Part

 1 1 |       Nevették.~Azután egy tógás úr jött, büszke, nagy szál
 2 1 |        csak két aranyat kért. Az úr megadta.~Apám akkor sírva
 3 1 |          az én jó édesapámat.~Az úr, aki megvett, nagyméltóságú,
 4 1 |          át. Azután Maksziminosz úr magához intett, és bevitt
 5 1 |            mondotta Maksziminosz úr -, Teofil a neve.~A gyermekek
 6 1 |      elõfutottak a házbeliek. Az úr a ház erkélyén ült egy vendégével.
 7 1 |    kertben az az idegen, kövéres úr sétál, aki az úrral akkor
 8 1 |        nem bánt engem.~A kövéres úr megállt elõttem.~- Beteg
 9 1 |      csak ott terem Maksziminosz úr, és üdvözli a vendégét.~
10 1 |     beszélgettek. Azután a kövér úr kézen fogott, és elvitt
11 2 |        és meghallottam, mikor az úr a nevemet ordította. Az
12 2 |      Deél barátom: ha olyan nagy úr az apja, úgysem adták volna
13 2 |          bennünket.~Maksziminosz úr szinte elkékült haragjában.
14 3 |          egy bokros bajuszú öreg úr. Eszlász nevû. Szolga is
15 3 |         történt Deéllel, a Csáth úr csatlósával.~- Tudom - felelte
16 4 |   gyakorta láttam.~Hát ül az agg úr a bõrön, s két kisgyermekkel
17 4 |          ingben hempereg az öreg úr mellett. Mert hogy úr, a
18 4 |       öreg úr mellett. Mert hogy úr, a hajáról láttam. A rabok
19 5 |       hogy én szolga nem vagyok. Úr se vagyok, az igaz, de szolga
20 8 |         arcú s kiálló orrú barna úr. Mellette Románusz fõtiszt,
21 8 | koromszín bajuszú, kedves, vidám úr és Promótusz, Pannónia kormányzója,
22 9 |      vele ott, ahol Maksziminosz úr ül. Õ veszi el majd tõled.~
23 11|        hogy rabszolga.~De ez hun úr volt; csörgött rajta az
24 11|          Az lenne jó, ha fõvezér úr maga jönne el. A cédrusfa
25 11|           mint akármilyen gazdag úr a római kegy verõfényében.
26 12|           eleven ékszerek.~A két úr darabig tanakodott, hogy
27 15|      királyné tiszttartója, Ádám úr járt nálunk, egy kvád származású
28 15|     nézett.~- Itthon van-e Csáth úr? - kérdeztem tartózkodón.~-
29 17|   gyönyörködtetõ kép, hogy olyan úr lehetek, mint Szabad-Görög!...
30 20|        az én vendégem!~No, igazi úr!~Késõbb világosodtunk rá
31 22|          vallott:~- Mikor Edekon úr nálunk járt Oresztész úrral...
32 22|     testõrök kapitánya, hatalmas úr, és kedves embere a császárnak.
33 22|      király!~- Beszélj!~- Edekon úr bámuldozott. Különösen a
34 22|         értelek - felelte Edekon úr. - Én akármilyen buzgó csiga
35 22|   tréfálj velem - felelte Edekon úr. - Ilyen palota álomképnek
36 22|       egyedül. Hát délben Edekon úr meg is jelent. Én kísértem
37 22|          társalgószobába. Edekon úr ott még inkább elámult.
38 22|       hivatalok - felelte Edekon úr -, én csupán belsõ embere
39 22|         kelhetne belõle.”~Edekon úr kezet nyújtott, s mind a
40 22|         felelte nyugodtan Edekon úr.~Atilla megvetõen csukta
41 22|       nyíltan - mondta rá Edekon úr -, ti, görögök, a fene tudja,
42 22|     sápadtan folytatja:~- Edekon úr elgondolkodott, aztán így
43 22|          elég - bólintott Edekon úr -, de nekem már a gyilkosság
44 22|          elég” - mondotta Edekon úr.~Véltem, hogy elájulok.
45 22|          aranyat. Azonban Edekon úr visszatartóztatta. „Ne siessünk
46 22|          Hanem - mondotta Edekon úr - elmegyek én haza üres
47 22|   beszéltünk veled, uram, Edekon úr megjelent a sátorunknál.~
48 22|     bõven ereszti a pénzt Edekon úr: ne akadjon meg emiatt.~
49 23|        vagy az asszony?~- Hát az úr bizony keménykezû. Az asszony
50 24|      szolgák:~- Hé, görög! Be az úr elé.~A család az emeleti
51 24|      köszönsz. Csudálom, hogy az úr pofon nem csapott.~ ~
52 27|          kazár -, úgy hajlong az úr elõtt, mint valami római
53 30|        urak jöttek?~- Anatóliusz úr és Námusz úr meg egy írástudó
54 30|          Anatóliusz úr és Námusz úr meg egy írástudó meg a tolmács.~-
55 30|          tolmács.~- Maksziminosz úr nem jött el?~- Nem.~- Hát
56 30|             Nem.~- Hát Priszkosz úr?~- Õ se.~Megkönnyebbülten
57 32|          hogy rab vagyok, te meg úr vagy, s hogy nem illõ ez
58 37|        ötezer nyíl csupáncsak az úr számára. Az idõ fagyos volt,
59 37|        bosszúságomat.~Siettem az úr után.~A nap már kétkopjányira
60 39|          ember ült mindennap. Az úr mögött ott álldogált a szolgája
61 39|      dörmögte Bálán.~Jólelkû hun úr volt az a Bálán. Érzett
62 42|   Atillán, hogy meghatja az öreg úr fenséges naivsága. Egy szót
63 53|          bajon, áldassék érte az Úr neve.~- Amen - feleltem
64 54|      Reám?~- Tereád. Áldassék az Úr neve: mennyi jót cselekedhetel
65 54|   Párizsba kell mennem. A püspök úr papokat kért: nem jönnek.
66 60|      országot, és Turzó fõbecsüs úr néminemû fületlen gomboknak
67 63|      asszonyokkal, gyermekekkel. Úr és szolga, nõ és férfi vegyesen