bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

2001 14    |                  olyan boldog lesz, mint a hun.~- Ó, kisasszonyom -
2002 14    |                sajnálkozva nézel reám.~- A minap nem ezt mondtad. Gyûlöltél.~-
2003 14    |          Gyûlöltél.~- Holtomig bánom azt a...~- Én is bánom, hogy megbántottalak.
2004 14    |                  Mert te jó fiú vagy, és a lelked gyöngéd. De most
2005 14    |              nekem valaha az Ég, hogy az a perc megismétlõdjék, amikor
2006 14    |              perc megismétlõdjék, amikor a kezedet nyújtottad?~Nézett,
2007 14    |                hát ezt megadja az Ég.~És a kezét nyújtotta.~Megfogtam
2008 14    |                nyújtotta.~Megfogtam mind a két kezemmel, mint ahogy
2009 14    |        megcsókoltam.~- Eredj! - mondotta a kezét szelíden elvonva. -
2010 14    |             elkomolyodott. Visszalebbent a kárpit alatt a belsõ szobába.~ ~
2011 14    |             Visszalebbent a kárpit alatt a belsõ szobába.~ ~
2012 15    |                                       15~A királyné másnap nem fogadott.~
2013 15    |                öltözve, s vártam Emõkét. A nap kisütött, és a sarat
2014 15    |               Emõkét. A nap kisütött, és a sarat tésztássá szikkasztotta,
2015 15    |           lóhulladék szagával illatozott a levegõ, de mégis érzett,
2016 15    |                hogy tiszta és egészséges a tüdõnek.~Csáthékhoz egy
2017 15    |               barna fiatalember ügetett. A nyakában remekmívû aranylánc.
2018 15    |            nyakában remekmívû aranylánc. A süvegében sastoll. Utána
2019 15    |       Megismertem, hogy Aladár királyfi. A keze már csak éppen hogy
2020 15    |                 keze már csak éppen hogy a dolmánya gombjai közé volt
2021 15    |               kis idõ múlván Emõkével és a szeplõs leánnyal tért vissza.
2022 15    |                 leánnyal tért vissza. Én a sátor elõtt álltam, és mélyen
2023 15    |           Emõkének. Nem tudom, fogadta-e a köszönésemet. A kis szürke
2024 15    |                fogadta-e a köszönésemet. A kis szürke ló csülökig táncolt
2025 15    |               szürke ló csülökig táncolt a sárban, s én nem láttam
2026 15    |         aranyozott kengyelben nyugodott.~A királyfi mellette lovagolt,
2027 15    |             folyhatott köztük, mert mind a hárman nevettek.~Egy percre
2028 15    |                  az õrtõl. Az õr levette a süvegét, és háromszor is
2029 15    |      továbbmentek, és eltûntek Atillának a házai között.~Az én mellembe
2030 15    |               éreztem, mintha kés állana a mellemben.~Délután látogatóba
2031 15    |               Délután látogatóba mentünk a római követekhez. Az urak
2032 15    |          követekhez. Az urak az urakkal, a szolgák a szolgákkal beszélgettek.
2033 15    |               urak az urakkal, a szolgák a szolgákkal beszélgettek.
2034 15    |                 urak közé nem állhattam, a szolgáknál följebb tartottam
2035 15    |            tartottam magamat. Csak ültem a sátor egyik oszlopán, és
2036 15    |              egyik oszlopán, és bámultam a semmit.~A gazdám kijövet
2037 15    |          oszlopán, és bámultam a semmit.~A gazdám kijövet megszólított:~-
2038 15    |                   bizonyosan elrontottad a gyomrodat. Ezek a fene hun
2039 15    |            elrontottad a gyomrodat. Ezek a fene hun ételek... Jók,
2040 15    |                hun gyomor való hozzájuk.~A következõ napon, délelõtt,
2041 15    |               urakat ebédre. Az ebéd nem a királyné palotájában volt,
2042 15    |                ebédelt velük, s azok hol a királynéra, hol egymásra
2043 15    |                hol egymásra köszöntötték a serleget. Olyankor mindig
2044 15    |              Atilla ebédjén is úgy volt. A két úrnak tetszett az a
2045 15    |                  A két úrnak tetszett az a különös hun szokás, de kissé
2046 15    |               ártott.~Priszkosz befogott a napló diktálásába, de csak
2047 15    |              annyit tudott mondani, hogy a hun királyné aranyos asszony.
2048 15    |                  múlván törültette velem a császárnéra vonatkozó megjegyzést,
2049 15    |               ebédrõl, amit akarok.~Ezen a parancson csodálkoztam.~
2050 15    |               akkoriban erõsen sürgették a választ a fõvezérnél. Mindenki
2051 15    |               erõsen sürgették a választ a fõvezérnél. Mindenki szeretett
2052 15    |                  én nem.~Egy napon végre a fõvezér egy Berki nevû úrral
2053 15    |                látogatott el hozzánk. Az a Berki járt már a császárunknál
2054 15    |             hozzánk. Az a Berki járt már a császárunknál két ízben
2055 15    |              érdeklõdéssel szemlélgették a levél pecsétjét.~A pecséten
2056 15    |         szemlélgették a levél pecsétjét.~A pecséten különös jegyek
2057 15    |                Az egyik jegy hasonlított a varjúlábhoz. Mi azt gondoltuk,
2058 15    |                  késõbb tudtam meg, hogy a hun ábécében az l betû a
2059 15    |                 a hun ábécében az l betû a varjúláb. A pecsétre az
2060 15    |           ábécében az l betû a varjúláb. A pecsétre az Atilla név volt
2061 15    |                 Nehéz szívvel segítettem a szolgáknak a rakodásban.
2062 15    |                  segítettem a szolgáknak a rakodásban. Kértem Priszkoszt,
2063 15    |            eresszen föl egy negyed órára a királynéhoz. De nem eresztett.~-
2064 15    |           ajándékozta meg az urainkat és a hun mágnások, akik az urainkkal
2065 15    |              lovat, amelyet Berki adott, a gazdám meg Csáthtól és Atillától
2066 15    |         Atillától egy-egy kéderes lovat. A többit visszaküldték.~Míg
2067 15    |             többit visszaküldték.~Míg mi a sátrak lepleit bontottuk,
2068 15    |         bontottuk, göngyöltük, az uraink a szokásos búcsúlátogatást
2069 15    |         búcsúlátogatást végezték. Jártak a királynénál, Ádám úrnál,
2070 15    |                 királynénál, Ádám úrnál, a fõvezérnél, Csáthéknál,
2071 15    |          Szabad-Görögöt is meglátogatta.~A királyné nem fogadta õket.
2072 15    |               királyné nem fogadta õket. A feje fájt.~Estefelé két
2073 15    |         selyemerszényt hozott nekem.~Azt a szolgát ismertem már. A
2074 15    |                  a szolgát ismertem már. A kapuban szokott állni, s
2075 15    |                  három ezüstcsillag volt a süvegére varrva.~- Ezt a
2076 15    |                 a süvegére varrva.~- Ezt a nagyasszony neked küldi -
2077 15    |                 Azt izeni, hogy az egyik a tied, a másikat küldd el
2078 15    |             izeni, hogy az egyik a tied, a másikat küldd el apádnak.
2079 15    |                másikat küldd el apádnak. A hat apró a hat testvéredé. (
2080 15    |             küldd el apádnak. A hat apró a hat testvéredé. (Már elfeledte,
2081 15    |             hatan.)~Csaknem könny fakadt a szemembõl. Priszkoszra néztem,
2082 15    |      elfogadhatom-e az ajándékot. Intett a szemével, hogy elfogadhatom.~-
2083 15    |                elfogadhatom.~- Mondd meg a felséges asszonynak - rebegtem
2084 15    |                  hogy holtomig tisztelem a nevét, és hogy semmi sem
2085 15    |                olyan örömet, mint az, ha a térdemet még egyszer meghajthatnám
2086 15    |                  Az urak nem fogadták el a királynétól a lovakat. Azt
2087 15    |                fogadták el a királynétól a lovakat. Azt izenték, hogy
2088 15    |            méltók reá, s hogy elég nekik a hálás emlékezet, amit a
2089 15    |                  a hálás emlékezet, amit a szívükben magukkal visznek.~
2090 15    |             visznek.~Én aztán elhúzódtam a sátorszekér mögé, és kinyitottam
2091 15    |              urak bámulva szemlélgették. A két öreg aranypénz akkora
2092 15    |              Hallod-e - mondotta vidáman a gazdám -, most már te fogadj
2093 15    |                 szolgádnak, mert te vagy a gazdagabb.~A nyolc arany
2094 15    |                mert te vagy a gazdagabb.~A nyolc arany persze új gondolatok
2095 15    |                és mindenféle ajándékkal. A megmaradt pénzen földet
2096 15    |           csapunk, hogy örökké emlegetik a faluban.~Eközben ki-kinéztem,
2097 15    |         ki-kinéztem, hogy megláthatnám-e a hun leányt. Ha rá gondoltam,
2098 15    |                rá gondoltam, nem örültem a gazdagságomnak se. Szerettem
2099 15    |                  és elragadjam, mint sas a galambot, fel a felhõk közé,
2100 15    |                 mint sas a galambot, fel a felhõk közé, s elvigyem
2101 15    |                  felhõk közé, s elvigyem a hazámba.~De micsoda földön
2102 15    |                nyomorult féreg az ember!~A nap felhõtlen égen bocsátkozott
2103 15    |         felhõtlen égen bocsátkozott alá. A város a legelõrõl hazatérõ
2104 15    |                bocsátkozott alá. A város a legelõrõl hazatérõ tehenek
2105 15    |                  telt meg.~Az urak mégis a sátor elé ültek, hogy elköltsék
2106 15    |                elé ültek, hogy elköltsék a hideg sültbõl és sajtból
2107 15    |             Nekem akkor már nehézzé vált a fejem.~Hogyan juthatnék
2108 15    |                 látni! Csak még egyszer!~A kapu még nem volt bezárva.
2109 15    |               kapu még nem volt bezárva. A lovasok ki- és bejártak.
2110 15    |                 lovasok ki- és bejártak. A fõvezér palotája mellett
2111 15    |              csoportban. Mit tudnak ezek a hunok annyit diskurálni,
2112 15    |             nyújtózkodott. Egy másik rab a gyomot sarabolta a kapu
2113 15    |             másik rab a gyomot sarabolta a kapu körül. A konyha felõl
2114 15    |                  sarabolta a kapu körül. A konyha felõl egy rabfiú
2115 15    |                serpenyõvel ki az utcára, a füstnek nagy kígyóját eresztve
2116 15    |         Valamennyien arra bámultak. Mert a város belsejében nem kér
2117 15    |                  nem kér tüzet egyik ház a másiktól: mindenütt van
2118 15    |                rab bõven, s egy közöttük a tûzre vigyáz még éjjel is,
2119 15    |                  fölkeltem, és beosontam a kerítés kapuján. Hátha a
2120 15    |                 a kerítés kapuján. Hátha a ház túlsó oldalán láthatom?
2121 15    |                  késõbb, fáklya mellett, a ház túlsó oldalán. Ha csak
2122 15    |                 utoljára!...~Megkerültem a házat. Hátul is ajtó volt,
2123 15    |                   Hátul is ajtó volt, és a ház oszlopai ott is festettek
2124 15    |                  voltak, mint elölfelõl. A küszöbön egy dárdás, szõrös
2125 15    |                 felelte félvállról.~- De a házbeliek itthon vannak?~-
2126 15    |                 is itthon van?~- Õ is.~- A kisasszony is? Emõ kisasszony
2127 15    |                 az uram megszid engem.~- A te bajod.~Tettem, mintha
2128 15    |             mintha keresnék. Körüljártam a házat. Egy földszinti ablakból
2129 15    |                  Egy földszinti ablakból a kis sovány rableány, Dzsidzsia
2130 15    |              Reggel megkeresem. Beviszem a sátorba. Most Sugárkát kell
2131 15    |           elaltatnom.~Akkor láttam, hogy a kisfiú az ölében van.~-
2132 15    |                bámulva meresztette reám.~A nevét kiáltották bent.~-
2133 15    |           rettent meg -, hívnak!~Letette a gyermeket. Aludott már.
2134 15    |                 Aludott már. És kifutott a szobából.~Darabig ott hallgatóztam,
2135 15    |                aztán megint visszatértem a küszöb õréhez. Ott hátul
2136 15    |                  láttam ott senkit. Lent a konyhán egy cseléd dalolt,
2137 15    |               fölnézni az emeletre, csak a gyepes földet néztem, mintha
2138 15    |                 mintha valamit keresnék.~A nap már süllyedezett a távoli
2139 15    |                   A nap már süllyedezett a távoli nyárfák mögött, és
2140 15    |             utolsó sugarait oda vetette. A kertben virágok vöröslöttek,
2141 15    |              emeleti ablakban.~Fölvettem a rózsát, és várakoztam. A
2142 15    |                 a rózsát, és várakoztam. A rózsa friss volt, és a szára
2143 15    |                   A rózsa friss volt, és a szára meleg.~Nem mutatkozott
2144 15    |               Nem mutatkozott senki sem.~A kaput már becsukták. Egy
2145 15    |               rabszolga kürtöt fújt meg. A lovasok kifelé nógatták
2146 15    |                  lovasok kifelé nógatták a lovukat.~Sötétedett.~Atilla
2147 15    |                  nyolc fáklya indult ki. A nyolc fáklyát nyolc gyalogszolga
2148 15    |                  lovon Atilla léptetett.~A fáklyások Rika királyné
2149 15    |            állottak meg.~Atilla leszállt a lováról, és bement.~A fáklyákat
2150 15    |           leszállt a lováról, és bement.~A fáklyákat eloltották. Csak
2151 15    |               fáklya maradt égten. Annak a világánál tértek haza a
2152 15    |                  a világánál tértek haza a szolgák.~ ~
2153 16    |             indultunk. Alig pirkadt még. A sátorvárost a csordások
2154 16    |               pirkadt még. A sátorvárost a csordások és kondások kürtje
2155 16    |               kürtje riogta be. Kihúztuk a földbõl az utolsó sátorfákat
2156 16    |                 utolsó sátorfákat is, és a szekerekre raktuk.~Az urak
2157 16    |                  urak lóra ültek. Én is.~A szemem szinte odaszakadt
2158 16    |                 szemem szinte odaszakadt a faházra.~A kamomilla-ablakokat
2159 16    |             szinte odaszakadt a faházra.~A kamomilla-ablakokat sötétvörös
2160 16    |                 Egy se lebbent félre.~De a rózsa itt volt a szívemen.~
2161 16    |               félre.~De a rózsa itt volt a szívemen.~Vajon csakugyan
2162 16    |            látnám, hogy búcsút inthetnék a süvegemmel.~De a sátorok
2163 16    |               inthetnék a süvegemmel.~De a sátorok már eltakarják a
2164 16    |                 a sátorok már eltakarják a faházakat. Bõgõ tehenek
2165 16    |             Ostor pattog, és kürt rivog. A nap már aranynyilakat lõ
2166 16    |                égre, s nappallá változik a világ.~Sohasem látom többé
2167 16    |               világ.~Sohasem látom többé a házzá nagyított kalitkát
2168 17    |                          17~Jó volna, ha a fejünkbe is lehetne zsilipet
2169 17    |                  félre lehetne ereszteni a gondolatok patakját egypár
2170 17    |                 tanulatlanabb. De elment a csatába, és harcolt. Fölszabadították:
2171 17    |                lett volna jó leereszteni a zsilipet!~Nem volt énelõttem
2172 17    |                vissza? Hogyan váljak meg a gazdámtól? Megmondhatom-e
2173 17    |                 gondoltam, hogy maradjon a száz aranyom Konstantinápolyban
2174 17    |                 gondoltam, hogy elveszem a száz aranyamat titkon a
2175 17    |                  a száz aranyamat titkon a gazdám pénzébõl. Ezt a gondolatot
2176 17    |            titkon a gazdám pénzébõl. Ezt a gondolatot szinte rémülettel
2177 17    |               hátha már elfelejtette azt a beszélgetést? S hátha el
2178 17    |                 vagyok, s visszakísértet a gazdámhoz!~Éjjelenkint,
2179 17    |                  ha ébren voltam, néztem a holdvilágot, és könnyeztem.
2180 17    |         könnyeztem. Ha aludtam, álmomban a csaták viharában forogtam,
2181 17    |               embereket öltem. Föltéptem a mellüket, és ittam a vérüket.
2182 17    |           Föltéptem a mellüket, és ittam a vérüket. Vagy engem öltek,
2183 17    |                  borzasztó gondolat volt a csata, ahol emberek embereket
2184 17    |              emberek embereket ölnek. Ha a tulajdon orrom vére folyt,
2185 17    |                 az is irtóztatott. De az a gyönyörködtetõ kép, hogy
2186 17    |               Szabad-Görög!... És hát az a csata se lehet olyan veszedelmes,
2187 17    |             veszedelmes, mint amilyennek a képzelet festi: nem páronként
2188 17    |                 páronként eresztik össze a harcosokat...~Már jól elhagytuk
2189 17    |            Utaztak visszafelé Atillához. A dél ideje még messze volt,
2190 17    |                 hogy Atilla mit válaszol a császárnak. Vigilász elmondta,
2191 17    |             micsoda ijedt zavart keltett a császári udvarban.~Aztán
2192 17    |               velem meg más apróságokat. A nap heve már akkor nyári
2193 17    |             néztem. Hanyatt fekve aludt. A két karja a feje alatt.
2194 17    |                 fekve aludt. A két karja a feje alatt. Három rabszolga
2195 17    |                Tiszta papirost vettem ki a tékából, és ezt írtam reá:~
2196 17    |                 hogy viszonoznom illenék a jóságodat. Adtál nekem egy
2197 17    |                  paripát, amelyért engem a császár is irigyelhet. Hát
2198 17    |              leszolgálni való, legyen az a fél éve a tiéd.~Ez a rabszolga
2199 17    |                való, legyen az a fél éve a tiéd.~Ez a rabszolga kincset
2200 17    |                  az a fél éve a tiéd.~Ez a rabszolga kincset ér. A
2201 17    |                  a rabszolga kincset ér. A memóriája olyan, mint a
2202 17    |                  A memóriája olyan, mint a viasz. Száz különféle számot
2203 17    |           mondhatsz el elõtte, megtartja a fejében. Tud görögül, latinul
2204 17    |                 latinul és hunul. Jártas a históriában, filozófiában,
2205 17    |           retorikában és kalligrafiában. A neve Theofil, de én Zétának
2206 17    |                 Zétának neveztem, s erre a névre szokott. Fogadd õt
2207 17    |                Az uram pecsétje ott volt a kis tábori íróasztalban.
2208 17    |              íróasztalban. Bepecsételtem a levelet, és keblemre rejtettem.~
2209 17    |                 Az urak aludtak jóízûen. A szolgák is szunyókáltak.~
2210 17    |            szemmel gondolok én mindenkor a te jóságos jó szívedre,
2211 17    |            jóságos jó szívedre, és áldom a nevedet.~Száz szolidust
2212 17    |                Én ezt egy híján kivettem a tarsolyodból. Kérlek, hogy
2213 17    |                 ne haragudjál. Az az egy a lónak az ára, amelyen eddig
2214 17    |              alázatos szolgád: ~Zéta~Ezt a levelet belezártam az íróasztalnak
2215 17    |               belezártam az íróasztalnak a fiókjába, s a fiók kulcsát
2216 17    |               íróasztalnak a fiókjába, s a fiók kulcsát a gazdám ünnepi
2217 17    |               fiókjába, s a fiók kulcsát a gazdám ünnepi tógájába rejtettem.
2218 17    |        elfancsalítanom az arcomat, mikor a szolgákhoz mentem, s azt
2219 17    |                  azt mondtam nekik, hogy a pénzem elveszett.~- Bizonyosan
2220 17    |             Bizonyosan akkor csúszott ki a zsebembõl - mondtam nekik -,
2221 17    |              Láttam rajtuk, hogy örülnek a bajomnak. Irigyeim voltak
2222 17    |                 meg az uramnak - szóltam a lovamra ülve -, hogy ha
2223 17    |                út elhajlásán, belevágtam a sarkantyúmat a lovam oldalába: -
2224 17    |                belevágtam a sarkantyúmat a lovam oldalába: - Ahogy
2225 17    |                mondtam Vigilásznak, hogy a gazdám valami fontos ügyben
2226 17    |           rabszolga nem vagyok.~Vigilász a fiával utazott, akit világlátni
2227 17    |                   Vézna és tudatlan fiú; a gyermekkorát betegágyban
2228 17    |               tudom, tûnõdve tért vissza a tiszthez, aki a szökevényeket
2229 17    |              tért vissza a tiszthez, aki a szökevényeket kísérte.~Elõre
2230 17    |               Elõre kerültem, s úgy járt a fejem hátra, mint a nyaktekercsé.
2231 17    |                 járt a fejem hátra, mint a nyaktekercsé. Az arcom égett.
2232 17    |            nyaktekercsé. Az arcom égett. A szívem remegett, mint a
2233 17    |                  A szívem remegett, mint a kocsonya. Ó, hogyisne: loptam,
2234 18    |                 augusztusi estén elértük a Dunát, Atilla országának
2235 18    |                 Dunát, Atilla országának a határát.~A nap már lehajlóban
2236 18    |             Atilla országának a határát.~A nap már lehajlóban volt,
2237 18    |              parton vonnánk sátort.~Mert a túlsó parton határsértõket
2238 18    |       szökevényeket szoktak kivégezni, s a holttesteket ott hagyják
2239 18    |                 holttesteket ott hagyják a fákon intõ jelül. Nem estére
2240 18    |                  gondolta, hogy Vigilász a határõrzõ hunok alkalmatlankodásaitól
2241 18    |                    Dehogyis - felelte. - A határõrök lapulnak, ha engem
2242 18    |                is beljebb vagyunk.~Fogta a kürtjét, és hunosan megfújta.~
2243 18    |                  belételt, míg megindult a komp a túlsó parton. Két
2244 18    |           belételt, míg megindult a komp a túlsó parton. Két födetlen
2245 18    |            hajtotta át, gyorsan kapkodva a kötélhez.~- Ördög bújjék
2246 18    |                 kötélhez.~- Ördög bújjék a hasatokba - káromkodott
2247 18    |                 mindig itt kell lennetek a réven! Hol a révészgazda?~-
2248 18    |               kell lennetek a réven! Hol a révészgazda?~- Akasztanak -
2249 18    |               Akasztanak - mentegetõzött a fiatalabbik hun -, azt néztük.~-
2250 18    |                  hun -, azt néztük.~- Mi a néznivaló azon? - dörmögött
2251 18    |          dörmögött Eszlász. - Nektek itt a helyetek!~- Rómaiasan akasztottak:
2252 18    |                keresztre - mentegetõzött a hun. - Ilyet nem mindennap
2253 18    |               hanem kettõt. - Megpöködte a markát, és megint szólt: -
2254 18    |               markát, és megint szólt: - A rómaiak bezzeg értik. Nemhiába
2255 18    |               mívelt nép az, de értik is a módját! Igaz-e, Kovács?~-
2256 18    |                    Abbizony - biccentett a másik -, az hát mögemlögeti
2257 18    |              másik -, az hát mögemlögeti a másvilágon is...~Mi némán
2258 18    |        másvilágon is...~Mi némán álltunk a lovunk mellett. A víz aranyosan
2259 18    |                álltunk a lovunk mellett. A víz aranyosan vibrált a
2260 18    |                  A víz aranyosan vibrált a távolban. Az Iszter talán
2261 18    |                távolban. Az Iszter talán a legnagyobb folyama a világnak.
2262 18    |               talán a legnagyobb folyama a világnak. Engem mindig csodálkozás
2263 18    |            csodálkozás fog el, mikor azt a rengeteg édesvizet látom.
2264 18    |            valami nehéz érzéssel néztem.~A partra léptünk. Ott már
2265 18    |               ingben és gatyában voltak. A révészgazda is elõkerült,
2266 18    |          máskülönben csupa jóság volt az a bokros bajuszú ember.~A
2267 18    |                  a bokros bajuszú ember.~A szolgák egy kerek, kopár
2268 18    |                  térségen állították föl a sátorokat. Ott már készen
2269 18    |         sátorokat. Ott már készen voltak a lyukak, és ki volt taposva
2270 18    |               lyukak, és ki volt taposva a föld. Két kereskedõféle
2271 18    |                 egy kopár dombon ott áll a két keresztfa, s rajta fehérlik
2272 18    |                  Õ is megborzad.~- Eredj a sátorba! - kiáltott a fiára. -
2273 18    |              Eredj a sátorba! - kiáltott a fiára. - Oda ne nézz!~Eszlász
2274 18    |               Eszlász szemét is bántotta a két kereszt.~- Mit vétettek? -
2275 18    |              kérdezte kedvetlenül.~- Hát a cudarok - feleli a révészgazda -
2276 18    |                   Hát a cudarok - feleli a révészgazda - megszöktek.
2277 18    |                 Eddig csak vízbe hánytuk a cudarokat, de mondok: mi
2278 18    |            jutnak.~- De hát ezek?~- Ezek a kutyák is ideérkeztek. Ma
2279 18    |                õket által. Mingyán látom a pofájukon, hogy rabszolgák.
2280 18    |                  rabszolgák. Mondok: hol a szabadságlevél? A két római
2281 18    |            Mondok: hol a szabadságlevél? A két római megijed. Hebegnek,
2282 18    |                  hogy hová valók. Ki vót a gazdájuk? Egy lovaslegény
2283 18    |                  de élve se bocsássuk el a cudarokat. Hát mondok, rómaiak:
2284 18    |                  belõlük intõ példát ide a dombra. Így jár, aki szökik.
2285 18    |               Mingyán meg is ácsoltattam a fájukat: reggel az öregebbik
2286 18    |                 került rája, délután meg a fiatalabbik.~Az egyik fölfeszített
2287 18    |                 már mozdulatlan volt, de a másik emelgette még a fejét,
2288 18    |                 de a másik emelgette még a fejét, és jajgatott.~Odamentünk
2289 18    |                  hogy felelhetett volna, a verejték csorgott a homlokáról,
2290 18    |               volna, a verejték csorgott a homlokáról, a könny folyt
2291 18    |          verejték csorgott a homlokáról, a könny folyt a szemébõl,
2292 18    |                homlokáról, a könny folyt a szemébõl, és a nyál szájából,
2293 18    |               könny folyt a szemébõl, és a nyál szájából, mint a veszett
2294 18    |                 és a nyál szájából, mint a veszett kutyának. Olykor
2295 18    |                irtózatos orrhangon, hogy a legrosszabb álmaimban azt
2296 18    |                azt hallom. Föl-fölemelte a fejét, és hörgött:~- Vizet,
2297 18    |                 húsz hun lovas szemlélte a kínlódót érdeklõdéssel.
2298 18    |            asszony ott ültében szoptatta a csecsemõjét. De a barbár
2299 18    |              szoptatta a csecsemõjét. De a barbár érzéstelen. Olyan,
2300 18    |                  érzéstelen. Olyan, mint a gyermek, amelyik madárral
2301 18    |                Nem is gondol rá, hogy az a madárka szenved. Látványosság
2302 18    |              felelte az egyik hun -, itt a köcsög. Az imént hoztam
2303 18    |               Hát hozz neki még egyszer.~A kereszten szenvedõ rabszolga
2304 18    |                  idõs lehetett, mint én. A másik már meghalt. Az arcát
2305 18    |                 õsz haja eltakarta.~Csak a szerencsétlen ifjú élt még.
2306 18    |             órája szegezhették föl, mert a kezébõl még csepegett a
2307 18    |                  a kezébõl még csepegett a vér, és a lába alatt is
2308 18    |                  még csepegett a vér, és a lába alatt is tócsába gyûlt.
2309 18    |                  tócsába gyûlt. De õ nem a sebeket jajgatta, hanem
2310 18    |             sebeket jajgatta, hanem hogy a háta fáj, és hogy szomjas.~-
2311 18    |                  és hogy szomjas.~- Jaj, a hátam! - hörögte idõnkint. -
2312 18    |               hörögte idõnkint. - Vizet!~A fa hátához még oda volt
2313 18    |           hátához még oda volt támasztva a hóhér létrája. A hun már
2314 18    |               támasztva a hóhér létrája. A hun már visszatért. Fölment
2315 18    |                  már visszatért. Fölment a létrán, és odatartotta a
2316 18    |                 a létrán, és odatartotta a köcsögöt a szenvedõnek a
2317 18    |                és odatartotta a köcsögöt a szenvedõnek a szájához.~
2318 18    |                 a köcsögöt a szenvedõnek a szájához.~A hunok komoly
2319 18    |                  szenvedõnek a szájához.~A hunok komoly érdeklõdéssel
2320 18    |                 hogy hogyan iszik.~Amint a víztõl megenyhült, meglátott
2321 18    |         meglátott bennünket, s megismert a ruhánkról, hogy római alattvalók
2322 18    |                  hallgatni, visszamentem a sátorokhoz, de szüntelenül
2323 18    |               nem lehetne-e átszúrni azt a szerencsétlent. Eszlász
2324 18    |               Eszlász elkomolyodva rázta a fejét:~- Nem. Római volt,
2325 18    |                  halál után szúrjátok át a kivégzetteket.~Lementünk
2326 18    |                 kivégzetteket.~Lementünk a Dunára, hogy fürödjünk,
2327 18    |             Dunára, hogy fürödjünk, mert a nap forró volt, és az út
2328 18    |                  az esti párában rengett a nap, s a messze terjedõ
2329 18    |                 párában rengett a nap, s a messze terjedõ parti füzestõl
2330 18    |               elõhomályzott az éj eleje.~A révészek ott bámészkodtak
2331 18    |            révészek ott bámészkodtak már a tûz körül.~- Ember - mondottam
2332 18    |                legénynek -, sajnálom azt a keresztre feszített rabot.
2333 18    |                 Mit adsz?~- Egy aranyat.~A hun megpöngette egy kövön
2334 18    |                hallottuk az éji csöndben a jajgatást. Aztán egyszerre
2335 18    |           egyszerre elcsöndesedett. Csak a legelõ lovakat lehetett
2336 18    |                 amint halkan ropogtatják a füvet.~ ~
2337 19    |                                    19~Én a szabadban háltam, a katonák
2338 19    |                19~Én a szabadban háltam, a katonák között.~Az ég felhõs
2339 19    |               között.~Az ég felhõs volt. A hold se világított, hát
2340 19    |                  velem, ha elhagyjuk ezt a partot, s beljebb bánom
2341 19    |                ugrok el? Hogyan jövök át a határon? Hiszen Atilla határõrei
2342 19    |               láncként állják körül mind a birodalmat, és talán másutt
2343 19    |            másutt is rómaiasan bánnak el a rómainak ismert szökevénnyel?~
2344 19    |                  szörnyûségei gyötörtek. A homlokomat kiverte a verejték.~
2345 19    |          gyötörtek. A homlokomat kiverte a verejték.~De ha arra a leányra
2346 19    |           kiverte a verejték.~De ha arra a leányra gondoltam, rózsaszínûvé
2347 19    |               búgtak körül. Van rá példa a történelemben, hogy elõkelõ
2348 19    |                 nõk rabszolgáknak váltak a rabjaivá.~Emberi törvényt
2349 19    |                 ráabroncsolni nem lehet. A szívnek törvényei külön
2350 19    |                 törvényei külön valamik.~A rózsa kis papirosban rejtõzött
2351 19    |                 kis papirosban rejtõzött a mellemen. Hervadt volt már,
2352 19    |                  az illata még érzett.~- A te lelked ez az illat, Emõke.
2353 19    |              Emõke. Te adtad nekem ebben a rózsában a lelkedet.~ ~
2354 19    |             adtad nekem ebben a rózsában a lelkedet.~ ~
2355 20    |               még senki Atillához.~Mikor a Tiszának ahhoz a kanyarulatához
2356 20    |                   Mikor a Tiszának ahhoz a kanyarulatához érkeztünk,
2357 20    |              érkeztünk, ahol Emõkével az a szóváltásom volt, bejártam
2358 20    |               szóváltásom volt, bejártam a helyet, hogy a fátyoldarabot
2359 20    |                  bejártam a helyet, hogy a fátyoldarabot megtaláljam.
2360 20    |                De nem találtam meg. Vagy a szél fújta el, vagy valamelyik
2361 20    |            valamelyik pásztor vette fel. A fû zöld volt akkor a mezõn
2362 20    |                fel. A fû zöld volt akkor a mezõn és virágokkal kevert;
2363 20    |                 virágokkal kevert; azóta a nyári hõségben minden elaszott.
2364 20    |                  És akkor még lábán állt a termés mindenfelé. Most
2365 20    |                még aratnak is. Mindenütt a rabok aratnak. A hun nem
2366 20    |               Mindenütt a rabok aratnak. A hun nem dolgozik.~Kerestem
2367 20    |                dolgozik.~Kerestem én azt a fátyolt jövet is. Akkor
2368 20    |                 volna pedig abba takarni a rózsát.~Egy vén, buckos
2369 20    |           álldogált ott magában, ahol az a találkozásunk volt Emõkével.
2370 20    |                  gondoltam -, ha elásnám a tövébe az aranyaimat? Ki
2371 20    |                mi történik velem? Én ezt a helyet mindig megtalálom.
2372 20    |                megtalálom. Ki keresgélne a földben?~Körülnéztem. A
2373 20    |                  a földben?~Körülnéztem. A társaság már elõrehaladt.
2374 20    |                  nem jött utánunk senki. A távolban csak egy csorda
2375 20    |                 méneseket láttunk, mióta a síkon jövünk: sehol a világon
2376 20    |              mióta a síkon jövünk: sehol a világon ennyi ló nem látható.~
2377 20    |               sehol senki. Hozzákötöttem a lovamat a fûzfához, és a
2378 20    |                  Hozzákötöttem a lovamat a fûzfához, és a tõrömmel
2379 20    |                 a lovamat a fûzfához, és a tõrömmel jó kétarasznyi
2380 20    |           kétarasznyi mély lyukat ástam.~A száz szolidusból kettõ hiányzott.
2381 20    |             kettõ hiányzott. Hozzátettem a kettõt a királyné pénzébõl.
2382 20    |          hiányzott. Hozzátettem a kettõt a királyné pénzébõl. A bõrzacskóval
2383 20    |              kettõt a királyné pénzébõl. A bõrzacskóval együtt belenyomtam
2384 20    |          bõrzacskóval együtt belenyomtam a lyukba. Egy nagy röget tapostam
2385 20    |             tapostam rá, s elegyengettem a helyet, hogy senkinek a
2386 20    |                  a helyet, hogy senkinek a szeme ne akadjon meg rajta.~
2387 20    |                 ne akadjon meg rajta.~Ez a gondolat volt életemnek
2388 20    |           Konstantinápolyba, ahol ezeket a sorokat írom, s azzal a
2389 20    |                  a sorokat írom, s azzal a pénzzel építettem meg a
2390 20    |                  a pénzzel építettem meg a tenger partján az én boldog
2391 21    |            megérkeztünk Atilla városába. A nap égetõn sütött. A kutyák
2392 21    |           városába. A nap égetõn sütött. A kutyák a nyelvüket lógatták
2393 21    |                  égetõn sütött. A kutyák a nyelvüket lógatták az árnyékon
2394 21    |                 lógatták az árnyékon is.~A város szélén Eszlász megállított
2395 21    |                  ott már búcsúzkodtam is a társaságtól, de Eszlász
2396 21    |                 se!~Már akkor vörös volt a képe. A két szeme szinte
2397 21    |                 akkor vörös volt a képe. A két szeme szinte kidagadt
2398 21    |                két szeme szinte kidagadt a haragtól.~Különös, hogy
2399 21    |               haragtól.~Különös, hogy ez a jó, barátságos ember egyszerre
2400 21    |                 csapat robogott hozzánk. A süvegükön ragyogó ezüstcsillagról
2401 21    |             ezüstcsillagról láttuk, hogy a király testõrei.~Köszöntek
2402 21    |                látszott az arcukon, hogy a parancsára várnak.~- Szálljatok
2403 21    |          mutatott:~- Kötözzétek meg mind a hármat!~Bennem megfagyott
2404 21    |                hármat!~Bennem megfagyott a vér. Vigilász is elsápadt.~-
2405 21    |                 ellen! - kiáltotta. - Én a császár követe vagyok! Aki
2406 21    |                  vagyok! Aki engem bánt, a császárt bántja!~- Kötözzétek
2407 21    |                meg! - ismételte Eszlász.~A katonák megkötöztek bennünket:
2408 21    |        megkötöztek bennünket: Vigilászt, a fiát meg engem.~A rabkísérõ
2409 21    |             Vigilászt, a fiát meg engem.~A rabkísérõ tisztünk rátámadt
2410 21    |                    Hogy mertek így bánni a követünkkel?! Õ a császár
2411 21    |                  bánni a követünkkel?! Õ a császár személye itt. Nem
2412 21    |               ivott és barátkozott azzal a katonával. A kérdésére csak
2413 21    |           barátkozott azzal a katonával. A kérdésére csak félvállról
2414 21    |             akkor már sejtettem, hogy az a rókaképû Vigilász rossz
2415 21    |                  Vigilász rossz fát tett a tûzre.~De nékem Eszlász
2416 21    |               õket - mondotta, mikor már a kezünk hátra volt kötve.~
2417 21    |                 találtak hetven aranyat. A fiánál is annyit. Tõlem
2418 21    |                  fiánál is annyit. Tõlem a királyné erszényét meg a
2419 21    |                 a királyné erszényét meg a Csáthnak szóló levelet vették
2420 21    |            vették el.~Azután Vigilásznak a ládáit bontották föl. A
2421 21    |                  a ládáit bontották föl. A szekér közepén egy közönséges
2422 21    |             találtak, csak akkorát, mint a csecsemõkoporsók. De az
2423 21    |                  csecsemõkoporsók. De az a láda olyan nehéz volt, hogy
2424 21    |              embernek kellett kiemelnie.~A többi ládában élelem volt:
2425 21    |                ládában ruhaféle.~Eszlász a vasládára mutatott.~- Ennek
2426 21    |              vasládára mutatott.~- Ennek a kulcsa hol van?~- A nyakamban -
2427 21    |                Ennek a kulcsa hol van?~- A nyakamban - hörögte Vigilász.~
2428 21    |                sápadtságában és dühében. A melle úgy zihált, mint a
2429 21    |                 A melle úgy zihált, mint a kovácsfújtató.~- Meglásd -
2430 21    |            nyihálta -, megkeserülöd ezt! A római birodalom szereti
2431 21    |                  római birodalom szereti a békét, de ebbõl nem következik,
2432 21    |                következik, hogy gyengébb a hunoknál.~A római tiszt
2433 21    |                hogy gyengébb a hunoknál.~A római tiszt hátat fordítva
2434 21    |         megvetõen sunyorított Eszlásznak a csizmájára.~- Itt várok
2435 21    |               visszaindulok. Megjelentem a császárnak, hogy ha a barbárokkal
2436 21    |        Megjelentem a császárnak, hogy ha a barbárokkal barátkozunk,
2437 21    |                 barbárokkal barátkozunk, a kezünkben bot legyen.~Ez
2438 21    |              hogy Eszlász megrohanja. Az a vékony lábú tiszt annyi
2439 21    |             tiszt annyi lett volna annak a testes hunnak, mint elefántnak
2440 21    |                  hunnak, mint elefántnak a majom. De nemhogy eltaposta
2441 21    |              vagyok és becsületes ember. A kardodat nem veszem el.
2442 21    |               arról, hogy nem mi vagyunk a barbárok, hanem ti.~S intett
2443 21    |             barbárok, hanem ti.~S intett a testõröknek, hogy induljanak.~
2444 21    |            testõröknek, hogy induljanak.~A tiszt habozva állt. De aztán,
2445 21    |                 hát csak fölfordult õ is a lovára, s megindult Eszlász
2446 21    |                   Szótlanul haladtunk át a város fõutcáján. Utánunk
2447 21    |                  Utánunk szekéren hozták a vaspántos ládát s a tõlünk
2448 21    |               hozták a vaspántos ládát s a tõlünk elkobzott kétfontnyi
2449 21    |             aranyat. Eszlász se beszélt. A tisztünk is csak magában
2450 22    |                  22~Tizenegy óra tájban (a hun szerint délután három
2451 22    |           ablakaira meg Rika királynénak a palotájára is. Nagy megkönnyebbülésemre
2452 22    |                 hölgyek közül.~Egyenesen a palotába vittek.~Bevezettek
2453 22    |                  karcsú oszlop tartotta.~A teremben csak egy trónféle,
2454 22    |               trónféle, barna szék állt.~A falakon semmi dísz, csak
2455 22    |              fehér ruha volt rajta, mint a közhunokon, de bõ és finom
2456 22    |                combig érõt, meggyszínût. A fején meg fölgyûrt karimájú
2457 22    |              karimájú fehér posztósüveg. A kardja fekete selyemzsinóron
2458 22    |             kardja fekete selyemzsinóron a derekán. Körülötte: a nyalka
2459 22    |     selyemzsinóron a derekán. Körülötte: a nyalka Edekon, a szuszogó
2460 22    |              Körülötte: a nyalka Edekon, a szuszogó Csáth, a másik
2461 22    |                Edekon, a szuszogó Csáth, a másik Csáth, a lesi szemû
2462 22    |           szuszogó Csáth, a másik Csáth, a lesi szemû fõvezér, Berki,
2463 22    |             Mácsa, Kászon, Upor, Vacsar, a fõurak szokott csoportja
2464 22    |               Eszlász elõlépett. Levette a süvegét, és meghajolt.~-
2465 22    |                 arca diadalmasan fordult a szolgákra.~A szolgák már
2466 22    |         diadalmasan fordult a szolgákra.~A szolgák már akkor letették
2467 22    |               szolgák már akkor letették a ládát, s föl is nyitották.
2468 22    |          megnyitották, zizegve ömlött ki a ládából a padlóra.~- A ládában
2469 22    |              zizegve ömlött ki a ládából a padlóra.~- A ládában van
2470 22    |                ki a ládából a padlóra.~- A ládában van száz font arany,
2471 22    |                 van benne. Van egy font. A fiánál ugyanennyi.~Aztán
2472 22    |                Aztán rám mutatott:~- Ezt a rabszolgát is idehozattam.
2473 22    |                idehozattam. Priszkosznak a rabszolgája. Az úton csatlakozott
2474 22    |                 is volt hat arany, de ez a lepecsételt levél is. A
2475 22    |                  a lepecsételt levél is. A levél Csáthnak szól, de
2476 22    |              érthetünk belõle.~S letette a levelet az aranyhalomra.~
2477 22    |                   Atilla keresztbe fonta a karjait, és Vigilászra nézett.~-
2478 22    |            Vigilászra nézett.~- Minek ez a sok arany? Miért hoztad? -
2479 22    |             Olyan haragosan nézett, hogy a lélegzet elrekedt a mellemben.~-
2480 22    |                 hogy a lélegzet elrekedt a mellemben.~- Igazat! - csattant
2481 22    |              elhullottak volna is, ennek a pénznek az ezredrésze is
2482 22    |                bizonyára emlékezel, hogy a római rabszolgák kiváltását
2483 22    |        kiváltását erõsen megtiltottam. - A kardját ingerülten dobbantotta
2484 22    |           kardját ingerülten dobbantotta a padlóra: - Megmondod-e,
2485 22    |                    Megmondod-e, hogy ezt a száz font aranyat minek
2486 22    |                   Nem? Majd meglássuk. - A testõrökre tekintett. -
2487 22    |                  Ha tüstént nem vallasz, a fiadat itt koncoltatom fel
2488 22    |               fiadat itt koncoltatom fel a szemed elõtt!~Öt testõr
2489 22    |                 elõtt!~Öt testõr kivonta a kardját. Az ércnek az a
2490 22    |                  a kardját. Az ércnek az a hideg csesszenése..., az
2491 22    |                 hideg csesszenése..., az a csend..., a további parancsra
2492 22    |           csesszenése..., az a csend..., a további parancsra való várakozás...
2493 22    |              lélegzetállító valami volt. A vér, úgy éreztem, megfagyott
2494 22    |                  megfagyott bennem, mint a patak vize télen. Micsoda
2495 22    |               bele?!~- Apám! - sikoltott a fiú.~S térdre esett az apja
2496 22    |                  nyöszörgött Vigilász is a térdére esve. - Mindent
2497 22    |                Mindent megvallok... Csak a fiamat ne... A fiamat ne...~-
2498 22    |         megvallok... Csak a fiamat ne... A fiamat ne...~- Hát beszélj.
2499 22    |                elsõ hazug szót kimondod, a kardok a fiadba mélyednek.~
2500 22    |                  szót kimondod, a kardok a fiadba mélyednek.~Székért