Part

 1 1 |           Jézus.~- Igaz - bólintott rá Priszkosz.~És keresztet
 2 1 |            fel a pecsétet, és nyiss rá április 3-ra. Olvasd el.~
 3 2 |     emlõjébõl szopta?~De nekem volt rá kedvem.~Engedelmet kértem
 4 2 |     elvittem Bogár táltoshoz.~„Ródd rá szépen - mondtam neki -,
 5 2 |             hogy az szereti õt, aki rá se nézhet.”~Hát a táltos
 6 2 |          hogy az én nevemet ne rója rá a vesszõre. Ebbõl csapott
 7 2 |             szemben lehettem volna, rá tudtam volna venni, hogy
 8 2 |             Nincs, ami melegítené a rá nézõt. Láttam én Konstantinápolyban
 9 2 |         kinek viselnie. Most is, ha rá gondolok, a szeme és a szája
10 3 |    beléptünk, már elõre készítettem rá a szememet, hagy templomi
11 3 |            ki párviadalra - villant rá a vállán át dühös gúnnyal
12 5 |  Megfogadtam, hogy Csáthék sátorára rá se nézek.~A sátor valami
13 5 |            sátorral? - gondoltam. - Rá se nézek!~De mikor már az
14 5 |            szórtam eléje a virágot. Rá se néztem, mintha nem is
15 7 |            nyújtotta.~Nem feleltem. Rá se néztem.~Egy percig tartotta
16 9 |          római fülnek, de jól lehet rá lépni. Annyiszor hallottam
17 11|        Üdvözöllek.)~- Khaire - ámul rá Priszkosz. - Ki vagy te,
18 13| kevélységrõl kotyogsz te? - hörkent rá Maksziminosz.~- Nem kevély
19 14|          ing nyáron csak éppen hogy rá volt akasztva a vállra:
20 15|     megláthatnám-e a hun leányt. Ha rá gondoltam, nem örültem a
21 16|          gondolatom bólintva felelt rá. Egy gondolatom azt mondta:
22 18|     madárral játszik. Nem is gondol rá, hogy az a madárka szenved.
23 19|          galambok búgtak körül. Van rá példa a történelemben, hogy
24 20|            úr!~Késõbb világosodtunk rá aztán, hogy ennél drágábban
25 20|             Egy nagy röget tapostam rá, s elegyengettem a helyet,
26 22|            mosolyogva biccentgetett rá.~Vigilász lélegzetefogyottan
27 22|             Nem mondtam azt - szólt rá Krizafiosz -, én csak azt
28 22|         Beszéljünk nyíltan - mondta rá Edekon úr -, ti, görögök,
29 22|                Így volt - bólintott rá Edekon a bajuszán sodorintva.~-
30 22|          Edekont.~- Így - bólintott rá Edekon megvetõn mosolyogva.~
31 22|               Hát olvassuk - hagyta rá Atilla. S a ravóra tekintett.~
32 23|  grammatikát, retorikát...~S néztem rá: kell-e még több?~Az öreg
33 23|           egy pokrócot, leheveredek rá odakint.~- Pokrócot? Hm.
34 28|          rabnak?~- Csiba! - mordult rá Csáth olyan hangon, aminõt
35 31|        Ugyan ne picsogj itt - szólt rá a táltos -, nem hótt ez,
36 32|     Viszontlátásra.~S néhány percre rá megint odaült.~Szinte örült,
37 33|    háziállatok betegségére olvasott rá, s adott orvosságot. Volt
38 33|       Szabadkoztam, hogy nem vagyok rá méltó, de le kellett ülnöm.~
39 33|       süveget, s áhítatosan gajdolt rá egy fekete táblás könyvbõl
40 35|            Átilla meg pogány, s még rá Átilláról az a hír, hogy
41 36|   zengéssel-bongással.~Néhány napra rá megjelentek a neurok is,
42 38|          azt véled. Nem emlékszel-e rá, hogy alig egy éve mért
43 38|          egyszer melegen pillantott rá, akkor...~Csege nem térhet
44 39|            A gepidák nem - csattant rá Ardarik.~- A rokszolánok -
45 43|        volna rossz jel? - fordultam rá kedvetlenül. - Ha mi elõbb
46 46|               Légy velünk! - zúgják rá a táltosok és velük a nép.~
47 47|         szaván. Késõbb világosodtam rá, hogy Atilla szándékosan
48 49|        harcnál.~- Antul jobb - szól rá büszkén Nagyfülû-Szabolcs -,
49 49|         mikor ütök. Csak idõm lenne rá! A tüdõm szinte szakadoz
50 49|       mellem - még büszke is vagyok rá. Csak a kengyelemet megigazíthatnám!
51 50|          kürtjel közelében hangzik, rá egy percre a sötétségben
52 50|              Erre! Erre!~S mindjárt rá megijedtem. Arra gondoltam,
53 52|        bámultak.~Akkor eszmélkedtem rá, hogy görögül beszélek,
54 53|         változott!~Aztán bort ittam rá egy pohárral, s éreztem,
55 54|            elé. Tanúm is ki lehetne rá, hogy hogyan viselkedtem?
56 55|             Dzsidzsia. Alig ismerek rá, úgy megnõtt.~De a többi
57 57|        pajzsomra vele írattam volna rá az aranycifrát.”~- Hát az
58 60|             sorsát. Volt is alkalma rá, hogy a mûvészetét megmutassa.
59 62|              Pecsétet csöppentettem rá, s a patríciusasszony lenyomtatta
60 62|             avval?~Megbosszankodtam rá.~- A csuda rázzon meg, hát
61 62|    szomorúbb a halálnál?”~Nemsokára rá kiváltották a patríciusnét.
62 63|            s a népnek bús morajlása rá a felelet.~A tornácon a
63 64|        eredj a pokolba! - förmedtem rá.~Letérdelt, és átkarolta
64 64|            fázós fásultsággal adtam rá a ruhát.~Még egy mozdulata
65 64|          meg kellett tennem. Õ kért rá. Ha azt kívánta volna, hogy
66 65|          megtalálom a lovamat. Ülök rá csak úgy szõrén, s kiléptetek