Part
1 1 | való tekintetbõl mint nyeli vissza magába a mérget, s miként
2 2 | oka volna?~- Gondolj csak vissza, uram, a jövetelünkre. Emlékszel-e,
3 3 | Vigilász tüstént induljon vissza Konstantinápolyba, és szedje
4 3 | hunok fõvezére a kazároktól vissza nem érkezik. Mert ami ajándékot
5 3 | ajándékot a fõvezérnek hoztunk, vissza nem vihetjük, se másnak
6 4 | Másnap, mikor megvirradt, vissza kimentünk a tópartra. A
7 5 | teljesítettem.~Úgy indultam vissza, mint aki részeg.~A falu
8 5 | kisasszony azt mondta, hogy jer vissza: ád valamit a szolgálatodért.~
9 7 | legelészett a mezõn. A leány tért vissza.~Megállt elõttem.~Én nem
10 7 | Föltekintettem. Õ tért vissza.~Talán bizony megint: hogy
11 7 | rám, én meg büszkén néztem vissza.~Így állottunk egy minutumig.~
12 15| a szeplõs leánnyal tért vissza. Én a sátor elõtt álltam,
13 17| keltünk. De hogyan forduljak vissza? Hogyan váljak meg a gazdámtól?
14 17| egy olyan leányhoz térek vissza, aki bizonyára Atilla egyik
15 17| hogy ha estére nem térek vissza, ne aggódjék. Meghálok valahol,
16 17| fontos ügyben levéllel küld vissza, és kéreti, hogy engem tekintsen
17 17| nem tudom, tûnõdve tért vissza a tiszthez, aki a szökevényeket
18 20| az elásott pénz segített vissza nagy idõk múltával Konstantinápolyba,
19 22| kezünkre játszik; te mégy vissza Konstantinápolyba, a hátramaradt
20 23| Aranyadat? - fordult vissza. - Nem vagy-e rab?~Megértettem:
21 26| kerültél ide? Miért jöttél vissza?~A ruhájából az a finom
22 26| egy rúdon.~- Miért jöttél vissza? - ismételte haragosan.~
23 28| Azokat a napokat sem kívánom vissza.~ ~
24 30| benne szó.~Fordultam. Tértem vissza a ravóval.~- Uram - könyörögtem
25 30| Maradj te is - intett vissza a fejével a gazdám -, hátha
26 30| hozzátok utazott. Mind e napig vissza nem tért.~Én ezt a fiút
27 30| kerestesd öt meg, és küldd vissza ezekkel a követekkel. Ha
28 32| alakoskodnod. Most már nem adlak vissza Priszkosznak. De ezt egyenesen
29 32| szólt a feleségének -, add vissza ennek a fiúnak az erszényét.~-
30 32| hirtelen megfordulnunk és visszavágtatnunk.~A csataviselt
31 33| kézlengetéssel elûzte. Az átkokat vissza tudta fordítani az átkozódókra.~
32 37| Jaj, minek fordultál vissza...~Én ott álltam a szoba
33 37| tõlem... De ha nem térsz vissza..., ha nem térsz vissza...~-
34 37| vissza..., ha nem térsz vissza...~- Meghalok érted, s nincs
35 37| a kapuig.~- Isten hozza vissza! - kiáltoztak Csáthnak.~
36 37| csókolta meg.~- Isten hozza vissza!~A kapuban Dzsidzsia zokogott.
37 41| vontatják. A fõtábor. Oda térünk vissza, ha a római hadsereg megérkezik.
38 41| Semmi föltétel! - csapja vissza Atilla, s a levelet a követ
39 41| mindenfelé riogtak a kürtök:~- Vissza! Vissza!~De a háztetõkön
40 41| riogtak a kürtök:~- Vissza! Vissza!~De a háztetõkön is megmozdult
41 41| ezernyi kürt rikoltoz:~- Vissza! Vissza!~Hát harcol, aki
42 41| kürt rikoltoz:~- Vissza! Vissza!~Hát harcol, aki már rádühödött,
43 41| tegnap megkezdték a vonulást vissza a katalauni síkságra.~A
44 42| Lehetett háromszáz.~- Térj vissza békén a városba - mondotta
45 42| Botár testõrt, hogy kísérje vissza a városba.~Már Orleán alatt
46 49| testben.~Lelkesen ordítják vissza:~- Megmutatjuk!~De az én
47 49| vesztettünk!~- Most se! - dördül vissza a sereg.~S Atilla továbbrepül.~
48 49| neki! Csáth! Ahol rántja vissza a lovát, s az arcához kap.
49 49| irtózás fut át. A lándzsámat visszarántani elfelejtem. A burgund
50 50| törjön elõre, melyik vonuljon vissza, melyik siessen a másik
51 50| kiáltottam reá.~- Aquam! - nyögte vissza. - Da mihi bibere! (Adj
52 51| értesíti Csáthot. De nem tért vissza. Ott hált a sebesültek között.~
53 53| ágyból, s az erõm lassan tért vissza. A térdem begyógyult, de
54 54| leszek. Minek is térnék vissza - gondoltam -, hiába vitézkedtem
55 55| csak bejöhetsz, de ha aztán vissza is szándékozol...~Nem feleseltem
56 56| kantárát, és germánul üvölt:~„Vissza, Átilla! Vissza!”~Elrántják
57 56| üvölt:~„Vissza, Átilla! Vissza!”~Elrántják a király elõl
58 56| kibocsátott erre a világra, éppúgy vissza is szólít!”~- Mily ostobák
59 58| gyermek, a Dédes, mindenképpen vissza akar térni, de ágyba biztatják:~-
60 63| meregetve kiáltja:~- Elõre! Vissza! Hõk-hõk!~Én már ismertem
61 64| temetve a király, bocsássátok vissza a vizet. Idõ múltával gyöngül
62 64| indítanak, öltözz föl, de maradj vissza kissé. Várd meg, míg a társaid
63 64| maradt.~Gondolkodva tértem vissza. Nem értettem, mit akar?
64 64| éjszakából. Miért térsz vissza, Átilla, a fekete éjbe?
65 64| megismerném egy pillantással.~Vissza kellett fordulnom: fáklyáért,
66 64| megvárom Emõkét. De mégis vissza kellett térnem a fához,
67 64| és királyfiak jõdögélnek vissza: a nõk lóháton ülnek, s
68 65| Csak egy tekintettel néztem vissza. A város égett. A királyi
|