Part

 1 1 |        azért olyanféle.~Gondoltam: most már nem kelek föl. Ez nem
 2 1 |  amilyennek festik!~- Gondold meg! Most már ha maradsz is, szabad
 3 1 |        velem?~- Ó, uram - feleltem most már a szívemnek minden melegével -,
 4 2 |      szájat legyen kinek viselnie. Most is, ha rá gondolok, a szeme
 5 5 |           hozta ki a gyermekeknek, most egy szakajtókosárból homokos
 6 8 |           mikor továbblovagolunk - most érkeztek haza a kazár háborúból.~-
 7 8 |            ebédre vendégeim. Nekem most tenger a dolgom. A király
 8 9 |            hölgyek rajozzák körül. Most már nincs az arcukon fátyol.
 9 9 |          kezét.~Irgalom Istene, ha most is odarendel! Hogy mondhassam
10 9 |            mondhassam neki: „Uram, most az egyszer ments fel!” Nem
11 11|      táncolt. Vajon kivel táncolt? Most táncoltak-e együtt elõször?~
12 11|         görögül születtem. A nevem most Szabad-Görög, mivelhogy
13 11|  szólítgatott, hogy: „Te barom!” - most meg azt mondja: „Pajtás!”
14 12|        Szép nõ lehetett valamikor. Most már csak fonnyadt méltóság -
15 12|     teljesen nyílt kelyhût, kettõt most csavarodó bimbónak. A szív
16 12|            végeztem el a rajzot.~- Most már elég ez, fiam - szólt
17 12|       másnap reggel meghalt; a hun most visszaköveteli a lovát,
18 14|             A ruhájuk is formátlan most, de valamikor olyan szépen
19 14|            és a lelked gyöngéd. De most már menj. Nem rajzolunk
20 15|       mondotta vidáman a gazdám -, most már te fogadj meg engem
21 15|    megkeresem. Beviszem a sátorba. Most Sugárkát kell elaltatnom.~
22 20|          állt a termés mindenfelé. Most sárga tarlók között utazunk
23 22|          is lesz annyi, amennyirõl most nem is álmodhatsz. De mielõtt
24 22|               A császár? - felelte most már egyenesen Krizafiosz. -
25 22|        tetszik: ezt is, amelyikben most vagyunk. Így, ahogyan van:
26 22|           jó, ahogyan gondolod. Én most fölmegyek a császárhoz,
27 22|            szökevényekért, akikbõl most harmincat hoztam, mert ezt
28 23|        neki -, az én aranyaimat... Most már tudhatod, hogy az én
29 30|  Elhárítottam a kíváncsiságukat:~- Most nincs idõm: hosszú lenne
30 30|          eszét. Elszökött tõlem, s most valahol Átilla országában
31 32|           híres orvos volt. Átilla most is az õ poharából iszik.
32 32|             s vitézkedett. És hogy most a volt rab egy asztalnál
33 32|            nem pedig alakoskodnod. Most már nem adlak vissza Priszkosznak.
34 35|     kupáját fölemelve mondja:~- És most üdvözöllek, király uram.
35 35|         menyasszonyodul köszönteni most már kénytelen vagyok.~Harsogó
36 36|           elfoglalták Karthágót, s most Afrika partja a hazájuk.
37 38|            mégis nyilatkozott:~- Õ most nyugotnak indul, mert a
38 48|            nem találkozom: aludnék most otthon Konstantinápolyban,
39 49|      többnyire bõrsüveget viselnek most is.~A fehér hunok a feketékkel
40 49|           mennydörgés.~Az oltárnál most szúrják le az áldozatokat.~
41 49|            soha nem vesztettünk!~- Most se! - dördül vissza a sereg.~
42 49|            feleli a hun -, mert ha most kezdjük, éjjel folytatjuk.
43 49|         távol messzeségben látható most már, hogy a római had mind
44 49| szerencsétlenségére elszakadt. Ezt most mindenfelõl szorítják, verik,
45 50|          Vizet...~- Vater...~Ki ad most vizet? Isten keze se!~Tûz
46 51|      mellett, s görcsösen szorítja most is a dárdáját.~A dárda hegye
47 51|           a gyötrelmes állapotban. Most már bizonyára elõjönnek,
48 52|          tanúit látták a csatának, most, hogy egy élõ került eléjük
49 53|       bírtam elaludni. Mi történik most otthon? Hogy éppen én nem
50 55| félreértéseknek lehetne oka. És te most már nagyleány vagy, vigyázzál
51 57|        elmentem, még gyermek volt, most már férjhez érett hajadon.
52 58|            álltam vagy jártam. Még most is, ha idõjárás változik,
53 60|         rész, ahány fejet vágtak - most azonban, hogy csata nem
54 60|       Julius Caesar egész Európán? Most a hunoknak áll fenn a csillaguk,
55 62|  Marciánusz várhatott. Az idõ csak most érkezett reá.~- Mához egy
56 63|           füstös, éretlen gyerkõc. Most az arca fehér és gyöngéden
57 63|          házasodjak meg? Nem, erre most nem szólít, majd csak a
58 63|            folyosót elállták. Csak most rohan még Rika királyasszony,
59 64|       megvan a gyászruhád.~- Éppen most hozták.~- Kéréssel jöttem.
60 64|     örömünk nem volt soha, te vagy most a mi fájdalmunk, aminõ fájdalmunk
61 64|          tündöklõ fényes tornyunk, most a te neved a mi alázatunk,
62 64|      fölszáll a csillagok közé.~De most már itt kellene lenniük
63 64|           szálltam a fáról. A hold most búvik ki a felhõk közül,
64 65|          teret megvilágítsa.~A tér most sötét és sötétek a paloták
65 65|          szívvel, a Tisza fenekén. Most látom csak õt, most, amikor
66 65|       fenekén. Most látom csak õt, most, amikor már nem látom.)~