Part
1 1 | egy platánfa alatt.~- No, itt a rabszolgátok - mondotta
2 1 | Nesze!” Ó, uram, meghalok én itt ebben a házban, érzem, hogy
3 1 | válaszolta a vendég -, hanem itt egy arany, hogy színe legyen
4 1 | szobát bezárjuk. Aztán nézd: itt van tíz arany. Ezen végy
5 4 | pocsékká vert bennünket itt a tóparton. A mennykõ közibénk
6 7 | hazádban mások a szokások... Itt ez a fátyol, kösd be az
7 7 | ha csak állat is. Hát... itt a kezem, megcsókolhatod.~-
8 8 | a dolgom. A király délre itt lesz, és nekem kell fogadnom.~
9 11| Mert amikor háború nincsen, itt mindenki zavartalanul élhet
10 11| hogy a keletrómai követ itt van; üdvözletét küldi, s
11 11| politikát, körültekintett.~- Itt akartok-e sátorozni? Messze
12 11| sátorozni? Messze vagytok itt a királyi palotától, és
13 12| méltóztassék rendelkezni vele, míg itt tartózkodunk Felséged országában.~-
14 12| sastollas posztósüveg.~- Mert az itt a szokás - magyarázza halkan
15 12| csaknem minden délelõtt itt ül. Neki nem kell tanácsos.
16 12| igazságot. Ez is nagy pör itt. Az egyik fiatal hun valami
17 13| nevem Dzsidzsa. Vagy ahogy itt mondják: Dzsidzsia.~Csúnya
18 13| rabja volt Csáthéknak, és itt szült engem. De tavaly meghalt,
19 14| kopog?~- Gyere ki galambom: itt vagyok, itt vagyok! ~Fehér
20 14| ki galambom: itt vagyok, itt vagyok! ~Fehér a paripám,
21 15| elvesztettem egy ezüstgombot. Mikor itt jártunk, akkor vesztettem
22 15| Reggel már nem leszek itt - mondottam. - Elutazunk.~-
23 16| lebbent félre.~De a rózsa itt volt a szívemen.~Vajon csakugyan
24 17| szerzett feleségül, hun nõt!...~Itt lett volna jó leereszteni
25 18| Eszlász -, nektek mindig itt kell lennetek a réven! Hol
26 18| dörmögött Eszlász. - Nektek itt a helyetek!~- Rómaiasan
27 18| értük, bizony nem õrizgetjük itt. Eddig csak vízbe hánytuk
28 18| neki. Ezek az emberek is itt ülnek. Érdekes nekik, hogyan
29 18| felelte az egyik hun -, itt a köcsög. Az imént hoztam
30 19| cselekszem? Akkor már nem lesz itt Vigilász, sem Eszlász: nem
31 21| követünkkel?! Õ a császár személye itt. Nem voltál-e te is követ
32 21| Eszlásznak a csizmájára.~- Itt várok estig, míg az emberek
33 22| tüstént nem vallasz, a fiadat itt koncoltatom fel a szemed
34 22| Micsoda sötét titok van itt?! Micsoda pokolba keveredtem
35 22| egy palotát, bármelyiket itt a városban, csak persze
36 23| De nem hálhatnék-e én itt az éjjel is? Mert sohase
37 23| kérdeztem:~- Milyen a világ itt Csáthéknál, Csokona bátyám?
38 23| keserû.~- Mégis: hogy bánnak itt a rabokkal?~- Kivel hogy.
39 23| mimiattunk.~- Lóhúst is kell itt ennem?~- Nem erõltetik beléd.~-
40 24| szót is ösmerjem: enyém. Itt tudom, más a szokás.~- Apám -
41 27| kezed ugyan uras. No, majd itt megvastagodik.~A másik:~-
42 27| háltál otthon selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.~
43 29| prütyögte -, örülök, hogy itt talállak.~Leült mellém,
44 30| szomszéd szobában. No, kutyám: itt se be, se ki!~- Uram - szólaltam
45 31| könnyezett.~- Ugyan ne picsogj itt - szólt rá a táltos -, nem
46 31| fölváltva ápoltak.~A cselédek... Itt meg kell állanom. Azok a
47 32| látszom. Én, hogy a gazdámmal itt jártam, megszerettem a hun
48 32| udvarban. Ott nõk kormányoznak. Itt férfiak. Láttalak téged,
49 33| jegyelték minden sátoron, hogy itt pap lakik. S valamennyinek
50 33| Eszerint - mondottam - már itt is jártak hittérítõk?~-
51 34| diadalmasan üvöltötték:~- Itt a fej! Hozzák az orgyilkos
52 36| számlálás napokig eltartott. Itt tízezer, ott húszezer, a
53 38| lelkesedett Csege -, halandó isten itt közöttünk!~Vállat vontam:~-
54 38| szeplõs-szõke fõravó.~- Mit hallott itt Csáth? - kérdezte kíváncsian.~
55 42| mellékén halottak hevertek. Itt egy neur, amott egy herul,
56 43| mondod el, amit közlök.~- Itt a kezem. De ha nem teljesedik?~-
57 44| járt a fülem körül:~- Zéta, itt maradsz! Sok ezer ember
58 45| végzõdik. Bolygunk és küzdünk itt, s nem tudjuk, miért. De
59 46| messzeségben, s a máglya tüze ropog itt elõttünk, a papok nyúlongó
60 49| szónoklat ez is: Nézzétek, itt az Isten kardja!~A távoli
61 50| zsibongása a fájdalomnak.~Itt egy frank, ott egy hun,
62 50| vízigótok.~Tehát nem hunok: itt maradok a holtak között.
63 50| De miért is fekszek én itt vérben, döglovak és idegen
64 50| Egy hétig is. Eltipornak itt engem a lovak...~Elborzadtam.~-
65 50| csurog a szemembõl, és én itt meghalok. - És sírva folytatta: -
66 50| Nem tudom. Csak tapogatózz itt minden lovon. Jaj... Hátul
67 51| meztelen kar is fekszik itt magányosan. Vállban csapta
68 52| elmenõknek -, ne hagyjatok itt!~Nem is feleltek.~Azután
69 52| pokol parazsa ég.~A patak itt folyik elõttem alig tízlépésnyire,
70 52| alig tízlépésnyire, s én itt gebedezek a szomjúságtól?~
71 53| belém is bújt - s mégis itt vagyok.~De azt máig se tudom,
72 54| hányt-vetett ember lennék, itt a kezemet csókolják, úrnak
73 56| Parancsold, hol kezdjem.~- Itt a város végén, mikor lóra
74 58| királynénál leültettek engem, itt meg állva kell beszélnem.~
75 58| összesen, mint ez a kölyök itt errõl az egyrõl. Már mindenki
76 59| Csáth este hívatott.~- Itt az óra - gondoltam dobogó
77 60| uram, értékes kameák vannak itt, amelyek megérnek egy kis
78 60| találomra markoltam bele, s itt van egy Vénusz-kép, amint
79 62| mosolyodtam el -, amióta itt vagy, meghíztál. A sanyarúságban.~
80 62| alázatossággal -, inkább vagyok itt rab, hogysem nálatok, uram,
81 63| fõvezér vállon ragadja:~- Itt vagyok: mi történt?~- Meghalt! -
82 63| könnyes szemmel. - Nem járt itt kívülünk senki.~Aztán a
83 63| földre ül s eldõl.~- Vége itt mindennek! Még az Istennek
84 64| és azt mondták: „Nézd, itt megy Átilla!”~És a folytonos
85 64| csillagok közé.~De most már itt kellene lenniük a szolgáknak
86 64| a koporsóra. De akkor is itt kellene már lenniük.~Várok.
87 65| te? - böffen rám végre. - Itt vagy?~- Itt - felelem csodálkozva
88 65| rám végre. - Itt vagy?~- Itt - felelem csodálkozva a
|