Part
1 1 | mi történt, elmeresztette rám a szemét.~- Uram - sírtam
2 1 | összeverten az udvaron, õk is rám estek, rugdostak, vertek: „
3 1 | De erre se felelt. Néha rám pillantott, és gondolkodó
4 1 | Egyszer aztán megáll, és rám néz:~- Zéta fiam, tudod-e,
5 1 | nyolc éve ennek - nézett rám Priszkosz nedves szemmel -,
6 2 | est? (Mi a neved?)~A hun rám fordította apró fekete két
7 2 | az úton jó szívvel néztél rám: ennem és innom adtál. Köszönöm.
8 2 | Hm, hát ez az.~- Veszek rám másik szoknyát - alkudozott
9 2 | Hát megengeded?~S ekkor rám is pillantott.~Csak átfutó
10 2 | Gondolkodott. Közben ismét rám tévedt a tekintete, s talán,
11 3 | meghajlással köszöntem neki.~Rám se nézett. A lováért intett.
12 6 | A sorsodon? - döbbent rám a gazdám. - Hát olyan siratni
13 6 | én meg sem érdemlem, hogy rám nézz, de ha elgondolom,
14 7 | megfogtam a zablaszíját.~Nézett rám. A nézése méltóságos volt
15 7 | Szemtelen! - riadt rám villámló tekintettel. -
16 7 | melegen -, mert haragszol rám. Nem bírom elviselni, hogy
17 7 | eleven szín. Sötéten nézett rám, én meg büszkén néztem vissza.~
18 8 | volt, az enyém is. Mikor rám pillantott, bizonyára azt
19 10| szamárság ez?! - böffent rám Priszkosz.~Csak hebegtem.~-
20 10| nekem még a fülem is vörös, rám néz különös nézéssel.~-
21 11| piros volt. Bámulva nézett rám.~Aztán rácsapott a lovára,
22 12| tudsz rajzolni? - nézett rám meleg szemmel a királyné.~-
23 12| hogy Emõke csodálkozva néz rám, s életemben elõször éreztem,
24 12| mondják: okos ember.~Emõke rám nézett. Egy percig mintha
25 12| A hervadt virág szomorú.~Rám sütött a lelke a szemébõl,
26 13| atyád.~Csaba még egyszer rám pillantott, azután elvitték.~
27 14| mosolygó halottat.~Aztán rám fordult a beszéd.~- Kik
28 14| Összecsapta a kezét, és rám meredt a tekintete.~- Ez
29 14| A nõk szánalommal néztek rám. Emõke is. A királyné szemöldöke
30 14| arca. És gyönyörû szemei rám nyílongtak, mint a mennyország.~-
31 15| dárdás, szõrös hun ült. Rám nézett.~- Itthon van-e Csáth
32 21| társaságtól, de Eszlász rám bõdült:~- Egy tapodtat se!~
33 22| fiánál ugyanennyi.~Aztán rám mutatott:~- Ezt a rabszolgát
34 24| illata töltötte be.~Emõke rám se nézett. Szomorú voltam.~
35 24| Meglökött, és megvetõen nézett rám:~- Neveletlen barom!~Elámulok:~-
36 26| palotájából ismertem.~S nézett rám kimeredt szemmel, mint a
37 26| visszajöhessek.~A leány nézett rám merõen, szigorún.~- Nem
38 27| figuráznom magamon. Ha tréfáltak rám, tódítanom kellett volna
39 28| Emõkét mindennap láttam. Rám se nézett. Csak néha, mikor
40 28| estét kíván a te rabszolgád.~Rám nézett. Az arca nyugodt
41 28| valami kérnivalójuk volt, rám bízták, s én ügyesen bele
42 28| Ördög a bõrödbe! - koffogott rám. - Mit vacogsz, mit dideregsz?
43 29| benyitott Dzsidzsia, és rám villantotta fekete, mosolygó
44 29| nem volna a világon, talán rám bíznák a gyermekeket!~-
45 30| elkerekült szemmel nézett rám. A felesége a vázát forgatta
46 30| írta, nem: én írtam.~Csáth rám meredt:~- Te írtad?~- Én.~-
47 32| támaszkodott.~És nézett rám aggodalmasan.~- Uram - feleltem
48 33| vagy-e, Zéta? - fufnyázott rám vígan a táltos.~- Én volnék,
49 33| Zobogány is szívesen nézett rám, noha nagy pap volt, s gazdag
50 35| elcsöndesült. Minden szem rám fordult.~Nem tudtam, mi
51 35| Csak a szemek karikáznak rám pokoli vidámsággal.~Teremtõ
52 38| mondtad volna inkább.~Csege rám nézett a felõlem való szemével.~-
53 38| Csáth tetszéssel nézett rám.~- Ezt elmondom Átillának -
54 39| Körülpillantottam, néz-e rám valaki. Százával, ezrével
55 42| kapujában ragadtam meg.~Rám nézett, és bágyadtan felelte:~-
56 42| lélegzett... Még egyszer rám nyitotta a szemét: a tekintete
57 44| egy széles vállú testõr.~Rám pillantott, s meglátta a
58 44| sisakját. Vígan kiáltott rám:~- Nini? Talán te is harcolsz?~-
59 50| csak jókedvében sem néz rám szeretõn...~Minek tanultam
60 51| egyik mellettem vágtat el. Rám se néz. Összevissza iramtatnak,
61 51| megállítja a lovát, s bámul rám, vagy hogy a halottak nagy
62 51| mellettem lábatörötten. Rám kiáltott:~- Tyû, az apád
63 52| ugyancsak meresztgették rám a szemüket.~Végre egy papot
64 54| remélhetem, hogy még fiatalon rám illesztik a püspöki süveget,
65 55| Hajadon-e még? Hogy néz rám, ha eléje lépek?~Ha gyalog
66 56| minden szem mosolyogva nézett rám, elmúlt az elfogultságom.
67 56| asszonyom - mondottam -, ha rám bízod teljesen az elbeszélést,
68 56| beszélgetnem. Mikor senki se nézett rám, Emõkét nyeltem a szememmel.
69 56| nyeltem a szememmel. Mikor rám nézett valaki, Igaron szemlélõdtem.
70 57| mindenest, hogy ne osszon rám dolgot még azon a napon.
71 62| maradtunk.~Emõke szeme akkor rám nyílott. Valami különös
72 62| kisasszonyodnak?!~Gondolkodva nézett rám, és csak a szemöldökét emelgette,
73 62| fõnemes.~Megütközve nézett rám. Még tán ma is csóválja
74 64| szemének ónos nézése.~- Add rám - susogta.~- De kérlek...~-
75 64| istenem...~- Hát akkor add rám... Nem: várj elõbb... Csókolj
76 64| nem találtam, ~orvul vont rám íjat, amikor aludtam, ~s
77 64| másztam. Senki se ügyelt rám. A fáról láttam a szigetet
78 65| palotából, Mácsába ütközök.~Rám mereszti a szemét, mint
79 65| kísértetlátó, s ahogy így rám mered, én is rábámulok,
80 65| lelte?~- Hát te? - böffen rám végre. - Itt vagy?~- Itt -
81 65| Meghökken. A szemét mereszti rám.~- Nem voltál ott?~- Nem.~-
|