Part

 1 1 |         szól:~- Nem adnád el nekem ezt a kis rabszolgát?~- Szíves
 2 1 |     Zétának* nevezett. Aztán, hogy ezt az asszony is hallotta,
 3 1 |      fölvette a bõrzacskót:~- Íme, ezt neked raktam félre. Mától
 4 2 |    nevettek is.~- Hordja el a manó ezt a barbár nyelvet, ki tanulhatja
 5 3 |       királyok legméltóságosabbja.~Ezt ajánlotta Priszkosz.~De
 6 3 |         volt a büszke folytatás:~- Ezt nekem köszönhetitek, énnekem!~
 7 3 |            vetett árnyékot, amikor ezt mondotta: „Kívánom, amit
 8 3 |    elfogyott a szín az arcából.~De ezt a színváltozást, ezt az
 9 3 |            De ezt a színváltozást, ezt az idegenkedést csak én
10 5 |               örvendett az uram. - Ezt így, ezenképp vidd el neki.
11 7 |         Halálig is, ha kívánod. De ezt nem lehet. Hanem ha nem
12 7 |          kezed is megcsókolhatnám, ezt a szép tündérkezet...~-
13 7 |      bizony megint: hogy megüssön? Ezt már nem tûröm el!~Fölkeltem.
14 12|        mondta volna:~- Csináld meg ezt nekem háznak. A kamomillák
15 12|   tolmácsoltatta:~- Irigylem tõled ezt a rabszolgát!~A vér ismét
16 12|            mondottam alázatosan -, ezt a virágot lila színû selyemcérnával
17 14|           világosodna: próbáld meg ezt a láncot, hátha jó lesz
18 14|          nézel reám.~- A minap nem ezt mondtad. Gyûlöltél.~- Holtomig
19 14|            kívánságod nincsen, hát ezt megadja az Ég.~És a kezét
20 15|          volt a süvegére varrva.~- Ezt a nagyasszony neked küldi -
21 17|          titkon a gazdám pénzébõl. Ezt a gondolatot szinte rémülettel
22 17|            vettem ki a tékából, és ezt írtam reá:~Tisztelettel
23 17|       kegyes nekem ajándékozni. Én ezt egy híján kivettem a tarsolyodból.
24 17|            alázatos szolgád: ~Zéta~Ezt a levelet belezártam az
25 19|       történik velem, ha elhagyjuk ezt a partot, s beljebb bánom
26 20|       tudja, mi történik velem? Én ezt a helyet mindig megtalálom.
27 21|           nyihálta -, megkeserülöd ezt! A római birodalom szereti
28 22|  ugyanennyi.~Aztán rám mutatott:~- Ezt a rabszolgát is idehozattam.
29 22|       padlóra: - Megmondod-e, hogy ezt a száz font aranyat minek
30 22|     akármelyiket. Akár ha tetszik: ezt is, amelyikben most vagyunk.
31 22|        most harmincat hoztam, mert ezt te parancsoltad, uram király.
32 22|       kellett hoznom a pénzt, mert ezt meg õk parancsolták. De
33 22|     fölbukó fuldokló:~- Uram, csak ezt az ártatlan fiút ne bántsd!
34 22|      ártatlan fiút ne bántsd! Csak ezt a fiút ne! Ártatlan õ szegény!~
35 22|   Eszlászhoz beszélve folytatta:~- Ezt a bõrtarisznyát, amelyikben
36 22|           Így szólsz: „Ismeritek-e ezt?” Aztán, mikor õk megdöbbennek,
37 23|      Csokona - szólt neki Csáth -, ezt a rabot küldték nekem, ajándékba.
38 24|         Priszkosz megengedte, hogy ezt a szót is ösmerjem: enyém.
39 24|             szólt Emõke hevesen -, ezt a pénzt Rika nagyasszony
40 24|          én írni vagy a fiam?~Hogy ezt bosszúsan és igazának bizonyosságával
41 24|      szorultak arra, hogy tanulják ezt. Ha éppen effélék hallgatására
42 26|        megtudjam: te adtad-e nekem ezt a rózsát.~Bámulva, a szemöldökét
43 27|           velem akaratlanul is. Én ezt megköszönöm neki, ha elfogadja,
44 28|  farizeusképpel -, nem érdemlem én ezt, talán hitványabb ruha is
45 28| vastagodhatsz: holtodiglan viseled ezt, görög.~Mikor aztán a tél
46 29|           meg utána két évre. Nézd ezt a menyétbélésû kabátkát:
47 30|            Nem - feleli hidegen -, ezt Priszkosz küldi. Hátha rólad
48 30|          napig vissza nem tért.~Én ezt a fiút gyermekkorától fogva
49 31|        vigasztalja a cselédeket:~- Ezt hát jól megporhanyították.
50 32|            mondta a fejét rázva -, ezt kellett volna rögtön nyilvánítanod,
51 32|            vissza Priszkosznak. De ezt egyenesen is megmondhattad
52 33|             uram, nem azért mondom ezt, hogy ellene mondjak a szavadnak,
53 34|          volt velem Csáthnak, hogy ezt megengedte? - ma sem tudom.
54 35|        Cerkó mesterségébe estem, s ezt rab létemre sem éreztem
55 37|         neki egyebet mondani, csak ezt az egy szót:~- Nárcisz...
56 38|   kisebbítésedre mondom. De hát te ezt nem értheted. A nagyvilág
57 38|     cselekszik.~- Istenrõl mondják ezt a papok.~- Õ is isten: földi
58 38|           alkalomra föltámadnának, ezt a hadat akkor se lehetne
59 38|           tetszéssel nézett rám.~- Ezt elmondom Átillának - nevetett
60 38|         nyugodt színnel mondtam ki ezt a nevet, pedig az ég is
61 40|            és komp a világon, hogy ezt a tengernyi hadat átvigye?~-
62 40|         nap szemével lehetne nézni ezt a népözönlést, olyan látvány
63 43|          Átilla elveszti a csatát.~Ezt olyan meggyõzõdéssel mondta,
64 44|       görög - mondotta az egyik -, ezt nem ugratod zsákba.~A hunok
65 45|        felé zajlanak. Isten akarja ezt.~Atilla intett Oresztésznek:~-
66 49|        kürt rivall meg, és ismétli ezt a három iszonyú üvöltést.
67 49|     szerencsétlenségére elszakadt. Ezt most mindenfelõl szorítják,
68 50|            Percek teltek belé, míg ezt a fájdalmat is elszürcsöltem.
69 53|   ünnepeken is.~- Isten adta nékem ezt a fiút - mondogatta az öreg
70 53|         talán már szoptat is.~Csak ezt ne mondta volna! Mintha
71 56|    nemzetek hívei maradjanak. Nézd ezt a csodás szép leányt (Ildikóra
72 56|        leányt (Ildikóra mutatott). Ezt is napnyugatról hozta. Királyleány
73 56|       katalauni mezõn õ gyõzött.~- Ezt már hallottam. De hol van?~-
74 60|          nekem fordítasz hátat.~És ezt oly búsan mondta, hogy elmosolyodtam:~-
75 62|           Atilla mellett harcolok. Ezt a mondást: Attila mellett
76 63|          naptól várok.~Nevetett:~- Ezt mégúgy sem értem.~A csoporthoz
77 63|      gyerek.~- Nem bírom hallgatni ezt a borzasztó sírást - mondom
78 63|        mint Buda.~Kikiáltó ismétli ezt a palota elõtt, s a népnek
79 64|            Csak. Kérlek, esedezek. Ezt az egyet tedd meg!~- De
80 64|         menj el, Zéta! Ne menj el! Ezt az egyet kérem csak tõled.
81 64|        temetésre majd öltsétek föl ezt a gyászzsákot. A lovak mellett
82 64|         reám: ~nem mondhatod többé ezt az egy szót: atyám. ~De
83 64|      kardja! Ó, hogy árván hagytad ezt a nemzetet!~Nem lehetett
84 64|      ismételte.~Irtózat volt látni ezt a tengernyi népet. A férfiak
85 64|  ingerültebb. Százan és ezren csak ezt beszélik.~Órák óta jön már
86 65|       Ebbõl a pokolból!...~S ahogy ezt mondta, nézett könnyes szemmel,