Part

 1 2 |         járnak, megmondanák-e másnak Átilla izenetét? Csak magának a
 2 2 |              vigyük-e haza a semmit? Átilla ösmer engem. Ha én vele
 3 3 |            követték apró lovaikon.~- Átilla fogad! - kiáltotta a gazdám
 4 8 |       felelte, tisztelettel ejtve az Átilla szót a vezetõnk -, a másik,
 5 8 |         Ahányszor nagy háború indul, Átilla azt csatolja fel.~- De mi
 6 8 |              micsoda ünnep készül?~- Átilla jön meg - felelte -, déltájt.~
 7 10|   süteményért kezet csókolva -, hogy Átilla bevonul a kitárt kapun a
 8 11|        valamit, elfeledném azt, hogy Átilla uram énnekem, és hogy a
 9 11|            hogy inkább vagyok szolga Átilla árnyékában, mint akármilyen
10 13|              császár meghallja, hogy Átilla fatányérból eszik, és fapohárból
11 14|            világra? Meddig késik még Átilla, hogy a nyakukra tapodjon?!~
12 14|        szegény Zéta! De nyugodj meg: Átilla összetöri a zsarnokokat,
13 22|             volna-e lehetséges, hogy Átilla hamarabb lássa az õseit,
14 22|            égen, de némelyik lehull. Átilla csillaga is lehullhat. Pláne
15 22|               aztán megérkezésünkkor Átilla apróra el szokta kérdezni,
16 22|           nemes apától származott, s Átilla is. Átilla meg is õrzötte
17 22|             származott, s Átilla is. Átilla meg is õrzötte a maga nemességét.
18 30|      Elszökött tõlem, s most valahol Átilla országában kóborol.~Kérlek,
19 32|            Apám is híres orvos volt. Átilla most is az õ poharából iszik.
20 35|          Zéta! Üstöllést a palotába! Átilla elé.~Én csak megdöbbenek.~-
21 35|           Hát mármost az keresztény, Átilla meg pogány, s még rá Átilláról
22 35|           röfög, és ördögi ábrázatú. Átilla követeket küld holnap Rómába
23 38|             miért nem visz bennünket Átilla toronyiránt Rómának?~- Azért -
24 38|              megyünk nyugotnak, mert Átilla okos ember?~Pislogott. A
25 38|              szemöldökét mozgatta:~- Átilla még eddig soha balgatagul
26 38|             mer velünk szállani...~- Átilla ellen az sem állhat meg -
27 38|       Átillának gyermekkori barátja. Átilla gyermekkorában volt túsz
28 38|        született - felelte Ruszti -, Átilla fejében hamarabb.~- Baj,
29 38|       különben se titok. A vízigótok Átilla alattvalói volnának igazság
30 38|             azoknak is van eszük. Ha Átilla egyet köhint, akkor is a
31 38|            adófizetõ népek lássák.~- Átilla marad-e békén? Ki hiszi
32 38|          hogy eztán csak fûvel él?~- Átilla nem vérengzõ. Csalódol,
33 38|            végett.~- Csak nem ül tán Átilla örökké a Tisza mellett?~-
34 38|          hozzánk, s tolmács kellett. Átilla engem küldött át, hogy segítsek
35 40|             mellére csap:~- Mi nekem Átilla! Mik nekem a földi istenek!
36 40|              Az én hátamat nem látja Átilla maga elõtt!~Valami nyolcvanezer
37 42|              Atilla, flagellum Dei. (Átilla vagyok, Isten ostora.)~Csak
38 43|             a jelek ma mit mutatnak: Átilla elveszti a csatát.~Ezt olyan
39 43|         mindig leírhatatlan sokaság. Átilla sohase vesztett még csatát.
40 44|      Szabad-Görög.~- Északnak küldte Átilla õket - felelte a verejtékét
41 45|           buzdulva folytatja életét. Átilla, nagy király, te vagy a
42 46|           hun népet. A te kardod van Átilla kezében. A te erõdet öntsd
43 47|          jelek nem világosak?~- Nem. Átilla bizonyosan végignézi reggel
44 49|          harci lármát is elnyomja.~- Átilla - álmélkodik Csáth.~Valóban
45 49|           egy strucctollas zoltán. - Átilla parancsolta! Derékon törjük
46 50|             esett el. Azt keresik.~- Átilla?~- Az nem.~- De én azt gondolom.~-
47 51|          sokan vagyunk sebesültek.~- Átilla tiltja - feleli a lovas. -
48 55| kérdezõsködtem is:~- Mikor indult el Átilla Itáliába?~- Alighogy hazaért.
49 56|             germánul üvölt:~„Vissza, Átilla! Vissza!”~Elrántják a király
50 57|            sok. Mit szólnál arra, ha Átilla megjön, és örömömben a nyakába
51 57|          megcsókolnám.~- Te nem vagy Átilla. És én mindig... testvéremnek...
52 60|              lesz is, mint a galamb. Átilla mindig fiatal marad. Olyan
53 63|       üvöltöttem a hunokkal:~- Éljen Átilla! Áldás!~Már nem a barbár
54 63|         sikoltott, és én berohantam. Átilla... ott fekszik... hanyatt...
55 63|         Barcza is rázza a királyt:~- Átilla! - sírja öregesen, apásan -
56 63|             sírja öregesen, apásan - Átilla!~A király keze a takarón
57 64|             volt. Azt álmodtam, hogy Átilla lóháton száll a felhõk között
58 64|          Miért hagytál el bennünket, Átilla? Van-e olyan hely ezen a
59 64|          Miért hagytál el bennünket, Átilla?~A nép zokogva ismételte
60 64|             mondták: „Nézd, itt megy Átilla!”~És a folytonos zokogás
61 64|            zokogás közt folytatta:~- Átilla! Átilla! te voltál a mi
62 64|            közt folytatta:~- Átilla! Átilla! te voltál a mi örömünk,
63 64|         király egy se volt, mint te, Átilla!~- Ilyen király nem volt! -
64 64|      éjszakából. Miért térsz vissza, Átilla, a fekete éjbe? A lenyugvó
65 64|          egy-egy kiáltás hangzott:~- Átilla! jó királyom!~Olyankor végigzúgott
66 64|        szólították a sereget.~Aludj, Átilla! Jó éjszakát!~Aztán egyszerre