Part

 1 1 |         valami nagy kínra ébredtem föl. Az egyik lábam égett. Gyaluforgácsot
 2 1 |      Gondoltam: most már nem kelek föl. Ez nem házbeli, ez nem
 3 1 |       asztalra.~Gondolkodva sétált föl és alá a szobában. Én az
 4 1 |            ahogyan voltunk!~- Kelj föl - pillogott az öreg elérzékenyülten. -
 5 2 |  megmutatták, hogy hol állíthatjuk föl a sátrainkat.~Míg mi a sátorveréssel
 6 2 |           tulipános ládát tétetett föl. Pénz volt-e abban vagy
 7 6 |           hogy hiába szabadítottál föl, csak szegény ördög az én
 8 7 |        Csak még egyszer szívhassam föl szememmel, mint a nap a
 9 7 |      egymást.~Lódobogásra ocsúdtam föl. Azt véltem, az én lovam
10 7 |     Megállt elõttem.~Én nem néztem föl.~A harag átcikázott rajtam,
11 8 |       széles faalkotmányok váltják föl. Azok már vadbõrökkel vannak
12 9 |       intett:~- Egy óra múlva hozz föl egy tál datolyát a legszebbik
13 11|         készül. Hát nem is mentünk föl, csak az udvaron vártuk
14 11|            De bizony nem ránthatta föl az a tógát: nyomunkban ott
15 12|         hogy csak Priszkosz menjen föl. Õ az ékesszólásnak mestere.
16 14|           alatt és derékon?~Közben föl és alá kellett járnom elõttük,
17 14|     megmutatnom, hogyan tornyozzák föl a görög nõk a hajukat, egyetlen
18 14|           nõjön, mint a nárciszok.~Föl és alá járt a szobában,
19 15|         nem fogadott.~Pedig én már föl voltam öltözve, s vártam
20 15|          Priszkoszt, hogy eresszen föl egy negyed órára a királynéhoz.
21 18|          kopár térségen állították föl a sátorokat. Ott már készen
22 18|        alig fél órája szegezhették föl, mert a kezébõl még csepegett
23 21|     Vigilásznak a ládáit bontották föl. A szekér közepén egy közönséges
24 22|          akkor letették a ládát, s föl is nyitották. Az arany egyetlen
25 22|         meg is jelent. Én kísértem föl a társalgószobába. Edekon
26 24|           veszett lárma ébresztett föl, amely csak a barbárok városában
27 27|            félj. Nesze! Hopp: kapd föl!~Nem telt bele hét, a tyúk
28 28|         tornyos prémsüveg váltotta föl. A közrendi embereké bárányprémbõl
29 28|       elõkelõk medvekucsmát tettek föl. A gazdám is medvekucsmát
30 28|            Csak akkor pillantottam föl, mikor már ott állt, s a
31 29|        mordultam reá.~Ijedten kelt föl, és zavarodottan veregette
32 30|          csak a karomat emelhettem föl védelmemre. De a rettenetes
33 32|           Én vagyok, uram.~- Gyere föl.~No - gondoltam -, kár volt
34 32|            harcolok.~Csáth nézett. Föl és alá járt a szobában.~-
35 33|          kellett valahova, õ rótta föl a buta hun betûket. Persze
36 33|       mestere. Áldozásokon õ fogta föl az állat vérét, s öntötte
37 34|           rabszolgákból emelkedett föl. Lehet, hogy Csáth is le
38 35|            talán így illik.~- Kelj föl - szólított meg Atilla. -
39 36|        rengeteg üstökös emelkedett föl. Kezdetben olyan volt, mint
40 40|         nagysátorát ott állították föl elõször. Csak elbámultam
41 40|       keskeny falépcsõ kanyarodott föl az emeletre. Atilla akkor
42 41|          nyilai felhõként szállnak föl. A válaszfelhõ igen csekély.
43 41|         csillagos éjszakában:~Kelj föl, uram Isten: emeld föl kezedet!~
44 41|        Kelj föl, uram Isten: emeld föl kezedet!~Tereád van hagyva
45 41|  emberekkel. A lakosság oda vonult föl, hogy ne lássa, mint fosztják
46 42|            nesze ez a pénz, neveld föl rajta a gyermekeidet.~Odarendelte
47 46|            csupán a fejükre tették föl a hosszú, hegyes áldozati
48 46| Éjszakákban lengõ árnyak! Kössétek föl kardotokat! Vonjátok föl
49 46|           föl kardotokat! Vonjátok föl íjatokat! Ûzzétek el az
50 46|       sistereg. Gõzoszlop gomolyog föl. Iddár leszáll. Zobogány
51 46|          dobnak.~Vörös láng rebben föl. Káma a tûz felé fordul,
52 46|          tûzön száraz lóhere lobog föl.~Káma kantárt vesz a kezébe.
53 49|            ökörszarvakat csatolnak föl. A megjelenésük ördögi.~
54 49|           csak a kardját villantja föl.~De elég szónoklat ez is:
55 49|      halommá nõtt holttestekre fut föl.~A kürtök akkor fordulót
56 50|           nyergébe, s nagy nehezen föl bírtam annyira emelkedni,
57 50|           Víz kell? Nekem sincs.~S föl akartam kelni, de megint
58 50|           tartva húzódtam följebb, föl az élettelen lóra.~Akkor
59 50|        igen sok fáklya ég, s mozog föl s alá.~A fáklyák fényénél
60 51|      kezébõl.~A dárda segítségével föl bírok ülni a ló tomporára.~
61 51|        kezek és süvegek emelkednek föl, s kiáltozás kezdõdik:~-
62 53|       Tiszta fehér ágyban ébredtem föl. A fejemen, lábamon puha
63 54|    megzörgettem az ablakát:~- Kelj föl uram, és hozd a házamnak
64 54|           a legjobb paripát, és co föl, sárga, napkelet felé!~ ~
65 55|           Tolnak és ragadnak aztán föl az asszonyhoz és az öregúrhoz,
66 58|            vajon nem azért hívat-e föl, hogy õ maga is szólhasson
67 58|        Mondjátok neki, hogy jöjjön föl.~Az asztalnál ültek.~A két
68 59|        járjak. S arra az alkalomra föl kellett öltenem a katalán
69 60|          megbecsülték. Nekünk csak föl kellett írnunk s meg kellett
70 60|          zsoldos.~Mikor már minden föl van írva, szétosztódik a
71 60|         ezek a hitvány rabok... De föl köllene kötni egyet példaképpen.~
72 60|    váltságdíjat.~Azért szólítottak föl, hogy írjak levelet a patríciusné
73 60|            mondott, akkor ocsúdtam föl.~Egyszer aztán megszólított:~-
74 61|   kezdõdött. Csak akkor melegedett föl a társaság, mikor Atilla
75 61|            hol az egyik hun állott föl, hol a másik, és mondott
76 63|         végig a homályos folyosón, föl az emeleti lépcsõn, ahol
77 64|            temetésre majd öltsétek föl ezt a gyászzsákot. A lovak
78 64|            útnak indítanak, öltözz föl, de maradj vissza kissé.
79 64|       király iránt.~Az, hogy engem föl is akaszthatnak a parancs
80 64|        tépõ sikoltással emelkedett föl a királyi hölgy, és odavetette
81 64|          De ahányszor baj ér, nézz föl az egekre: ~villám lobog