Part

 1 Eloszo|             bizony mondom: nem ismer engem senki. Igaz, hogy könyvtárosa
 2 Eloszo|             és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem vagyok.
 3 Eloszo|          majd õk is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok
 4 Eloszo|              Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem és õrzõangyalom,
 5 Eloszo|              Egy leány tanított erre engem.~ ~
 6 1     |       választása, csak az, hogy vagy engem vigyen a vásárra, vagy a
 7 1     |             vásárra, vagy a tehenet.~Engem vitt el.~Elhajóztunk Konstantinápolyba.
 8 1     |            magamkorú fiú harminc is.~Engem elõször egy ruhakereskedõ
 9 1     |           neve.~Ahogy hazaérkeztünk, engem elõször is megfürösztöttek,
10 1     |                ezek a fiúk bántottak engem.~- Nem vagy-e rabszolga?! -
11 1     |       nagyobbik fölhágott a fára, és engem fölfelé húzott. A kisebbik
12 1     |      játsszunk szépen, ne kínozzatok engem. Én sok játékot tudok.~Tudtam
13 1     |             nem házbeli, ez nem bánt engem.~A kövéres úr megállt elõttem.~-
14 1     |     gondozója. Az az asszony fölvitt engem a második emeletre. Ágyba
15 1     |           térdre esve -, ne küldj el engem! Ne adj nekem pénzt! Hadd
16 2     |              Hát... ha meglátsz majd engem valahol karóban, arra kérlek,
17 2     |          haza a semmit? Átilla ösmer engem. Ha én vele szemben lehettem
18 2     |            baja.~- Aludj - nyögte -, engem a szégyen gyötör, hogy egy
19 6     |           megkeserüli!~- Nem bántott engem senki, uram, csak éppen
20 7     |        Micsoda jogon vet meg ennyire engem? Semmi közöm az õ rangjával.
21 11    |           mert te görögül köszöntesz engem. Holott ha hun ember volnál,
22 11    |         éppen az a korbács, amellyel engem arcon csapott.~De én akkor
23 12    |            nem éreztem: minek néz ez engem, hogy egy marok cseresznyével
24 13    |             Csáthéknak, és itt szült engem. De tavaly meghalt, Isten
25 13    |           melyik kategóriába sorolsz engem - mondta Maksziminosz -,
26 14    |             világban. Rajzolni pedig engem nem tanított senki, hanem
27 14    |           míg meggyógyulok, s adj el engem!” - és hogy átölelve tartott,
28 15    |               most már te fogadj meg engem szolgádnak, mert te vagy
29 15    |    vesztettem el. És az uram megszid engem.~- A te bajod.~Tettem, mintha
30 17    |             és ittam a vérüket. Vagy engem öltek, s õk itták az én
31 17    |           gyönyörû paripát, amelyért engem a császár is irigyelhet.
32 17    |            de igen kérlek: ne vádolj engem hálátlansággal. Mert könnyes
33 17    |              vissza, és kéreti, hogy engem tekintsen az úton szolgájának,
34 18    |             A határõrök lapulnak, ha engem látnak. Gyerünk csak át.
35 18    |       legnagyobb folyama a világnak. Engem mindig csodálkozás fog el,
36 21    |           császár követe vagyok! Aki engem bánt, a császárt bántja!~-
37 21    |     bennünket: Vigilászt, a fiát meg engem.~A rabkísérõ tisztünk rátámadt
38 22    |             a bajuszán sodorintva.~- Engem, uram király - folytatta
39 22    |          Lássuk: micsoda írás az.~Ha engem is elõfog ez a rettenetes
40 24    |      Ideiglen az lesz a dolgod, hogy engem kísérgetsz. Menj.~Megkönnyebbülten
41 27    |               mikor azt látták, hogy engem Csáth magával hordoz. Napokig
42 27    |              aztán annyira szeretett engem, hogy reggelenkint mindig
43 29    |             képû és kedvetlen. De ha engem látott, mindig mosolygott
44 30    |             szolgám, Zéta, elhagyott engem, és hozzátok utazott. Mind
45 31    |             van azon az arcon, amely engem így elbûvölt. Részekre szedtem
46 31    |             mégis úrnak éreznek ezek engem, s kénytelenül is hódolnak
47 31    |             szó semmire nem kötelez. Engem azonban boldogítana.~A fejét
48 32    |              beteg vagy, csak hívass engem. Akire én ráimádkozok, bizonyosan
49 32    |         megharagszik, aligha ragaszt engem össze még egyszer Bial táltos!~
50 32    |               Hát mért bolondítottál engem azzal a levéllel?~Az asszony
51 35    |             csak banda ott, az ismer engem. Hanem azt mondd meg, hogy
52 38    |              tolmács kellett. Átilla engem küldött át, hogy segítsek
53 45    |            miért. De van, aki tudja. Engem a hunok Istene küldött,
54 48    |            Halál világába ragad bele engem a hátán.~Éjféltájt aztán
55 50    |           reggelre halott? Mi hozott engem ide?~Szenvedni nagy célokért,
56 50    |             hétig is. Eltipornak itt engem a lovak...~Elborzadtam.~-
57 50    |            aki járni tud, kihúzhatna engem. Lótól lóig másznék, míg
58 52    |              a táborba.~Láttam, hogy engem elkerülnek. A csoma növekvõ
59 52    |         rajtam! Sukoró, vigyetek már engem is! Cobor, mozduljon meg
60 52    |              hogy az a híd elvihetne engem a táborba.~Minden erõmet
61 53    |             õket, és õk is kérdeztek engem. Sose tanultam egyházi tudományokat,
62 57    |       vétettem neked. Miért gyûlölsz engem?~- Én?~- Nem megszégyenítettél-e
63 57    | Furcsádon-furcsa, hogy kérdõre vonsz engem, mint valami bíró.~- Nem
64 57    |                 szólalt meg végre. - Engem nem kérdezel-e?~És szinte
65 58    |             a királynénál leültettek engem, itt meg állva kell beszélnem.~
66 59    |          Bezzeg elbámult Csáth, hogy engem meglátott. Alig is hitt
67 60    |        embert. Ahányszor követ jött, engem is hívatott. Ott álltam
68 61    |             szült neki.~Azon a télen engem is beszólítottak az elsõ
69 62    |            jött el érte. Megkeresett engem az íróházban, és megkérdezte,
70 63    |          urak sápadtan tolongnak be. Engem is sodornak magukkal. A
71 64    |              De kérlek...~- Szeretsz engem?~- Ó, istenem...~- Hát akkor
72 64    |             a király iránt.~Az, hogy engem föl is akaszthatnak a parancs
73 65    |             te voltál-e mindenkor az engem szeretõ, a hû, a miattam