bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

 501 2     |                 rajta, éppen olyan, mint a férfiaké, és a mente alatt
 502 2     |               olyan, mint a férfiaké, és a mente alatt diószínû szoknya.
 503 2     |                  cseléd.~Az rendelkezett a rabszolgákkal: mit hová
 504 2     |          tizenöt-tizenhat éves leány is. A mentéje éppen olyan, mint
 505 2     |                mentéje éppen olyan, mint a hamuszín mentés, büszke
 506 2     |                  asszonyé, csak épp hogy a szoknyája fehér.~Ez-e az
 507 2     |               vér. Nincs, ami melegítené a rá nézõt. Láttam én Konstantinápolyban
 508 2     | Konstantinápolyban olyan leányokat, hogy a szépségük megcsapott, mint
 509 2     |               szépségük megcsapott, mint a tûz lángja. Csak épp hogy
 510 2     |                tûz lángja. Csak épp hogy a mi lányaink nem ilyen büszkék.~
 511 2     |              lányaink nem ilyen büszkék.~A leány egy kis rezes sarkú
 512 2     |            gonddal takargatta gyékénybe.~A tavaszi nap elõsugárzott
 513 2     |                 tavaszi nap elõsugárzott a fellegek közül, és rásütött
 514 2     |                   és rásütött az arcára. A leány szürke strucctoll
 515 2     |              strucctoll legyezõt tartott a homloka fölé.~Az a mozdulata
 516 2     |               tartott a homloka fölé.~Az a mozdulata tetszett nekem.
 517 2     |                  mégis szép lánnyá vált. A manó tudja, hogyan és miért
 518 2     |                 az emlékezetünkben.~Neki a szeme meg a szája volt olyan.
 519 2     |        emlékezetünkben.~Neki a szeme meg a szája volt olyan. Mintha
 520 2     |                 szája volt olyan. Mintha a leány egész valója csupán
 521 2     |              csupán azért jött volna elõ a teremtés mûhelyébõl, hogy
 522 2     |            teremtés mûhelyébõl, hogy azt a két álmodozó fekete szemet
 523 2     |            álmodozó fekete szemet és azt a piros formás szájat legyen
 524 2     |                 Most is, ha rá gondolok, a szeme és a szája van elõttem.~-
 525 2     |                  rá gondolok, a szeme és a szája van elõttem.~- Anyám -
 526 2     |                  mennék.~Olyan édes volt a hangja, mint a távoli furulyaszó.~-
 527 2     |                 édes volt a hangja, mint a távoli furulyaszó.~- Ebben
 528 2     |               távoli furulyaszó.~- Ebben a ruhában? - ütközött meg
 529 2     |                  az anyja. - Milyen lesz a szoknyád?~- Csak nem ülök
 530 2     |              másik szoknyát - alkudozott a leány. - Hát megengeded?~
 531 2     |               pillantás volt, mint mikor a tükörre vetett napfény végigsiklik
 532 2     |               vetett napfény végigsiklik a falon, egy percre megáll,
 533 2     |              mégis megrezdültem tõle.~Az a leány a halál szellemét
 534 2     |            megrezdültem tõle.~Az a leány a halál szellemét ábrázolta
 535 2     |          kaszával és homokórával festjük a halált. A hun földön fekete
 536 2     |            homokórával festjük a halált. A hun földön fekete szemû
 537 2     |              hallottam tisztán. Beindult a sátorba. Még az árnyéka
 538 2     |                  Közben ismét rám tévedt a tekintete, s talán, hogy
 539 2     |                voltam, megállott rajtam.~A nézésünk találkozott.~Nem
 540 2     |                   vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemnek
 541 2     |                tudósok az emberi szemnek a mélységeit.~Mi van azokban
 542 2     |               mélységeit.~Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan
 543 2     |                 sugár? Miért hideg ebben a percben? Miért meleg a másik
 544 2     |             ebben a percben? Miért meleg a másik percben? Jégnek a
 545 2     |                  a másik percben? Jégnek a sugara és tûznek a sugara.
 546 2     |                Jégnek a sugara és tûznek a sugara. Néha simít, mint
 547 2     |                 sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint
 548 2     |                 bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykõ.~
 549 2     |              mint a tövis, néha üt, mint a mennykõ.~A leány nézett.~
 550 2     |                 néha üt, mint a mennykõ.~A leány nézett.~Én sarkamig
 551 3     |                                        3~A férfisátorból kilépett Csáth,
 552 3     |                 Csáth, s körülpillantott a sátor előtt álló szolgáin.
 553 3     |           köszöntem neki.~Rám se nézett. A lováért intett. Felfordult
 554 3     |                 felé.~Csodálkoztam, hogy a gazdám bent marad, s aggódó
 555 3     |               visszatért Csáth. Leugrott a lováról, s besietett a sátorba.~
 556 3     |          Leugrott a lováról, s besietett a sátorba.~A következõ percben
 557 3     |                   s besietett a sátorba.~A következõ percben kibújt
 558 3     |                 percben kibújt Priszkosz a sátor alól, és Rusztikiosz
 559 3     |               Rusztikiosz is utána. Mind a kettõnek ragyogott az arca.~-
 560 3     |               arca.~- Siessünk! - intett a gazdám.~S fölkepesztetett
 561 3     |                gazdám.~S fölkepesztetett a lovára. A hun gyerekek igen
 562 3     |                fölkepesztetett a lovára. A hun gyerekek igen nevették.~
 563 3     |         Futottunk.~Rusztikiosz lihegett. A hun gyermekek kacagva követték
 564 3     |                Átilla fogad! - kiáltotta a gazdám már messzirõl Maksziminosznak.~
 565 3     |               messzirõl Maksziminosznak.~A szekerek már indulóban voltak,
 566 3     |                  indulóban voltak, de ez a szó egyszerre mindent megváltoztatott.~
 567 3     |           magukat jó illatú kenõcsökkel. A százados is törülgeti a
 568 3     |                  A százados is törülgeti a kardját, a sisakját, feni
 569 3     |                  is törülgeti a kardját, a sisakját, feni a bajuszát
 570 3     |                kardját, a sisakját, feni a bajuszát fekete viasszal.
 571 3     |              fekete viasszal. Rendezgeti a haját a feje kopaszára.~
 572 3     |             viasszal. Rendezgeti a haját a feje kopaszára.~S hogy elõjönnek,
 573 3     |                  tanakodnak tovább. Arra a bájos halálpillangóra gondoltam.
 574 3     |                 nem lovászoknak nevelik!~A sátorok közül Csáth ügetett
 575 3     |                    Jertek hát - kiáltott a követeknek -, vár a király
 576 3     |             kiáltott a követeknek -, vár a király benneteket!~És a
 577 3     |                  a király benneteket!~És a szemében benne volt a büszke
 578 3     |                 És a szemében benne volt a büszke folytatás:~- Ezt
 579 3     |                  köszönhetitek, énnekem!~A követek lóra kapnak. A szolgák
 580 3     |                   A követek lóra kapnak. A szolgák közül csupán nekem
 581 3     |               uram kalamárisa nálam van, a derekam szíján, s a papiros
 582 3     |                 van, a derekam szíján, s a papiros is a hónom alatt.~
 583 3     |           derekam szíján, s a papiros is a hónom alatt.~Szorongó mellel
 584 3     |               Szorongó mellel közeledtem a fejedelmi sátorhoz. Tehát
 585 3     |                 sátorhoz. Tehát meglátom a nagy emberevõt!~A sátor
 586 3     |               meglátom a nagy emberevõt!~A sátor elõtt csillogó fegyveres
 587 3     |                  fegyveres õrség állt, s a bejáratnál néhány koronás
 588 3     |                  bánt velük máskor, mint a barátaival szokott, csak
 589 3     |             ajtaja elé! Koronásan!~Mikor a sátorba beléptünk, már elõre
 590 3     |                 már elõre készítettem rá a szememet, hagy templomi
 591 3     |           hermelin palástban, mezítláb - a lábujjain gyémántgyûrûk.~
 592 3     |       gyémántgyûrûk.~Már elõre vonaglott a szám a nevetésre.~De hát
 593 3     |               Már elõre vonaglott a szám a nevetésre.~De hát minden
 594 3     |       bagariabõrszag hatott által. Annak a közepén festetlen karosszékben
 595 3     |              volt rajta és sárga csizma. A könyökével fekete bársonykardra
 596 3     |                 apró két szemét mindjárt a belépésünkkor ránk szegezte.~
 597 3     |               volt. Körülötte ott álltak a vezérei: Edekon, Oresztész,
 598 3     |                egy Atilla sápadtas, mint a pergamen.~A mi követeink
 599 3     |               sápadtas, mint a pergamen.~A mi követeink mélyen meghajoltak
 600 3     |               Még az arca színe is, mint a megsárgult márványfejeké.
 601 3     |                megsárgult márványfejeké. A követek kétrét, mint akiknek
 602 3     |                   mint akiknek görcs van a hasukban.~Végre Csáth szólalt
 603 3     |      fölegyenesedik, s kiveszi kebelébõl a császár pecsétes levelét.~-
 604 3     |                ura, dicsõ fejedelem...~S a hangja remeg.~No, sohase
 605 3     |             remeg.~No, sohase hittem! Ez a büszke, dülleszki Maksziminosz,
 606 3     |              olyan peckesen állt, mintha a gerince vasból volna...~-
 607 3     |                gerince vasból volna...~- A mi császár urunk - rebegi
 608 3     |                    amit õ kíván énnekem.~A hangja olyan volt, mint
 609 3     |                kíván énnekem.”~Elfogadta a levelet Maksziminosztól,
 610 3     |               levelet Maksziminosztól, s a szeme Vigilászra villant.~-
 611 3     |                robbant reá -, hogy mersz a szemem elé jönni?! Avagy
 612 3     |                követ ne másszon, ameddig a szökevényeket mind ki nem
 613 3     |     szökevényeket mind ki nem adjátok?~S a hangja olyan volt, mint
 614 3     |             majdnem lerogyott ijedtében. A teremféle nagy sátornak
 615 3     |               nyakbabehúzottan, tenyerét a mellére tapasztva.~Ebben
 616 3     |                 mellére tapasztva.~Ebben a nehéz csendben aztán Edekon
 617 3     |               nincs semmi mondanivalótok a mentségtekre? Feleljetek
 618 3     |           hebegte kék ajkkal Vigilász -, a császár minden szökevényt
 619 3     |                  ide kísértetett.~Atilla a fejét rázta:~- Hazug gazok!
 620 3     |               tekintett:~- Csege! Olvasd a szökevények nevét.~Az írnok (
 621 3     |                oldott ki, és az egyikrõl a nyomott csendben valami
 622 3     |          követelem - csörrentette Atilla a kardját -, nem tûröm, hogy
 623 3     |                 tûröm, hogy történetesen a magam szolgái fogjanak fegyvert
 624 3     |                   S fölkelt. Ellépkedett a sátornak a belsejébe. A
 625 3     |                   Ellépkedett a sátornak a belsejébe. A kihallgatásnak
 626 3     |                  a sátornak a belsejébe. A kihallgatásnak vége volt.
 627 3     |               Szédelegve támolyogtunk ki a sátorból.~- Nem értem -
 628 3     |              irgalmát - hörögte sápadtan a százados -, ez mégsem járja!
 629 3     |                 párviadalra - villant rá a vállán át dühös gúnnyal
 630 3     |              dühös gúnnyal Maksziminosz.~A gazdám a fejét lógatta:~-
 631 3     |           gúnnyal Maksziminosz.~A gazdám a fejét lógatta:~- Már bizonyos,
 632 3     |             bizonyos, hogy besúgták neki a barbárok Vigilásznak a megjegyzését.~
 633 3     |              neki a barbárok Vigilásznak a megjegyzését.~Edekon hazakísért
 634 3     |               azt mondta, hogy Atillának a haragját Edekon csupán a
 635 3     |                 a haragját Edekon csupán a szökevényekre magyarázza.~
 636 3     |                  az arcán, hogy hazudik. A szeme csillogott, mint a
 637 3     |                 A szeme csillogott, mint a rókáé. Néha gyorsan tett-vett
 638 3     |                 elé bámult, és elfogyott a szín az arcából.~De ezt
 639 3     |                  szín az arcából.~De ezt a színváltozást, ezt az idegenkedést
 640 3     |               lóval és egy málhás lóval. A király parancsát hozta,
 641 3     |     szökevényeket. Mi pedig várjunk, míg a hunok fõvezére a kazároktól
 642 3     |            várjunk, míg a hunok fõvezére a kazároktól vissza nem érkezik.
 643 3     |              érkezik. Mert ami ajándékot a fõvezérnek hoztunk, vissza
 644 3     |                  arca szinte sápadt volt a zavartól. Sokat beszélt,
 645 3     |                 és olyan kapkodással ült a lóra, mintha arról volna
 646 3     | Konstantinápolyból.~Másnap fölkerekedett a hun tábor, s megindultunk
 647 3     |              tábor, s megindultunk mi is a táborral északnak.~Atilla
 648 3     |                táborral északnak.~Atilla a székhelyére indult, s útközben,
 649 3     |               egy Écska nevû hun leányt.~A falunál, ahol a hun leány
 650 3     |                  leányt.~A falunál, ahol a hun leány lakott, csakugyan
 651 3     |                  csakugyan megállapodott a sereg, de mi nem láthattuk
 652 3     |               sereg, de mi nem láthattuk a menyegzõt, mert Atilla azt
 653 3     |         haladjunk tovább.~Három hun volt a vezetõnk.~Az egyikkel mindjárt
 654 3     |             tudja-e, mi történt Deéllel, a Csáth úr csatlósával.~-
 655 3     |             tették.~- Micsoda szárítóra?~A hun nevetett:~- Ejnye no,
 656 3     |               vagy, hát hogyan szárítják a köcsögöt?~ ~
 657 4     |                 gyerek is átszőhette, de a lónyomokról látszott a partján,
 658 4     |                de a lónyomokról látszott a partján, hogy itatásra alkalmas.
 659 4     |               mindenfelé.~Alig verjük le a sátorfákat, nagy szél kerekedik,
 660 4     |                utána megdördül az ég is. A szél egyre dühödtebb: minden
 661 4     |             minden sátorunkat beforgatja a tóba. S villám villámra
 662 4     |               villámra lobban és lecsap. A csattanás és dörgés a földet
 663 4     |            lecsap. A csattanás és dörgés a földet is rengeti. No, ítéletidő!
 664 4     |                lánglövettel egy mennykő. A tóba csak úgy sustorog.~
 665 4     |              tudom, ki milyennek képzeli a pokol útját. Én, ha festő
 666 4     |         futottunk, mint az ijedt tyúkok. A villámok lobogásánál egyszer
 667 4     |           Segítség!~Hallom azonban, hogy a többieket is húzkodják az
 668 4     |            lihegem -, menedéket adjatok. A zivatar pocsékká vert bennünket
 669 4     |              pocsékká vert bennünket itt a tóparton. A mennykõ közibénk
 670 4     |                bennünket itt a tóparton. A mennykõ közibénk csapott.~
 671 4     |              Bámultak bennünket.~Mert az a faluféle hun telepecske
 672 4     |            faluféle hun telepecske volt. A házak között sátorok álltak,
 673 4     |                 között sátorok álltak, s a házakba csak akkor, a zivatar
 674 4     |                  s a házakba csak akkor, a zivatar elõl húzódtak be
 675 4     |                 hun család tessékelt be. A gyermekek a szobában aludtak,
 676 4     |                tessékelt be. A gyermekek a szobában aludtak, nekünk
 677 4     |                 szobában aludtak, nekünk a pitvarban tüzet rakott a
 678 4     |                 a pitvarban tüzet rakott a gazda. Szárítkoztunk.~Az
 679 4     |         Szárítkoztunk.~Az uram alig állt a lábán. Nem elég, hogy bõrig
 680 4     |              hogy bõrig ázott, hanem még a térde is vérzett.~A hun
 681 4     |                  még a térde is vérzett.~A hun olyan rettentõ mérges
 682 4     |              azonban már sejtettem, hogy a rettenetes ábrázatok mögött
 683 4     |              csak feküdni kívánt, én meg a ruhámat szárítottam. A hun
 684 4     |               meg a ruhámat szárítottam. A hun segített benne. Rakta
 685 4     |           segített benne. Rakta szívesen a nádat a tûzre, s közben
 686 4     |                   Rakta szívesen a nádat a tûzre, s közben kérdezgetett,
 687 4     |                 mi járatban forgunk azon a vidéken.~Tõle tudtam meg,
 688 4     |                  király egyik özvegyének a falujában vagyunk. Buda
 689 4     |           vagyunk. Buda király Atillának a bátyja volt, s nemrégiben
 690 4     |                   s nemrégiben halt meg. A fehér hunoknak volt a feje,
 691 4     |               meg. A fehér hunoknak volt a feje, mint ahogy a fekete
 692 4     |                  volt a feje, mint ahogy a fekete hunoknak Atilla.
 693 4     |             hunoknak Atilla. Halála után a fehér hunok is Atillához
 694 4     |         Atillához csatlakoztak.~- Hát mi a különbség a kettõ között? -
 695 4     |       csatlakoztak.~- Hát mi a különbség a kettõ között? - kérdeztem
 696 4     |                  annyi - felelte -, hogy a fehér hunok fehér birkának
 697 4     |               fehér hunok fehér birkának a bõrét viselik, a fekete
 698 4     |                birkának a bõrét viselik, a fekete hunok meg a feketéét.
 699 4     |              viselik, a fekete hunok meg a feketéét. Nyáron nincs köztük
 700 4     |                 hunom is fehér hun volt.~A neve: Zsadán.~Az özvegy
 701 4     |                miféle vendégeket hajtott a zivatar a falujába. Nem
 702 4     |             vendégeket hajtott a zivatar a falujába. Nem telt belé
 703 4     |                  egy óra, már ott voltak a szolgái. Lepedõket hoztak
 704 4     |               üdvösség! - mondta az uram a száraz, meleg ruhára.~A
 705 4     |                  a száraz, meleg ruhára.~A borra már nem is volt szava,
 706 4     |                az égnek. Beletakaródzott a medvebõrbe, és lefeküdt.~
 707 4     |             megvirradt, vissza kimentünk a tópartra. A sátraink ott
 708 4     |             vissza kimentünk a tópartra. A sátraink ott úszkáltak a
 709 4     |                 A sátraink ott úszkáltak a vízben. A lovaink szanaszéjjel.
 710 4     |                  ott úszkáltak a vízben. A lovaink szanaszéjjel. A
 711 4     |                  A lovaink szanaszéjjel. A hunok már akkor javában
 712 4     |                  akkor javában fogdosták a lovakat, s húzgálták kifelé
 713 4     |              lovakat, s húzgálták kifelé a sátrainkat a partra.~Ugyancsak
 714 4     |            húzgálták kifelé a sátrainkat a partra.~Ugyancsak csodálkoztunk,
 715 4     |            gombunk se.~- No - azt mondja a gazdám -, világéletemben
 716 4     |                urak el is mentek. Vittek a királynénak három ezüstkelyhet,
 717 4     |          sáfrányt és pálmadiót.~Mi addig a sátorokat tisztogattuk.
 718 4     |                  sátorokat tisztogattuk. A nyírfák alatt, a tó körül
 719 4     |           tisztogattuk. A nyírfák alatt, a tó körül lépten-nyomon nyílt
 720 4     |                körül lépten-nyomon nyílt a gyöngyvirág. Szedtem egy
 721 4     |               odajártak, mi is benéztünk a faluba. Az idegen nép látása
 722 4     |        gyönyörûség, ha barbárokat láthat a mûvelt görög: voltaképpen
 723 4     |            zivatartól, de azért gyerünk.~A faluban az egyetlen csinos
 724 4     |                  csinos épület Budánénak a háza. De az is csak fából
 725 4     |                között van egy négyszögû. A tetején aranygomb csillog.
 726 4     |               tetején aranygomb csillog. A nyílását csikóbõr takarja.
 727 4     |               nyílását csikóbõr takarja. A csikóbõr fölött vörös posztókézben
 728 4     |          posztókézben két fekete kard, s a kardok fölött a nap aranyképe.~
 729 4     |                  kard, s a kardok fölött a nap aranyképe.~Elnyílt a
 730 4     |                 a nap aranyképe.~Elnyílt a szemem: hiszen ez a Csáth
 731 4     |              Elnyílt a szemem: hiszen ez a Csáth család jelvénye!~De
 732 4     |              énbelém, hogy így megdobban a mellem? Mi közöm nekem avval
 733 4     |             mellem? Mi közöm nekem avval a leánnyal? Ha annyira van
 734 4     |              annyira van is hozzám, hogy a ruhája hozzám ér, akkor
 735 4     |                 távolabb van tõlem, mint a világ nyugati széle a keletitõl.~
 736 4     |               mint a világ nyugati széle a keletitõl.~Elfordítottam
 737 4     |                 keletitõl.~Elfordítottam a szememet, és egy csoport
 738 4     |                 egyiknek sárga és szõrös a csizmája. Látszik rajta,
 739 4     |                 talán azért hagyta rajta a szõrt is.~Beszélgetnek,
 740 4     |                 nevetgélnek. Hevernek is a lovon fél könyéken, mint
 741 4     |              lovon fél könyéken, mint mi a díványon. A lovak szíján
 742 4     |            könyéken, mint mi a díványon. A lovak szíján abrakos tarisznya.
 743 4     |                arra eszûdök, hogy megint a sátort bámulom. Egy fehér
 744 4     |                fehér szakállú agg hun ül a sátor elõtt a gyepen, jobban
 745 4     |                 agg hun ül a sátor elõtt a gyepen, jobban mondva: bölénybõrön.
 746 4     |             buzogánnyal ütöttek tán reá. A fél keze is hiányzik. Ilyen
 747 4     |                 láttam.~Hát ül az agg úr a bõrön, s két kisgyermekkel
 748 4     |            hatéves, már forradásos képû. A másik tán három, még csúfítatlan.~
 749 4     |                kis teknõsbéka pajzsa van a hátán s fakard az oldalán.
 750 4     |               hátán s fakard az oldalán. A kisebbik csak ingben hempereg
 751 4     |                úr mellett. Mert hogy úr, a hajáról láttam. A rabok
 752 4     |               hogy úr, a hajáról láttam. A rabok haja borzas, mint
 753 4     |                  rabok haja borzas, mint a pemet. Az urak haja három
 754 4     |          csombókba rendezett: egyik fönt a homlokon, kettõ a halántékon.
 755 4     |             egyik fönt a homlokon, kettõ a halántékon. Egy nagy süvegû,
 756 4     |                 süvegû, szakállas õr áll a sátor elõtt. Lomhán áll
 757 4     |                 elõtt. Lomhán áll ottan. A dárdája a földbe van tûzve,
 758 4     |              Lomhán áll ottan. A dárdája a földbe van tûzve, s õ jobb
 759 4     |               Egyszer csak hangot hallok a sátorablakból:~- Sugár!
 760 4     |              érzés, mint mikor tavasszal a langyos szellõ besuhan a
 761 4     |                 a langyos szellõ besuhan a napon fekvõ beteg inge ujján,
 762 4     |           kellemes borzongást érez végig a bõrén.~A kisebbik gyermek
 763 4     |           borzongást érez végig a bõrén.~A kisebbik gyermek fölmosolyog
 764 4     |                  van rajta; piros csizma a lábán. A haja egy ágba fonottan
 765 4     |             rajta; piros csizma a lábán. A haja egy ágba fonottan hull
 766 4     |               fonottan hull hátra. Leért a derekáig.~Tejet hozott ki
 767 4     |                 süteményt. Sárga volt az a sütemény, mint a narancs.~
 768 4     |                 volt az a sütemény, mint a narancs.~A gyermekek itták
 769 4     |                sütemény, mint a narancs.~A gyermekek itták a tejet,
 770 4     |               narancs.~A gyermekek itták a tejet, és kedvvel falogatták
 771 4     |             tejet, és kedvvel falogatták a süteményt.~Mellettem egy
 772 4     |                  szerecsen.~Megtaszított a könyökével.~- Nézd - suttogta -,
 773 4     |                 micsoda takaros!~Bántott a megjegyzése. Nem tudom,
 774 4     |                miért.~Emõke letelepedett a bölénybõrre, és az ölébe
 775 4     |           bölénybõrre, és az ölébe vonta a kis porontyot. Körültörülte
 776 4     |                  porontyot. Körültörülte a száját fehér kendõvel s
 777 4     |              kendõvel s nagyokat csókolt a gyermek pufók orcájára.~-
 778 4     |               Nono! Csak ne szorítsd úgy a karomat. Mért haragszol?~
 779 5     |                   Az egyik borjút cipelt a nyakán, a másik liszteszsákot,
 780 5     |                  borjút cipelt a nyakán, a másik liszteszsákot, a harmadik
 781 5     |                   a másik liszteszsákot, a harmadik két nyulat.~Az
 782 5     |                    mondja az uram, mikor a virággal eléje léptem -,
 783 5     |                  Sokat. Elviszed délután a királynénak.~Hát én, egy
 784 5     |                   s magam mulattából már a kosárban elrendeztem. Olyanná
 785 5     |                elrendeztem. Olyanná vált a kosár, mint egy szekérkeréknyi
 786 5     |                  marok füvet szedj, hogy a kosár szélén lelógjon, és
 787 5     |             lelógjon, és semmi se lássék a kosárból.~Elkészülök. Teszem
 788 5     |             kosárból.~Elkészülök. Teszem a kosarat a fejemre.~- Vigye
 789 5     |             Elkészülök. Teszem a kosarat a fejemre.~- Vigye el tán
 790 5     |                 alázatosan -, én szedtem a virágot, kegyes engedelmével
 791 5     |               hogy miért nem ütöttek meg a szemtelenségemért. Az uraknak
 792 5     |                  gondoltak velem. Csupán a szolgatársaim bámultak,
 793 5     |              hogy aki fáradott, az lássa a borravalót.~Mikor már aztán
 794 5     |            Csáthék sátorára rá se nézek.~A sátor valami ötvenlépésnyire
 795 5     |              valami ötvenlépésnyire állt a királyné házától, és keskeny,
 796 5     |               hajló gyalogút vitt hozzá. A gyalogút az esõtõl felázott,
 797 5     |          borította.~Mi közöm nekem azzal a sátorral? - gondoltam. -
 798 5     |                ne nézném meg még egyszer a Halálkisasszonyt. Úgyse
 799 5     |                  az életben soha. És hát a holdat is nézheti mindenki,
 800 5     |                is érheti soha.~Leemeltem a kosarat a fejemrõl, mintha
 801 5     |                soha.~Leemeltem a kosarat a fejemrõl, mintha csak azért
 802 5     |                 meg, hogy elfáradtam. És a hónom alá vettem a kosarat.~
 803 5     |        elfáradtam. És a hónom alá vettem a kosarat.~S megfordulok a
 804 5     |                 a kosarat.~S megfordulok a sátornak.~Hát látom, hogy
 805 5     |             sátornak.~Hát látom, hogy az a tizenhárom éves forma kis
 806 5     |               kis rableány, aki délelõtt a süteményt hozta ki a gyermekeknek,
 807 5     |            délelõtt a süteményt hozta ki a gyermekeknek, most egy szakajtókosárból
 808 5     |              hint az útra. No, nem elég: a hintése csak a harmada utat
 809 5     |                 nem elég: a hintése csak a harmada utat javította meg.
 810 5     |               Visszatér.~És ekkor lép ki a sátorból Emõke.~Csak az
 811 5     |                  sátorból Emõke.~Csak az a ruha volt rajta, amelyik
 812 5     |                 rajta, amelyik az elõbb. A haját azonban hosszú fehér,
 813 5     |               fátyol takarja.~Összefogja a fehér szoknya alját, és
 814 5     |              felém! Énfelém!~Ha behunyom a szememet, ma is látom, amint
 815 5     |             szememet, ma is látom, amint a két kis piros csizma, tip-top,
 816 5     |               könnyedén, kedvesen. És az a barackvirágszín finom arcocska,
 817 5     |       barackvirágszín finom arcocska, az a mélázó szép fekete szem,
 818 5     |              mélázó szép fekete szem, az a finom metszésû ajk... közeledik,
 819 5     |         közeledik...~Lép, lépeget.~Mikor a beporozott útnak a sárosához
 820 5     |                 Mikor a beporozott útnak a sárosához ér, megáll. Megáll,
 821 5     |              erdõn sétáló õz, s fölemeli a fejét.~Láttam, miért állott
 822 5     |                Láttam, miért állott meg: a cselédet várta. Talán hogy
 823 5     |                  megszidja: miért késett a munkájával? Talán hogy az
 824 5     |                  volna!...~Belemarkoltam a kosaramba, és szórtam eléje
 825 5     |              kosaramba, és szórtam eléje a virágot. Rá se néztem, mintha
 826 5     |                   csak mentem elõtte, és a kosarat rázva hintettem
 827 5     |                  kosarat rázva hintettem a virágot az út sarára.~A
 828 5     |                  a virágot az út sarára.~A virág elég volt a királyné
 829 5     |                sarára.~A virág elég volt a királyné lépcsõjéig. Megálltam.
 830 5     |                kemence szájánál állanék. A szívem lükögve vert. Nem
 831 5     |                hallom, hogy közeledik... A virágon...~Akkor ránéztem.~
 832 5     |             felnézett, mikor hozzám ért. A szeme...~A nap így nyilall
 833 5     |             mikor hozzám ért. A szeme...~A nap így nyilall át az erdõ
 834 5     |             nyilall át az erdõ lombjain. A lelkembe nyilallt a szeme
 835 5     |            lombjain. A lelkembe nyilallt a szeme sugara. S a lelkem
 836 5     |               nyilallt a szeme sugara. S a lelkem egyszerre fénnyel
 837 5     |             szemmel, boldog-szomorún.~De a szeme rajtam csak addig
 838 5     |           pillantott.~Aztán föllépkedett a lépcsõkön.~Szinte kábultan
 839 5     |           valamelyik hun leszúrhat ezért a tettemért.~De nem bántott
 840 5     |         tettemért.~De nem bántott senki. A lovasok egykedvûen beszélgettek
 841 5     |                beszélgettek tovább.~Csak a vén õr nézett, de az is
 842 5     |                 vissza, mint aki részeg.~A falu végén gyermekkiáltást
 843 5     |                  Szolga!...~Megfordulok. A kis rableányt látom, aki
 844 5     |            álomból ocsúdik -, keveset.~- A kisasszony azt mondta, hogy
 845 5     |              hogy jer vissza: ád valamit a szolgálatodért.~És nevetett.
 846 5     |               Kis szemtelen!~- Mondd meg a kisasszonyodnak - feleltem
 847 6     |               már az ebédnél feküdtek, s a borjúpecsenye illata betöltötte
 848 6     |          borjúpecsenye illata betöltötte a levegőt. Priszkosz a tekintetével
 849 6     |          betöltötte a levegőt. Priszkosz a tekintetével kérdezett.~
 850 6     |               nem is kellett beszélnünk. A tekintete azt kérdezte:~-
 851 6     |                azt kérdezte:~- Mit szólt a királyné? Szívesen fogadta-e
 852 6     |             királyné? Szívesen fogadta-e a virágot?~Az én nyelvemen
 853 6     |            Priszkosz belém nevelte, hogy a hazugság utálatosabb minden
 854 6     |                akit hazugnak ismertem.~- A királyné - feleltem, elnézve
 855 6     |             királyné - feleltem, elnézve a feje fölött - nem beszélt
 856 6     |           köszönetét küldi.~Vártam, hogy a föld megrázkódik erre a
 857 6     |                  a föld megrázkódik erre a hazugságomra, vagy hogy
 858 6     |                  hazugságomra, vagy hogy a nyelvem kiszakad gyökerestül,
 859 6     |                  tovább. S én is leültem a sátor elé zavartan és piszkos
 860 6     |                 éjjelen rosszul aludtam. A gazdám is nyugtalan, mióta
 861 6     |                  Én csak azóta, hogy azt a leányt láttam. Nincs se
 862 6     |            gondoltam, javában alszik már a gazdám, mikor egyszer csak
 863 6     |                Mért sírsz? Ki ütött meg?~A kérdése annyira meglepett,
 864 6     |                csak éppen elgondolkodtam a sorsomon.~- A sorsodon? -
 865 6     |             elgondolkodtam a sorsomon.~- A sorsodon? - döbbent rám
 866 6     |                  sorsodon? - döbbent rám a gazdám. - Hát olyan siratni
 867 6     |                   Hát olyan siratni való a te sorsod?~- Ne érts félre,
 868 6     |                     Ne érts félre, uram! A te jóságod éltetõ napfényem
 869 6     |               Abbahagytam. Éreztem, hogy a gazdám csodálkozik a szavaimon,
 870 6     |                hogy a gazdám csodálkozik a szavaimon, és hogy én bolondokat
 871 6     |                  fiam. Hiszen úgy láttam a növekedésedet, mint azét
 872 6     |                 növekedésedet, mint azét a ciprusét, amelyet aznap
 873 6     |            micsoda gondolatok kavarodnak a lelkedben.~S elhallgatott,
 874 6     |                 álmomban.~Eközben néztem a csillagokat a sátornyíláson
 875 6     |             Eközben néztem a csillagokat a sátornyíláson át. És néztem
 876 6     |                 Emõkét. Mert ha behunyom a szememet, mindig látom õt.
 877 6     |             piros csizmában aprón lépked a gyalogúton, és ahogy hozzám
 878 7     |                 hogy hajnalban induljunk a további utunkra.~Álmatlanságtól
 879 7     |               ágynemûnket, és segítettem a sátor elbontásában. De aztán
 880 7     |              percem, hogy beleugorhattam a tóba, és megfrissülhettem
 881 7     |                tóba, és megfrissülhettem a vizében.~Aztán hát: lóra!~
 882 7     |                vizében.~Aztán hát: lóra!~A királyné palotája elõtt
 883 7     |           haladtunk el. De persze én nem a királyné palotáját néztem.
 884 7     |                elõtt is szekerek álltak. A rabok bontották a sátort,
 885 7     |                álltak. A rabok bontották a sátort, göngyölték a hosszú
 886 7     |           bontották a sátort, göngyölték a hosszú rudakra. A belsõ
 887 7     |             göngyölték a hosszú rudakra. A belsõ szõnyegekkel már tevék
 888 7     |              szédelgek, aki mellett maga a hóhér õrködik?~Az úton mégiscsak
 889 7     |             maradok, s nem törõdök többé a leánnyal, kis idõ múlván
 890 7     |                 kalapács verését éreztem a mellemen. Csak még egyszer
 891 7     |           szívhassam föl szememmel, mint a nap a harmatot, hogy még
 892 7     |                föl szememmel, mint a nap a harmatot, hogy még a sírom
 893 7     |                 nap a harmatot, hogy még a sírom éjszakájában is õ
 894 7     |               kell õt, ha el is veszítem a gazdám nyomait! Látnom kell,
 895 7     |                  hosszat lovagoltam már. A nap szinte felhõtlen égbõl
 896 7     |             felhõtlen égbõl sugarazta be a tavaszi zöld világot. A
 897 7     |                  a tavaszi zöld világot. A Tisza fölött gólyák kanyarogtak.
 898 7     |        poroszkáló hun szolgákat és velük a szekereket.~Néhány fegyveres
 899 7     |               Néhány fegyveres hun elöl. A napfény úgy szikrázik a
 900 7     |                  A napfény úgy szikrázik a lovuk kantárkövein, mint
 901 7     |                az agg hun. Szemben velük a vézna kis rableány s a két
 902 7     |             velük a vézna kis rableány s a két gyermek. Mellettük lovagol
 903 7     |                 Mellettük lovagol Emõke.~A szekér után valami húsz
 904 7     |                 leszálltam az út mellett a lovamról. S álltam tisztelettel.~-
 905 7     |          elvesztettél valamit?~Mert hogy a római követségbõl vagyok,
 906 7     |          követségbõl vagyok, megismerték a ruhámról.~- El - feleltem
 907 7     |                   Nem láttátok-e?~S hogy a Csáthék fogata is odaért,
 908 7     |                 odább mentek, fölemeltem a fejemet, s a leányra néztem.
 909 7     |                  fölemeltem a fejemet, s a leányra néztem. Férfiasan
 910 7     |            leányra néztem. Férfiasan ült a lovon, de a szaknyája olyan
 911 7     |                Férfiasan ült a lovon, de a szaknyája olyan hosszú volt,
 912 7     |             hosszú volt, hogy elöl-hátul a lovat is takarta.~A fején
 913 7     |           elöl-hátul a lovat is takarta.~A fején könnyû, turbán alakú
 914 7     |            fölnéztem, elfordította rólam a tekintetét, s léptetve lovagolt
 915 7     |               lovagolt tovább. De még az a paripa is, mintha tudta
 916 7     |              visz, büszkébben szedegette a lábát.~Hét négylovas szekér
 917 7     |              utánuk, és hátul négy teve. A szekerek a sátort vitték.
 918 7     |              hátul négy teve. A szekerek a sátort vitték. A tevék nagy
 919 7     |                szekerek a sátort vitték. A tevék nagy göngyölegekben
 920 7     |                tevék nagy göngyölegekben a szõnyegeket.~Aztán vagy
 921 7     |             amelynek alsó végével olykor a lóra pöccintettek.~Megismertem
 922 7     |         pöccintettek.~Megismertem köztük a szarvasbõr csizmás hunt
 923 7     |                 az út tavaszi göröngyein a nyomokat: melyik vajon Emõkének
 924 7     |          nyomokat: melyik vajon Emõkének a lova nyoma?~Valami egy óra
 925 7     |              Valami egy óra múlva megint a Tisza vize csillant elõ.
 926 7     |                   Az út szinte elveszett a kövér fûben. A Tisza végtelen
 927 7     |                 elveszett a kövér fûben. A Tisza végtelen kígyóként
 928 7     |              végtelen kígyóként kanyarog a mezõségen. Néhol fûzfák
 929 7     |              Néhol fûzfák sûrûje takarja a vizet a szem elõl.~Boldog
 930 7     |            fûzfák sûrûje takarja a vizet a szem elõl.~Boldog voltam,
 931 7     |             Emõkét. Úgy haladt közöttünk a fehér turbános szép lovas,
 932 7     |                hogy kiugrat az útból, és a mezõn játszatja a lovát.
 933 7     |              útból, és a mezõn játszatja a lovát. Nagyokat futtat vele,
 934 7     |             hátramarad. Egyszer levágtat a vízhez is, és megitatja
 935 7     |                  vízhez is, és megitatja a lovát.~A szívem olyanná
 936 7     |                is, és megitatja a lovát.~A szívem olyanná vált, mint
 937 7     |                szívem olyanná vált, mint a fölrepülõ pacsirta. Megéreztem,
 938 7     |               pacsirta. Megéreztem, hogy a leány nekem játszik!~S megálltam
 939 7     |               nekem játszik!~S megálltam a füzes szélén.~Hát csakugyan:
 940 7     |                 Repül. Felém!~Leszálltam a lovamról, hogy megint köszönjek
 941 7     |                 egy rántással megállítja a paripáját.~Meghajlok.~-
 942 7     |                    szólal meg gõgösen. - A te neved-e Zéta?~- Az enyém,
 943 7     |                enyém, kisasszony.~S hogy a lova ne nyugtalankodjék,
 944 7     |               nyugtalankodjék, megfogtam a zablaszíját.~Nézett rám.
 945 7     |                 zablaszíját.~Nézett rám. A nézése méltóságos volt s
 946 7     |        méltóságos volt s oly bájos, hogy a lélek remegett bennem, mint
 947 7     |              lélek remegett bennem, mint a marokba fogott veréb.~Nézett.~-
 948 7     |      mentegetõztem -, igen nagy volt ott a sár...~- És mért nem fogadtad
 949 7     |                  És mért nem fogadtad el a jutalmat?~- Nem szolgáltam
 950 7     |               lehetek. Állj meg anyámnál a lovaddal. Mondtam már neki,
 951 7     |               kisasszonyom - bókoltam -, a te szavadat én mindenben
 952 7     |                 maradni..., engedd, hogy a köntösöd szegélyét az ajkamhoz
 953 7     |             feleljen?~Én meg odahajoltam a lábához, és megcsókoltam
 954 7     |                 lábához, és megcsókoltam a köntösét boldog áhítattal.~
 955 7     |                áhítattal.~S hogy eközben a kezére tévedt a tekintetem,
 956 7     |                  eközben a kezére tévedt a tekintetem, mámorosan rebegtem:~-
 957 7     |              mámorosan rebegtem:~- Ó, ha a kezed is megcsókolhatnám,
 958 7     |                  is megcsókolhatnám, ezt a szép tündérkezet...~- Szemtelen! -
 959 7     |        tekintettel. - Szemtelen kutya!~S a lovaglóvesszejével rácsapott
 960 7     |                Éreztem, hogy vér csordul a nyakamon.~A leány elporoszkált,
 961 7     |                  vér csordul a nyakamon.~A leány elporoszkált, én meg
 962 7     |                malomkerék forogna lassan a mellemben.~Fél óráig ültem-e
 963 7     |            Gondolataimban összekavargott a világmindenség. Hát mi rosszat
 964 7     |                  megcsókolunk egy kezet? A leány keze is csak kéz.
 965 7     |                  leány keze is csak kéz. A kézcsók tiszteletnek a jele.
 966 7     |                   A kézcsók tiszteletnek a jele. Egy kicsit megszédültem
 967 7     |                  Egy kicsit megszédültem a szépségétõl, s meg óhajtottam
 968 7     |                  meg óhajtottam csókolni a kezét. Bûn volt? Õ ment
 969 7     |              lovam nyugodtan legelészett a mezõn. A leány tért vissza.~
 970 7     |           nyugodtan legelészett a mezõn. A leány tért vissza.~Megállt
 971 7     |              elõttem.~Én nem néztem föl.~A harag átcikázott rajtam,
 972 7     |                  átcikázott rajtam, mint a villám a komor fellegen.
 973 7     |         átcikázott rajtam, mint a villám a komor fellegen. Éreztem,
 974 7     |                    Zéta - szólott lágyan a leány -, te jó fiú vagy,
 975 7     |              arról, hogy az eszed kevés. A te hazádban mások a szokások...
 976 7     |               kevés. A te hazádban mások a szokások... Itt ez a fátyol,
 977 7     |               mások a szokások... Itt ez a fátyol, kösd be az arcodat.~
 978 7     |                 az arcodat.~Lerepesztett a fátyolából egy darabot,
 979 7     |              néztem.~Egy percig tartotta a fátyolt, azután eldobta.
 980 7     |                 eldobta. Hallottam, hogy a lovát megcsapja és elporoszkál.~
 981 7     |              közöm az õ rangjával. Nekem a hun király nem királyom,
 982 7     |            király nem királyom, és nekem a hun mágnások nem mágnásaim.
 983 7     |                hogy megbánta, amit tett, a seb az arcomon marad: megvetem
 984 7     |              arcomon marad: megvetem õt.~A vízhez ballagtam, s lemostam
 985 7     |             vízhez ballagtam, s lemostam a vért az arcomról.~Lódobogás
 986 7     |                 Néztem vadul, elszántan.~A leány odajött, és fölvetette
 987 7     |             leány odajött, és fölvetette a fátyolát.~- Visszajöttem -
 988 7     |                csak állat is. Hát... itt a kezem, megcsókolhatod.~-
 989 7     |              büszkén -, már nem kívánom.~A leány arcából elsápadt minden
 990 7     |            minutumig.~Azután megrántotta a lova száját, megcsapta.
 991 8     |                                        8~A következõ nap delén Csáthék
 992 8     |               Csáthék karavánja utolérte a miénket. Bizonyosan korábban
 993 8     |                is útközben egy lovunknak a kidõlése miatt.~Az urak
 994 8     |                 Az urak odasorakoztatták a lovukat az út mellé, s meghajlással
 995 8     |             üdvözölték Csáthékat. Én nem a szolgák közé álltam, hanem
 996 8     |               szolgák közé álltam, hanem a gazdám mellé.~Emõ lovon
 997 8     |                  lovon ült, mint tegnap. A ruháján csak annyi volt
 998 8     |                  ruháján csak annyi volt a változás, hogy a fején a
 999 8     |              annyi volt a változás, hogy a fején a patyolatot feljebb
1000 8     |                 a változás, hogy a fején a patyolatot feljebb tekerte,