lehet? Talán éjfél van. Az égen sûrû
66 51| hogy alig bírom fölemelni. Talán a sisaktól? Csakugyan a
67 53| mikorra hazajutnál innen, talán már szoptat is.~Csak ezt
68 55| hadjáratból?~- Nem. Ott a had talán?~- Ott.~Erre meg nekem esett
69 55| asszonyom, hogy jó lenne, ha talán utána mennék?~- Mégy a pokolba,
70 56| kerevetének támaszkodott. És talán õ is mosolygott. Nem tudom
71 57| pajkosan kisasszonynak nevezik. Talán, hogy Emõkének a viselt
72 57| mondta, hogy aszongya: „Talán jobb neki így.”~Percekig
73 58| honnan kerülhetett oda: talán éppen az én hazámból hozta
74 60| ilyen házba kerültél. Másutt talán tehenek mellé zártak volna,
75 62| különös bús nézéssel, ahogyan talán csak az a nõ nézhet, aki
76 63| mellett várják Atillát.~Talán még nagyobb népsokaság is
77 63| meglegyen a nászünnep. Atilla talán már másnap indul, s magával
78 63| Dzsidzsia karja remeg.~- Fázol talán? - kérdem gyöngédeden.~Mert
79 64| Nem értettem, mit akar? Talán Dzsidzsia beszélt neki is?
80 64| megsértette valaki Emõkét: talán az anyja, talán valamelyik
81 64| Emõkét: talán az anyja, talán valamelyik királyné? Talán
82 64| talán valamelyik királyné? Talán nem jelöltek neki rangjához
83 64| Mennyi fáklya volt ott? Talán millió, talán több millió
84 64| volt ott? Talán millió, talán több millió is. Az égen
85 64| idõre csend következett: talán a táltosok imádkoztak.~Leszálltam
86 65| 65~Talán éjfél is volt, mikorra beérkeztem
87 65| látok. Miért maradt el? Talán nem tudták: ki adja a tort?
88 65| A család adja? A család talán zavargástól tartott.~De
89 65| tartott.~De nem is gondolt talán senki a torra. A csapás
|