Part

 1 1 |          sírdogálom a keserveimet, egyszer csak ott terem Maksziminosz
 2 1 |           A tanítóm figyelmeztette egyszer, hogy valami ritka erõs
 3 1 |       Arról a zacskóról azt mondta egyszer a gazdám, hogy tartozik
 4 1 |    fejfájósan barázdált homlokára.~Egyszer aztán megáll, és rám néz:~-
 5 2 |          Emlékszel-e, hogy az úton egyszer ebédre hívtátok az öt hun
 6 4 |            rengeti. No, ítéletidő! Egyszer csak közibénk harsan nagy
 7 4 |             A villámok lobogásánál egyszer csak házakat is látok magam
 8 4 |       szíján abrakos tarisznya. De egyszer csak arra eszûdök, hogy
 9 4 |          könyéken támaszkodik reá.~Egyszer csak hangot hallok a sátorablakból:~-
10 5 |            miért ne nézném meg még egyszer a Halálkisasszonyt. Úgyse
11 5 |         büntetõbíró elõtt állanék.~Egyszer csak hallom, hogy közeledik...
12 6 |         alszik már a gazdám, mikor egyszer csak megszólal:~- Mi bajod?
13 7 |       éreztem a mellemen. Csak még egyszer szívhassam föl szememmel,
14 7 |          jutok is, látnom kell még egyszer!~Három óra hosszat lovagoltam
15 7 |         lovas, mint valami liliom.~Egyszer aztán látom, hogy kiugrat
16 7 |         elõresiet, hol hátramarad. Egyszer levágtat a vízhez is, és
17 7 |       füzes szélén.~Hát csakugyan: egyszer csak látom, hogy jön. Egyenesen
18 8 |    tudjátok? Az égbõl vetettek alá egyszer egy kardot. Egy csordásfiú
19 9 |    mondhassam neki: „Uram, most az egyszer ments fel!” Nem mondhatom,
20 11|            a fejét rázta.~- Ha már egyszer szabad ember lettél, szabad
21 13|       olyankor összecsucsorította.~Egyszer aztán egy nagy nevetésben
22 13|  viselkedel, mint atyád.~Csaba még egyszer rám pillantott, azután elvitték.~
23 14|            a királynét.~A királyné egyszer oldalt ült felém, s akkor
24 14|         elefántcsont karperecet, s egyszer csak hozzám fordult:~- Milyen
25 14|              akik olyanok, mint az egyszer nyíló virág. De sohase láttam
26 14|         hogy láttam, próbálgattam, egyszer csak aztán tudtam is.~S
27 15|         mint az, ha a térdemet még egyszer meghajthatnám elõtte.~Az
28 15|           meglátnám õt... Csak még egyszer szeretném látni! Csak még
29 15|          szeretném látni! Csak még egyszer!~A kapu még nem volt bezárva.
30 15|         árnyékát is láthatnám, még egyszer, utoljára!...~Megkerültem
31 18|          neki.~- Hát hozz neki még egyszer.~A kereszten szenvedõ rabszolga
32 20|            városába, amelyiken már egyszer jártam. Csakhogy akkor pénzen
33 23|            leány rézedényt sikált. Egyszer csak fölemeli a fejét, és
34 25|       kezét emelgette a süvegéhez.~Egyszer aztán hátrakiált:~- Zéta!~
35 27|       feléjük mentem, elfordultak.~Egyszer, mikor ebédre ülök közéjük,
36 27|         egyik gyermeket megharapta egyszer valamelyik kutya, s akkor
37 28|     hidegen, de mégiscsak szólott.~Egyszer azt kérdezte, hogy meg vagyok-e
38 28|         fordult el és ment tovább.~Egyszer a kert felõl való ablakon
39 28|        kisasszony beszélget velem.~Egyszer meg ott ültem búsan az ajtó
40 28|               Uram - szólaltam meg egyszer, hogy jókedvében láttam -,
41 28|          mellett táncolt és ivott. Egyszer nálunk is azt beszélték
42 29|          bámulják álmatag szemmel.~Egyszer magam ültem ott. A nõk mostak
43 29|         szüntelen rajtam bolygott. Egyszer megint közelebb ült, és
44 30|              nem értem. Olvasd még egyszer, ravó.~A ravó megint elkezdte
45 31|   megporhanyították. Csuda, ha még egyszer lábra állhat.~Orrhangon
46 31|           feküdtem így, nem tudom. Egyszer csak elmúlt a nagy hányódás,
47 31|  elszenderedtem, mint a csecsemõk.~Egyszer, hogy megébredek, valami
48 32|            fejemet is megnézte még egyszer, aztán megsimította az arcomat.~-
49 32|            ragaszt engem össze még egyszer Bial táltos!~Hát Csáth zordul
50 33|          eljöttem hozzád, hogy még egyszer kifejezzem a hálámat.~-
51 35|    sercegtek az oszlopokon.~- Csak egyszer láttam õt - feleltem habozva -,
52 37|          bolondság.~A küszöbön még egyszer visszafordult.~- A nagy
53 38|    fortélyokat valamennyit. Hiszen egyszer maga is vezérelte õket egy
54 38|          annyi is igaz, hogy Emõke egyszer melegen pillantott rá, akkor...~
55 42|        Leült, és vért hányt. Aztán egyszer csak halott jobbra, halott
56 42|           haltak borús napokon is. Egyszer csak hallom, hogy Eudoksziusz
57 42|            oldalt, ki hanyatt. Aki egyszer eldõlt, ott hagyják az útfélen.
58 42|        nehezebben lélegzett... Még egyszer rám nyitotta a szemét: a
59 43|         táborunknak mögötte folyt, egyszer csak azt látom, elõttünk
60 46|         mint valami ember elõtt, s egyszer csak tõre villan: belemélyeszti.
61 47|    bizonyosan végignézi reggel még egyszer az állásokat.~Elámultam
62 48|      gazdám Atillánál idõzött, még egyszer megvizsgáltam a csatokat
63 49|      percek nyomása volt ez. Aztán egyszer csak valami soha nem érzett
64 50|         tapintok.~Erre majdnem még egyszer elájultam.~Talán az tartott
65 50|       harcosok tehát ébren vannak.~Egyszer csak latinul nyöszörög valaki
66 51|             vagy a népébõl valaki.~Egyszer végre felém is közelednek.
67 51|         harcolva. S rettegve, hogy egyszer csak fölkerekedik a tábor,
68 52|            ne halnék meg! Csak még egyszer látnám a virradatot, a piros
69 52|     fölkelõ napot! És hát csak még egyszer, csak még egyszer ihatnék
70 52|         csak még egyszer, csak még egyszer ihatnék ebben a földi életben!~
71 52|            az utolsó lángjában még egyszer fellobog.~A fogammal téptem
72 53|             Ha ruha kell, szóljak.~Egyszer aztán elmondtam neki az
73 56|          érõ sárban, a nád között, egyszer csak kisuhan a nádasból
74 56|           kisasszonyom. Ott láttam egyszer egyet lóháton, vadgalambszínû
75 57|      elfeledtem már. Mit is? Igaz, egyszer azt mondta, hogy aszongya: „
76 58|      szemöldökét.~- No - fakadt ki egyszer -, én negyvenöt csatában
77 60|         Turzó dühösen pislog ránk. Egyszer csak kirántja a kardját,
78 60|    rokonának. A pápának is íratott egyszer. Volt úgy, hogy kifelejtett
79 60|        öröm nekem az a kéznyújtás, egyszer nagylelkûen szintén kezet
80 60|       mondott, akkor ocsúdtam föl.~Egyszer aztán megszólított:~- Zéta,
81 61|                       61~Havonként egyszer, holdtöltekor, olyan vacsora
82 63| keletkezett ottan.~Továbbsétálunk.~Egyszer azt érzem, hogy Dzsidzsia
83 64|        hármas koporsó. Atillát még egyszer fölemelték, hogy mindenki
84 64|        voltál hozzám és kedves, és egyszer én egy rózsát dobtam le
85 64|           sír.~- Tenyejet...~Aztán egyszer csak vége ritkul a népnek.~