Part

 1 1 |       ültettél. S nem te tanítottál-e arra, hogy az ember csak a szívével
 2 2 |         papirosra. A nép vesszõre ír. Arra se tentával, hanem késheggyel.
 3 2 |           majd engem valahol karóban, arra kérlek, jer oda éjjel, és
 4 3 |             hogyan tanakodnak tovább. Arra a bájos halálpillangóra
 5 4 |            tarisznya. De egyszer csak arra eszûdök, hogy megint a sátort
 6 5 |             már az út közepén voltam, arra gondoltam, hogy miért ne
 7 5 |               eltûnt, akkor gondoltam arra, hogy valamelyik hun leszúrhat
 8 7 |           csak egy tinó, nem volt oka arra, hogy megüssön.~- Zéta -
 9 8 |       egykedvûen.~A figyelmem azonban arra fordult, hogy sok falombot
10 8 |           négykézláb állt a ló mellé. Arra lépett. Aztán megveregette
11 11|             De én akkor nem gondoltam arra. Boldog voltam, hogy szolgálhatok
12 12|       figyelve fordítottam az arcomat arra, amerre a többi.~Mi történik
13 13|              Emõkénél, hogy ne mindig arra az egy lányra gondoljak.
14 13|            gömbölyû asszonyra néztem. Arra is csak azért, mert minden
15 13|          ünnepies elfogódással várnak arra a pillanatra, amikor intenek
16 15|               maga után.~Valamennyien arra bámultak. Mert a város belsejében
17 15|               hogy el ne aludjon. Hát arra bámultak. Én meg addig fölkeltem,
18 17|             egyik fiának van nevelve?~Arra gondoltam, hogy maradjon
19 17|            zacskójában: visszaszököm.~Arra gondoltam, hogy elveszem
20 17|        taszítottam el magamtól.~Aztán arra gondoltam, hogy leheveredek
21 19|             kiverte a verejték.~De ha arra a leányra gondoltam, rózsaszínûvé
22 21|    barátságosan felelt neki.~- Én meg arra szólítlak - ígymond -, hogy
23 22|               elég, hogy újra pótold. Arra pedig bizonyára emlékezel,
24 22|             rangos embernek Vigilászt arra, hogy téged elkísérjen,
25 22|              Akkor nyílt fel a szemem arra is, hogy miért tiltotta
26 22|            maga mellé vette a fiát is arra a nagy látványosságra, hogy
27 24|           kevesebb. Mit számolgassuk? Arra való a kulcsár: tartsa észben,
28 24|     hegedõsöké. A fiaim nem szorultak arra, hogy tanulják ezt. Ha éppen
29 28|              volt. A hold akkor kelt. Arra mentem, és köszöntem neki:~-
30 28| gondolataimban, hogy nem is figyeltem arra, kik járnak mellettem. Csak
31 28|           elnyeldesni.~A tudatlansága arra vitt, hogy magam koholjak
32 31|              nem jogosítottalak téged arra, hogy bármi bizakodással
33 31|              én kérlek?~- Mért kérnél arra? Terhedre én soha nem leszek.
34 32|             nyírfaliget volt, amelyet arra a célra ültettek oda.~A
35 33|               keletrõl a sárgák, akik arra tanítják a hunt, hogy ne
36 33|         kezünk.~- De én nem emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda
37 34|         magának egy úri embert. Talán arra gondolt, hogy ha úrrá válok,
38 35|               lehet az, hogy egyúttal arra is ne köszöntsem a poharamat,
39 35|         felelnem kell azonnal.~- Csak arra emlékszem, hogy hosszú orrú,
40 36|          szõrbõl font zsineget, amely arra való, hogy a futó ellenséget
41 36|              harcra való, mint inkább arra, hogy a tábort védje, ha
42 37|            hangon fújta az indulót. S arra mintha ezernyi kürt ébredt
43 38|             alapítunk. A kardunk csak arra való lesz, hogy az adófizetõ
44 38|               Az a pillanat elég volt arra, hogy meggyûlöljem azt az
45 38|             kisasszonyok körül. Hanem arra való a háború, hogy ki-ki
46 38|          gazdámat kísérem.~- Hát csak arra vigyázz, hogy mikor csapatos
47 40|             az a római hadsereg?~Csak arra, amerre a nap lebocsátkozik
48 43|      nyugatnak állott, hát a többi is arra fordította a sátorát. De
49 43|            rákerül a sor.~Akkor, hogy arra kellett fordulnunk, amerre
50 43|               négy csapatja vágtatott arra. De a római hadból is: egy
51 44|             hada az. Talán gyanakszik arra az ingadozó emberre, azért
52 46|               istentisztelet. Az urak arra várnak.~A máglya ugyan föllángol,
53 47|           órában indulok.~- Délnek?~- Arra. Két kémünk vállalkozott,
54 48|           Sokáig nem tudtam elaludni.~Arra gondoltam, hogy lesz-e még
55 48|           után háromkor pirkad az ég. Arra ébredtem, hogy a tábor zörög.
56 49|       kezdetben való nyomás indította arra a lovakat. Köztünk és e
57 49|                hol a dereka a hadnak?~Arra kell lennie, amerre Atilla
58 49|        visszafelé nyílható úton. Csak arra van idõm, hogy leugorjak
59 49|               irtózás nélkül gondolni arra a sokadalmas embergyilkolásra,
60 50|               mindjárt rá megijedtem. Arra gondoltam, hogy talán nem
61 50|               fölött:~- Aquam! Aquam!~Arra gondoltam, hogy valaki,
62 50|              rátapintok a térdemen, s arra végignyilall rajtam a kín
63 50|      belegyökemlett a kín a térdembe. Arra föleszméltem.~A fájdalom
64 51|             sebesült vár az ápolásra: arra már nem kaptam embert, hogy
65 52|              az övembe kötöztem. Mert arra gondoltam, hogy a ló kidõlhet
66 52|            karfája kérges fából való. Arra gondoltam, hogy az a híd
67 52|              is fel-felcsapnak.~Mikor arra a helyre érünk, ahol a tábort
68 54|              három paripát megnéztük, arra már nem mondtam semmit se.
69 56|                ez a pillanat alkalmas arra, hogy a magam hõstetteirõl
70 57|           szalmaszék volt a szobában. Arra intettem.~- Leülhetsz.~Leült.~-
71 57|              sok, az sok. Mit szólnál arra, ha Átilla megjön, és örömömben
72 58|              cselekedeteit beszélném, arra is kevés lenne egy est.~-
73 58|        beszéltem, szomorúan gondoltam arra, hogy lám a királynénál
74 59|               család mögött járjak. S arra az alkalomra föl kellett
75 62|           földerítsem. A halványságát arra tudtam, hogy nem aludt eleget.
76 63|             volt hivatalos. A fõterem arra az alkalomra új díszt öltött.
77 63|               szolgát kapok tõle. Tán arra is szólít, hogy mielõtt
78 64|              És sugdos rejtelmesen:~- Arra kérlek: ne menj el a temetésre.~
79 64|            sûrûje elhalad. Azután meg arra gondoltam, hogy nem megyek
80 65|         tátongó üresség. Ki elég nagy arra, hogy Atilla kardját fölvegye?
81 65|         mégsem láttalak. Az én szemem arra tapadt szüntelenül, aki