Part

 1 1 |            úrnak, hogy a szerencsének mindig az útjában légy.~Soha nem
 2 1 |          tudományt ismertem. A gazdám mindig tõlem kérdezte írás közben
 3 1 |              a reggelijét is. Aközben mindig elmondta, mit álmodott,
 4 1 |           kérdeztem. A pénzt különben mindig én tartottam számon.~- Add
 5 1 |              hogy elsápadok. A vértõl mindig irtóztam, ha csak emlegették
 6 2 |           ügyes tanító volt különben: mindig hunul mondta a kérdést,
 7 2 |           földre jutottunk, s azontúl mindig síkon jártunk. Már akkor
 8 2 |               volt, negyvenévesforma, mindig sietõs mozgású.~A gazdám
 9 3 |           dülleszki Maksziminosz, aki mindig olyan peckesen állt, mintha
10 3 |           vacogott Vigilász -, Atilla mindig nyájasan fogadott. Én ilyen
11 4 |          faluba. Az idegen nép látása mindig mulatságos. Az meg éppenséggel
12 6 |               ha behunyom a szememet, mindig látom õt. Látom, amint fehér
13 7 |         Boldog voltam, hogy messzirõl mindig láthattam Emõkét. Úgy haladt
14 10|        könyvtárba.~Persze a jegyzetek mindig az én kezem írása. Dirib-darab
15 10|             néha süteményt hozott. Én mindig is örültem a süteménynek.
16 11|      rómaiaknál. A ti birodalmatokban mindig folyik a vér. Ha nem hadak
17 12|        könyvet másolnak, az elsõ betû mindig kép. Többnyire virág. Az
18 13|               látni Emõkénél, hogy ne mindig arra az egy lányra gondoljak.
19 15|     köszöntötték a serleget. Olyankor mindig inniuk kellett. Atilla ebédjén
20 15|        apámnak az állapotát, s ha még mindig ott szegénykedik, beállítok
21 17|             bajomnak. Irigyeim voltak mindig. Nem neheztelek rájuk.~-
22 18|         káromkodott Eszlász -, nektek mindig itt kell lennetek a réven!
23 18|             folyama a világnak. Engem mindig csodálkozás fog el, mikor
24 18|                 de hamarosan.~Eszlász mindig evett, s mindig ivott, és
25 18|               Eszlász mindig evett, s mindig ivott, és sokat pörölt.
26 20|       történik velem? Én ezt a helyet mindig megtalálom. Ki keresgélne
27 27|           szólalt meg elõször (akinek mindig tréfára állt a bajusza):~-
28 27|               morcos volt is irántam, mindig szóltam neki egy-két jó
29 27|             De hát azért csak megvan. Mindig egyedül, mindig szomorúan,
30 27|               megvan. Mindig egyedül, mindig szomorúan, gondolkodón.
31 27|              engem, hogy reggelenkint mindig ott találtam magam mellett.
32 28|         tovább is hajadonfõtt.~Én még mindig csatlósa voltam Csáthnak.
33 28|             én, amikor csak lehetett, mindig kerestem a fonalat, amely
34 28|       fésülködtek. A hajuk, szakálluk mindig torzas-borzas volt.~Én idõnként
35 28|      mosdottam és fésülködtem. De még mindig a római ruha volt rajtam,
36 28|              befelé fordíthassák.~Tûz mindig égdegél a sátorban, de csak
37 29|        kedvetlen. De ha engem látott, mindig mosolygott és köszönt. Nem
38 31|             valami fitymálást éreztem mindig a hangjában.~Késõbb ismertem
39 32|          mezején kellett tanulnom..., mindig nyaktöréssel fenyegettek.~
40 32|              fenyegettek.~A rohanásra mindig sûrû csapatban indultunk,
41 33|           ügyekben ott lehetett látni mindig a fõurak között. Ritkás
42 33|               is jártak hittérítõk?~- Mindig jön egy-kettõ a visszatérõ
43 34|    álmodhatott abban az idõben.~Addig mindig csak aranyat küldtek a Krizafiosz
44 35|         vendégelt meg. Máskor az ebéd mindig tanácskozás volt.~A király
45 35|    meghányták-vetették.~Az öreg szava mindig sokat nyomott, s végül Atillának
46 36| összebarátkozott Aladárral, s azontúl mindig együtt jártak.~Mind a két
47 37|             messze állsz tõlem..., és mindig és örökkön messze állsz
48 38|            vad, erdõs vidéken. De még mindig Atilla birodalmában jártunk.
49 38|           szívesen beszélgetett velem mindig, s én meg az út unalmait
50 38|               ötvenéves hun fõúr, aki mindig haragosan nézett mindenkire,
51 38|          találkoztatok?~- Sokszor. De mindig csak hazatéret.~Dombra érkeztünk,
52 38|           járt egyedül, s a napnyugta mindig otthon találta õt, de ha
53 39|                    39~Atillát az úton mindig magam elõtt láttam száz-kétszáz
54 39|           étel is készen volt.~Én még mindig azt a fejetlen püspököt
55 40|              aztán, hogy hadjáratokon mindig a pompa környezi Atillát,
56 43|              volt-e az oka, vagy hogy mindig imádkoztak, nem tudom, de
57 43|              dögvész tizedeli, de még mindig leírhatatlan sokaság. Átilla
58 44|             hunok különben az úton is mindig csak harci fogásokról beszélgettek.
59 44|         tanácsok, bármily ostobák is, mindig érdekesek háborús idõben.~
60 44|               mint a másoké, az eszem mindig helyén van: ahol azt látom
61 44|            veszedelembõl?~Délután még mindig helyezkedett a római hadsereg.
62 44|               a fiatal Szkura, akinek mindig fél fülön a süvege. Táncolt
63 48|          reggel, míg meleg nincsen. S mindig jobb ma, mint holnap.~Magam
64 49|            fogva.~Az én kengyelem még mindig hosszú. De marja az arcomat
65 50|      távolodnak. Eszmélkedek: hát még mindig nem gyõztünk? Gyõzünk-e?
66 51|              A levegõ hûvös, noha még mindig olyan a fejem, mintha tüzes
67 51|      szökemlésekkel közelítenek. A ló mindig átugrik a halottakon.~Integetek
68 52|           fogva húzott már, de én még mindig kapaszkodtam az élet gyökerébe.~-
69 52|            Villámlott és dörgött.~Még mindig hanyatt feküdtem, és a kezemmel
70 53|              szeretetünk. Hanem, hogy mindig imádkoztunk, azt mondtam: „
71 56|               nem ösmer.~A szép ruhát mindig szerettem. Ez az egy nõi
72 56|            kellett is mosnom, de volt mindig fehér ruhám, s illatszert
73 56|          fehér ruhám, s illatszert is mindig szereztem, ha egyebet nem,
74 56|            mert a nõk, mikor vidámak, mindig gyermekek, tízéves gyermekek.
75 56|              Rika asszony -, a király mindig búsnak látszik, és ha sírna
76 57|                Bántotta is a szememet mindig!~- Beszélni szeretnék veled -
77 57|             Te nem vagy Átilla. És én mindig... testvéremnek... éreztelek.~-
78 58|              volt az. Ott legelészett mindig a ház körül, s akárki szólította,
79 58|           neved: Beszélj.~- Köszönöm. Mindig örömmel, ha szólítasz. De
80 58|        kötelessége látnia a gazdáját. Mindig mellette vagy mögötte harcoltam
81 60|             is, mint a galamb. Átilla mindig fiatal marad. Olyan õ, mint
82 60|           mágnások között!~Csáthékhoz mindig estennen hívattak, mikor
83 60|              beszélgettünk is. Mirõl? Mindig csak Atilláról. Kik jártak
84 60|            nem beszélhettem Emõkével. Mindig ott ült a szobában az anyja
85 60|               és õ zárta be az ajtót.~Mindig boldog szívvel váltam meg
86 61|           aztán intett a zenészeknek.~Mindig õ kezdte a táncot. Az már
87 64|               hun istenhez.~És én még mindig a szobában ültem. Fekete
88 64|                A táltos folytatta:~Ki mindig a halál birodalmát jártam, ~
89 65|              testben járó égi angyal! Mindig mellettem lengett a te szárnyad,