1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7289
bold = Main text
Part grey = Comment text
2501 22 | Odavitték. Beleült. És a szék karjára könyökölve
2502 22 | karjára könyökölve várta a vallomást.~- Uram - kezdett
2503 22 | ez az arany bûndíj... A te felséges életed díja...~
2504 22 | Vigilász nyálat nyelt. A szemét kínlódva forgatta,
2505 22 | jól: Oresztész úrral... A császár Krizafiosz úrra
2506 22 | jó asztaluk. Krizafiosz a testõrök kapitánya, hatalmas
2507 22 | hatalmas úr, és kedves embere a császárnak. Õ mindjárt maga
2508 22 | mindjárt maga vendégeiként bánt a követekkel. Elvitte õket
2509 22 | követekkel. Elvitte õket a városba; megmutogatta nekik
2510 22 | városba; megmutogatta nekik a tengert, a régi Bizánc falait,
2511 22 | megmutogatta nekik a tengert, a régi Bizánc falait, az Aranykaput,
2512 22 | Bizánc falait, az Aranykaput, a temetõt, a hippodromot,
2513 22 | az Aranykaput, a temetõt, a hippodromot, a Zsófia-templomot,
2514 22 | temetõt, a hippodromot, a Zsófia-templomot, Nagy Konstantinosz
2515 22 | Konstantinosz porfiroszlopát, a lámpaházat. Mindent. A tolmács
2516 22 | a lámpaházat. Mindent. A tolmács én voltam.~Atilla
2517 22 | Atilla Edekonra tekintett. A szemével kérdezte, hogy
2518 22 | lélegzetefogyottan tátogott, mint a partra vont hal. És nehéz
2519 22 | utolsó hajszálig igazán. Csak a fiamat ne, felséges király!~-
2520 22 | úr bámuldozott. Különösen a palotákon és a mûvészi kincseken
2521 22 | Különösen a palotákon és a mûvészi kincseken bámuldozott.~„
2522 22 | nép vagytok, de értitek is a házépítésnek a mesterségét.”~
2523 22 | értitek is a házépítésnek a mesterségét.”~Krizafiosz
2524 22 | Minden csigának olyan a háza, amilyent maga nyálazgat
2525 22 | soha nem tudnék nyálazgatni a testem köré.”~„Dehogynem -
2526 22 | ciprusos kerted. Kerted alatt a tenger.”~S amíg így beszélt
2527 22 | rettenetesség gomolyodik ki ebbõl a vallomásból.~„Ne tréfálj
2528 22 | jelent. Én kísértem föl a társalgószobába. Edekon
2529 22 | elámult. Sorra tapogatta a kárpitokat, a székek és
2530 22 | tapogatta a kárpitokat, a székek és a kerevetek szövetét,
2531 22 | kárpitokat, a székek és a kerevetek szövetét, megbámulta
2532 22 | kerevetek szövetét, megbámulta a képeket, a kígyó formájú
2533 22 | szövetét, megbámulta a képeket, a kígyó formájú asztallábat.
2534 22 | vagyok az uramnak, s én is a testõrségnek parancsolok,
2535 22 | mint te itten.”~„Szabad a bejáratod Átillához?”~„Szabad.”~„
2536 22 | Milyen jól emlékszik a róka!~Atilla hátradõlt a
2537 22 | a róka!~Atilla hátradõlt a karosszékén. A kardját a
2538 22 | hátradõlt a karosszékén. A kardját a lába közé vette.~
2539 22 | a karosszékén. A kardját a lába közé vette.~Vigilász
2540 22 | Krizafiosz másra fordította akkor a beszédet. Ebédeljünk, ígymond,
2541 22 | kötöm, hogy bármelyik palota a tiéd, ha akarod. S még kincsed
2542 22 | úr kezet nyújtott, s mind a hárman megesküdtünk, hogy
2543 22 | hárman megesküdtünk, hogy a szó titok marad. De uram
2544 22 | nem cselekedtem ellened a magam lelkébõl semmit.~És
2545 22 | semmit.~És tovább vallott. A titok szinte darabonkint
2546 22 | volt. Én ólomhegyet éreztem a mellemen.~Vigilász folytatta:~-
2547 22 | lássa az õseit, mint ahogy a természet rendje szerint
2548 22 | Atilla megvetõen csukta össze a szempilláit. A fõurak meghördültek
2549 22 | csukta össze a szempilláit. A fõurak meghördültek a haragtól.~-
2550 22 | szempilláit. A fõurak meghördültek a haragtól.~- Folytasd! -
2551 22 | parancsolta Atilla.~Vigilász a félelemtõl csaknem vért
2552 22 | én csak azt mondtam, hogy a csillagok állnak az égen,
2553 22 | Edekon úr -, ti, görögök, a fene tudja, micsoda madárnyelven
2554 22 | hogy megöljem Átillát, a ti dolgotok meg az, hogy
2555 22 | dolgotok meg az, hogy adjátok a palotát s a hozzá illõ kincseket.
2556 22 | hogy adjátok a palotát s a hozzá illõ kincseket. De
2557 22 | kincseket. De mit mond erre a császár?”~„A császár? -
2558 22 | mit mond erre a császár?”~„A császár? - felelte most
2559 22 | Krizafiosz. - Az én nyelvemmel a császár beszél.”~Atilla
2560 22 | császár beszél.”~Atilla a padlóhoz ütötte a kardját.~-
2561 22 | Atilla a padlóhoz ütötte a kardját.~- Gazemberek! -
2562 22 | bikaszemû barna fõúr.~S a kardját már félig kirántotta.
2563 22 | egy tekintettel megbékózta a karját.~Egy minutumnyi csendesség.
2564 22 | palotát, bármelyiket itt a városban, csak persze a
2565 22 | a városban, csak persze a császárét nem. De azon túl
2566 22 | bútorok, minden berendezés a tied. S hogy pénzed is legyen
2567 22 | legyen bõven, mindenkoron: a tied, amit adóképpen fizetünk
2568 22 | Edekon úr -, de nekem már a gyilkosság elõtt is kell
2569 22 | gyilkosság elõtt is kell pénz: a testõröket meg kell vesztegetnem.”~„
2570 22 | számítódik. Mennyit adjunk erre a célra?”~„Ötven font elég” -
2571 22 | az elbeszélést? Hiszen ez a rettenetes ember minden
2572 22 | csak megfoghat. Elõször is a városban található rómaiakat
2573 22 | máris ennek az embernek a lelkében!~És Vigilásznak
2574 22 | Vigilásznak beszélnie kell. A szerencsétlen minden szavával
2575 22 | szerencsétlen minden szavával a keresztet ácsolja, amelyre
2576 22 | ezzel - mondotta -, mert a követtársaim megszagolhatnák,
2577 22 | szemei észtõl csillogók. A király bennfentesei közé
2578 22 | elmondta volna Atillának.~A nagy emberek belsõ szolgái
2579 22 | élnek vele-mellette, mint a fûszál a fa tövén. A fa
2580 22 | vele-mellette, mint a fûszál a fa tövén. A fa az életük.
2581 22 | mint a fûszál a fa tövén. A fa az életük. Számukra más
2582 22 | nincsen. Érzik, hogy ha a fa ledõl, az õ gyökerük
2583 22 | kézzel, s jöjjön velem ez a tolmács. - Mármint én. -
2584 22 | úrnak az okosságán.~„Bölcs a te beszéded - mondotta. -
2585 22 | gondolod. Én most fölmegyek a császárhoz, és közlöm vele,
2586 22 | Estére meghívlak vacsorára. A követtársaiddal együtt.
2587 22 | alkalomszakadtán elmondom, hogy a császár mit szól a vállalkozásodra.”~-
2588 22 | hogy a császár mit szól a vállalkozásodra.”~- Így
2589 22 | volt - bólintott rá Edekon a bajuszán sodorintva.~- Engem,
2590 22 | meg se kérdeztek, hogy mi a véleményem. Én csak eb voltam,
2591 22 | beszélt:~- Krizafiosz fölment a császárhoz. Ott volt délután,
2592 22 | volt délután, mindestig. A császár odahívatta Marcialosz
2593 22 | mit nem? - nem voltam ott a tanácskozásukon. Csak este,
2594 22 | tanácskozásukon. Csak este, mikor a hun követ urak Krizafiosznál
2595 22 | Ahogy kiültünk vacsora után a kertbe, a követ urak a tengert
2596 22 | kiültünk vacsora után a kertbe, a követ urak a tengert és
2597 22 | után a kertbe, a követ urak a tengert és a tenger túlsó
2598 22 | követ urak a tengert és a tenger túlsó partján ragyogó
2599 22 | fordult, és szólott imigyen:~„A császár mindenképpen örül
2600 22 | császár mindenképpen örül a vállalkozásodnak, és megadja
2601 22 | vállalkozásodnak, és megadja a jutalmat, ahogy én mondtam.
2602 22 | amilyet Átillánál viselsz. De a császár nem véli eléggé
2603 22 | tekintetes képû. Hát õ lesz a követ, s Vigilász csupán
2604 22 | Maksziminosz nincs beavatva a titokba; nem is szabad tudnia
2605 22 | uram, Edekon úr megjelent a sátorunknál.~Félrehítt,
2606 22 | Félrehítt, és azt mondta:~„A véletlen is a kezünkre játszik;
2607 22 | azt mondta:~„A véletlen is a kezünkre játszik; te mégy
2608 22 | vissza Konstantinápolyba, a hátramaradt szökevényekért.
2609 22 | gyanútlanul elhozhatod a pénzt, ami a testõrök megvesz
2610 22 | elhozhatod a pénzt, ami a testõrök megvesztegetésére
2611 22 | Nekem kellett hát elmennem a szökevényekért, akikbõl
2612 22 | király. Meg kellett hoznom a pénzt, mert ezt meg õk parancsolták.
2613 22 | hogy jobb, ha bõven ereszti a pénzt Edekon úr: ne akadjon
2614 22 | immáron Vigilásznak azt a sunyi, titkolózó magaviseletét
2615 22 | Már akkor Atilla tudta a gazságot. Világos volt már,
2616 22 | miért követelte annyira a szökevényeket, holmi ringy-rongy
2617 22 | Vigilásznak maga nyisson okot a visszatérésre s utána az
2618 22 | eljövetelre.~Akkor nyílt fel a szemem arra is, hogy miért
2619 22 | tiltotta meg Eszlász, hogy a pénzünket költsük. Miért
2620 22 | vendégei? Kelepce volt, hogy a százfontnyi arany célját
2621 22 | ostoba ember maga mellé vette a fiát is arra a nagy látványosságra,
2622 22 | mellé vette a fiát is arra a nagy látványosságra, hogy
2623 22 | buta barbárnak nevezzük a hunt. Íme, a finom eszû,
2624 22 | barbárnak nevezzük a hunt. Íme, a finom eszû, civilizált urakat
2625 22 | eszû, civilizált urakat a buta barbár az ellene szõtt
2626 22 | elsötétült elõttem, amikor Atilla a levélre tekintett és szólott:~-
2627 22 | az.~Ha engem is elõfog ez a rettenetes ember! Ennek
2628 22 | rettenetes ember! Ennek a tekintetében oroszlánkörmök
2629 22 | ránéz valakire, megragadja a nézésével, és nincs menekülés.~-
2630 22 | nézésével, és nincs menekülés.~- A levél - szólt Vigilász -
2631 22 | és Csáth úrnak szól.~- Ez a szolga - mondta Eszlász
2632 22 | hozzánk. - És nyújtotta a levelet Atillának.~Atilla
2633 22 | vette el. Intett Csáthnak:~- A levél a tied.~- Olvasnánk
2634 22 | Intett Csáthnak:~- A levél a tied.~- Olvasnánk el tán
2635 22 | olvassuk - hagyta rá Atilla. S a ravóra tekintett.~A ravó
2636 22 | Atilla. S a ravóra tekintett.~A ravó egy csontos, szeplõs
2637 22 | csontos, szeplõs képû ember. A hunok közt csak Ruszti a
2638 22 | A hunok közt csak Ruszti a neve - rövidítése Rusztikiosznak.
2639 22 | ügyem volt vele.~Fölbontotta a levelet, s egyenesen hun
2640 22 | figyelmesen.~Nekem reszketett még a májam is.~- Különös - nevetett
2641 22 | nevetett Csáth, mikor Ruszti a levélnek a végére jutott.~
2642 22 | mikor Ruszti a levélnek a végére jutott.~Végigszemlélt.
2643 22 | fordult:~- Kell neked ez a rabszolga, uram? Az van
2644 22 | rabszolga, uram? Az van a levélben, hogy tudós.~Atilla
2645 22 | tudós.~Atilla nem felelt. A karosszékben féloldalt dõlt.
2646 22 | dõlt. Két keze egymáson a kardja markolatán. Sötéten
2647 22 | Vigilász szinte megroskadt a tekintet súlya alatt. Érezte,
2648 22 | percben az Atilla fejében.~A fia még ott térdelt, s a
2649 22 | A fia még ott térdelt, s a veszedelem érzetében az
2650 22 | húzódott. Remegett, mint a nyárfalevél.~Oly kínos volt
2651 22 | nyárfalevél.~Oly kínos volt az a perc, hogy Vigilász végre
2652 22 | Vigilász végre felhördült, mint a vízbõl fölbukó fuldokló:~-
2653 22 | fiút ne bántsd! Csak ezt a fiút ne! Ártatlan õ szegény!~
2654 22 | ne! Ártatlan õ szegény!~S a könnyei végigcsordultak
2655 22 | végigcsordultak az arcán. A padlóra borult és zokogott.~-
2656 22 | népfaj ez! - szólalt meg a fõvezér. - Minden római
2657 22 | örökös szolgák. Illõ, hogy a hitvány faj szolgája legyen
2658 22 | hitvány faj szolgája legyen a nemesebbnek.~Atillának minden
2659 22 | minden szava törvény volt. A hunok nem szabadítják fel
2660 22 | nem szabadítják fel többé a görög és latin rabszolgákat.
2661 22 | került.~Atilla fölkelt, és a környezetéhez fordult.~-
2662 22 | környezetéhez fordult.~- Ez a pénz - mondotta nyugodtan -
2663 22 | Még ma osszátok széjjel a csatában elesettek özvegyeinek.
2664 22 | megyen Oresztész is és ez a fiú.~Vigilásznak a fiára
2665 22 | és ez a fiú.~Vigilásznak a fiára mutatott.~Aztán Eszlászhoz
2666 22 | beszélve folytatta:~- Ezt a bõrtarisznyát, amelyikben
2667 22 | bõrtarisznyát, amelyikben a száz font arany van, a nyakadba
2668 22 | amelyikben a száz font arany van, a nyakadba akasztod, és úgy
2669 22 | nyakadba akasztod, és úgy állsz a császár elé. Így szólsz: „
2670 22 | õk megdöbbennek, ezeket a szavakat csapod a szeme
2671 22 | ezeket a szavakat csapod a szeme közé az én nevemben: „
2672 22 | is. Átilla meg is õrzötte a maga nemességét. Theodóziusz
2673 22 | Theodóziusz azonban elvesztette a maga nemességét, amikor
2674 22 | rabszolgájává. De nem becsületes az a rabszolga, amelyik az urának
2675 22 | hogy kövessék.~- És ez a fiú? - kérdezte Eszlász,
2676 22 | kérdezte Eszlász, Vigilásznak a fiára mutatva.~- Ez a fiú
2677 22 | Vigilásznak a fiára mutatva.~- Ez a fiú ötven font arany váltságdíjat
2678 22 | bilincsekben és börtönben legyen.~- A császártól nem hozunk semmit?~-
2679 22 | Atilla -, Krizafiosznak a fejét követelem.~ ~
2680 23 | 23~Atilla kiment.~A testõrök föloldozták a köteleinket.
2681 23 | A testõrök föloldozták a köteleinket. Vigilász összeborult
2682 23 | köteleinket. Vigilász összeborult a fiával. Sírtak.~Én nem tudtam,
2683 23 | Csáth utánament Atillának a palota belseje felé. Oda
2684 23 | elviszik. Tekingetett is a tárházak felé.~- Uram -
2685 23 | hogy az én aranyaim nem a bûnös pénzébõl valók.~-
2686 23 | vagy-e rab?~Megértettem: a rabszolgának pénze nincsen.
2687 23 | Csáth úrnak: kötelességem a tiltakozás, hogy ami õt
2688 23 | tiltakozás, hogy ami õt illeti, a többi arannyal össze ne
2689 23 | ne hányják.~Megpillogta a szavaimat, aztán intett,
2690 23 | fölvehetem. Kibandalogtam a palotából. Gondoltam: megvárom
2691 23 | Gondoltam: megvárom Csáthot a kapuban.~De olyan voltam
2692 23 | De olyan voltam én, mint a félig agyonvert!~Ahogy mégis
2693 23 | mégis széttekintek, látom a kutat a fõvezér háza elõtt.
2694 23 | széttekintek, látom a kutat a fõvezér háza elõtt. Mosdjunk
2695 23 | Mosdjunk meg. Por lepte a hajamat, arcomat, nyakamat.
2696 23 | nyakamat. Megmosdottam a vályúból. Ittam is. A víz
2697 23 | Megmosdottam a vályúból. Ittam is. A víz langyos volt a nap melegétõl,
2698 23 | Ittam is. A víz langyos volt a nap melegétõl, és zöld moha
2699 23 | óránál is tovább vártam aztán a kapuban, míg végre kiérkezett
2700 23 | Csáth is. Lóháton ült, mert a hunok még tán a padlásra
2701 23 | ült, mert a hunok még tán a padlásra is lóháton járnak.~
2702 23 | is lóháton járnak.~Mikor a kapuhoz közeledett, elõléptem
2703 23 | Odabent aztán, hogy leszállt a lováról, gondolkodva végignézett
2704 23 | Zéta, furcsa név. Élnek a szülõid?~- Apám talán él
2705 23 | Szegény parasztember.~A fejét rázta.~- Mi a fenét
2706 23 | parasztember.~A fejét rázta.~- Mi a fenét kezdjek én teveled?~
2707 23 | teveled?~Egy öreg rab állt a ház elõtt a többi között.
2708 23 | öreg rab állt a ház elõtt a többi között. Nagy fej,
2709 23 | az állát beretválta ki. A kezében szíjra fûzött kulcsok.~-
2710 23 | szólt neki Csáth -, ezt a rabot küldték nekem, ajándékba.
2711 23 | nem lehetnék-e nevelõje a te két szép gyermekednek?
2712 23 | Követtem. Hátravezetett a konyhába. Ennem adtak ott
2713 23 | valami sajtot meg kenyeret. A sajtra gyanakodva néztem:
2714 23 | gondoltam, nem eszek belõle. S a szakácsasszonyra is néztem:
2715 23 | Nem mertem neki szólni. A kenyérbõl ettem egy falatot,
2716 23 | aztán vizet ittam, sokat.~A cselédek kíváncsian vizsgáltak.
2717 23 | sikált. Egyszer csak fölemeli a fejét, és szól:~- Értesz-e
2718 23 | néztek reám. Hallgattak. A sarokban az egyik nõ avzon
2719 23 | avzon nyelven szólt halkan a társának:~- Csinos fiú.
2720 23 | Csinos fiú. Kár érte, hogy a nyaka kissé hosszú.~Az öreg
2721 23 | csupán két ló unatkozott a jászol mellett.~Az istálló
2722 23 | oldalán sok szalmadikó. A sarkon meg tán tíz is egymás
2723 23 | tán tíz is egymás felett. A falakon sok rongyos, pókhálós
2724 23 | városában lepedõs ágyon háltam, a gazdám tiszta kis tornácán.
2725 23 | tornácán. Az ablakban virág. A falon Nagy Konstantinosz
2726 23 | Nagy Theodóziusz arcképe. A levegõ ott tiszta és tengerillatos.
2727 23 | tiszta és tengerillatos. A legyektõl szitaszövet kárpit
2728 23 | szitaszövet kárpit védi a szobát.~- Nem alhatnám? -
2729 23 | odakint.~- Pokrócot? Hm. Hát a nélkül nem lehet?~Adott
2730 23 | lópokrócot. Leterítettem a szénaboglya tövén, az árnyékban.
2731 23 | belõlem, ha Csáth nem fogad a gyermekei mellé, ha a csikósok
2732 23 | fogad a gyermekei mellé, ha a csikósok közé lök?~Estefelé
2733 23 | karaj barna kenyér volt a kezében meg sajt.~- Ne -
2734 23 | faragott sótartót vett ki a zsebébõl, és falatozásba
2735 23 | Azután én kérdeztem:~- Milyen a világ itt Csáthéknál, Csokona
2736 23 | Megbocsátható tán, hogy érdeklõdöm a ház iránt.~- Hát - vont
2737 23 | ház iránt.~- Hát - vont a vállán - kinek hogy. Rabnak
2738 23 | vállán - kinek hogy. Rabnak a kenyere mindenütt keserû.~-
2739 23 | Mégis: hogy bánnak itt a rabokkal?~- Kivel hogy.
2740 23 | Érdöme szerint.~- Az úr-e a jobbik vagy az asszony?~-
2741 23 | asszony meg számon szedi a verébtojást is. De azért
2742 23 | itten, hogysem másutt.~- Hát a kisasszony?~Vállat vont.~-
2743 23 | kisasszony?~Vállat vont.~- A kisasszonnyal semmi dógunk.
2744 23 | Kis ideig hallgattunk. Én a földet bámultam, õ a sajtján
2745 23 | Én a földet bámultam, õ a sajtján csámcsogott. Hunok
2746 23 | nem sok bürge fordul ki a bõribõl mimiattunk.~- Lóhúst
2747 23 | erõltetik beléd.~- De az a sajt lósajt, ugye?~- Nem
2748 23 | húsz disznó robogott be a kapun az ólak felé.~A cselédek
2749 23 | be a kapun az ólak felé.~A cselédek nagy füles dézsákban
2750 23 | dézsákban cipelték nekik a moslékot.~Az öreg fölkelt.
2751 23 | Az öreg fölkelt. Eltette a bicskáját, sótartóját. Odaballagott.~ ~
2752 24 | 24~Hajnalban az a veszett lárma ébresztett
2753 24 | ébresztett föl, amely csak a barbárok városában hallható.
2754 24 | hujjogás.~Az emberek is a nappal kelnek. Megmozdul
2755 24 | nappal kelnek. Megmozdul a város. Lovasok robognak
2756 24 | Lovasok robognak elõ. Itatnak a kútnál. Asszonyok futnak
2757 24 | Asszonyok futnak borzasan a disznó után. Cselédek nyújtózkodnak
2758 24 | Cselédek nyújtózkodnak a paloták elõtt. A harmatos
2759 24 | nyújtózkodnak a paloták elõtt. A harmatos fákon veréb csiripel.
2760 24 | harmatos fákon veréb csiripel. A város fölött galambok kerengnek.
2761 24 | fölött galambok kerengnek. A fecske apró köröket csapva
2762 24 | apró köröket csapva kezdi a légyvadászatot.~A szénában
2763 24 | kezdi a légyvadászatot.~A szénában alkalmas jó vackom
2764 24 | Letisztogattam magamról a szénaszálakat. A sarumról,
2765 24 | magamról a szénaszálakat. A sarumról, amennyire lehetett,
2766 24 | amennyire lehetett, leveregettem a port. Elkedvetlenedve láttam,
2767 24 | hogy oldalt kifeslett. A rabszolgák nyáron mezítláb
2768 24 | nem is látni. Ha lepusztul a lábamról, vajon mezítláb
2769 24 | Emõke elõtt?~Megmosdottam. A hajamat is elrendeztem,
2770 24 | ahogyan lehetett. Aztán a kapuba álltam. Gondoltam:
2771 24 | kapuba álltam. Gondoltam: ha a gazda fölkel, hívat majd.~
2772 24 | egy óra múlván szólítanak a szolgák:~- Hé, görög! Be
2773 24 | Hé, görög! Be az úr elé.~A család az emeleti verandán
2774 24 | állott az asztalon. Emõke a két gyermek mellett. Ott
2775 24 | maradtam, és lesütöttem a szememet, mint rabnak illik
2776 24 | illik az ura elõtt.~- Mi van a kezedben? - szólított meg
2777 24 | szólított meg Csáth.~- A pénzem.~S elõreléptem: odanyújtottam
2778 24 | Priszkosz megengedte, hogy ezt a szót is ösmerjem: enyém.
2779 24 | ösmerjem: enyém. Itt tudom, más a szokás.~- Apám - szólt Emõke
2780 24 | szólt Emõke hevesen -, ezt a pénzt Rika nagyasszony adta
2781 24 | Rika nagyasszony adta ennek a görögnek.~- Bánom is én -
2782 24 | jó, ha pénze van.~- Ami a rabé, a gazdájáé az - szólt
2783 24 | pénze van.~- Ami a rabé, a gazdájáé az - szólt az anya
2784 24 | azon, amit mondtál - kezdte a gazda -, hát a rómaiaknál
2785 24 | kezdte a gazda -, hát a rómaiaknál furcsa az a szokás,
2786 24 | hát a rómaiaknál furcsa az a szokás, hogy tanítót állítanak
2787 24 | hogy tanítót állítanak a gyerekek mellé.~Illedelem
2788 24 | lóhúst eszik, és elzsebeli a szegény rabnak az erszénykéjét?~-
2789 24 | válik emberré - feleltem a tekintetemet fölemelve -,
2790 24 | tekintetemet fölemelve -, a két fiúcska eszesnek látszik.~-
2791 24 | taníttassuk õket?~- Elõször is a betûkre, uram. A betû a
2792 24 | Elõször is a betûkre, uram. A betû a kulcsa a szellemi
2793 24 | a betûkre, uram. A betû a kulcsa a szellemi kincstárnak.~- „
2794 24 | betûkre, uram. A betû a kulcsa a szellemi kincstárnak.~- „
2795 24 | Szellemi kincstár?” Mi az a „szellemi kincstár”?~- A
2796 24 | a „szellemi kincstár”?~- A lélek gazdagsága, uram.
2797 24 | ami mind meg van gyûjtve a könyvekben, az évek sok
2798 24 | minek tudjak én írni vagy a fiam?~Hogy ezt bosszúsan
2799 24 | isten fekete csudája az?~- A számolás tudománya, uram.~-
2800 24 | való? Én sose olvastam meg a barmaimat, mégis meglátom,
2801 24 | számolgassuk? Arra való a kulcsár: tartsa észben,
2802 24 | görögül. Hunul beszélj.~- A geográfia a földnek ismerete,
2803 24 | Hunul beszélj.~- A geográfia a földnek ismerete, uram.
2804 24 | milyen nép lakik? milyenek a városok? merre vannak bányák,
2805 24 | Ez csak királynak való. A király oda viszi a népét,
2806 24 | való. A király oda viszi a népét, ahova õ akarja. A
2807 24 | a népét, ahova õ akarja. A fõ az, hogy a nép füves
2808 24 | õ akarja. A fõ az, hogy a nép füves helyen legyen,
2809 24 | mi tudományt ajánlasz?~- A históriát, vagyis történelmet.
2810 24 | emberek voltak, kik voltak a királyaik és vezéreik. Miféle
2811 24 | gyöngültek? hogy okosodtak a maguk szerencsétlenségein?~
2812 24 | szerencsétlenségein?~Csáth a fejét rázta.~- Ez a regösök
2813 24 | Csáth a fejét rázta.~- Ez a regösök dolga - mondotta -
2814 24 | regösök dolga - mondotta - meg a hegedõsöké. A fiaim nem
2815 24 | mondotta - meg a hegedõsöké. A fiaim nem szorultak arra,
2816 24 | elmondatják. Hát még?~Már elfûtött a meleg.~- A filozófia, vagyis
2817 24 | Már elfûtött a meleg.~- A filozófia, vagyis a bölcsesség
2818 24 | meleg.~- A filozófia, vagyis a bölcsesség tudománya - mondottam
2819 24 | tudománya - mondottam búsan -, a hét görög bölcs élete és
2820 24 | legyintett:~- Vigye el õket a görög ördög! Én nem tanultam
2821 24 | mégis okos ember vagyok. A fiaim se lesznek alábbvalók.~
2822 24 | szólani.~Szinte elbágyadtam a szerencsétlenségtõl, hogy
2823 24 | szerencsétlenségtõl, hogy nem a ház belsejében alkalmaznak
2824 24 | alkalmaznak szolgálatra.~A házat a tej illata töltötte
2825 24 | alkalmaznak szolgálatra.~A házat a tej illata töltötte be.~
2826 24 | használhatlak. Ideiglen az lesz a dolgod, hogy engem kísérgetsz.
2827 24 | lélegzettem. Hát mégse löknek a lovak mellé! Csáth mégiscsak
2828 24 | mégiscsak különbnek tart a többinél.~Meghajoltam, s
2829 24 | úgy hátráltam ki, mintha a császár bocsátott volna
2830 24 | bocsátott volna utamra. A horgas orrú vénleány rab
2831 24 | orrú vénleány rab utolért a folyosón. Meglökött, és
2832 25 | Csáth. Már akkor ott állt a lova felszerszámozva.~-
2833 25 | adjon az Isten - bólongtak a szolgák -, kedves egészségedre
2834 25 | körültekintett:~- Még egy lovat. A Füst itthon van-e?~- Nincs,
2835 25 | Nincs, uram - felelte a lovász -, kieresztettem
2836 25 | lovász -, kieresztettem a ménesbe. Iszen...~- Hát
2837 25 | Nyergesen?~- Nem.~Elõvezették a másik lovat. Se nyereg,
2838 25 | utána.~Végigporoszkáltunk a hosszú utcán. Mindenfelõl
2839 25 | Mindenfelõl köszöntek neki. Õ csak a kezét emelgette a süvegéhez.~
2840 25 | Õ csak a kezét emelgette a süvegéhez.~Egyszer aztán
2841 25 | Zéta!~S lépésre lassította a paripáját. Melléje siettem.~-
2842 25 | Jártál te az uraddal a császári palotába?~- Sokszor,
2843 25 | hatezer font aranyat vettetek a császáron.~- Igaz. De hazugság
2844 25 | színeskedés minden mozdulat. A becsületes színt úgy öltik
2845 25 | mint az ünnepi ruhát. Én a hétköznapi pofájokról szeretnék
2846 25 | gyönge, gyámoltalan ember. A nénje kormányoz voltaképpen,
2847 25 | képpen járat maga mellett. A beszélgetés szünetében aztán
2848 25 | beszélgetés szünetében aztán a magam ügyérõl is szóltam
2849 25 | valamit mondjak, ami nem a beszédünkhöz tartozik. Mikor
2850 25 | Mikor kijöttem tõled, uram, a cseléded figyelmeztetett,
2851 25 | tõled, uram. Nem tudtam a szokást. Nálunk a rabszolga
2852 25 | tudtam a szokást. Nálunk a rabszolga nem szólhat, csak
2853 25 | legyintett jóságosan.~Kiérkeztünk a méneshez. Ott egy alacsony,
2854 25 | paripát választott ki. Az volt a Füst. Azon kellett járnom.
2855 25 | Csáth nem engedhette, hogy a szolgája olyan magasan üljön,
2856 26 | Visszatéret Csáth megállt a kapuban, és ideadta a süvegét.~-
2857 26 | megállt a kapuban, és ideadta a süvegét.~- Vidd be - szuszogta -,
2858 26 | szuszogta -, és kérd el a feleségemtõl a palotait.~
2859 26 | és kérd el a feleségemtõl a palotait.~Hát benyargaltam,
2860 26 | fölfutottam az emeletre.~A folyosón Emõke jött velem
2861 26 | ruha, piros saru, fátyol a haján. A kezében lovaglóvesszõ.~
2862 26 | piros saru, fátyol a haján. A kezében lovaglóvesszõ.~Amint
2863 26 | ide? Miért jöttél vissza?~A ruhájából az a finom illat
2864 26 | jöttél vissza?~A ruhájából az a finom illat áramlott reám,
2865 26 | rám kimeredt szemmel, mint a dühös macska.~Én csak lehedeztem.
2866 26 | mit feleljek.~Megragadta a karomat, és betolt, szinte
2867 26 | egy félig nyitott ajtón át a szobába.~Az ruhásszoba volt.
2868 26 | szobába.~Az ruhásszoba volt. A falakon körös-körül prémek
2869 26 | körös-körül prémek lógtak. A szoba közepén asztal és
2870 26 | érintette az orromat: mintha a szemembõl várná a feleletet.
2871 26 | mintha a szemembõl várná a feleletet. A szívem malomként
2872 26 | szemembõl várná a feleletet. A szívem malomként döbögött.
2873 26 | azért, hogy visszajöhessek.~A leány nézett rám merõen,
2874 26 | Csupán azért - feleltem a keblemre nyúlva -, hogy
2875 26 | megtudjam: te adtad-e nekem ezt a rózsát.~Bámulva, a szemöldökét
2876 26 | nekem ezt a rózsát.~Bámulva, a szemöldökét összevonva nézett
2877 26 | szemöldökét összevonva nézett a rózsára.~Aztán megint az
2878 26 | megint az arcomra fagyott a szeme:~- Nem.~És kisietett
2879 26 | szeme:~- Nem.~És kisietett a szobából.~Én is kitámolyogtam.
2880 26 | szobából.~Én is kitámolyogtam. A világ összezavarodott a
2881 26 | A világ összezavarodott a fejemben.~ ~
2882 27 | 27~A következõ napokon még erõsebb
2883 27 | került az érzékenységem.~A cselédek egykedvûen fogadtak.
2884 27 | fogadtak. Megszokták, hogy a foglyok váltakoznak az udvaron.
2885 27 | megjegyzéseket hallottam:~- A kezed ugyan uras. No, majd
2886 27 | majd itt megvastagodik.~A másik:~- A haját szagosítja
2887 27 | megvastagodik.~A másik:~- A haját szagosítja ez. Kopi,
2888 27 | és tûzõr mindenes volt. A vizet csak az udvarról hordta
2889 27 | csak az udvarról hordta a konyhába, a lajtból, a szakácsasszony
2890 27 | udvarról hordta a konyhába, a lajtból, a szakácsasszony
2891 27 | hordta a konyhába, a lajtból, a szakácsasszony keze alá.~
2892 27 | szakácsasszony keze alá.~A harmadik:~- Ugye, te nem
2893 27 | percre elhallgattak. Azután a vízhordó szólalt meg elõször (
2894 27 | akinek mindig tréfára állt a bajusza):~- Olyan urasan
2895 27 | mint valami gyiák. Te talán a rovást is érted?~- Tud ez
2896 27 | ez mindent - szólt közbe a horgas orrú cseléd -, ahogy
2897 27 | megint vidámkodtak rajtam.~De a durva tréfálkozás csak akkor
2898 27 | ülök közéjük, Rába asszony, a szakácsné csodálkozva szól:~-
2899 27 | ebédelsz!~- Kutyának ott a helye a gazda asztala körül -
2900 27 | Kutyának ott a helye a gazda asztala körül - mondta
2901 27 | az ajtónálló.~- Érti ez a hízelgést - fûzte tovább
2902 27 | szóba velük - gondoltam -, a mûveletlen emberek olyanok,
2903 27 | amíg meg nem szokják.~De a szakácsasszony feje fölött
2904 27 | nézhettem el: õ mérte ki a tányérba az ételemet. Hát
2905 27 | Akkor aztán reá is repültek a nyilak.~- Csak a javát neki,
2906 27 | repültek a nyilak.~- Csak a javát neki, Rába néni -
2907 27 | legalábbis másfél mázsás. Kopinak a szavát napokig röhögték.~
2908 27 | ételt köszönöm meg, hanem a fáradságát. Az ételt a gazda
2909 27 | hanem a fáradságát. Az ételt a gazda adja, Rába asszony
2910 27 | De haj, nem volt az soha a nyomorúság láncán, aki nem
2911 27 | kénytelenség is. Az ínséges megeszi a fakérget is, és megissza
2912 27 | fakérget is, és megissza a pocsolyavizet is. S hogy
2913 27 | pocsolyavizet is. S hogy a bibliai tékozló fiú egy
2914 27 | tékozló fiú egy vályúból evett a disznókkal, azon én nem
2915 27 | azon én nem csodálkozom.~A mai eszemmel bezzeg tudom
2916 27 | tódítanom kellett volna a tréfájukat, s akkor minden
2917 27 | nyiluk lehull elõttem. De a lelkem úgy meg volt akkor
2918 27 | hogy csak vonaglottam, mint a bottal összevert kígyó.
2919 27 | s félrevonultam. Kiültem a küszöbre, sánta Kopi mellé,
2920 27 | aki utolsó szolga volt a háznál, s akire nem tudtam
2921 27 | haragudni. Látszott rajta, hogy a tréfálkozás nem gonoszsága
2922 27 | minden kutyáját megölette. A konyha elõtt baromfiak tanyáztak.
2923 27 | korában rálépett valaki a lábára, s úgy maradt a nyomorult.
2924 27 | valaki a lábára, s úgy maradt a nyomorult. Persze nem ölték
2925 27 | került volna soha nyársra, a színe miatt. A fekete csirkét
2926 27 | nyársra, a színe miatt. A fekete csirkét oda szokták
2927 27 | csirkét oda szokták adni a táltosoknak. Az persze,
2928 27 | mondom: ahogy ott eddegéltem a küszöbön, megállt a szemem
2929 27 | eddegéltem a küszöbön, megállt a szemem azon a szegény kis
2930 27 | küszöbön, megállt a szemem azon a szegény kis tollas állaton.
2931 27 | állaton. Rút volt és szomorú. A szeme szinte szüntelenül
2932 27 | rémületre volt kikerekedve. A taraja halavány. Azért vonta
2933 27 | halavány. Azért vonta magára a figyelmemet, mert azt láttam,
2934 27 | vágja. Ha kivetnek valamit a konyhából, s õt is odahajtja
2935 27 | õt is odahajtja az éhség a többi közé, hol az egyik,
2936 27 | közé, hol az egyik, hol a másik csíp rajta. Néha szinte
2937 27 | Néha szinte sikolt szegény a fájdalomtól.~De hát azért
2938 27 | szomorúan, gondolkodón. A többi tyúk elszéled az istállók
2939 27 | egy ott marad magányosan a konyha közelében. Csak akkor
2940 27 | némán szenvedõ.~Dobtam neki a kenyerembõl.~Eleinte meg-megrebbent
2941 27 | meg-megrebbent minden dobásomtól. A szemén látszott, hogy azt
2942 27 | bátorkodott.~Már látszott a szemén némi bizalom. Már
2943 27 | tõlem csak jót várhat.~S míg a többi cselédtársam odabent
2944 27 | beszélgetve evett, én azzal a tyúkkal társalogtam.~- Gyere,
2945 27 | föl!~Nem telt bele hét, a tyúk a kezembõl evett. Annyira
2946 27 | Nem telt bele hét, a tyúk a kezembõl evett. Annyira
2947 27 | ismert, hogy mikor kiültem a küszöbre, egyenesen hozzám
2948 27 | hozzám bicegett. Mellém állt. A szavaimra káricálással felelt.
2949 27 | hogy simogassam, pedig a madárféle nem szereti, ha
2950 27 | szereti, ha simogatják.~Az a tyúk aztán annyira szeretett
2951 28 | 28~Elmúlt a nyár.~A sátorok városa megváltozott.
2952 28 | 28~Elmúlt a nyár.~A sátorok városa megváltozott.
2953 28 | szénaboglya, szalmakazal. A kazlak közé lóállást igazítottak.
2954 28 | és keleti szél ne fújja a lovat. Még a sátorok is
2955 28 | szél ne fújja a lovat. Még a sátorok is úgy álltak, hogy
2956 28 | úgy álltak, hogy védjék a lovakat a szelektõl.~Akkor
2957 28 | álltak, hogy védjék a lovakat a szelektõl.~Akkor aztán már
2958 28 | szelektõl.~Akkor aztán már a sátorokra is több került.
2959 28 | sátorokra is több került. A sátornyílást mindenütt lóbõr
2960 28 | emberek is megváltoztak. A lobogós ing és gatya bozontos
2961 28 | borjúbõr, de mind szõrösen. A könnyû posztósüveg helyét
2962 28 | prémsüveg váltotta föl. A közrendi embereké bárányprémbõl
2963 28 | embereké bárányprémbõl való, a jómódúaké rókaprém, hódprém.
2964 28 | oroszlánsörénybõl készült. A fõvezér és más elõkelõk
2965 28 | medvekucsmát tettek föl. A gazdám is medvekucsmát viselt.~
2966 28 | medvekucsmát viselt.~Csupán a rabszolgák jártak tovább
2967 28 | hogy meg vagyok-e elégedve a sorsommal.~- Kisasszonyom -
2968 28 | sóhajtottam -, én vagyok a föld legszerencsésebb boldogtalanja.~
2969 28 | és ment tovább.~Egyszer a kert felõl való ablakon
2970 28 | könyökölt. Szürke õszi est volt. A hold akkor kelt. Arra mentem,
2971 28 | köszöntem neki:~- Jó estét kíván a te rabszolgád.~Rám nézett.
2972 28 | tovább kellett mennem, mert a szolgák megláthatták volna,
2973 28 | megláthatták volna, hogy a kisasszony beszélget velem.~
2974 28 | elõtt. Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy nem
2975 28 | föl, mikor már ott állt, s a ruhája illata megérintett.~
2976 28 | készült prémköntös volt rajta. A fején ugyanolyan süveg.~
2977 28 | fején ugyanolyan süveg.~A lovát várta.~Fölkeltem és
2978 28 | lehetett, mindig kerestem a fonalat, amely bevihetne
2979 28 | fonalat, amely bevihetne a házba. A gyermekeknek szüntelen
2980 28 | amely bevihetne a házba. A gyermekeknek szüntelen kedveskedtem:
2981 28 | gyümölcsöt vittem be. Csakhogy a többi rab éppúgy kedveskedett
2982 28 | éppúgy kedveskedett nekik, s a nõk jobban értik a csirkenyelvet.
2983 28 | nekik, s a nõk jobban értik a csirkenyelvet. Nõ rabszolga
2984 28 | Az õ rabja vagyok, tehát a mûveltségem is az õ mûveltsége.
2985 28 | Hordozott magával, mint ahogy a láncait, gyûrûit viselte.
2986 28 | hát kedves kutyája lettem. A rabszolgák látták, hogy
2987 28 | ügyesen bele tudtam szõni a beszédembe a kívánságaikat.
2988 28 | tudtam szõni a beszédembe a kívánságaikat. De a magam
2989 28 | beszédembe a kívánságaikat. De a magam ügyeiben ostoba voltam
2990 28 | nem okos rendben függenek a szõnyegek, hogy a kincseit,
2991 28 | függenek a szõnyegek, hogy a kincseit, fegyvereit velem
2992 28 | kérdezett, hogy alig bírtam a kacagásomat elnyeldesni.~
2993 28 | kacagásomat elnyeldesni.~A tudatlansága arra vitt,
2994 28 | leírását.~Õ mind elhitte. A kutyafejû emberek, a fejetlen
2995 28 | elhitte. A kutyafejû emberek, a fejetlen emberek, az egylábúak
2996 28 | tartotta bennem az életet, a lelki fensõségnek ez a folytonos
2997 28 | a lelki fensõségnek ez a folytonos érzése. Máskülönben
2998 28 | Máskülönben megölt volna a szomorúság.~Különösen búsított,
2999 28 | Különösen búsított, hogy a ruhám szakadozik.~Nem annyira
3000 28 | szakadozik.~Nem annyira a hidegtõl féltem, mint inkább
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7289 |