Part

 1 1 |           Kelj föl - pillogott az öreg elérzékenyülten. - Jól van,
 2 1 |         No, derék - mosolygott az öreg -, hát akkor csak szedd
 3 3 |          egyik egy bokros bajuszú öreg úr. Eszlász nevû. Szolga
 4 4 |           mondva: bölénybõrön. Az öreg úrnak annyira horpadt az
 5 4 |           csak ingben hempereg az öreg úr mellett. Mert hogy úr,
 6 12|           szakálla is. Elõtte két öreg és két ifjú. Azok a panaszosok.
 7 12|         Odahallatszott hozzánk az öreg családfõ beszéde:~- Hát
 8 15|      bámulva szemlélgették. A két öreg aranypénz akkora volt, mint
 9 23|           kezdjek én teveled?~Egy öreg rab állt a ház elõtt a többi
10 23|          Mit tudsz? - bübögött az öreg.~S végigszemlélt, mint valami
11 23|           rá: kell-e még több?~Az öreg is nézett, mint valami álmos
12 23|           bizonyára sápadt is.~Az öreg fõrab szótlanul indult meg
13 23|          a nyaka kissé hosszú.~Az öreg Csokona visszatért, és az
14 23|      Estefelé hozzám tassogott az öreg. Látta, hogy nem alszom.~
15 23|     cipelték nekik a moslékot.~Az öreg fölkelt. Eltette a bicskáját,
16 25|           Iszen...~- Hát akkor az öreg Balkánt.~- Nyergesen?~-
17 28|       uram - feleltem búsan -, az öreg Csokona olyan ronda ruhákat
18 29|     szolgák meg én és Csokona, az öreg kulcsár. Néztük a tüzet.
19 31|    Elkérdeztem:~- Kapsz-é eleget, öreg? Vágnak-e azok a cudar tyúkok?
20 33|           legemeltebb sátorban az öreg vak Káma lakott. Az még
21 33|       tudott valami különöset.~Az öreg Káma volt a fõpap és fõlátó,
22 33|          Isten is úgy akartra.~Az öreg Iddár volt az áldozó. Nagy
23 33|     mozgású. Fia volt különben az öreg Kámának.~- Eszerint - mondottam -
24 35|           meghányták-vetették.~Az öreg szava mindig sokat nyomott,
25 35|      Urkon, Zsögöd, Csomortán, az öreg félkezû Barakony (Csáthnak
26 35| nagybátyjának, Barczának az arcán öreg könnyet látok lecsordulni,
27 37|      csókoltam az asszonynak s az öreg Barakonynak.~A szemem könnybe
28 37|        áldozták a fehér lovat.~Az öreg vak Káma a kezében véres
29 42|   zsoltáréneklést abbahagyták, az öreg csak állva maradt.~Fölemelte
30 42|            feleli síró szemmel az öreg püspök -, ha téged az Isten
31 42|         Atillán, hogy meghatja az öreg úr fenséges naivsága. Egy
32 42|           Atilla lovat adatott az öreg püspöknek.~- Te szent ember
33 44|   lehetett látni. S hallgattam az öreg vitézek megfigyeléseit.~-
34 45|          mai éjszakán.~És jóságos öreg szemében hála érzése csillogott.~
35 45|       volt, mint a kõszobroké.~Az öreg folytatta:~- A világ ez
36 45|           a vendégeimnek, amit az öreg mond.~A püspök hallgatott,
37 45|          kezét nyújtotta neki. Az öreg meg akarta csókolni azt
38 46|        fölé.~A zene elhallgat.~Az öreg Iddár felhág a nyírfába
39 46|           földet rengetõ hatalmas Öreg Atya! Mint ez a szív ég
40 46|     Minden arc felderült. Csak az öreg püspök ült a helyén nyugodtan
41 49|          Xerxes óta nem látott az öreg ég napja.~A sereg éljenzése
42 51|      bennünket, a - hollóknak.~Az öreg Lupusz püspök is ott szorgalmaskodott
43 53|        Isten küldött - felelte az öreg -, a többivel ne gondolj.~
44 53|          órám soha nem leszen.~Az öreg püspöknek valami húsz papja
45 53|           Hogy ím, fölépültem, az öreg nem gyõzött betelni a tudományom
46 53|        többet tudtam, mint õk. Az öreg maga volt csak tudós teológus.
47 53|        Azt se bánták már, hogy az öreg fiaként bánik velem: árnyéka
48 53|        ezt a fiút - mondogatta az öreg a népnek is -, meglássátok,
49 53|      pletykák, babonák. Csupán az öreg püspököt szerettem igaz
50 53|          püspököm is ilyen kopott öreg angyal volt szegény. Marhaszõrbõl
51 53|     koldusok hálogattak benne.~Az öreg a koldusoknak adta mindenét.
52 53|         tél elsõ hava leesett, az öreg összegyûjtötte a városi
53 53|      lefeküdtek, összegyûltünk az öreg szobájába, a nagy kandalló
54 53|          el voltak foglalva, s az öreg tisztogatta a répát, vagy
55 53|          ha vendégünk is volt, az öreg püspök történeteket mondott
56 53|        kieresztett a markából.~Az öreg megijedt. Szenteltvízzel
57 54|       akkor csak ketten éltünk az öreg pappal, a jó zsoltárost
58 55|    parthoz sem érnek, felvonja az öreg az íját:~- Ki vagy, és mit
59 55|         õrsége az: béna harcosok, öreg közhunok, betegen honn maradt
60 57|          voltam már. Megkértem az öreg mindenest, hogy ne osszon
61 58|           maradt a szája. Csak az öreg Barakony pislogott a kancsó
62 58|         ragadt az álmosságtól. Az öreg is laposakat pislantott.
63 58|           a tündérkirályfiról.~Az öreg elszenderült. Magunk voltunk
64 60|       fogja, bizony közénk vág az öreg.~És ebben a dulakodásban
65 60|          magamhoz váltom. Te meg, öreg Turzó, ha valaki akkor nevet,
66 60|      holló ögye beg - dörmögte az öreg -, iszen közéjök vágtab
67 60|          hogy úgy van - felelt az öreg -, de azért neb tûröb, hogy
68 61|       asszony ült, bal oldalán hû öreg barátja, Ardarik király.
69 63|   csikóbõrös kulacsból kínálta az öreg Barczának a borharmatot.
70 63|        Megmérgezték! - ordítja az öreg Barcza.~S megragadják Ildikót
71 63|        hun nemzet! - kiáltotta az öreg Barcza.~Magam is fulladozva
72 64|         kifordítják a földbõl.~Az öreg Káma válaszolt az égi sugallat
73 64|           is úgy volt öltözve. Az öreg vak Káma is, aki a koporsó
74 64|      száguld ez éjjelen!~Aztán az öreg Iddár állt a koporsó mellé,
75 64|      karjába. A nõk elájultak. Az öreg Ardarik király is elszédült,
76 65|           és kimentem.~A téren az öreg Almád lantos énekelt. A