Part
1 1 | fakadt és megcsókolt:~- Isten veled! Emlékezzél meg rólam,
2 2 | szólásformát: - Jó napot adjon Isten! - Erõt, egészséget! - Isten
3 2 | Isten! - Erõt, egészséget! - Isten áldja meg! - Kérem. - Köszönöm. -
4 8 | Ha kicsi, ha nagy. Az Isten kardja minálunk van. Embernek
5 8 | gyõzhet azon.~- Micsoda „Isten kardja”?~- Nem tudjátok?
6 11| rokonságom, kiváltott maga a jó Isten. A gazdám magával vitt a
7 11| igaz, hogy ahol a fejedelem isten, ott a nép sorsa pokoli.~
8 13| engem. De tavaly meghalt, Isten nyugosztalja.~S keresztet
9 14| egy vézna kis jó asszony - Isten legyen jutalmazója az égi
10 17| amely nélkül nem mehetek el.~Isten veled! Élj boldogul!~Holtig
11 24| látszik.~- De hát mi az isten fekete csudájára taníttassuk
12 24| akkor matematikára.~- Mi az isten fekete csudája az?~- A számolás
13 25| Szerencsés jó reggelt adjon az Isten - bólongtak a szolgák -,
14 30| elfûtött a meleg: szentséges Isten, ha Priszkosz belép!...
15 32| tanácsul. - A nap sugara Isten kezébõl tûz a földre. Azért
16 32| bizonyosan meggyógyul, ha Isten is akarja. Apám is híres
17 33| meg is szûnt persze - ha Isten is úgy akartra.~Az öreg
18 33| nélkül estek le a földre. Ha Isten is úgy akarta.~A fiatal
19 33| változtatja az acélt is. Ha Isten is úgy akarja.~Bogár táltos (
20 33| A gótnak: Gut. A hunnak: Isten.~Bial táltos otthon volt.
21 36| egy vandál népcsoport is. Isten tudja, mikor szakadtak el
22 37| ház ajtajától a kapuig.~- Isten hozza vissza! - kiáltoztak
23 37| kardját csókolta meg.~- Isten hozza vissza!~A kapuban
24 37| képemet a könnyeivel.~- Isten óvjon meg! Az ég angyalai
25 37| villantva kiáltották:~- Isten! Isten! Isten!~És megindultak
26 37| villantva kiáltották:~- Isten! Isten! Isten!~És megindultak napnyugat
27 37| kiáltották:~- Isten! Isten! Isten!~És megindultak napnyugat
28 38| mondják ezt a papok.~- Õ is isten: földi isten. Csatát õ soha
29 38| papok.~- Õ is isten: földi isten. Csatát õ soha nem veszít,
30 38| lelkesedett Csege -, halandó isten itt közöttünk!~Vállat vontam:~-
31 38| Vállat vontam:~- Halandó isten? Isteni halandónak mondtad
32 41| éjszakában:~Kelj föl, uram Isten: emeld föl kezedet!~Tereád
33 42| flagellum Dei. (Átilla vagyok, Isten ostora.)~Csak akkor hallottam,
34 42| öreg püspök -, ha téged az Isten küldött, akkor nem tehetek
35 43| Csáth is morgadozik:~- Mi az Isten fekete csudája!~Atilla az
36 43| is megbosszankodtam.~- Az Isten egy. Hun isten nincsen,
37 43| megbosszankodtam.~- Az Isten egy. Hun isten nincsen, latin isten sincsen,
38 43| Hun isten nincsen, latin isten sincsen, görög isten sincsen.
39 43| latin isten sincsen, görög isten sincsen. Az isten: Isten;
40 43| görög isten sincsen. Az isten: Isten; közös atyja és ura
41 43| isten sincsen. Az isten: Isten; közös atyja és ura minden
42 43| vesztett még csatát. És hát az Isten kardjáról megfeledkezel?~
43 45| ördögnek, ha én elõbb jutok az Isten színe elé, elmondom neki,
44 45| hullámok nyugat felé zajlanak. Isten akarja ezt.~Atilla intett
45 45| te vagy a vihar, melyet Isten bocsátott az emberi fajra!
46 45| Néped dübörgõ fergeteg. Isten akarja, hogy így legyen.
47 45| nézem is óriás dúlásodat. Isten boldogítson azzal, hogy
48 45| újraéledést, s ahogy az Isten a te kezeddel verte a világot,
49 46| magasba kiált:~- Teremtönk! Isten urunk! Napnak, holdnak vezetõje!
50 46| Segíts bennünket, Teremtõ Isten urunk! Légy velünk!~Iddár
51 46| öreges hangon énekel:~- Isten urunk, hívunk a magasból.
52 46| volna.~A táltos folytatja:~- Isten urunk, ki messze napkelettõl
53 46| föllobog.~Káma énekel:~- Isten urunk, engedd, hogy nyilaink
54 46| a tûz fölé. S énekel:~- Isten urunk, adj erõt a mi lovaink
55 46| szellemeket, míg a pap az Isten nevét kiáltozva iparkodik
56 46| ismer.~- Mondd.~- Ahogyan Isten akarja.~- Akkor jó - csapott
57 46| Atilla a kardjára -, ha Isten akarata, hogy ez a kard
58 47| Közel állították egymáshoz. Isten ha segít, a hátukba kerülök.
59 49| áll.~Atilla odakiált:~- Isten velünk harcol! Csatát még
60 49| ez is: Nézzétek, itt az Isten kardja!~A távoli moraj,
61 49| római sereg derekának.~- Isten segíts!~A föld reng. A levegõ
62 49| megrázza az íját:~- Hajrá, Isten uram!~S burr! megindulunk.~
63 49| többi után.~- Áldjon meg az Isten, okos állat!~Egy mellettünk
64 50| Vater...~Ki ad most vizet? Isten keze se!~Tûz már nem bolygott
65 51| pogány papok! Áldja meg az Isten különösen Szodorót közöttük,
66 52| fatalpú sarukat.~Kiáltok:~- Isten nevére!...~Kihúztak. Bámulva
67 53| vetõdtél, tehát bizonyára Isten küldött - felelte az öreg -,
68 53| mondotta -, téged csakugyan Isten küldött hozzám. Csak a katalauni
69 53| menyegzõkön s más ünnepeken is.~- Isten adta nékem ezt a fiút -
70 53| Kezdetben teremtette az Isten az eget és a földet.) Ez
71 53| fejüket rázva.~Áldott az Isten, aki a farkast, hiénát,
72 55| nyakamba, mintha tudj’ az Isten... Az ilyesmit kerüld a
73 56| megszólítását.~- Teremtõ Isten - szólt a királyné a kezét
74 56| De tudd meg, hogy ahogyan Isten kibocsátott erre a világra,
75 58| mint valami földön járó isten!~És maga elé merült a nézése.~
76 59| sajnállak - felelte -, bizony isten szívesebben fizettem volna,
77 60| Ránéztem. Az arca mélázó volt. Isten tudja, mire gondolt.~Kis
78 61| én családom a hun nemzet. Isten szeressen bennünket!~Akkor
79 64| mátkám szívére hajtottam. ~Az Isten áldjon meg, Rika feleségem, ~
80 64| a búcsúzó így végzõdött:~Isten veled szép föld: Tisza,
81 64| hogy kiesett a kezedbõl az Isten kardja! Ó, hogy árván hagytad
|