bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

6001 54    |         elkótyavetyéljük, s az a pénz is a szegényeké lesz.~Hanem mikor
6002 54    |             szegényeké lesz.~Hanem mikor a három paripát megnéztük,
6003 54    |               már nem mondtam semmit se. A mellemben megmozdult valami,
6004 54    |            megmozdult valami, mint mikor a sírkõ megmozdul alulról.~
6005 54    |            megmozdul alulról.~Mikor este a püspök elaludt, kimentem
6006 54    |                 püspök elaludt, kimentem a házból. Mentem egyenesen
6007 54    |                 házból. Mentem egyenesen a város bírójához és megzörgettem
6008 54    |                   Kelj föl uram, és hozd a házamnak a kulcsát.~Kijött
6009 54    |                 uram, és hozd a házamnak a kulcsát.~Kijött mezítláb,
6010 54    |              éjjel Párizsba kell mennem. A püspök úr papokat kért:
6011 54    |                  itthon leszek.~Bementem a szobába, és kiválasztottam
6012 54    |               szobába, és kiválasztottam a fegyverek közül egy pompás
6013 54    |                egy lándzsát és egy íjat. A nyakamba tarsolyt akasztottam.
6014 54    |                  is volt ott, felvontam. A sarun aranysarkantyú, rajta
6015 54    |              nélkül nem lehet lovagolni.~A bíró nem csodálkozott az
6016 54    |             csodálkozott az öltözetemen: a vidék tele volt még farkassal.~
6017 54    |                farkassal.~Kiválasztottam a legjobb paripát, és co föl,
6018 55    |            elérkeztem egy napalkonyattal a Duna partjára.~A kürtömbe
6019 55    |          napalkonyattal a Duna partjára.~A kürtömbe fújtam.~Kis idõ
6020 55    |                 múltával látom, hogy jön a dereglye. Zömök hun áll
6021 55    |                   fehér szakállú.~De még a parthoz sem érnek, felvonja
6022 55    |                ragyogóját: nem addig van a! Nem tudod-e, hogy beléd
6023 55    |                   hogy beléd ereszthetem a nyilamat?~- Mér eresztenéd?~-
6024 55    |                   nem értjük egymást. Én a katalaunok földjérõl jövök,
6025 55    |              katalaunok földjérõl jövök, a tavalyi csatából.~Erre az
6026 55    |                  álla leesett.~- Hát nem a római hadjáratból?~- Nem.
6027 55    |                  hadjáratból?~- Nem. Ott a had talán?~- Ott.~Erre meg
6028 55    |                 nekem esett le az állam.~A hun hozzám evezett. Vizsgálódva
6029 55    |               evezett. Vizsgálódva nézte a ruhámat, arcomat is.~- Átviszlek -
6030 55    |                mondotta -, de magad lásd a végét.~- Mért?~- Mert be
6031 55    |                  Tovább mentem volna, de a lovam fáradt volt. Meg kellett
6032 55    |                 volt. Meg kellett hálnom a révészéknél.~A vacsoránál
6033 55    |            kellett hálnom a révészéknél.~A vacsoránál összebarátkoztunk,
6034 55    |                  mindent beszéltem nekik a csatáról. De persze kérdezõsködtem
6035 55    |                 pihent egypár hetet, meg a lovakat abrakoltatta. Amint
6036 55    |              lovakat abrakoltatta. Amint a tél mérge elmúlt, azonnal
6037 55    |                tudtok? Él-e?~- Él.~- Hát a családja?~Arról már nem
6038 55    |             Arról már nem tudtak semmit. A révészek és a határõrök
6039 55    |             tudtak semmit. A révészek és a határõrök többnyire ugorok.
6040 55    |              tél-túl. Halászat, vadászat a foglalkozásuk. Minden száz
6041 55    |               lépésre áll egy nádkunyhó.~A hunok országába kémek nem
6042 55    |                  bennem, le nem írhatom. A szívem hol égbeszállón repdesett,
6043 55    |                  volna gyakorta állanom, a szívem annyira zakatolt.~
6044 55    |                 szívem annyira zakatolt.~A Tiszában megitattam a lovamat.
6045 55    |          zakatolt.~A Tiszában megitattam a lovamat. Magam is leszálltam,
6046 55    |                megfürödtem nagy sietten. A port is leveregettem a ruhámról.~
6047 55    |                   A port is leveregettem a ruhámról.~S belovagoltam.~
6048 55    |             Micsoda csöndes, néptelen ez a város! Csak asszonyok és
6049 55    |              gyermekek lézengenek benne.~A királyi palota elõtt mégis
6050 55    |                 néhány fegyveres lovast. A királyi asszonyok õrsége
6051 55    |                 meg Atilla cselédségének a kétharmada.~Szorongó szívvel
6052 55    |            Szorongó szívvel lovagolok be a kapun. A cselédek, rabok
6053 55    |            szívvel lovagolok be a kapun. A cselédek, rabok bámulva
6054 55    |               estét, Uzura!~Uzura elejti a dárdáját.~- Egeknek ura! -
6055 55    |                 vagyok.~Az ember beüvölt a házba:~- Zéta jött meg!~
6056 55    |                repes, mintha fia volnék.~A cselédek, rabok is kirobognak.
6057 55    |            kirobognak. Mikorra leszállok a lóról, már egy leány a nyakamat
6058 55    |         leszállok a lóról, már egy leány a nyakamat öleli, és csókol,
6059 55    |              ismerek rá, úgy megnõtt.~De a többi is szívesen ölel meg.
6060 55    |                  öregúrhoz, Barakonyhoz.~A két gyerek is örömmel fut
6061 55    |              kérek, hogy megcsókolhassam a kezüket.~Csak egyet nem
6062 55    |               legjobban szeretnék látni. A szívemet annyira veri a
6063 55    |                  A szívemet annyira veri a rossz sejtelem, hogy csak
6064 55    |        mindnyájan?~- Mindnyájan, Zéta.~- A ki-kisasszony is?~- Az is,
6065 55    |                  Zéta.~- És nem be-beteg a ki-kisasszony?~- Már hogy
6066 55    |                Holnap bizonyosan elhívat a nagyasszony, mert megsiratott
6067 55    |                 azzal felelt volna, hogy a kisasszony vadászni van,
6068 55    |         kisasszony az már, hékás!”~- Hát a nemzetes úrnak nem esett
6069 55    |            nemzetes úrnak nem esett baja a harcban? - kérdeztem szórakozottan -
6070 55    |               talán utána mennék?~- Mégy a pokolba, hiszen õsz van.
6071 55    |                Azt mondja, hogy mindjárt a harc elején elvesztél a
6072 55    |                  a harc elején elvesztél a szeme elõl.~Ez elszomorított.
6073 55    |                 Egy napi pihenõt kértem.~A konyhában azon az estén
6074 55    |                az estén nagy ünnep volt. A rabok és a cselédek mind
6075 55    |              nagy ünnep volt. A rabok és a cselédek mind egybegyûltek,
6076 55    |                  mind egybegyûltek, hogy a szavamat hallgassák.~Rába
6077 55    |                 bort rakott az asztalra. A maga karosszékébe ültetett
6078 55    |           ültették. No, az nem tetszett. A bosszúságomat még fokozta,
6079 55    |          bosszúságomat még fokozta, hogy a leány ünnepi ruhába öltözötten
6080 55    |                 mindenféle hányódásomat, a csatát, a megmenekülésemet.
6081 55    |                  hányódásomat, a csatát, a megmenekülésemet. Megmutattam
6082 55    |      megmenekülésemet. Megmutattam nekik a térdem sebét, a fejem sebét
6083 55    |        Megmutattam nekik a térdem sebét, a fejem sebét is.~Bámultak
6084 55    |                  jó, jó, hogy érdeklõdöl a sorsom iránt, de az mégis
6085 55    |                  megjöttem, úgy ugrottál a nyakamba, mintha tudj’ az
6086 55    |              Isten... Az ilyesmit kerüld a jövõben, mert félreértéseknek
6087 55    |                nagyleány vagy, vigyázzál a jó híredre is.~Dzsidzsia
6088 55    |                  is.~Dzsidzsia hátradõlt a széken. Az arca elszíntelenült.~
6089 55    |                   Az asztalra csaptam:~- A tyúkom, a kis fekete ördög,
6090 55    |            asztalra csaptam:~- A tyúkom, a kis fekete ördög, megvan-e
6091 55    |              fekete ördög, megvan-e még?~A cselédek elmosolyodtak,
6092 55    |              néztek.~Uzura elvörösödött. A fejét vakarta.~- No, mi
6093 55    |                  fejét vakarta.~- No, mi a?~- Hát - mondja végtére
6094 55    |              asszony -, Uzura föláldozta a te emlékedre. Mikor hallotta,
6095 55    |           agyoncsapta, s elégettük, hogy a másvilágon is a te tyúkod
6096 55    |          elégettük, hogy a másvilágon is a te tyúkod legyen.~ ~
6097 56    |              délelõtt csakugyan hívatott a királyné.~Én már akkorra
6098 56    |                 akkorra el is készültem. A jó rabtársak szinte versenyeztek,
6099 56    |                melyikük dolgozzon többet a katalauni ruhám tisztításán.
6100 56    |             katalauni ruhám tisztításán. A szíjakat sárga festékkel
6101 56    |               sárga festékkel kenték be. A bársony porát kikefélték.
6102 56    |             Röviden: mikorra fölébredtem a régi szobámban, már akkor
6103 56    |                akkor tisztítottan hozták a ruhámat.~Az asszonyom is
6104 56    |                  általános vélemény volt a házban, hogy csakis valami
6105 56    |       királyfinak nézhet, aki nem ösmer.~A szép ruhát mindig szerettem.
6106 56    |                olyan rangosan nem raktam a lábamat, mint akkor, amikor
6107 56    |              Valamicskét mégis aggódtam: a képem megváltozott: szakállam
6108 56    |                 nõtt, fekete és bolyhos. A rabok és cselédek azt mondták
6109 56    |               vagyok, de mit mond Emõke? A bajuszomat hegyesre pödörtem.
6110 56    |            bajuszomat hegyesre pödörtem. A hajamat azonban nem csombókoltam
6111 56    |                  szépen lesimítva omlott a vállamig.~Hát lépek a palotába.
6112 56    |             omlott a vállamig.~Hát lépek a palotába. Széles karimájú
6113 56    |          palotába. Széles karimájú süveg a kezemben, kard az oldalamon,
6114 56    |                oldalamon, aranysarkantyú a sarumon, cseresznyeszínû
6115 56    |            bársonydolmány, gyolcsgallér, a vállamon ezüstláncon lógó
6116 56    |                 kócos királyfival.~Mikor a szolga elrántotta az ajtó
6117 56    |                be, mint valami királyfi. A pillantásom végigfutott
6118 56    |                  pillantásom végigfutott a nõkön. Voltak valami húszan.
6119 56    |              piros virágú fehér ruhában, a haja hátul egy ágba fonottan,
6120 56    |            beléptem, szinte megrándultak a meglepetéstõl.~De én már
6121 56    |            féltérdemre ereszkedve vártam a királyné megszólítását.~-
6122 56    |                    Teremtõ Isten - szólt a királyné a kezét összecsapva -,
6123 56    |                 Isten - szólt a királyné a kezét összecsapva -, te
6124 56    |            micsoda nyalka legény lett ez a fiú! Zéta, beszélj nekem
6125 56    |                 nekem sokat! Mindent! Az a hír jött, hogy meghaltál.
6126 56    |                  Ha tudtam volna azokban a nehéz óráimban, megvigasztalódva
6127 56    |               éltél. Mért nem jöttél meg a múlt év õszén?~A kerevetre
6128 56    |              jöttél meg a múlt év õszén?~A kerevetre ült, s fél könyékre
6129 56    |            támaszkodva nézett. De bámult a többi is.~A fehér bõrû,
6130 56    |            nézett. De bámult a többi is.~A fehér bõrû, szõke idegen
6131 56    |                 bõrû, szõke idegen leány a lábához ült, s hidegen vizsgált
6132 56    |                  tett maga alá, s háttal a királyné kerevetének támaszkodott.
6133 56    |                   Ritka ember az, akinek a tekintete megzavar. De akkor,
6134 56    |                  Emõkét, s éreztem, hogy a szeme rajtam pihen, alig
6135 56    |           tudhatom, mi érdekel és mennyi a sok történetbõl, amelynek
6136 56    |                  egy széket, vagy ülj le a szõnyegre. Hiszen ebben
6137 56    |                  szõnyegre. Hiszen ebben a ruhában olyan feszes vagy,
6138 56    |          köszöntõt akarnál mondani. Dobd a sarokba azt a süveget, és
6139 56    |              mondani. Dobd a sarokba azt a süveget, és ne ünnepieskedjél.~
6140 56    |                egy alacsony párnaszékre. A süvegemet letettem. Hogy
6141 56    |           gyermekek között vagyok - mert a nõk, mikor vidámak, mindig
6142 56    |                  leszek és unalmas. Mert a te körödben, felséges asszonyom,
6143 56    |                úgy érzem magamat, mintha a felhõk felett volnék. Parancsold,
6144 56    |           Parancsold, hol kezdjem.~- Itt a város végén, mikor lóra
6145 56    |               Aztán elmondod az utazást, a csatát és minden hányódásodat.~
6146 56    |                  nõ hozzátette:~- És azt a részt mondod el legbõvebben,
6147 56    |         hallgatni akarsz.~Nevettek. Csak a fehérbõrû szõke leány maradt
6148 56    |                  Késõbb tudtam meg, hogy a tréfás nõ Écska királyné,
6149 56    |                tréfás nõ Écska királyné, a szõke leány meg nem ért
6150 56    |                ért még hunul: germán nõ. A neve Ildikó.~- Hát ott kezdem,
6151 56    |             Hajnal volt, mikor fölültünk a város szélén, s a fõpap
6152 56    |              fölültünk a város szélén, s a fõpap megáldott bennünket.
6153 56    |                  visszatér-e valaha ebbe a városba vagy pedig, hogy
6154 56    |                 városba vagy pedig, hogy a lelkek országába indul innen.
6155 56    |            lelkek országába indul innen. A király is bús volt. Könnyet
6156 56    |               mosolygott Rika asszony -, a király mindig búsnak látszik,
6157 56    |            láttam mindenkit könnyezõnek.~A tekintetem átfutott Emõke
6158 56    |                 különös az úton. Mentünk a Duna völgyében, míg csak
6159 56    |                 csak ki nem tavaszodott. A seregek elõttünk jártak,
6160 56    |             elõttünk jártak, és eldúlták a római városokat. Dúltak
6161 56    |                 niá­ban, aztán mindenütt a Duna mentén. Az elsõ említésre
6162 56    |           történt. Ahogy ott lovagoltunk a lótérdig érõ sárban, a nád
6163 56    |       lovagoltunk a lótérdig érõ sárban, a nád között, egyszer csak
6164 56    |             között, egyszer csak kisuhan a nádasból egy rongyos, sovány
6165 56    |              rongyos, sovány vénasszony. A szeme ki van karikásodva.
6166 56    |                 megkaphatnánk, ott terem a király elõtt. Megragadja
6167 56    |                 király elõtt. Megragadja a lova kantárát, és germánul
6168 56    |               Átilla! Vissza!”~Elrántják a király elõl és ellökdösik.
6169 56    |                  ellökdösik. Õ belemerül a mocsáros vízbe és eltûnik
6170 56    |                mocsáros vízbe és eltûnik a nád között.~A hallgatóságom
6171 56    |                 és eltûnik a nád között.~A hallgatóságom elsápad. Látom,
6172 56    |              helyen meg remete ember áll a sziklák között. S mikor
6173 56    |                  sziklák között. S mikor a király odaér, fölemeli a
6174 56    |                 a király odaér, fölemeli a két karját és így kiált:~„
6175 56    |                  kiált:~„Tudom, ki vagy. A világ pörölye vagy te! Föld
6176 56    |               megrendül, ahova lépsz, és a csillagok lehullanak, ahol
6177 56    |               csillagok lehullanak, ahol a kürtödet megfúvod. De tudd
6178 56    |           ahogyan Isten kibocsátott erre a világra, éppúgy vissza is
6179 56    |                  szólít!”~- Mily ostobák a jósok mindenütt - komolykodott
6180 56    |                 mindenütt - komolykodott a királyné. - Ég és föld,
6181 56    |                Átillának, és hát mi lett a vége?~- Én még ma sem tudom,
6182 56    |               asszonyom. Én ott maradtam a csatatéren.~- Az lett a
6183 56    |                  a csatatéren.~- Az lett a vége, hogy az õsz utolján
6184 56    |      királyleányt is hozott túszul, hogy a napnyugaton lakó nemzetek
6185 56    |               hívei maradjanak. Nézd ezt a csodás szép leányt (Ildikóra
6186 56    |                 Én aztán elmondtam nekik a csatát. Mikor azt a jelenetet
6187 56    |                nekik a csatát. Mikor azt a jelenetet festettem, amint
6188 56    |                  Atilla meztelen karddal a küzdõk élére állt, a lélegzetüket
6189 56    |             karddal a küzdõk élére állt, a lélegzetüket is visszafojtva
6190 56    |             elbeszélésem magával ragadja a lelkét.~Gondoltam, ez a
6191 56    |                  a lelkét.~Gondoltam, ez a pillanat alkalmas arra,
6192 56    |             pillanat alkalmas arra, hogy a magam hõstetteirõl is beszéljek,
6193 56    |            hõstetteirõl is beszéljek, de a kárpit megnyílt, és a szolga
6194 56    |                 de a kárpit megnyílt, és a szolga jelentette, hogy
6195 56    |         jelentette, hogy követ érkezett, a királytól.~Mintha villámütés
6196 56    |                  volna õket, felszöktek. A királyné is fölkelt.~- Gyászban? -
6197 56    |              jött.~- Ereszd be. Hívjátok a tiszttartót. - S megkönnyebbülten
6198 56    |                No lám, hogy megijedtünk.~A követ, Igar hun vitéz, portól
6199 56    |                   portól lepetten lépett a szobába, s térden nyújtotta
6200 56    |                  hírt hoztál? - kérdezte a királyné. - Rómában vagytok-e
6201 56    |                  elénk.~- Nem értelek.~- A római pápa, a keresztény
6202 56    |                 értelek.~- A római pápa, a keresztény világ legnagyobb
6203 56    |               ünnepi ruhában jött elénk. A király lábához borult: könyörgött,
6204 56    |             könyörgött, hogy kímélje meg a várost.~- És?~- Jövünk visszafelé.~
6205 56    |                kímélte meg? Mért nem ült a birodalom trónusára!~A szeme
6206 56    |               ült a birodalom trónusára!~A szeme szikrázott. A termete
6207 56    |           trónusára!~A szeme szikrázott. A termete megnyúlt. Ah, hogy
6208 56    |                hogy Atilla nála acélozza a lelkét.~De ez csak egy pillanat
6209 56    |                 ismeretlen vidék. Azután a nõ a földre nézett, és szinte
6210 56    |            ismeretlen vidék. Azután a nõ a földre nézett, és szinte
6211 56    |                 híresztelte otthon, hogy a katalauni mezõn õ gyõzött.~-
6212 56    |                De hol van?~- Nem tudjuk. A nagy gyõzõ sehol sem látható.
6213 56    |              sehol sem látható. Ellenben a legyõzött a világ legnagyobb
6214 56    |            látható. Ellenben a legyõzött a világ legnagyobb városát
6215 56    |           letörtük, az egész Itália mind a lábunkhoz esett. Ezernyi
6216 56    |             raboknak szép nagy serege.~- A csoma?~- Mint tavaly, nagyasszonyom.
6217 56    |               nagyasszonyom. Vélem, hogy a király azért is nem ment
6218 56    |              királyné -, milyen ember az a pápa?~- Vén, sovány ember -
6219 56    |            sovány ember - mosolyodott el a követ -, ráncos orrú, és
6220 56    |              ráncos orrú, és ijedt képû.~A tiszttartó megérkezett.
6221 56    |                  tiszttartó megérkezett. A királyné bevonult vele és
6222 56    |               szobába, hogy elolvastassa a levelet.~Mink a nagyteremben
6223 56    |             elolvastassa a levelet.~Mink a nagyteremben csendesen voltunk
6224 56    |                 csendesen voltunk addig. A nõk susogtak. Nekem nem
6225 56    |               nézett rám, Emõkét nyeltem a szememmel. Mikor rám nézett
6226 56    |             gyümölcsöt ne adjanak.~Emõke a kerevetre ült, és Ildikó
6227 56    |               szorította.~- Ugye szép ez a leány, Zéta? Láttál-e ennél
6228 56    |             kisasszonyom.~- Ugyan hol?~- A Tisza partján, kisasszonyom.
6229 56    |      vadgalambszínû ruhában, fátyolosan.~A szeme megrebbent, de az
6230 57    |                57~Megint Rába asszonynak a szobájában. Dehogy is engedett
6231 57    |               osszon rám dolgot még azon a napon. Hát ebéd után befeküdtem
6232 57    |                 Hát ebéd után befeküdtem a szobámba.~Jó hûvös szobácska
6233 57    |                 hûvös szobácska volt az. A falát egy hervadt koszorú
6234 57    |               ékesítette. Emõkéé volt az a koszorú valami nászünnepen.
6235 57    |             fölvettem, és fölakasztottam a falra, szemben a nyoszo­
6236 57    |          fölakasztottam a falra, szemben a nyoszo­lyámmal.~Az volt
6237 57    |                Az volt az egyetlen dísze a szobának. Másutt mindenütt
6238 57    |               szobának. Másutt mindenütt a szakácsasszony kivasalt
6239 57    |             keményítõillattal telítették a szobát.~Még jóformán el
6240 57    |                sem aludtam, hallom, hogy a fakilincs halkan megkattan.
6241 57    |            elõttem, mint az iskolásleány a tanítója elõtt.~Milyen nagy
6242 57    |           tanítója elõtt.~Milyen nagy ez a leány, hogy megnõtt! - gondoltam. -
6243 57    |              kebles. Az arca is megtelt. A cselédek pajkosan kisasszonynak
6244 57    |            nevezik. Talán, hogy Emõkének a viselt ruháiban jár. Bántotta
6245 57    |                ruháiban jár. Bántotta is a szememet mindig!~- Beszélni
6246 57    |                 foszlott szalmaszék volt a szobában. Arra intettem.~-
6247 57    |              elõtt? Ó, azt hittem: kisül a két szemem! (És a szeme
6248 57    |                  kisül a két szemem! (És a szeme elnedvesült.) Miért?~-
6249 57    |            igazoljam, és hogy máskor azt a hibát el ne kövessem.~A
6250 57    |                  a hibát el ne kövessem.~A leánynak ez az okos beszéde
6251 57    |              Átilla megjön, és örömömben a nyakába rohannék, és megcsókolnám.~-
6252 57    |                  neked nem jó, se nekem.~A kezét az arcára tapasztotta.
6253 57    |                  vagy, én is rab vagyok. A sorsunk szomorú. Beszélj
6254 57    |             inkább arról: hogyan éltetek a másfél esztendõn, amíg odavoltam.
6255 57    |                amíg odavoltam. Mit szólt a gazdánk, mikor megjött?~
6256 57    |                 mikor megjött?~Dzsidzsia a kötényébe törölte a könnyeit.~-
6257 57    |            Dzsidzsia a kötényébe törölte a könnyeit.~- Azt mondta,
6258 57    |             akkor látott utoljára, mikor a harc megkezdõdött.~- És
6259 57    |                  harc megkezdõdött.~- És a vitézségemrõl nem beszélt?~-
6260 57    |               Nem. Csak azt mondta, hogy a sebesültek között láttak
6261 57    |              hogy: „Kár érte, többet ért a szája, mint másnak a keze,
6262 57    |                 ért a szája, mint másnak a keze, és igen ügyes fiú
6263 57    |         bolondság az ilyen rabot elvinni a házból. Senki se tud ilyen
6264 57    |          beszélni. Az ilyen rab ékessége a háznak, mint a selyemkárpit.
6265 57    |                  ékessége a háznak, mint a selyemkárpit. Ugyancsak
6266 57    |              urát, hogy elvesztett.~- És a kisasszony mit szólt? -
6267 57    |                  hogy Dzsidzsia ott van. A szavai forgószélként kavarogtak
6268 57    |                 forgószélként kavarogtak a lelkemben.~- Nem kérdezel-e
6269 57    |          kérdezel-e?~És szinte hallottam a szíve dobogását.~- Nem -
6270 57    |              dobogását.~- Nem - feleltem a szememet lehunyva -, eredj
6271 57    |               szememet lehunyva -, eredj a dolgodra.~ ~
6272 58    |                   Ott legelészett mindig a ház körül, s akárki szólította,
6273 58    |            hozzáfutott. Olyan volt, mint a kutya.~Tudtam, hogy elmondja
6274 58    |                anyjának: miket beszéltem a királynénál és hogy fölhívatnak
6275 58    |                  én hazámból hozta Csáth a feleségének. ) Az alatt
6276 58    |                alatt szoktam ülni, mikor a gazdámat vártam. Akkor este
6277 58    |                  ha hívatnak, ne késsek.~A várakozásomban nem is csalódtam.
6278 58    |                 jóformán végén se voltak a vacsorának, kiszólt Dzsidzsia
6279 58    |                 föl.~Az asztalnál ültek.~A két gyermek mellett ott
6280 58    |                képe már olyan volt, mint a piros posztó, a bortól.~-
6281 58    |               volt, mint a piros posztó, a bortól.~- Zéta - dorgált
6282 58    |            dorgált az asszony -, te csak a királynénál beszélsz?~-
6283 58    |                  nem parancsolod? Rabnak a neve: Hallgass.~- Te nem
6284 58    |                   Te nem vagy olyan rab. A te neved: Beszélj.~- Köszönöm.
6285 58    |             szólítasz. De hiszen ha csak a csatát magát beszélném el,
6286 58    |                 És ha csak az én uramnak a cselekedeteit beszélném,
6287 58    |                     Hát láttad az uramat a harcban?~- De láttam ám,
6288 58    |                 De láttam ám, asszonyom. A vihar volt õ, emberi alakban.~-
6289 58    |               mondja, mindjárt elvesztél a szeme elõl.~- A gazdának
6290 58    |                elvesztél a szeme elõl.~- A gazdának nem kötelessége
6291 58    |          gazdának nem kötelessége látnia a rabját. A rabnak kötelessége
6292 58    |             kötelessége látnia a rabját. A rabnak kötelessége látnia
6293 58    |                rabnak kötelessége látnia a gazdáját. Mindig mellette
6294 58    |             harcoltam én.~S míg Csáthnak a tetteit beszéltem, szomorúan
6295 58    |                 gondoltam arra, hogy lám a királynénál leültettek engem,
6296 58    |                meg állva kell beszélnem.~A fél lábamat még akkor is
6297 58    |                változik, bizony emlegeti a térdem Katalaun síkját.~
6298 58    |                  áttüzesedve hallgatott. A két kisgyermeknek is nyitva
6299 58    |           kisgyermeknek is nyitva maradt a szája. Csak az öreg Barakony
6300 58    |                  öreg Barakony pislogott a kancsó mellett, s emelgette
6301 58    |          negyvenöt csatában forogtam, de a negyvenöt csatáról nem beszéltem
6302 58    |                 ennyit összesen, mint ez a kölyök itt errõl az egyrõl.
6303 58    |              kapott, százat beszél róla.~A gyermekek szeme már ragadt
6304 58    |                asszony nem akart betelni a beszédemmel, meg Emõke.~-
6305 58    |                  meg Emõke.~- Várj kissé a szóval - mondotta az asszony -,
6306 58    |                   mondotta az asszony -, a gyermekeket lefektetjük.~
6307 58    |        gyermekeket lefektetjük.~Bevitték a gyermekeket. A harmadik
6308 58    |                  Bevitték a gyermekeket. A harmadik szobából kihangzott,
6309 58    |                   hogy az egyik gyermek, a Dédes, mindenképpen vissza
6310 58    |                    Majd Dzsidzsia mesél, a vörös medvérõl meg a tündérkirályfiról.~
6311 58    |              mesél, a vörös medvérõl meg a tündérkirályfiról.~Az öreg
6312 58    |                Fél könyéken nézett reám. A három ezüstmécses sercegett
6313 58    |                lehetett, mikor megjelent a sereg elõtt aranyos sisakban...,
6314 58    |                isten!~És maga elé merült a nézése.~Csáthné visszatért.
6315 58    |               Olyan apróra elmondtam azt a jelenetet, mintha festõnek
6316 58    |                 itta szavaimat. Az arcát a mécsfény rózsaszínûre festette.
6317 58    |          mécsfény rózsaszínûre festette. A karja gömbölyû volt, mint
6318 58    |                karja gömbölyû volt, mint a márványnimfáké.~ ~
6319 59    |                                       59~A harmadik hétre megérkezett
6320 59    |             hétre megérkezett Atilla is.~A város ünnepi színt öltött.
6321 59    |               város ünnepi színt öltött. A hegyekbõl száz meg száz
6322 59    |                 hoztak, s fölékesítették a sátorokat és utakat.~A királyasszonyok
6323 59    |    fölékesítették a sátorokat és utakat.~A királyasszonyok a város
6324 59    |                utakat.~A királyasszonyok a város széléig kimentek eléje
6325 59    |             város széléig kimentek eléje a kíséreteikkel.~A had eleje
6326 59    |          kimentek eléje a kíséreteikkel.~A had eleje már délben megérkezett:
6327 59    |                  már délben megérkezett: a jászok és gótok. Büszkén
6328 59    |             szaggatta lobogóikat. Hozták a sok rabot. Micsoda bús kép.
6329 59    |                hogy közeledik Atilla is. A síposok zenéjét már messzirõl
6330 59    |              messzirõl lehetett hallani. A város népe mind künn. A
6331 59    |                  A város népe mind künn. A férfiak a süvegüket lengették.
6332 59    |                népe mind künn. A férfiak a süvegüket lengették. A nõk
6333 59    |           férfiak a süvegüket lengették. A nõk fátyolukat. S örömkiáltozás
6334 59    |                  S örömkiáltozás vegyült a zenébe.~- Áldás! Áldás!~
6335 59    |                  zenébe.~- Áldás! Áldás!~A király kézintéssel üdvözölte
6336 59    |         üdvözölte az asszonyokat. Csupán a gyermekeit csókolta meg.~
6337 59    |               Ott aztán persze elbomlott a rend. Minden hun harcos
6338 59    |                  rend. Minden hun harcos a feleségére ölelkezett. A
6339 59    |                 a feleségére ölelkezett. A gyerekek diadalmasan vitték
6340 59    |                látni, mint csókolják meg a lovat is, és mint vizsgálják
6341 59    |             odaengedték, hogy szolgálja. A két gyermek mellé én is
6342 59    |              kimentünk persze Csáth elé. A szolgák közül csak én, hogy
6343 59    |              szolgák közül csak én, hogy a család mögött járjak. S
6344 59    |            alkalomra föl kellett öltenem a katalán ruhámat, csak éppen
6345 59    |                 ruhámat, csak éppen hogy a süveget kellett otthon hagynom.~
6346 59    |        udvariasan -, éppen ez bizonyítja a hozzád való hûségemet, hogy
6347 59    |               hogy holtan is visszatérek a szolgálatodra.~Volt annyi
6348 59    |              benne, hogy kezet nyújtott.~A várost azon az estén zajos
6349 59    |                mindenütt fáklya égett, s a nép a sátorok elõtt nagy
6350 59    |          mindenütt fáklya égett, s a nép a sátorok elõtt nagy tûznél
6351 59    |                 sütött-fõzött, vigadott. A hegedõsök egyenként vagy
6352 59    |                  vagy páronként dalolták a dicsõség dalait. A síposok
6353 59    |              dalolták a dicsõség dalait. A síposok sípoltak. A kvád
6354 59    |              dalait. A síposok sípoltak. A kvád zenészek dudáltak.
6355 59    |              csujjogott, danolt, zengett a város.~Éjfél felé Atilla
6356 59    |             Éjfél felé Atilla is elõjött a palotából, és a fáklyás
6357 59    |                  elõjött a palotából, és a fáklyás testõrök között,
6358 59    |            zeneszó mellett végiglovagolt a városon. Meg-megállt egy-egy
6359 59    |                 sátornál, ahol nagy volt a világosság, és ahol sokan
6360 59    |               ahol sokan vigadtak. Ivott a neki nyújtott kupából. Kezet
6361 59    |                szorított az öregekkel, s a nép viharos áldásolása között
6362 59    |               tovább.~Másnap megérkezett a derékhad is a zsákmányolt
6363 59    |                megérkezett a derékhad is a zsákmányolt szekerekkel
6364 59    |                 szívvel -, Csáth fölment a rabság alól.~Hát szólott
6365 59    |                    tudom, hogy harcoltál a katatauni síkon, s egypár
6366 59    |            mostan Atillának kellesz: sok a dolog. Neki ajándékoztalak.
6367 59    |            ajándékoztalak. Hát csak fogd a holmidat, és jelentkezzél
6368 59    |               Mit ér nekem, hogy fölment a szolgaságtól, ha áttesznek
6369 59    |               szolgaságtól, ha áttesznek a király ravói közé.~- Uram -
6370 59    |                fizettem volna, de hiába: a ravók közül elvitt a csoma
6371 59    |              hiába: a ravók közül elvitt a csoma hármat is, és a zsákmány
6372 59    |             elvitt a csoma hármat is, és a zsákmány szétosztásában
6373 59    |              zsákmány szétosztásában sok a dolog.~Oly nagy volt a kétségbeesésem,
6374 59    |               sok a dolog.~Oly nagy volt a kétségbeesésem, hogy csak
6375 59    |               mintha gyökeret vert volna a lábam. Könnybe lábadó szemem
6376 59    |                  szemem Emõkére fordult.~A leány a gyertya lángjába
6377 59    |                 Emõkére fordult.~A leány a gyertya lángjába nézett,
6378 60    |                                       60~A zsákmányos szekerek ott
6379 60    |          százával, ezrével hosszú sorban a fõutcán, a téren s a király
6380 60    |                 hosszú sorban a fõutcán, a téren s a király udvarán.
6381 60    |              sorban a fõutcán, a téren s a király udvarán. Az írószoba
6382 60    |                  halmokba volt hányva az a zsákmány, amit lovon, öszvéren
6383 60    |                 is voltam én végtelenül.~A király udvarán, szanaszét
6384 60    |                király udvarán, szanaszét a széles tornácokon tíz csoportban
6385 60    |               tíz csoportban dolgoztunk. A rabok bonto­gatták a zsákmányt,
6386 60    |         dolgoztunk. A rabok bonto­gatták a zsákmányt, a becsüsök egy
6387 60    |                bonto­gatták a zsákmányt, a becsüsök egy pillantással
6388 60    |                 s meg kellett számoznunk a tárgyat, s utána jegyeznünk
6389 60    |               gyöngyök s egyéb ékszerek. A közönséges holmit a ravók
6390 60    |            ékszerek. A közönséges holmit a ravók csak pálcákra rótták:
6391 60    |                 pántlikák, ennyi, annyi. A lovakat valahol kívül becsülik
6392 60    |              mindent szolidusban írtunk. A szolidus a legkisebb arany.
6393 60    |           szolidusban írtunk. A szolidus a legkisebb arany. A hunok
6394 60    |              szolidus a legkisebb arany. A hunok nyelvén: zsoldos.~
6395 60    |               föl van írva, szétosztódik a zsákmány. Kire hány szolidus
6396 60    |                  esik, mi számítjuk meg. A vezéreknek és csapatvezetõknek
6397 60    |                tíz-tíz rész az osztalék. A zoltánoknak öt rész. Az
6398 60    |                  özvegyeknek is öt rész. A közrendi harcosoknak annyi
6399 60    |         ostromban jeleskedtek, azok majd a rabokban és lovakban válogathatnak.~
6400 60    |                  lovakban válogathatnak.~A rabokat is csakúgy fölírtuk
6401 60    |                Az úri rabokat persze még a helyszínen maguk mellé szedték
6402 60    |           helyszínen maguk mellé szedték a hun elõkelõk. Egy festõ
6403 60    |                  szegény vidáman viselte a sorsát. Volt is alkalma
6404 60    |                 Volt is alkalma rá, hogy a mûvészetét megmutassa. Egy
6405 60    |                  hunt lefestett. De hogy a lova fejét is odafestette,
6406 60    |              csak lovat. Minden hun csak a lova képét kívánta tõle.~
6407 60    |              nevettem annyit, mint abban a szomorú munkámban és szomorú
6408 60    |                 és szomorú állapotomban. A becsüsök mindent rosszul
6409 60    |          némelyiken esztendeig is vakult a mûvésze.~Vizsgálják a becsüsök.~-
6410 60    |             vakult a mûvésze.~Vizsgálják a becsüsök.~- Mi fene ez?~
6411 60    |                  zsódos.~Énbelõlem kitör a nevetés. A ravótársaim szintén
6412 60    |               Énbelõlem kitör a nevetés. A ravótársaim szintén megértik,
6413 60    |                emberek - õk is lecsapják a szerszámukat, és kacagnak.
6414 60    |               szerszámukat, és kacagnak. A vén Turzó dühösen pislog
6415 60    |              ránk. Egyszer csak kirántja a kardját, és rikolt:~- Azt
6416 60    |                kardját, és rikolt:~- Azt a fehér pofájú tengöri férög
6417 60    |             engöb nevettök-é, kutyák?~Ha a többi becsüs le nem fogja,
6418 60    |             közénk vág az öreg.~És ebben a dulakodásban lép Atilla
6419 60    |                  dulakodásban lép Atilla a tornácra.~Megáll és kérdõn
6420 60    |               Megáll és kérdõn tekint át a társaságon.~- Urab - mondja
6421 60    |              Turzó mérgesvörösen -, ezek a hitvány rabok... De föl
6422 60    |                  Atilla kérdõn néz ránk.~A ravók reszketve hallgatnak.~
6423 60    |               szolidusra.~S belemarkolok a kameákba, s tartom a király
6424 60    |        belemarkolok a kameákba, s tartom a király elé:~- Gyõzõdjél
6425 60    |                 amint Vénusz kiemelkedik a tenger habjaiból. Micsoda
6426 60    |              finomságú faragvány ez! Még a hullámok habja is ki van
6427 60    |               habja is ki van faragva. S a gyönyörû testen csak éppen
6428 60    |            koronába való ékesség!~Atilla a kezébe veszi a kameákat,
6429 60    |           ékesség!~Atilla a kezébe veszi a kameákat, és szemléli figyelmesen.~-
6430 60    |           szemléli figyelmesen.~- Ezeket a kameákat - szólal meg aztán
6431 60    |                 uram.~- Te, Zéta, segíts a becsüs uraknak az ilyen
6432 60    |          becsületre akárha karddal is.~- A holló ögye beg - dörmögte
6433 60    |             vágtab volna, haneb lefogták a karobat!~Az öreget aztán
6434 60    |           mondottam -, nincs olyan ember a világon, aki mindent érthetne.
6435 60    |            átmentem Csáthékhoz. Olyankor a rabok és cselédek ott is
6436 60    |            cselédek ott is tétlenkedtek. A sárban nem láttam Emõke
6437 60    |                 nem láttam Emõke lovának a nyomát.~Otthon volt. Meglátott,
6438 60    |                 egy milánói patríciusnak a felesége. Menekülése közben
6439 60    |                  föl, hogy írjak levelet a patríciusné családjának.~
6440 60    |       patríciusné családjának.~Szívesen.~A házban nem volt írószer:
6441 60    |              kellett futtatnom egy rabot a királyi íróházba. Ott ültem
6442 60    |          tûnõdtem: szólhatok-e Emõkével?~A gazda nem volt otthon, Csáthné
6443 60    |                 látogatóban járt valahol a nagyobbik fiával. Csak hárman
6444 60    |              fiával. Csak hárman voltunk a szobában, s olykor Dzsidzsia.~
6445 60    |                Dzsidzsia.~Megszólítottam a rabnõt: kérdeztem, hogy
6446 60    |                  gabonánkat is elvitték. A házban meg egy párna nem
6447 60    |                  beszélni, s tolmácsolta a házban az asszony szavát.
6448 60    |               persze mégiscsak csöpögött a szeme.~- Asszonyom - vigasztaltam -.
6449 60    |              minél több váltságot várnak a rabért, annál nehezebb munkával
6450 60    |                 Nekem csak egy uram van: a férjem, annak is én parancsolok.~
6451 60    |        parancsolok.~És gyalázta, átkozta a hunokat. Különösen a gyöngyeit
6452 60    |             átkozta a hunokat. Különösen a gyöngyeit siratta.~- Asszonyom -
6453 60    |                     igaztalan vagy. Mert a te kincseid épp olyan szerzemények,
6454 60    |                 korábbiak. Mikor még nem a hunok voltak a történelem
6455 60    |             Mikor még nem a hunok voltak a történelem színpadán, hanem
6456 60    |              történelem színpadán, hanem a rómaiak és görögök, azok
6457 60    |               Caesar egész Európán? Most a hunoknak áll fenn a csillaguk,
6458 60    |                 Most a hunoknak áll fenn a csillaguk, aztán megint
6459 60    |                  fordul az idõ kereke, s a hunok kezébõl más nép ragadja
6460 60    |               kezébõl más nép ragadja el a kincseket.~- De csak az
6461 60    |                  Ebbõl megértettem, hogy a história tanulságai nem
6462 60    |            asszonynépnek valók.~Megírtam a levelet, és szép betûket
6463 60    |                 Eközben csend volt, csak a tollam percegett.~S a csendben
6464 60    |               csak a tollam percegett.~S a csendben megszólal Emõke
6465 60    |                   S az arca megélénkült. A szeme várakozással tapadt
6466 60    |       várakozással tapadt az arcomra. Az a bûbájos szeme, az a csupa
6467 60    |                   Az a bûbájos szeme, az a csupa titok és csupa zene
6468 60    |               zene szeme.~Elmondtam neki a tornácon történteket.~Aztán
6469 60    |           történteket.~Aztán azt mondtam a végén:~- Mióta nem láttam
6470 60    |               láttam Átillát, megvénült. A szakállában fehér szálak
6471 60    |                olyan fehér lesz is, mint a galamb. Átilla mindig fiatal
6472 60    |              fiatal marad. Olyan õ, mint a fûben járó görög istenek.
6473 60    |           istenek. Olyan, mint, nézd ott a faliszõnyegünkön Áresz,
6474 60    |     faliszõnyegünkön Áresz, aki leszállt a felhõkbõl és páncélt öltve
6475 60    |                 és páncélt öltve küzdött a hadakban. Nem látod-e a
6476 60    |                  a hadakban. Nem látod-e a szemében azt az erõt, amelyhez
6477 60    |              nincsen?! Ha haragszik, még a falevelek is remegnek. Ha
6478 60    |               remegnek. Ha mosolyog, még a felhõk is megnyílnak.~Szerettem
6479 60    |                 aki véletlenül följegyzi a nevét, elfújja a századok
6480 60    |               följegyzi a nevét, elfújja a századok szele minden dicsõségével
6481 60    |               héten átmentem Csáthékhoz. A patríciusné egyik levelet
6482 60    |                patríciusné egyik levelet a másik után eresztette a
6483 60    |                  a másik után eresztette a hazájába. Íratott minden
6484 60    |                Íratott minden rokonának. A pápának is íratott egyszer.
6485 60    |                 hogy kifelejtett valamit a levélbõl, s másnap este
6486 60    |              vagy ha nem mehettem, akkor a következõ estén.~A leveleket
6487 60    |                 akkor a következõ estén.~A leveleket a jövõ-menõ követek
6488 60    |             következõ estén.~A leveleket a jövõ-menõ követek hordták.
6489 60    |           Majdnem minden héten jött-ment a követség. Hol az elfogott
6490 60    |           elõkelõk váltságát hozták, hol a császártól, hol a pápától
6491 60    |            hozták, hol a császártól, hol a pápától hoztak levelet,
6492 60    |              csakhamar megismerte bennem a használható embert. Ahányszor
6493 60    |                  azt látom, hogy nemcsak a rabok közt vagyok az elsõ,
6494 60    |               közt vagyok az elsõ, hanem a szabad ravók között is megkülönböztetnek.~
6495 60    |               idõszak volt az életemben. A rabok már köszöntek nekem
6496 60    |               nekem is, mint az uraknak, a szabados ravók, mintha õk
6497 60    |                ravók, mintha õk volnának a rabok, s én a szabad, úgy
6498 60    |                õk volnának a rabok, s én a szabad, úgy viselkedtek.
6499 60    |              tökkolop, s hogy páválkodik a hun mágnások között!~Csáthékhoz
6500 60    |             estennen hívattak, mikor már a hivatali munkámtól elszabadultam.