Part

 1 1 | tamariszkuszbokor alá, és elaludtam.~Nem tudom, meddig aludtam ott: valami
 2 1 |                neki hibátlanul. Magam se tudom, hogy hogyan van, de a szavak
 3 2 |              szemû, tokás nõ állott. Nem tudom, mi prémbõl készült hamuszínû
 4 2 |            volt-e abban vagy ékszer, nem tudom, de bizonyosan az õ holmija
 5 2 |                nézésünk találkozott.~Nem tudom, vizsgálják-e valamikor
 6 3 |                  Csáth úr csatlósával.~- Tudom - felelte nyugodtan.~- Hát
 7 4 |                éjszaka sötétségében.~Nem tudom, ki milyennek képzeli a
 8 4 |               Bántott a megjegyzése. Nem tudom, miért.~Emõke letelepedett
 9 5 |                   hadd vigyem el én.~Nem tudom, hogy miért nem ütöttek
10 6 |               nem ösmerek rád, Zéta: nem tudom; micsoda gondolatok kavarodnak
11 7 |                  úgy vagy egy óráig, nem tudom. Gondolataimban összekavargott
12 9 |             aztán, hogy nõttön-nõtt, nem tudom semmihez se hasonlítani.
13 9 |                mérgesen nézett reám, nem tudom, miért.~Amint Atilla közeledett,
14 9 |            csibecombon. Komoly volt. Nem tudom, miért.~ ~
15 10|                 beszélgetett tovább.~Nem tudom, mit beszélgettek, nem is
16 11|                 magadat, jó ember: úgyis tudom én, ki vagyok, mi vagyok.~
17 11|             célba lõnek.~Kik voltak, nem tudom. Legények is kísérték õket.
18 11|                 Abban a pillanatban, nem tudom, mi ütött a lovába: a zabla
19 11|             lovára, és továbbrepült.~Nem tudom: a fõvezér mikor és hogyan
20 13|               hogy aludjon.~- No, én nem tudom, melyik kategóriába sorolsz
21 14|                 vagy díszes ládában? Nem tudom. Lehet, hogy babonából.
22 15|                meghajoltam Emõkének. Nem tudom, fogadta-e a köszönésemet.
23 17|            Azután, mikor látta, hogy nem tudom, tûnõdve tért vissza a tiszthez,
24 22|                    mondotta Csáth. - Nem tudom, mi leveleznivalója van
25 24|                  is ösmerjem: enyém. Itt tudom, más a szokás.~- Apám -
26 25|               miféle emberek azok.~- Úgy tudom, uram: jártál ott követségben.
27 27|       csodálkozom.~A mai eszemmel bezzeg tudom már, hogy velük kellett
28 29|                  Táncolnak ma.~Aztán nem tudom, még miket beszélt. A szeme
29 30|                  erõsen kimohodzott, nem tudom. Elhárítottam a kíváncsiságukat:~-
30 31|                 Meddig feküdtem így, nem tudom. Egyszer csak elmúlt a nagy
31 31|                  tudod azt, hogy...~- De tudom.~- Ha egy óvatlan pillantásodat
32 31|               ölet meg az apám.~- Azt is tudom.~- És én nem jogosítottalak
33 31|                 pogány istenek nektárja. Tudom, tudom, hogy nem lehetsz
34 31|                 istenek nektárja. Tudom, tudom, hogy nem lehetsz enyém
35 32|                  azt mondtam neki:~- Nem tudom, mi bajom, Dzsidzsia, de
36 32|                hálás kézszorítás legyen. Tudom, hogy rab vagyok, te meg
37 33|                jajgatott. Tapasztalásból tudom, hogy a csonttörés nem fáj
38 34|                 ezt megengedte? - ma sem tudom. Lehet, hogy abban a kérges
39 35|                  mégis remegek belé. Nem tudom mihez mérni a szavamat,
40 36|          félmillión, abbahagytuk. Ma sem tudom, mennyi nép gyûlt ott össze,
41 38|              frankokat, burgundokat, meg tudom is én, kiket a sereghez
42 43|              hogy mindig imádkoztak, nem tudom, de mind elkomorodott. Fekete
43 49|                 A bal kengyelemet is meg tudom rövidíteni egy hirtelen
44 49|            Mennyit verek le közülük, nem tudom, de a karom elfárad belé.
45 49|               tartott az emberirtás, nem tudom: talán negyedóráig, talán
46 50|           Hazavisznek-e bennünket?~- Nem tudom. Ó, Istenem... Valami fõember
47 50|                ló közé szorultam. Azt se tudom, megvan-e a lábam alsó része,
48 50|                Ez?~- Az sem.~- Akkor nem tudom, melyik.~- Csak jer a hangom
49 50|                  a lovadat.~- Jaj... Nem tudom. Csak tapogatózz itt minden
50 51|            ébredek-e vagy ájulásból? Nem tudom. De a szemem szinte issza
51 52|                 embert égettek el? - nem tudom. Bizonyára csak kevesen
52 52|                tartott az alvásom? - nem tudom; lehet, hogy egy nap, lehet,
53 52|                  rabja vagyok.~Aztán nem tudom, ami történt velem.~ ~
54 53|               itt vagyok.~De azt máig se tudom, hogyan kerültem ki élve
55 56|               talán õ is mosolygott. Nem tudom bizonyosan, mert nem mertem
56 56|                két karját és így kiált:~„Tudom, ki vagy. A világ pörölye
57 56|                  a vége?~- Én még ma sem tudom, felséges asszonyom. Én
58 58|              tamariszkfa piroslott. (Nem tudom, honnan kerülhetett oda:
59 59|               róla.~- Fiam - mondotta -, tudom, hogy harcoltál a katatauni
60 62|            sanyarúságban.~Ásított.~- Nem tudom, hogyan van - felelte -,
61 62|                 Mit akart mondani? - nem tudom. Az ilyen nyilatkozatokra
62 62|                 volna a váltságom?~- Nem tudom, uram - vonogattam a vállamat -,
63 63|                  komoly angyalok. Nem is tudom, minek hozták el a hunok:
64 64|           felrúgom, meggázolom, vagy nem tudom, mit csinálok vele. De míg
65 64|               hozták.~- Kéréssel jöttem. Tudom, hogy mindent megteszel,
66 64|            Csókolj meg... Megérdemled... Tudom mit szenvedtél... Tudom,
67 64|                  Tudom mit szenvedtél... Tudom, én tudom mi az a...~És
68 64|                  szenvedtél... Tudom, én tudom mi az a...~És vértelen ajkát
69 65|           fütykössel sújtanak fejbe.~Nem tudom, mikor szálltam le a lovamról.