Part

 1 1 |    elõször is megfürösztöttek, és szép fehér ingbe öltöztettek.
 2 1 |         kis házba. Csak faház, de szép, s az alsó harmada mégis
 3 1 |       neveltél, hanem jó szívvel. Szép ruhában járattál, asztalodhoz
 4 2 |          azután latinul kérdeztem szép nyájasan:~- Quid nomen tibi
 5 2 |     begyében volnék.~- És a leány szép?~Deél a levegõbe legyintett,
 6 2 |           lánya volna, akármilyen szép leánya, én az eszemet el
 7 2 |        ahol akar. Nagy a világ és szép. Mán énnekem kicsi lesz
 8 2 |   kívülrõl bámultam a terebélyes, szép két négyszög sátorépületet.
 9 2 |            aki egészséges. De nem szép. Nincs benne vér. Nincs,
10 2 |            S egyszerre csak mégis szép lánnyá vált. A manó tudja,
11 2 |     tetszeni, de tetszett. Minden szép leányon van valami, ami
12 5 |      közéje ibolyát is, és néhány szép páfrányt és fűszálat, s
13 5 | menyasszonyi csokor.~- Ejnye, beh szép! - örvendett az uram. -
14 5 |       finom arcocska, az a mélázó szép fekete szem, az a finom
15 6 |          emeli méltóságos, fekete szép szemét,~ ~
16 7 |        közöttünk a fehér turbános szép lovas, mint valami liliom.~
17 7 |         is megcsókolhatnám, ezt a szép tündérkezet...~- Szemtelen! -
18 8 |           tudják. Az a kard olyan szép, aminõt emberi kéz nem alkothat.
19 8 |           is fehérlik. Nem valami szép alkotás, csupa apró, kerek
20 9 |         megismerem köztük. Milyen szép, milyen méltóságos! A lovat
21 10|       valamennyit, és letisztázom szép fehér pergamenre.~Azon a
22 10|         van köztük egy, aki olyan szép, hogy a föld is gyönyörûségtõl
23 12|       külön kerítése volt, fehér, szép faragatú, mintha liliomok
24 12|      liliomok állanának kerítésül szép egynagyságban. A kaput négy
25 12|    aranygomb végû tûvel megtûzve. Szép nõ lehetett valamikor. Most
26 12|     odanézett és elmosolyodott.~- Szép lenne pedig: a közepét gesztenyeszínre,
27 12|          halk szavát hallottam:~- Szép.~Ez az egy szó úgy muzsikált
28 14|        kendõ, az volt ám az igazi szép ruha. Mert azt százféleképpen
29 14|          a királynéhoz fordult:~- Szép vagyok, nagyasszonyom?~-
30 14|          vagyok, nagyasszonyom?~- Szép vagy, gyermekem - mosolygott
31 14|          királyné. - Legyen olyan szép az életed is, mint magad
32 14|      ingatja. Beszélt, susogott a szép kis piros ajak, beszélt
33 22|          ha komolyan áhítozik egy szép márványpalotára, délben
34 23|      lehetnék-e nevelõje a te két szép gyermekednek? Mert láttam,
35 24|     nyáron mezítláb járnak. Ilyen szép sarut, mint az enyém, erre
36 28|          szíjakat adott. De azért szép köntös volt. Csak oldalt
37 28|          a leányt. Nem volt olyan szép, mint Emõke.~Azokat a napokat
38 31|         mint a többi, csupán hogy szép formában került elõ a teremtés
39 31|  mûhelyébõl. De hát láttam már én szép formákat sokszor; sõt ha
40 31|           azontúl, ha hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája
41 31|         marad. A szemöldöke olyan szép, olyan szokatlan szép vonalú,
42 31|       olyan szép, olyan szokatlan szép vonalú, s hogy a szeme olyan
43 31|           rebegtem -, maradj még, szép álom!~Habozva nézett reám,
44 32|           elé ültem. Hogy a másik szép napomat is lássam, ha elõjön.~
45 36|    Nyilaik mérgezettek. Egy ritka szép menyecskét láttam köztük.
46 36|            és lábbal feszítik ki. Szép barna nép különben, de alacsony
47 36| vöröshagymaszagot. Csak a kardjuk szép: fényesre sikált vörösréz.
48 36|           már a te gesztenyeszínû szép hajad!...~Azok a hunugorok
49 38|      megmondom, mert ösmered. Egy szép fehér lány az. A legszebb
50 38|   segítsek a nõnek a vásárlásban. Szép aranyos fiolákat és egyéb
51 40|      egyúttal tanácskozóterem is.~Szép idõben csak három fala volt
52 42|           kisleány és két serdülõ szép szõke leány. Mindenik cipel
53 53|   tanításban. Könnyû mondatok, és szép tartalmúak.~Esténkint, mikor
54 53|           éneket, valami csodásan szép bariton bõgedézéssel. Aztán,
55 54|           megnéztük a hagyatékot: szép emeletes ház, három paripa,
56 54|   emeletes ház, három paripa, sok szép kép, remek fegyverek, bútorok
57 54|  akasztottam. Ruhát is cseréltem: szép bársonyból való meggyszínû
58 56|      asszonyom is kitett magáért: szép széles gyolcsgallért adott.
59 56|          nézhet, aki nem ösmer.~A szép ruhát mindig szerettem.
60 56|     maradjanak. Nézd ezt a csodás szép leányt (Ildikóra mutatott).
61 56|           jön, és fiatal raboknak szép nagy serege.~- A csoma?~-
62 56|        arcához szorította.~- Ugye szép ez a leány, Zéta? Láttál-e
63 56|           arca egykedvû maradt.~- Szép vagy - kedveskedett Ildikónak -,
64 56|         kedveskedett Ildikónak -, szép vagy. Érted?~Ildikó elmosolyodva
65 57|        tisztázhatjuk az ügyünket. Szép volt és jólesett nekem,
66 58|         bejön, beszélj Átilláról. Szép lehetett, mikor megjelent
67 58|          aranyos sisakban..., beh szép lehetett az az ember! Szép,
68 58|        szép lehetett az az ember! Szép, mint valami földön járó
69 60|          nem lehetett tudni, hogy szép volt‑e valamikor. Dzsidzsia
70 60|            Megírtam a levelet, és szép betûket írtam, mert Emõke
71 61|   támaszkodva néztem õket. A tánc szép volt. Látszott rajtuk, hogy
72 63|      boldogan nézett reám.~- Mily szép vagy, Dzsidzsia! - bámultam
73 63|        vállat:~- Mi haszna vagyok szép - rebegte -, nem ér az nekem
74 63|       azért sajnáltak volna, mert szép. Te már hallottál effélét?
75 63|           ünnepem! Ragyogó, nagy, szép ünnepem!~Késõn keltem. De
76 63|      semmiképpen nem történhetik. Szép sátort és nagy vagyont:
77 63|          elfordul. Leoldja a nagy szép elefántcsont kürtöt a nyakából,
78 64|        amikor aludtam, ~s fejemet szép mátkám szívére hajtottam. ~
79 64|        így végzõdött:~Isten veled szép föld: Tisza, Maros tája, ~
80 64|          Déli magasságban ragyogó szép napunk leesett!~- Leesett