Part

 1 1 |            vagyok valamennyire. De gondoltam, hívjanak bárkit, megmondom,
 2 1 |     elbújtam. A kertben bújtam el. Gondoltam, nem jövök elõ, míg csak
 3 1 |   fölkelhettem, kivánszoroghattam.~Gondoltam: délelõtt van, az úrfiak
 4 1 |   szenátoroké, de azért olyanféle.~Gondoltam: most már nem kelek föl.
 5 2 |         volt nálam. Odaadtam neki. Gondoltam: a kutyát is kenyérrel édesgetjük
 6 2 |          Atilla elsõ telepére. Azt gondoltam, hogy valami nagy barbár
 7 3 |            a bájos halálpillangóra gondoltam. Micsoda karcsú, lenge járású
 8 3 |            Az elsõ pillanatban nem gondoltam, hogy Atilla az. De az volt.
 9 5 |          nekem azzal a sátorral? - gondoltam. - Rá se nézek!~De mikor
10 5 |            út közepén voltam, arra gondoltam, hogy miért ne nézném meg
11 5 |            mikor már eltûnt, akkor gondoltam arra, hogy valamelyik hun
12 6 |           nappalom. Éjfél felé azt gondoltam, javában alszik már a gazdám,
13 11|           mindjárt ott leszek.~No, gondoltam, ezek nem ceremóniáznak
14 11|       oldalukon ezüstös tegez.~Azt gondoltam, vadászni mennek; késõbb
15 11|           csapott.~De én akkor nem gondoltam arra. Boldog voltam, hogy
16 13|             Dzsidzsia.~Csúnya név, gondoltam.~A kisleány folytatta:~-
17 14|             de finom vonalú. Akkor gondoltam azt, hogy a hosszú orrú
18 15|     szemtelenkedel.~Erre én nem is gondoltam.~Délután valami harminc
19 15| megláthatnám-e a hun leányt. Ha rá gondoltam, nem örültem a gazdagságomnak
20 17|           fiának van nevelve?~Arra gondoltam, hogy maradjon a száz aranyom
21 17|    zacskójában: visszaszököm.~Arra gondoltam, hogy elveszem a száz aranyamat
22 17|            el magamtól.~Aztán arra gondoltam, hogy leheveredek az útfélre,
23 19|     verejték.~De ha arra a leányra gondoltam, rózsaszínûvé vált az éjszaka,
24 20|         Emõkével. Nem lenne-e jó - gondoltam -, ha elásnám a tövébe az
25 22|            levél Csáthnak szól, de gondoltam: mi is érthetünk belõle.~
26 23|         Kibandalogtam a palotából. Gondoltam: megvárom Csáthot a kapuban.~
27 23|         gyanakodva néztem: lósajt, gondoltam, nem eszek belõle. S a szakácsasszonyra
28 24|             Aztán a kapuba álltam. Gondoltam: ha a gazda fölkel, hívat
29 27|            Nem állok szóba velük - gondoltam -, a mûveletlen emberek
30 27|        mindenkitõl.~Milyen furcsa, gondoltam: az állatok között is van
31 28|        ember volt. Néha, mikor azt gondoltam, hogy ért, olyant kérdezett,
32 29|         tizennégy éves vagyok?~Nem gondoltam. De nem is érdekelt.~A leány
33 31|         mikor csendességet.~Azt is gondoltam, hogy talán mégis úrnak
34 32|            uram.~- Gyere föl.~No - gondoltam -, kár volt még mutatkoznom.
35 32|          hogy jó ember vagy, uram. Gondoltam: beállok hozzád rabnak,
36 35|        Dõzsölésnek véltem eleinte. Gondoltam, az ilyen barbár népnek
37 35|             aztán meg letérdeltem. Gondoltam: rabszolgának talán így
38 38|     találkoztatok? Érdekes! Nem is gondoltam rólad, hogy ilyen nagy kópé
39 43|          között... Mikorra én erre gondoltam, már a mi seregünk négy
40 44|           szekérvonalig hatol.~Azt gondoltam, hogy még azon a napon megkezdjük
41 48|          nem tudtam elaludni.~Arra gondoltam, hogy lesz-e még éjszakám
42 49|    ellenfelet. A magam halálára se gondoltam már. Pedig ott, hogy egy
43 50|       mindjárt rá megijedtem. Arra gondoltam, hogy talán nem hunok. Ha
44 50|       fölött:~- Aquam! Aquam!~Arra gondoltam, hogy valaki, aki járni
45 52|   elfoglalt a lábam sebe, hogy nem gondoltam vele. Hát ahogy ott fekszek
46 52|         övembe kötöztem. Mert arra gondoltam, hogy a ló kidõlhet alattam,
47 52|            kérges fából való. Arra gondoltam, hogy az a híd elvihetne
48 52|        helyre érünk, ahol a tábort gondoltam, látom, hogy a térség üres.
49 53|        bámul a latinságomon.~- Azt gondoltam, hun vagy! - mosolygott
50 54|           Minek is térnék vissza - gondoltam -, hiába vitézkedtem a csatában,
51 55|   kérdeztem szórakozottan - Én azt gondoltam: õ halt meg.~- Dehogy halt.
52 56|          magával ragadja a lelkét.~Gondoltam, ez a pillanat alkalmas
53 57|           a leány, hogy megnõtt! - gondoltam. - Mikor elmentem, még gyermek
54 58|       tetteit beszéltem, szomorúan gondoltam arra, hogy lám a királynénál
55 58|           csak Csáthról beszéltem. Gondoltam, Csáthéknál Csáth az érdekes.
56 59|           hívatott.~- Itt az óra - gondoltam dobogó szívvel -, Csáth
57 62|            hogy hova.~Én nem sokat gondoltam velök: leveleket kellett
58 63|        Emõke nem volna a világon - gondoltam -, ez a leány éppen jó lenne
59 64|          csak tõled. Valamikor azt gondoltam, kérhetek többet is. Nyájas
60 64|        rózsát és megcsókoltad. Azt gondoltam: az én szívem az a rózsa...~
61 64|    Megtaláltam a testõrök mellett. Gondoltam: odafurakodok, s megkeresem
62 64|      közöttük.~Ha közéjük megyek - gondoltam -, megismerem õt: senkinek
63 64|          nyárfa mellett megálltam.~Gondoltam, megvárom, míg a sûrûje
64 64|           elhalad. Azután meg arra gondoltam, hogy nem megyek tovább:
65 64|         visszafelé.~Én még vártam. Gondoltam, hadd menjenek el mellettem: