bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

7001 64    |                miért öltözött az a leány a ruhámba? A nõk sokszor fontoskodók,
7002 64    |           öltözött az a leány a ruhámba? A nõk sokszor fontoskodók,
7003 64    |               neki rangjához illõ helyet a szertartásnál, s benne a
7004 64    |                 a szertartásnál, s benne a nemzeti érzés fellázadt:
7005 64    |            cselekszi, hogy így fejezi ki a gyászát a király iránt.~
7006 64    |                  így fejezi ki a gyászát a király iránt.~Az, hogy engem
7007 64    |                engem föl is akaszthatnak a parancs megszegéséért, csak
7008 64    |              nekem parancs.~Összeszedtem a fátyol foszlányait, s a
7009 64    |                  a fátyol foszlányait, s a ládámba rejtettem. Odatettem
7010 64    |             ládámba rejtettem. Odatettem a tût is. Majd holnap visszaviszem.~
7011 64    |             visszaviszem.~Mikor kimentem a palotából, a koporsó mellett
7012 64    |              Mikor kimentem a palotából, a koporsó mellett Györhe táltos
7013 64    |                gyolcs lepedõ volt rajta; a feje meztelenre borotvált,
7014 64    |         borotvált, s véresre hasogatott. A többi pap is úgy volt öltözve.
7015 64    |                 Az öreg vak Káma is, aki a koporsó fejénél állott,
7016 64    |                  s egyre az égre nézett. A bús embererdõ fojtott csendben
7017 64    |             énekét, amint Atilla nevében a nép felé fordulva búcsúzott:~-
7018 64    |               elhagyom az én hû népemet!~A visszafojtott sírás halk
7019 64    |              halk morajlása következett. A szemekbõl patakzott a könny.~
7020 64    |       következett. A szemekbõl patakzott a könny.~A táltos folytatta:~
7021 64    |             szemekbõl patakzott a könny.~A táltos folytatta:~Ki mindig
7022 64    |              táltos folytatta:~Ki mindig a halál birodalmát jártam, ~
7023 64    |               sikoltással emelkedett föl a királyi hölgy, és odavetette
7024 64    |               hölgy, és odavetette magát a koporsóra. És hangos sírással
7025 64    |               hangos sírással borult oda a két gyászba öltözött királyfi
7026 64    |            királyfi is: Csaba és Aladár.~A táltos így folytatta:~Utoljára
7027 64    |                   te legkedvesebbem ezen a világon, ~nem nézel mosolygó
7028 64    |            egekre: ~villám lobog ottan - a te atyád lelke.~A nép együtt
7029 64    |                ottan - a te atyád lelke.~A nép együtt sírt a királyi
7030 64    |                 lelke.~A nép együtt sírt a királyi családdal. A táltos
7031 64    |                sírt a királyi családdal. A táltos egyenként búcsúztatta
7032 64    |         egyenként búcsúztatta el Atillát a többi fiaitól is. Aladárt
7033 64    |                többi fiaitól is. Aladárt a hun nép fényének és büszkeségének
7034 64    |           büszkeségének nevezte, Irnákot a hadak csillagának, Ellákot
7035 64    |               oroszlánjának, Dengezicset a hunok ragyogó eszének mondotta.
7036 64    |                 eszének mondotta. Azután a vezérek kerültek sorra,
7037 64    |                vezérek kerültek sorra, s a fõméltóságok, a szövetséges
7038 64    |                 sorra, s a fõméltóságok, a szövetséges királyok, végül
7039 64    |         szövetséges királyok, végül maga a nép, amelynek az egyetértést
7040 64    |                 egyetértést ajánlotta. S a búcsúzó így végzõdött:~Isten
7041 64    |                 Aztán az öreg Iddár állt a koporsó mellé, és messze
7042 64    |                  sírta:~- Ó, jaj nekünk! A mi napunk leesett az égrõl!
7043 64    |                napunk leesett!~- Leesett a mi napunk! - zúgta a nép
7044 64    |             Leesett a mi napunk! - zúgta a nép sírva.~Iddár a fejét
7045 64    |                 zúgta a nép sírva.~Iddár a fejét himbálva terjesztette
7046 64    |              fejét himbálva terjesztette a kezét a koporsó felé:~-
7047 64    |            himbálva terjesztette a kezét a koporsó felé:~- Miért hagytál
7048 64    |            Átilla? Van-e olyan hely ezen a világon, ahol jobban szeretnek,
7049 64    |          szeretnénk? Ó, nincs olyan hely a teremtett világban sehol!
7050 64    |            hagytál el bennünket, Átilla?~A nép zokogva ismételte a
7051 64    |                  A nép zokogva ismételte a táltos végszavait. A férfiak
7052 64    |           ismételte a táltos végszavait. A férfiak e viharzó sírásban
7053 64    |             sirathassák õt, akit siratni a köznapi sírás könnyei nem
7054 64    |                arcodat, örömtõl repesett a szívünk. Minden kard megmozdult
7055 64    |                   Minden kard megmozdult a hüvelyében. Láng lövellt
7056 64    |              erekbe. Az anyák fölemelték a csecsemõiket, és azt mondták: „
7057 64    |               Nézd, itt megy Átilla!”~És a folytonos zokogás közt folytatta:~-
7058 64    |                Átilla! Átilla! te voltál a mi örömünk, aminõ örömünk
7059 64    |                  volt soha, te vagy most a mi fájdalmunk, aminõ fájdalmunk
7060 64    |                fájdalmunk nem volt soha! A te neved volt a mi büszkeségünk,
7061 64    |               volt soha! A te neved volt a mi büszkeségünk, a mi messze
7062 64    |                  volt a mi büszkeségünk, a mi messze tündöklõ fényes
7063 64    |           tündöklõ fényes tornyunk, most a te neved a mi alázatunk,
7064 64    |                tornyunk, most a te neved a mi alázatunk, gyászba leomlásunk!~
7065 64    |        leomlásunk!~Elcsuklott, s küzdött a sírással, mígnem folytathatta:~-
7066 64    |                     Voltak királyok ezen a világon híresek, nevesek,
7067 64    |                  ilyen több! - ismételte a nép.~- A te neved úgy ragyogott
7068 64    |               több! - ismételte a nép.~- A te neved úgy ragyogott elõ,
7069 64    |                  úgy ragyogott elõ, mint a fölkelõ nap az éjszakából.
7070 64    |              Miért térsz vissza, Átilla, a fekete éjbe? A lenyugvó
7071 64    |                   Átilla, a fekete éjbe? A lenyugvó nap magával viszi
7072 64    |           sugarait: te elviszed magaddal a hunok dicsõségét!~- Vége
7073 64    |                 hunok dicsõségét!~- Vége a hun népnek! - bõdült el
7074 64    |                  hun népnek! - bõdült el a fõvezér.~A nép viharzó sírással
7075 64    |                     bõdült el a fõvezér.~A nép viharzó sírással ismételte
7076 64    |               viharzó sírással ismételte a fõvezér szavát, és a táltos
7077 64    |           ismételte a fõvezér szavát, és a táltos csak jó idõ múltával
7078 64    |      folytathatta:~- Hogy bírod elhagyni a hadat, amelynél erõsebb
7079 64    |            dicsõségedet! Ó, hogy kiesett a kezedbõl az Isten kardja!
7080 64    |                   hogy árván hagytad ezt a nemzetet!~Nem lehetett tovább
7081 64    |                  õrjöngés fogta el, hogy a vér patakzott az arcukból.
7082 64    |               vér patakzott az arcukból. A karjukat és mellüket is
7083 64    |              mellüket is hasogatták már.~A fõvezér beleszúrta a tõrét
7084 64    |                már.~A fõvezér beleszúrta a tõrét a bal karjába. A nõk
7085 64    |               fõvezér beleszúrta a tõrét a bal karjába. A nõk elájultak.
7086 64    |        beleszúrta a tõrét a bal karjába. A nõk elájultak. Az öreg Ardarik
7087 64    |                 is elszédült, és elesett a koporsó mellett.~A táltosok
7088 64    |               elesett a koporsó mellett.~A táltosok föltették a koporsót
7089 64    |            mellett.~A táltosok föltették a koporsót a gyászszekérre,
7090 64    |            táltosok föltették a koporsót a gyászszekérre, s a tizenkét
7091 64    |              koporsót a gyászszekérre, s a tizenkét fekete ló megindult
7092 64    |             tizenkét fekete ló megindult a Tisza felé.~Elöl vezették
7093 64    |             fátyollal sarkig borítottan. A ló után tizennégy koronás
7094 64    |      gyászfátyolosan. Utánuk következtek a papok, ki fehérben, ki feketében,
7095 64    |                feketében, valami százan. A sok énekes fiú a papok elõtt
7096 64    |                 százan. A sok énekes fiú a papok elõtt a papokkal énekelte
7097 64    |                 énekes fiú a papok elõtt a papokkal énekelte a hunok
7098 64    |                elõtt a papokkal énekelte a hunok halotti zsoltárát.
7099 64    |                melódiát sípoltak, aminõt a hunok földjén kívül nem
7100 64    |             földjén kívül nem hallottam.~A koporsót a család gyalog
7101 64    |                nem hallottam.~A koporsót a család gyalog követte. Gyalog
7102 64    |            család gyalog követte. Gyalog a királynék s Atilla fiai,
7103 64    |                 királynék s Atilla fiai, a fõurak, a fõtisztek, a hun
7104 64    |                 s Atilla fiai, a fõurak, a fõtisztek, a hun mágnások
7105 64    |                   a fõurak, a fõtisztek, a hun mágnások mind hajadonfõtt,
7106 64    |          hajadonfõtt, megtépett ruhában.~A koporsó mellett kétoldalt
7107 64    |                koporsó mellett kétoldalt a testõrök ballagtak. A fejükön
7108 64    |          kétoldalt a testõrök ballagtak. A fejükön rajta volt a sisak,
7109 64    |          ballagtak. A fejükön rajta volt a sisak, de gyászfátyollal
7110 64    |             gyászfátyollal volt bevonva. A ruhájuk összehasogatottan
7111 64    |                 nem lehetett meg­ismerni a vértõl.~Idõnként dobok döbörögtek,
7112 64    |           királyom!~Olyankor végigzúgott a népen a kiáltás, amint a
7113 64    |             Olyankor végigzúgott a népen a kiáltás, amint a sok ajak
7114 64    |                 a népen a kiáltás, amint a sok ajak ismételte.~Irtózat
7115 64    |                   Irtózat volt látni ezt a tengernyi népet. A férfiak
7116 64    |             látni ezt a tengernyi népet. A férfiak mind véres arccal,
7117 64    |                 arccal, véres köntösben. A hunok egybekeverten özönlöttek
7118 64    |                 egybekeverten özönlöttek a jászokkal, akik az ismert
7119 64    |          végeláthatatlan nagy sokaságban a koporsót. A zászlókat mind
7120 64    |              nagy sokaságban a koporsót. A zászlókat mind elhozták,
7121 64    |                fekete szövet sötétítette a színüket.~Tekintetem a posztózsákba
7122 64    |       sötétítette a színüket.~Tekintetem a posztózsákba öltözött csapatot
7123 64    |            csapatot kereste. Megtaláltam a testõrök mellett. Gondoltam:
7124 64    |       odafurakodok, s megkeresem Emõkét. A közelében leszek, nehogy
7125 64    |                   nehogy valami baj érje a tolongásban. De hiába fürkésztem.
7126 64    |               volna az arcokat, de abban a fekete zsákban mindenki
7127 64    |              Azért is temetik este, hogy a sír helye megtalálhatatlan
7128 64    |              maradjon.~Hát visszamentem. A palota néptelen volt. Az
7129 64    |           udvaron láttam elõtte való nap a kazalnyi fáklyát. De egyet
7130 64    |            csutakot se találtam.~Eközben a temetési menet elõrehaladt,
7131 64    |               elõrehaladt, s én már csak a nép közé jutottam. Hiába
7132 64    |           furakodtam elõbbre és elõbbre: a fõurak mögött már annyira
7133 64    |                már annyira megsûrûsödött a nép, hogy lehetetlen volt
7134 64    |                  rajta.~Eközben leszállt a nap, s bíbor-arannyal borította
7135 64    |              bíbor-arannyal borította be a felhõket.~Már akkor túl
7136 64    |          felhõket.~Már akkor túl voltunk a városon. A Tisza sárga vize
7137 64    |             akkor túl voltunk a városon. A Tisza sárga vize hullámzott
7138 64    |          hullámzott elõttünk.~Elfáradtam a tolakodásban. Egy vén nyárfa
7139 64    |                 Gondoltam, megvárom, míg a sûrûje elhalad. Azután meg
7140 64    |                 már elkéstem attól, hogy a testõrök közelében menjek,
7141 64    |                  hogyan helyezik Atillát a sírba.~Fölhágtam a fa egyik
7142 64    |               Atillát a sírba.~Fölhágtam a fa egyik kiálló ágára, s
7143 64    |             kiálló ágára, s onnan néztem a menet továbbvonulását.~Azután
7144 64    |            másztam. Senki se ügyelt rám. A fáról láttam a szigetet
7145 64    |               ügyelt rám. A fáról láttam a szigetet s a Tisza egyik
7146 64    |                fáról láttam a szigetet s a Tisza egyik medrét üresen.
7147 64    |               Tisza egyik medrét üresen. A másikból túlnan kiömlött
7148 64    |             kiömlött az összeszorult víz a mezõre.~Eközben lemerült
7149 64    |                 mezõre.~Eközben lemerült a nap, s a fáklyák világa
7150 64    |                Eközben lemerült a nap, s a fáklyák világa mind jobban
7151 64    |                  se hold, se csillag, de a földön volt csillag töméntelen.
7152 64    |                   hogy elkísérje Atillát a sírjába.~A menet elfogyott
7153 64    |             elkísérje Atillát a sírjába.~A menet elfogyott alólam,
7154 64    |           elfogyott alólam, s összefolyt a Tisza partján. A távolból
7155 64    |              összefolyt a Tisza partján. A távolból hallottam a gyászénekeket,
7156 64    |            partján. A távolból hallottam a gyászénekeket, a tompa dobpergést.
7157 64    |               hallottam a gyászénekeket, a tompa dobpergést. Aztán
7158 64    |                 csend következett: talán a táltosok imádkoztak.~Leszálltam
7159 64    |          táltosok imádkoztak.~Leszálltam a fáról, és a lovasokhoz csatlakoztam,
7160 64    |                   Leszálltam a fáról, és a lovasokhoz csatlakoztam,
7161 64    |            lovasokhoz csatlakoztam, akik a gyalog ment fõurak és királynék
7162 64    |              vitték.~Mikor odaértem, már a kürtök szóltak. Valamennyi
7163 64    |                 Valamennyi kürt mind azt a jelet búgta, amivel a táborban
7164 64    |                azt a jelet búgta, amivel a táborban alvásra szólították
7165 64    |             táborban alvásra szólították a sereget.~Aludj, Átilla!
7166 64    |               mikor sebes záporesõ suhog a távolból. A zsák-gátat bontották
7167 64    |               záporesõ suhog a távolból. A zsák-gátat bontották meg:
7168 64    |             bontották meg: ráeresztették a vizet a sírra.~A fáklyák
7169 64    |               meg: ráeresztették a vizet a sírra.~A fáklyák fölröpültek,
7170 64    |           ráeresztették a vizet a sírra.~A fáklyák fölröpültek, s nagy
7171 64    |           aludtak el: mindenki beledobta a Tiszába.~S a nép megindult
7172 64    |          mindenki beledobta a Tiszába.~S a nép megindult némán visszafelé.~
7173 64    |              mégis vissza kellett térnem a fához, s ott várakoznom,
7174 64    |                   s ott várakoznom, mert a sok ló és sok ember minduntalan
7175 64    |              minduntalan belém ütközött.~A hangjáról ismertem meg Balassa
7176 64    |            Balassa testõrt.~Õ is megállt a fa alatt, és beszélgetett
7177 64    |          beszélgetett néhány társával.~- A lovat - mondja - nem kellett
7178 64    |              hogy Atilla lovát leszúrták a sírnál, s a koporsó mellé
7179 64    |              lovát leszúrták a sírnál, s a koporsó mellé fektették.~
7180 64    |              nyugatnak, lábbal keletnek, a lovat melléje balról. A
7181 64    |                  a lovat melléje balról. A lónak is van lelke. Éjfélkor
7182 64    |                 van lelke. Éjfélkor mind a két lélek megmozdul, fölkel.
7183 64    |                 lélek megmozdul, fölkel. A hun fölül a lovára és fölszáll
7184 64    |           megmozdul, fölkel. A hun fölül a lovára és fölszáll a csillagok
7185 64    |               fölül a lovára és fölszáll a csillagok közé.~De most
7186 64    |                  már itt kellene lenniük a szolgáknak is. Nézem, erõltetem
7187 64    |          szolgáknak is. Nézem, erõltetem a szememet: nem látok egyet
7188 64    |                  nem látok egyet se. Már a királynék és királyfiak
7189 64    |            királyfiak jõdögélnek vissza: a nõk lóháton ülnek, s vezeti
7190 64    |                  lóháton ülnek, s vezeti a lovukat egy-egy csatlós.~
7191 64    |                 lovukat egy-egy csatlós.~A fõurakat is megismerem.~
7192 64    |              veszekednek, disputálnak.~- A kard Aladárt illeti!~- Csabát
7193 64    |            életében!~- Csaba gyerök még! A hun népet gyerökre bízni
7194 64    |          gyerökre bízni nem lehet!~- Ott a fõvezér!~S a szóváltás egyre
7195 64    |                lehet!~- Ott a fõvezér!~S a szóváltás egyre ingerültebb.
7196 64    |               beszélik.~Órák óta jön már a sokaság, de hol késnek a
7197 64    |                 a sokaság, de hol késnek a gyászi zsákba öltözött társak?
7198 64    |                 leghátra, mert õk rakták a falombot, virágot, koszorúkat
7199 64    |            falombot, virágot, koszorúkat a koporsóra. De akkor is itt
7200 64    |                Várok. Már le is szálltam a fáról. A hold most búvik
7201 64    |                  le is szálltam a fáról. A hold most búvik ki a felhõk
7202 64    |              fáról. A hold most búvik ki a felhõk közül, de csak vékony
7203 64    |            Asszonyok is jönnek. Egyiknek a gyermeke sír.~- Tenyejet...~
7204 64    |                 egyszer csak vége ritkul a népnek.~Már eléje megyek
7205 64    |               jön. Bizonyosan levetették a zsákruhát, rádobták a sírra
7206 64    |         levetették a zsákruhát, rádobták a sírra a koszorúk és fáklyák
7207 64    |              zsákruhát, rádobták a sírra a koszorúk és fáklyák közé,
7208 64    |                 és fáklyák közé, s Emõke a királynékhoz csatlakozott.~ ~
7209 65    |                 volt, mikorra beérkeztem a városba. A nép künn sokadozott.
7210 65    |            mikorra beérkeztem a városba. A nép künn sokadozott. Egy-egy
7211 65    |              éjen más érzéssel hallgatta a nép.~Rakott tűz is lobogott
7212 65    |                néhol: jóspapok beszéltek a jövendőről nagy figyelmes
7213 65    |                 figyelmes csendességben.~A paloták környékén még több
7214 65    |               paloták környékén még több a lovas, még hangosabb a nép.
7215 65    |              több a lovas, még hangosabb a nép. Fáklya csak tél-túl
7216 65    |               csak tél-túl világítja meg a vérpiszkos arcokat. A paloták
7217 65    |                meg a vérpiszkos arcokat. A paloták máskor ki voltak
7218 65    |                  bejáratnál, és rőzsetűz a kút mellett, hogy a teret
7219 65    |             rőzsetűz a kút mellett, hogy a teret megvilágítsa.~A tér
7220 65    |               hogy a teret megvilágítsa.~A tér most sötét és sötétek
7221 65    |                tér most sötét és sötétek a paloták is.~Miért sötétek
7222 65    |                paloták is.~Miért sötétek a paloták? Máskor, ha fõúr
7223 65    |                meg, nagy tor következett a temetés után. Azok, akik
7224 65    |               után. Azok, akik szerették a halottat, ott ültek a gyászoló
7225 65    |          szerették a halottat, ott ültek a gyászoló családdal egy asztal
7226 65    |                  ült ott: az övé volt az a teríték.~Véltem, hogy Atilla
7227 65    |                Talán nem tudták: ki adja a tort? A nemzet adja? Atillának
7228 65    |                  tudták: ki adja a tort? A nemzet adja? Atillának nem
7229 65    |            kormánya. Õ maga volt minden. A család adja? A család talán
7230 65    |              volt minden. A család adja? A család talán zavargástól
7231 65    |               nem is gondolt talán senki a torra. A csapás oly iszonyú
7232 65    |             gondolt talán senki a torra. A csapás oly iszonyú volt,
7233 65    |              Atilla kardját fölvegye? Ez a kérdés foglalta el mindenki
7234 65    |                  el mindenki lelkét, nem a tor.~Oly fáradt voltam,
7235 65    |               fáradt voltam, alig álltam a lábamon; bementem a palota
7236 65    |               álltam a lábamon; bementem a palota mögé a szállásomra.~
7237 65    |                   bementem a palota mögé a szállásomra.~A szobánkban
7238 65    |               palota mögé a szállásomra.~A szobánkban nincs mécses.
7239 65    |             senki. Bizonyára kint vannak a társaim is a beszélgetõ
7240 65    |                 kint vannak a társaim is a beszélgetõ csoportokban.~
7241 65    |             Szenderegtem valamelyest, de a folyosón jártak-keltek,
7242 65    |                 Felöltöztem és kimentem.~A téren az öreg Almád lantos
7243 65    |               öreg Almád lantos énekelt. A kútkáván állva kiáltotta
7244 65    |                 kútkáván állva kiáltotta a verseit. Nagy sokaság hallgatta
7245 65    |           hallgatta búsan.~Amint kilépek a palotából, Mácsába ütközök.~
7246 65    |            Mácsába ütközök.~Rám mereszti a szemét, mint a kísértetlátó,
7247 65    |                  mereszti a szemét, mint a kísértetlátó, s ahogy így
7248 65    |                Itt - felelem csodálkozva a kérdésen.~Valamit hebegett
7249 65    |                 magukkal vonták.~- Csaba a király! - hangzott egy csoport
7250 65    |            hangzott egy csoport ordítása a távolból.~Hátramegyek az
7251 65    |                 az istállóba: megtalálom a lovamat. Ülök rá csak úgy
7252 65    |                 úgy szõrén, s kiléptetek a nép közé.~Álmod énekel:~
7253 65    |             ottan körüléd borulnak.~Erre a mondatra megáll bennem a
7254 65    |                 a mondatra megáll bennem a szívverés. Megáll, mintha
7255 65    |              Irgalom Istene, mi történt?~A lantos a jobbját terjengetve
7256 65    |             Istene, mi történt?~A lantos a jobbját terjengetve folytatja:~
7257 65    |             lassú zuhogással. ~Elborítja a sírt csillogó hullámmal. ~
7258 65    |             feketébb sötétség szívünkben a bánat.~Széttekintek. Szabolcs
7259 65    |                 ragadom.~- Mit beszél ez a szolgákról? - hörgöm szinte
7260 65    |            szinte fuldokolva.~Meghökken. A szemét mereszti rám.~- Nem
7261 65    |             Parancsolatra. Mit beszél ez a lantos? Nem értem.~- A szolgákat
7262 65    |                ez a lantos? Nem értem.~- A szolgákat énekli. Hát nem
7263 65    |           szolgáját? De hát te...~- Akik a gyászi zsákban voltak?!~-
7264 65    |                 tudom, mikor szálltam le a lovamról. Ki mit beszélt
7265 65    |                megint tovább-bódorogtam. A hajnal derengõ világosságában
7266 65    |           világosságában ott eszmélkedek a Tisza partján, ahova Atillát
7267 65    |              eltemették. Ülök és bámulok a megõrülés butaságával a
7268 65    |                  a megõrülés butaságával a sárgán hullámzó vízre.~~
7269 65    |                  hang:~- Zéta!~Fölemelem a fejemet: Dzsidzsia áll mellettem.
7270 65    |           Menekülj - rebegi -, menekülj! A városban irtózatos a vérengzés.~
7271 65    |           menekülj! A városban irtózatos a vérengzés.~Akkor eszmélkedek
7272 65    |             Akkor eszmélkedek csak, hogy a távolból régóta hallatszó
7273 65    |                  olyan harci zaj, aminõt a katalauni mezõn hallottam.~-
7274 65    |             katalauni mezõn hallottam.~- A nép két pártra szakadt! -
7275 65    |                 Dzsidzsia. - Egymást öli a hun. A paloták körül. Menekülj!
7276 65    |          Dzsidzsia. - Egymást öli a hun. A paloták körül. Menekülj!
7277 65    |           paloták körül. Menekülj! Ebbõl a pokolból!...~S ahogy ezt
7278 65    |                 Mindig mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak
7279 65    |                  mégis csak akkor, abban a pillanatban nyílt reád a
7280 65    |                 a pillanatban nyílt reád a szemem. Nem te voltál-e
7281 65    |              mindenkor az engem szeretõ, a hû, a miattam szenvedõ,
7282 65    |                  az engem szeretõ, a hû, a miattam szenvedõ, a nekem
7283 65    |                  hû, a miattam szenvedõ, a nekem rendelt? És én mégsem
7284 65    |            mellett, átnyilazott szívvel, a Tisza fenekén. Most látom
7285 65    |                az alvajáró, és megfogtam a leány kezét:~- Dzsidzsia.~-
7286 65    |               Menekülj!~- Velem jössz-e?~A feje alázatosan lekókadt:~-
7287 65    |               tekintettel néztem vissza. A város égett. A királyi palota
7288 65    |            néztem vissza. A város égett. A királyi palota tornya sárgán
7289 65    |              palota tornya sárgán izzott a bíborszín lángtengerben.