Part

 1 1 |      ütésektõl.~S ahogy õ szótlanul nézett, gyermeki bizalommal sírtam
 2 1 |                Ma nyolc éve ennek - nézett rám Priszkosz nedves szemmel -,
 3 1 |         fejét, és szinte alázatosan nézett az öt mord hun követre:~-
 4 2 |            Az én uram is elképedten nézett a lovasok után. Vigilász
 5 2 |             mint a mennykõ.~A leány nézett.~Én sarkamig elzsibbadtam.~ ~
 6 3 | meghajlással köszöntem neki.~Rám se nézett. A lováért intett. Felfordult
 7 5 |  beszélgettek tovább.~Csak a vén õr nézett, de az is egykedvûen. Vélte
 8 7 |            megfogtam a zablaszíját.~Nézett rám. A nézése méltóságos
 9 7 |             a marokba fogott veréb.~Nézett.~- Te hintettél-e tegnap
10 7 |        Hebegtem összevissza. Õ csak nézett nyugodtan, szigorúan.~-
11 7 |         minden eleven szín. Sötéten nézett rám, én meg büszkén néztem
12 9 |           kövér vénasszony mérgesen nézett reám, nem tudom, miért.~
13 9 |            Emõke is mosolygott. Nem nézett reám, nem is láthatott volna
14 11|         arca is piros volt. Bámulva nézett rám.~Aztán rácsapott a lovára,
15 12|     hebegtem.~Priszkosz megdöbbenve nézett reám erre az illetlen megszólalásra.
16 12|           mást is tudsz rajzolni? - nézett rám meleg szemmel a királyné.~-
17 12|      mondják: okos ember.~Emõke rám nézett. Egy percig mintha vizsgált
18 12|          ismét megéled.~Gondolkodón nézett reám, aztán elmosolyodott:~-
19 14|        szobában. Szinte csodálkozva nézett reám:~- Rajzolni jöttél?
20 14|             A királyné gyönyörködve nézett egy gyémántokkal becsillagzott
21 14|        amikor a kezedet nyújtottad?~Nézett, elmosolyodott kissé, mint
22 15|         dárdás, szõrös hun ült. Rám nézett.~- Itthon van-e Csáth úr? -
23 22|            a karjait, és Vigilászra nézett.~- Minek ez a sok arany?
24 22|       megváltozott. Olyan haragosan nézett, hogy a lélegzet elrekedt
25 22|          kardja markolatán. Sötéten nézett Vigilászra.~Vigilász szinte
26 23|         kell-e még több?~Az öreg is nézett, mint valami álmos elefánt.~-
27 24|           töltötte be.~Emõke rám se nézett. Szomorú voltam.~Csáth felhajtott
28 24|             Meglökött, és megvetõen nézett rám:~- Neveletlen barom!~
29 26|             palotájából ismertem.~S nézett rám kimeredt szemmel, mint
30 26|             visszajöhessek.~A leány nézett rám merõen, szigorún.~-
31 26|            a szemöldökét összevonva nézett a rózsára.~Aztán megint
32 27|          Rába asszony még görbébben nézett reám, s bizony nem volt
33 27|            Okosan és félelem nélkül nézett reám. Még késõbb az ölembe
34 28|            mindennap láttam. Rám se nézett. Csak néha, mikor tanúk
35 28|          kíván a te rabszolgád.~Rám nézett. Az arca nyugodt volt. Megálltam
36 30|            Csáth elkerekült szemmel nézett rám. A felesége a vázát
37 30|             Az asszony is gyanakvón nézett, és sietten csoszogott el
38 31|          lecsillapult. Mellém ült s nézett - fél arccal, jobb szemmel,
39 31|             még, szép álom!~Habozva nézett reám, aztán Dzsidzsiához
40 31|  angyaléneket hallanék.~Gondolkozva nézett reám, aztán behunyta egy
41 32|       ajtófélfának támaszkodott.~És nézett rám aggodalmasan.~- Uram -
42 32|           melletted harcolok.~Csáth nézett. Föl és alá járt a szobában.~-
43 33|         ülnöm.~Zobogány is szívesen nézett rám, noha nagy pap volt,
44 37|           beszélsz velem?~Hallgatva nézett az arcomba. A szeme szomorú
45 38|             volna inkább.~Csege rám nézett a felõlem való szemével.~-
46 38|       meggyõzniük.~Csáth tetszéssel nézett rám.~- Ezt elmondom Átillának -
47 38|          fõúr, aki mindig haragosan nézett mindenkire, de nem haragudott
48 39|      elnyúlt a földön.~A nõ bámulva nézett. Mikor meglátta, hogy a
49 42|         kapujában ragadtam meg.~Rám nézett, és bágyadtan felelte:~-
50 43|              az igazságtól.~Sötéten nézett porosz szemöldöke alól.~
51 45|         simogatta, s olykor aggódva nézett Atillára. Olykor fölrántotta
52 53|             s ha valaki kedvetlenül nézett reám, annyi figyelmet tanúsítottam
53 56|            fél könyékre támaszkodva nézett. De bámult a többi is.~A
54 56|         Hogy minden szem mosolyogva nézett rám, elmúlt az elfogultságom.
55 56|    tekintetem átfutott Emõke arcán. Nézett reám pillantás nélkül való,
56 56|             Kipirultan, égõ szemmel nézett reám. Látszott rajta, hogy
57 56|         vidék. Azután a nõ a földre nézett, és szinte unatkozón kérdezte:~-
58 56|        beszélgetnem. Mikor senki se nézett rám, Emõkét nyeltem a szememmel.
59 56|      nyeltem a szememmel. Mikor rám nézett valaki, Igaron szemlélõdtem.
60 58|      voltunk Emõkével. Fél könyéken nézett reám. A három ezüstmécses
61 59|            leány a gyertya lángjába nézett, egykedvû, merengõ nézéssel.~ ~
62 62|       kisasszonyodnak?!~Gondolkodva nézett rám, és csak a szemöldökét
63 62|           uram, fõnemes.~Megütközve nézett rám. Még tán ma is csóválja
64 63|           Nem - felelte.~S boldogan nézett reám.~- Mily szép vagy,
65 64|         belebbent a leány.~Megállt. Nézett.~- Te vagy?~- Én vagyok.
66 64|             állott, s egyre az égre nézett. A bús embererdõ fojtott
67 65|                 S ahogy ezt mondta, nézett könnyes szemmel, aggodalmasan.~(