Part
1 1 | derekamat fekete szíjjal övezték át. Azután Maksziminosz úr
2 1 | magával három-négy utcán át egy kétemeletes kis házba.
3 1 | Mindez villámként futott át az emlékezetemen, s kérdem
4 2 | erdõkön, hegyeken kalauzoltak át bennünket.~A harmadik héten
5 2 | népség.~Sok falun haladtunk át, s mindenütt ott láttuk
6 2 | ereszkedtünk.~Az én uram mind éjten át hánykolódott. Sóhajtott,
7 3 | párviadalra - villant rá a vállán át dühös gúnnyal Maksziminosz.~
8 4 | Sugárkám!~Édes rezdülés járt át, valami olyan érzés, mint
9 5 | szeme...~A nap így nyilall át az erdõ lombjain. A lelkembe
10 6 | csillagokat a sátornyíláson át. És néztem Emõkét. Mert
11 8 | szinte hidegen pillant át a gerincemen.~Már akkor
12 12| rajzolja le?~Láng futott át rajtam.~- Ha megengedi Felséged -
13 14| kenekedtem. Én is lovon mentem át, hogy a sarum be ne sározódjék.
14 14| elmaradt: az inget kötötték át derékon, ki selyemmel, ki
15 18| engem látnak. Gyerünk csak át. Ezzel is beljebb vagyunk.~
16 18| födetlen fejû hun hajtotta át, gyorsan kapkodva a kötélhez.~-
17 18| nyöszörögte. - Szúrjatok át!~Én nem bírtam tovább hallgatni,
18 18| csak halál után szúrjátok át a kivégzetteket.~Lementünk
19 19| onnan ugrok el? Hogyan jövök át a határon? Hiszen Atilla
20 21| mellett.~Szótlanul haladtunk át a város fõutcáján. Utánunk
21 26| egy félig nyitott ajtón át a szobába.~Az ruhásszoba
22 28| Szíjjal kötöttem aztán át a derekamat.~A nõcselédek
23 30| hívat a gazdám, hogy fussak át a királyi palotába, szóljak
24 30| Konstantinosz ravónak: jöjjön át mindjárást.~Látom, hogy
25 30| belezárva, úgy fuvallt az orrán át.~- Avagy nem Priszkosz maga
26 31| behallatszott a deszkafalon át, hogyan vigasztalja a cselédeket:~-
27 35| Váltom a ruhámat. Loholok át a palotába.~Mi szólít? Szerencse
28 35| finom mosolygás játszott át. Amily sötét és félelmes
29 35| nép ez! Szinte hideg fújt át a csontjaimon.~- Ezen mulattunk
30 36| bizalommal. Átvonultak a városon, át az eddig érkezett táborokon.
31 36| mellé.~Napokon és heteken át, szakadatlan vonalban özönlött
32 38| hunoknál. Együtt mulatta át az ifjúságát is Átillával.
33 38| fanyar mosolygás játszotta át az arcát, amely a hideg
34 38| Olyan rossz érzés viszolgott át rajtam, hogy alig bírtam
35 38| kellett. Átilla engem küldött át, hogy segítsek a nõnek a
36 40| fejszecsapásoktól csattogott.~A Rajnán át kellett szállania a seregnek,
37 40| fûzfalevelekre, és vonulnak át a vízen.~Ott ismét elszélednek
38 40| nyolcvanezer lélek száll a felhõkön át.~Egy szikla tövében sebekkel
39 41| emberi koponyák. A mezõn át egy széles medrû, de nem
40 41| gépparittyákat. Mázsás kövek repülnek át a falakon, s dörögve hullanak
41 42| tovább.~A had rendben vonult át a városon. Nem hallatszott
42 45| elmondom neki, hogy városomon át vezetted el világtipró hatalmas
43 49| hogyan száll ez a három hang át a táboron a messzeségbe
44 49| érzem, hogy hideg vonul át rajtam. Mintha egy láthatatlan
45 49| ormáról:~ ~Ezernyi kürt kapja át, és üvölti át a tábor hosszán.~
46 49| kürt kapja át, és üvölti át a tábor hosszán.~A szekérláncokat
47 49| látni a mezõ túlsó oldalán át az ellenséges had fölsorakozását
48 49| halál hideg borzongása fut át. Izmaim, mint a fölvont
49 49| visszarohanó csapat ragadja át tõlünk a harcot, s mi lihegve
50 49| Pillanatnyi irtózás fut át. A lándzsámat visszarántani
51 49| lovam már döglovakat ugrik át, s halottakra tapos. A huj-huj!
52 49| rongyokként röpköd fejükön át a lovasokra.~Egy hun sereg
53 49| holttesteken, döglovakon át ugratva minden percben.
54 50| Ki vagy? - kiáltottam át a hunnak.~- Öcsöd - nyögte
55 50| amennyire a holttesthalmokon át odaláttam.~Mennyi idõ lehet?
56 50| tiszta kis rés, amelyen át látni lehet egynéhány csillagot.~-
57 51| föl-fölröppenve a holt lovakon át, hogy fölfedezze a netalán
58 52| ecet, éreztem, hogyan járja át minden eremet, inamat. Ittam,
59 53| megecetesedett erõs vörös bor járta át orvosságként a testemet.
60 53| volt, Emõke csak egy van.~- Át kell ezen jutni, fiam, mint
61 60| Megáll és kérdõn tekint át a társaságon.~- Urab - mondja
62 60| házban nem volt írószer: át kellett futtatnom egy rabot
63 60| levélbõl, s másnap este ismét át kellett mennem, vagy ha
64 62| a patríciusasszony izent át, és én fáradtan is szívesen
65 62| ballagtam haza, s mind éjten át Emõke szava búgott a fejemben:~„
66 63| Konstantinápolyba teszi át a székét. Márványpalota
67 63| piroslott. Bizonyára mind éjten át ott õrködött, s tisztségéhez
68 64| hun fõurak minden éjten át azon tanácskoztak, hogy
69 64| ónember.~Megyünk a sokaságon át, odaérkezünk az udvarba.
|